A Párizs-Roubaix az öt Monumentum (tavaszi egynapos verseny) egyike, amely a profi kerekesek álma és rémálma is egyben. A több mint 250 kilométeres távon több részletben 55 kilométert kockaköves úton tesznek meg a versenyzők a Párizs közelében fekvő Compiégne-től a roubaix-i Velodromban lévő célig.
A macskaköves szakaszok elég sok meglepetést tudnak okozni a kerékpárosoknak: van csúszós, van hegyes és van, amelyik emelkedik.
Az egyik legjobb technikai tudást igénylő verseny a szezonban. A szervezők minden évben felülvizsgálják az útvonalat, ha felújítottak egy korábbi szakaszt, akkor más utat keresnek a versenynek, hogy ne veszítsen a nehézségéből és a romantikájából.
A több mint 250 kilométer egyik leghíresebb szakasza az Arenberg.
A helyi bánya fölé épült út teljesen sík, ahová a versenyzők általában 40 km/h fölötti tempóval érkeznek meg és gyakoriak a bukások.
Johan Museew 1998-ban a térdét törte el, Philippe Gaomunt 2001-ben combcsontörést szenvedett itt. 2006-ben felújították az Arenberg kockaköveit, de a természetesen szóba sem kerülhetett a teljes aszfaltozás.
A verseny esszenciáját jelenti, hogy a mezőny a szakasz végén a Roubaix-ban található pályakerékpár-stadionba érkezik meg, ahol másfél kört kell megtenniük a célig.
A 2019-es verseny is a szokásos izgalmakat hozta, bukások, technikai gondok adódtak az esélyesek többségénél. A táv közepén egy kisebb csoport alakult ki a mezőny élén a tavalyi győztes Peter Sagan vezetésével, de 20 kilométerrel a vége előtt Philippe Gilbert és Nils Pollit kettőse meglépett a vezető bolytól. Együtt érkeztek a Velodromba, ahol a belga Gilbert hajrázott jobban és nyerte meg a versenyt.