Dresden's fans wave around a giant banner reading "Third generation East" before the start of the German football Cup DFB Pokal round of 16 game between German third division Dynamo Dresden and first Bundesliga Borussia Dortmund, in Dresden eastern Germany, on March 3, 2015.
AFP PHOTO / ODD ANDERSEN
+++ RESTRICTIONS / EMBARGO – ACCORDING TO DFB RULES IMAGE SEQUENCES TO SIMULATE VIDEO IS NOT ALLOWED DURING MATCH TIME. MOBILE (MMS) USE IS NOT ALLOWED DURING AND FOR FURTHER TWO HOURS AFTER THE MATCH. FOR MORE INFORMATION CONTACT DFB DIRECTLY AT +49 69 67880 (Photo by ODD ANDERSEN / AFP)
Vágólapra másolva!
Édesapja által lecserélt aranylabdás, végzetes sérülést szenvedő kapus, meccs után disszidáló gólszerző és négygólos hátrányból továbbjutó csapat. Egy nemzetközi kupamérkőzés, amelyről Németországon kívül alig hallott valaki, pedig nem egy utcák-terek bajnokságában vívták.
A Videoton egy évvel korábban játszott UEFA-kupa-döntőt. Két év múlva már Magyarországon is lehetett nézni a német televíziókat. Négy évvel később lebontották a berlini falat. Vagyis a labda már gömbölyű volt, és nem kocka, vagy négyzetes hasáb alakú. Mégis alig van valaki, aki hallott erről a mérkőzésről hazánkban. Pedig az akkori második számú nemzetközi kupában, a KEK-ben rendezték, és a negyeddöntőben, vagyis abban a fázisban, ahol most is tartanak az európai porondon a küzdelmek.
Két német csapat vívta, ám ez a két csapat két külön országot képviselt.
A Bayer 05 Uerdingen a Német Szövetségi Köztársaságot, míg a Dynamo Dresden a Német Demokratikus Köztársaságot. Előbbi a világhírű Bayer gyógyszergyár mostohagyereke (a Bayer 04 Leverkusen féltestvére), míg az utóbbi a keletnémetek rettegett állambiztonsági gépezetének egyik kirakatcsapata.
Az első mérkőzést Drezdában 2-0-ra nyerte a kelet-német társaság Lippmann és Pilz góljaival. Akkor ez még olyan eredménynek számított, hogy a visszavágót otthon rendező gárda abszolút esélyes volt a továbbjutásra.
A német állami televízió ezért is döntött úgy, hogy a kupaszerdán ezt a mérkőzést közvetíti, és nem a Bayern München találkozóját.
Az nem vezérelhette a döntést, hogy a belnémet határ rossz oldalán élők is láthassák a találkozót, mert Drezda ebből a szempontból kivételesen peches szituációban volt: földrajzi helyzete miatt azon kevés NDK-város egyike volt, ahol semmilyen varázslattal nem lehetett fogni az NSZK televízióit. Így aztán a Dynamo szurkolói nem lehettek szemtanúi annak, hogy csapatuk már az első percben vezetést szerez Krefeldben, majd a szünetre úgy mentek a csapatok, hogy 3-1-re vezetett a kelet-német alakulat.
Összesítésben tehát 5-1-re, ami az idegenben lőtt gól miatt azt jelentette, hogy az Uerdingennek minimum 5 góllal kellett többet lőnie a hátralévő időben, mint ellenfelének. És ez volt a helyzet az 57. percben is. Ha van reménytelen feladat, ez bizony az. Csak emlékeztetőül: két éve a „talpraállás-fordítás” nevű műfaj etalonjának tartott Barcelona-PSG BL-csatában a katalán csapat egy pillanatra sem volt ilyen reménytelen helyzetben, hiszen négygólos párizsi hátrányából szép szorgalmasan ledolgozott hármat, majd miután 3-1 lett az állás (összesítésben 2 gólos volt a hátránya) még mindig elég volt neki mindössze három gólt szerezni.
Krefeldben a hazai csapatnak viszont 5 kellett. Micsoda különbség. És a Bayer 05 Uerdingen megcsinálta!
Az 57. és a 79. perc között (vagyis 23 perc alatt) szerzett ötöt. Majd a hajrában még egyet, így lett a végeredmény 7-3, összesítésben 7-5, minden idők legnagyobb fordítása után. Már a lefújás pillanatában biztosnak tűnt, hogy ennek a csatának még lesz utóélete.
Lett is! Arno Eshler, az Uerdingen elnöke már a nagy diadal estéjén megemelte a játékosoknak fejenként ígért hétezer márkás prémiumot tízezerre, de az elismerések sora nem akkor és ott ért véget. A 11Freunde nevű magazin 2007-ben (21 évvel később) 200-nál több futballhoz értő (játékos, edző és sportújságíró) véleménye alapján
ezt az Uerdingen-Dresden mérkőzést választotta minden idők legjobb futballmérkőzésének.
