Cristiano Ronaldo megszerzése volt az utolsó láncszem abban a projektben, amely az új stadion felhúzásával kezdődött, majd a címcserével folytatódott. Azaz, hogy a Juventus BL-t nyerve a futballelit szűk tagjává váljon.
A szezon úgy indult, ahogy annak indulnia kellett. Massimiliano Allegri keze alatt gyorsan összecsiszolódott az új csapat, amely Ronaldo vezetésével már az első hónapokban behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokságban, a BL-ben pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe a Manchester Unitedet és a Valenciát megelőzve. Úgy tűnt, hogy minden rendben. Az eredmények azonban elvonták a figyelmet a problémákról, amelyek csak látszólag lényegtelenek.
A Ronaldo megszerzése okozta mámorban mindenki megfeledkezett Claudio Marchisio eladásáról, és Giuseppe Marotta sportigazgató kirúgásáról, aki az első pillanattól kezdve elutasította a portugál leigazolását.
Marotta távozását a Juventust csak felületesen ismerők akár jelentéktelennek is gondolhatnák,
de az ő irányítása alatt biztosan nem fordulhatott volna elő az, hogy a klub lemond Medhi Benatiáról, akit aztán a téli átigazolási időszakban potom 8 millió euróért a Közel-Keletre ad tovább. Ez azért fontos, mert jelenleg a komplett hátsó sor, azaz Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini és Andrea Barzagli sérült, vagyis a Laziótól kikukázott, abszolút formán kívül lévő Martín Cácerest leszámítva csak egy bevethető középső védője maradt a csapatnak.
Marchisio eladása után a középpályán is inkább csak létszámban van meg a Juve, mivel Miralem Pjanicon kívül nincs kreatívkodni és passzolni tudó ember a keretben. Bár névre nem tűnik rossznak a Rodrigo Bentancur, Blaise Matuidi, Emre Can, Sami Khedira sor, nekik teljesen más a pozíciójuk, és így a feladatuk is, mint a bosnyáknak.
Azt gondolhatnánk, hogy a Ronaldóval megerősített támadósor ellensúlyozni tudja a gondokat, de az a helyzet, hogy Ronaldo érkezése Mario Mandzukicot leszámítva mindenkire negatív hatással volt.
A horvátnak valahogy sikerült megtalálnia a helyét, Federico Bernardeschinek, Douglas Costának és Paulo Dybalának viszont nem, így ők teljesen formán kívül vannak most már hónapok óta. Különösen Dybala visszaesése fájhat a Juve-szurkolóknak, hiszen az utóbbi években ő volt az, aki a klasszis teljesítményével a csapat javára tudta fordítani az esélyeket a kiélezett pillanatokban, gondoljunk csak a Barcelona elleni, összesítésben 3-0-ra megnyert BL-negyeddöntőre 2017-ben, amelyen két gólt szerzett.
Ronaldót nem érheti kritika, 17 góljával jelenleg vezeti a Serie A góllövőlistáját, a csapatban betöltött érinthetetlen szerepe viszont nincs jó hatással a többiekre. Nemrég írtunk róla, hogy Ronaldo eddig 13-szor próbálkozott szabadrúgással, de egyből sem tudott gólt szerezni. Ő azonban továbbra is úgy áll oda a labda mögé minden alkalommal, mintha nem lenne holnap, és csak ritkán adja át a lehetőséget Pjanicnak vagy Dybalának, akik ebben a műfajban európai szinten is specialistának számítanak. Nem akarunk belemagyarázni olyat, ami nincs benne, de talán ez a szituáció is mutatja, hogy felborult a hierarchia a csapaton belül, Allegri pedig nem tud, vagy nem akar közbeavatkozni. Az így közvetített üzenet pedig az, hogy Ronaldo mindenkinél fontosabb.
Bajnoki címmel és olasz kupával tele a vitrin Torinóban, a Juventus célja egyértelműen a BL-győzelem, ezért is igazolták Ronaldót. De amennyivel a portugál javíthatja az esélyeiket, ugyanannyival ronthatja is. Pontosan azért, mert rá tettek fel mindent – mindegy, hogy milyen károkat okoznak ezzel a csapatnak.
