Ezt megelőzően 56 évig soha nem fordult elő velük ilyen szituáció. Amikor az egyikük szárnyalt, akkor a másik szerényebben szerepelt, és fordítva. Abban az évben is távol voltak egymástól a tabellán, amikor kéz a kézben vonultak be a Bundesliga-történelembe. Egy olyan (erkölcsileg erősen támadható) mérkőzéssel, melynek eredménye valószínűleg örökre túlszárnyalhatatlan a német élvonalban.
Mindenki ezt a meccset várja:
1978-ban az utolsó fordulóban találkozott egymással a két Borussia. A zárónap előtt a Dortmund a semleges zónában volt, a tizenegyedik helyen, pont 50%-os teljesítménnyel, 33 szerzett ponttal. (Csak az érdekesség kedvéért: a Bayern egy ponttal és egy hellyel volt mögöttük. A Düsseldorf meg a harmadik helyen állt.) A Gladbach viszont a második helyről várta a sorsdöntő 90 percet, 46 ponttal. Pont ennyi volt a listavezető Kölnnek is. Egyértelműnek tűnt, hogy a bajnoki címet a jobb gólkülönbség dönti majd el. A Kölné 86-41 volt, a Gladbaché 86-44. Matekból felmentettek is könnyen ki tudják számolni: hét góllal voltak jobbak a Kölnnél. És a futballból felmentettek is tudják, hogy ezt nem lehet ledolgozni egy meccsen. Főleg úgy nem, hogy a Köln az utolsó helyezett, már kiesett St.Paulihoz utazott.
Ám a Mönchengladbach megpróbálta.
Már az első percben vezetéshez jutott Jupp Heynckes (igen, az a Heynckes) fejesével. A 12. percben újabb Heynckes-gól, a 13.-ban Nielsen-találat, a 22.-ben Del'Haye jön, 4-0. A Köln döntetlenre állt Hamburg vigalmi negyedében, ezzel bajnok lett volna a Gladbach. Ám a 28. percben Flohe a papírformának megfelelően előnyhöz juttatta a Kölnt, így ismét a gólkülönbségé lett a főszerep és ez ekkor héttel volt jobb a világhírű Dóm városában honos csapatnak. Gyorsított az üldöző: Heynckes (aznapi harmadik góljával) 5-0, Wimmer, 6-0.
A szünetre tehát a munka felén túl voltak, már csak 5 gólt kellett behozniuk a maradék 45 percben. Fél órával a salátástál átadása előtt pedig már csak 4-et, mert Heynckes negyedszer is betalált az 59. percben. És akkor itt ismét kerüljön szóba a mérkőzés időpontja: 1978. A mobiltelefonok még nem léteztek, televíziós közvetítés nem volt ezekről a meccsekről, viszont a nálunk népszerű Sokol márkájú táskarádió nyugati megfelelője percre pontos helyzetjelentéssel szolgált az aktuális állásokról. Mert az egyik német rádióadó „körkapcsolt”, így aztán a bajnoki címért folyó versenyfutásban érintett mindkét csapat padján ült egy rádiómenedzser, vagy nevezzük bárminek, akinek az volt a feladata, hogy tájékozódjon az ellenfél aktuális eredményéről.
