„Ekkora gólt a világ még nem látott" – ezt mondta a tévékommentátor az 1997-es MTK–Győr meccs 37. percében. A végegyházi származású, a Békéscsabai Előrével Magyar Kupát és bajnoki bronzérmet nyerő, a találkozó idején a Győrben futballozó Mracskó Mihály egy szöglet után kapásból bombázott az ellenfél hálójába. A huszonötszörös válogatott futballistával a beol.hu beszélgetett a futball utáni életről.
„Egészen más a mozgássor, itt állni, vágni, ládákat emelni kell,
labdarúgóként futottunk, az edzéseken erősítettünk. A jó erőnlét mindkét területen nagyon fontos" – árulta el Mracskó Mihály, aki hozzátette,
próbálkozott az edzőséggel, több csapatnál dolgozott, de úgy érezte, hiába tesz meg mindent, hiába erőlködik, ha a játékosok nem partnerek a munkában.
Be kellett látnia, hogy ez már nem az ő világa.
„Mivel nem váltam meg a bajuszomtól, nagyon sokan felismernek,
és elmondják, hogy szerették a csupa szív játékomat. Ez jólesik, és mindenkivel szívesen váltok pár szót a régi nagy mérkőzésekről, amikor az NB I-ben szárnyalt az Előre, és sorra vertük a nagy csapatokat telt ház előtt. Nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra sikerült visszaállnom, de ez olyan, mint a biciklizés, elfelejteni nem lehet. Ha felidézi az ember a tudását, könnyen újra beletanul. Futballistaként is többször vágtam, dolgoztam fel disznót a csapatépítő közösségi bulikon a csapattársaimnak" – mondta a korábbi válogatott focista.
Arra a kérdésre, hogy góljai közül tényleg az volt a legnagyobb, amelyet most ismét felkapott a világháló, meglepő választ adott.
„Én a második legszebbként tartom számon. Nem sokkal később, szintén a Győr színeiben rúgtam egy nagyobbat Magyar Kupa-mérkőzésen a Balassagyarmatnak.
Persze, nem az volt a fontos, ki lövi a gólt, a gólokat, hanem hogy nyerjen a csapat, jól menjen a gárdának. Most a hentesüzletben annak a sikeréréért dolgozom" – zárta a szavait.