CR és a Juve legnagyobb vágya idén sem teljesül
Az Atalanta elleni kupavereséggel eldőlt, hogy a Juventus idén sem fog triplázni, azaz nem nyeri meg egy szezonon belül a bajnokságot, a kupát és a Bajnokok Ligáját. Az 1897-ben alapított klub története során egyszer sem tudta megnyerni mindhárom trófeát ugyanabban a szezonban, és talán a mostani elszalasztott lehetőséget bánhatja a legjobban, hiszen a BL megnyerésére nagyobb az esélyük, mint korábban bármikor, erre kiesnek a kupában, ami talán a legkönnyebben megnyerhető a három közül. Érdekesség, hogy a 2003 óta az élfutballban játszó Ronaldo egyszer a Manchester Uniteddel, négyszer pedig a Real Madriddal nyert BL-t, mellette számtalan bajnoki címet és kupát, de egyszer sem tudta úgy időzíteni a dolgokat, hogy mindez ugyanabban az idényben jöjjön össze.Január elején a Paris Saint-Germain nem kis meglepetésre hazai pályán 2-1-re kikapott a Guingamptól a francia Ligakupa negyeddöntőjében. Ez volt az a meccs, amely véget vetett a PSG 44 meccses veretlen sorozatának a hazai kiírásokban (bajnokság, Francia Kupa és Ligakupa). Azt nem lehet Thomas Tuchel szemére vetni, hogy ne akarta volna sorozatban hatodszor is megnyerni a Ligakupát, hiszen
Neymar, Kylian Mbappé, Ángel Di María és Julian Draxler is a kezdőben volt,
előbbi kettő ráadásul végig a pályán maradt, a hajrában pedig 1-1-es állásnál érkezett még Edinson Cavani és Marco Verratti is, azaz a cél világos volt – valahogy nyerni kéne. De egy kiesés miatt a harmadik számú hazai sorozatból, aligha fognak fejek hullani. A PSG-nél ugyanis nem az a cél, hogy minden évben Ligakupát nyerjenek, hanem az, hogy legalább egyszer Bajnokok Ligáját. Erre költik el az euró százmilliókat a játékospiacon, ezért vállalják az UEFA pénzügyi fair-play szabályának megszegéséért kirótt büntetéseket, és ezért igazol hozzájuk egy-egy sztár. A négy fronton – bajnokság, kupa, ligakupa, BL – vívott háború pedig csak emészti az erőforrásokat. Valamennyi sorozat közül a Ligakupát lehet(ett) a legkönnyebben elengedni, ráadásul ezt is sikerült igazi arcvesztés nélkül megoldani: a negyeddöntőben egy élvonalbeli csapat ellen, vitatható bírói döntésekkel ért véget a menetelés.
A PSG BL-esélyei jelentősen csökkentek, amikor a Strasbourg elleni Francia Kupameccs második félidejében Neymar sírva ment az öltözőbe.
A vizsgálatok után kiderült, hogy a csapat első számú sztárjának megrepedt a lábközépcsontja, így március végéig nem léphet pályára, vagyis biztosan ki kell hagynia a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntőt. Mondani sem kell, hogy a brazil kiesése óriási veszteség, hiszen Tuchel az egész csapatot köré szervezte, de
legalább ugyanekkora problémát jelent Verratti sérülése.
És itt most párhuzamot vonhatunk a Juventusszal, mivel a PSG keretében sincsenek igazán minőségi középpályások, főleg a pályát keresztben és hosszábban is felszántó, melós fajtából. Rabiot-t az ifikhez száműzték, Diarra nincs játékban, Draxler és Di María pedig nem középpályások. A téli átigazolási időszakban a PSG megpróbálta orvosolni a problémát azzal, hogy kicsapott a Zenit asztalára 40 millió eurót az argentin Leando Paredesért, de hogy egy kényszerből igazolt játékos képes-e drasztikus változást hozni a csapat játékába, erősen kérdéses.
A Lyon elleni rangadón a PSG a bajnoki veretlenségét is elveszítette, de ez a pofon még akár józanító hatással is lehet a csapatra.
Letörni biztosan nem fogja a játékosokat, hiszen még így is 13 pont a párizsiak előnye a második Lille előtt, ráadásul úgy, hogy két meccsel kevesebbet játszottak. Ami viszont a BL-t illeti, vagyis a PSG legfőbb vágyálmát, ott már nehezebb lesz a dolguk, tekintve, hogy ez a Manchester United nem a José Mourinho teszetosza csapata, hanem az, amelyik Ole Gunnar Solskjaer érkezésével kivirult, és futószalagon gyártja a gólokat. Míg egy hónappal ezelőtt egy másodpercig nem gondolkozott volna rajta senki, hogy melyik csapat a párharc esélyese, most már egyre többen tennének pénzt az angolok sikerére.