Nem az 1954-es vb-döntőt, nem is az 1972-es Eb-finálét, vagy esetleg az 1982-es német-franciát (hogy csak német példák sorakozzanak itt, hisz német újság szavazásáról van szó), hanem ezt a nyugatnémet-keletnémet ütközetet a megboldogult KEK negyeddöntőjéből.
A párharc 180 perce során két gólt is szerző, akkor 24 éves drezdai
Frank Lippmann a mérkőzés után eltűnt a szállodából, meg az egész Stasi és járulékos elemeinek bűvköréből.
Csak ez a lépés okozott nehézséget, a többi már ment könnyedén. Hiszen beszélte a nyelvet, és mivel a nyugat-németek soha nem ismerték el Kelet-Németországot önálló államnak, és állampolgárait ugyanúgy kezelték, ahogy saját állampolgáraikat, így Lippmann azonnal munkához is juthatott, magyarul edzésbe állhatott egy ottani csapatnál. Igaz, az UEFA eltiltásának a végét ki kellett várnia, mert ezt azért kijárta neki volt klubja, de utána bemutatkozhatott a Bundesligában. Nem vitte sokra. Négy és fél évvel később további két keleti, az első félidőben lecserélt Matthias Sammer és Lippmann csatártársa Ulf Kirsten is Bundesliga-játékos lett – a politikának köszönhetően. Az ő későbbi életútjuk ismert minden focirajongó előtt. Sammerről elég csak annyit mondani, hogy 10 évvel minden idők legjobb mérkőzése után elnyerte a kontinens legjobb labdarúgójának járó Aranylabdát. Már nem NDK-, hanem össznémet állampolgárként.
Ulf Kirsten háromszor lett gólkirály a Bundesligában a másik Bayer-csapat, a Leverkusen mezében, 181 szerzett góljával a góllövők örökranglistáján hetedik. Szerencsétlen drezdai kezdőkapusnak, Bernd Jakubowskinak viszont az volt élete utolsó komoly mérkőzése, az első félidő végén szerzett sérüléséből soha nem épült fel úgy, hogy folytathassa profi pályafutását.
Cseréje, az akkor 22 éves Jens Ramme, akinek ez volt az első komoly tétmérkőzése, pedig örökké megbélyegzett lett szűk félóra miatt.
Hiszen ő kapta a második félidőben azt a hatost. És ha ez német bajnoki lett volna, akkor biztosan 6-ost kap a krefeldi játékosokon kívül a német sportújságíróktól is, ugyanis náluk ez az osztályzat jár az értékelhetetlen teljesítményért. A drezdai edző, Klaus Sammer nagyon higgadtan és kulturáltan nyilatkozott a nyugatnémet televíziónak a találkozó után, elsősorban a balszerencsét okolta, hogy fia, Matthias, valamint kapusa, Jakubowski sérülése miatt már az első félidőben meg kellett bontania a jól működő csapatát. Csak a riporter provokatív kérdésére tért ki a játékvezetőre,
szerinte a bíró hatása alá került a hazai közönség által keltett hangulatnak és egyes döntéseit ez befolyásolta.
Tény, hogy három krefeldi gól is vitatható szituáció után született. De sokszor megnézve a felvételeket, úgy tűnik, hogy mind a három esetben igaza volt a bírónak.
Egyszer egy olyan lökés után ítélt 11-est, amit nyugodt lélekkel meg lehetett adni, egy másik büntetőt pedig kezezés után fújt be, és a videó alapján úgy tűnik, hogy itt sem hibázott. Továbbá volt egy emelés, ami után egy drezdai játékos kirúgta a labdát a gólvonal közeléből, de itt is elképzelhető, hogy a labda teljes terjedelmével átjutott a mészcsíkon.
A játékvezetőt egyébként Németh Lajosnak hívták.
És valószínűleg az illetékesek sem voltak vele elégedetlenek, ugyanis amikor három évvel később a Dynamo Dresden ismét Nyugat-Németországban (akkor Stuttgartban) játszott az UEFA-kupa elődöntőjében, ismét a magyar bírót küldték a mérkőzésre.
Az Uerdingen egyébként ma a német harmadosztályban szenved, de ahhoz képest, hogy két éve még ötödosztályú volt, ez komoly előrelépés.
Van esélye a bentmaradásra.
A Dresden ma a másodosztályban emlékszik a dicső (kelet-német) múltra. A legendás mérkőzés helyszíne, a krefeldi Grotenburg Stadion jelenleg nem „aktív”, mert harmadosztályú mérkőzések rendezésére nem alkalmas. Így az ismert gyógyszergyárról 1995-ben leváló csapat manapság a duisburgi Schauinsland-Reisen Stadionban vívja hazai mérkőzéseit
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!