Hobo is csak könnyezne e szerencsétlen brigád láttán

Nem az a legény, aki adja a pofonokat, hanem aki állja - tartja az ősi bölcsesség. Ha ez igaz, akkor senki nem tud jobban legénykedni a Bundesligában a Nürnbergnél. A csapat ugyanis idén már kilencedszer esett ki a német elsőosztályból. Ennél többször soha senki.

Kétes dicsőség. Főleg egy olyan csapattól, amely a Bundesliga megalapítása előtti évtizedekben az egyik legmeghatározóbb szereplője volt a német labdarúgásnak.

A 20-as években 5-ször volt bajnok, aztán csúcsra ért 1936-ban, 1948-ban, 1961-ben, vagyis az aranycsapata mellett még három különböző korszakban,

ami azt jelenti, hogy folyamatosan meghatározó gárda volt. Ha 1903 óta számoljuk a német bajnoki címeket, (és értelemszerűen eltekintünk az NDK bajnokságában szerzett sikerektől) akkor a Nürnberg a második legeredményesebb együttes a Bayern után a német focitörténelemben. És nekünk, magyaroknak elég csak annyit mondani, hogy

jelenlegi stadionjának névadója, Max Morlock is a Nürnberg játékosa volt

és máris nyúlhatunk papírzsebkendő után, hogy szomorúságunkat leplezzük.

Max Morlock (fehérben) a Nürnberg világbajnok legendája Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Schirner Sportfoto-Archiv

Nem véletlen, hogy amikor

létrehozták az egyesített szövetségi ligát az 1860 München mellett a térségéből a Nürnberg kapott még helyet

az induló évben és nem a Bayern München. És egy ideig becsülettel meg is felelt a feladatnak, hiszen az ötödik Bundesliga-szezonban bajnoki címet szerzett, amely összesítsében már a kilencedik volt a klub történtében. Annak a csapatnak tagja volt a vajdasági Nagykikindáról származó magyar kapus Tóth Gyula is, aki néhány percet játszott a történelmi sikert hozó szezonban, a Köln elleni 3-3-as mérkőzésen a találkozó utolsó negyedében állt be az elsőszámú kapus, Wabra helyére (és hamarosan kapott egy gólt a később világbajnoki címet szerző Overathtól). A salátástállal bulizás utáni évben viszont olyan történt a Nürnberggel, amely ugyan nem páratlan a világ sportjában, de finoman fogalmazva sem jellemző.

A bajnok ugyanis a következő szezonban kiesett.

A bajnoki diadal alkalmával 47 pontot gyűjtött (ne feledjük, akkor csak két pontot ért a győzelem), míg egy szezonnal később 29-et. Meglehetősen hosszú időre búcsúzott az első osztálytól, ugyanis kilenc évadot töltött lent, a Bundesliga 2-ben. Ám, mielőtt magáévá tette volna a hetvenes években született Hobo-slágert, miszerint „oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk milyen fenn", 1978-ban visszajutott a legjobbak közé. Pontosan egy évre. A Nürnberg kedves kis liftezőtársaság lett, hiszen egy év másodosztály után megint fent volt, ekkor már teljes négy szezonra, ám meghatározó eredmények nélkül küzdött a bentmaradásért. Ekkortájt Németország ült a kontinens trónján, és a világbajnokságon is döntőt játszott, akárcsak klubszinten a Bayern a BEK-ben. Vagyis a nürnbergi lakosokon kívül sok embernek nem tűnt fel, hogy 1984-ben harmadszor is eltűnt a legjobbak közül - Burgsmüllerrel és Ederrel a keretében.

Bezzeg a következő kiesésre már sokan felkapták a fejüket, akkor ugyanis Andreas Köpke állt a Nürnberg kapujában,

aki 1990-ben kerettagként világbajnok, 1996-ban az elődöntő 11-es párbajának hőseként Európa-bajnok lett. Majd kapusedzőként is világbajnok, de ez már egy másik történet.

Andreas Köpke a német labdarúgó-válogatottal szárnyalt, így karrierje csúcsún nem követte a Nürnberget a másodosztályba Forrás: www.dfb.de

Egyelőre maradjunk csak az 1994-es kiesésnél 32 éves Köpkénél. Aki a válogatott elsőszámú kapusaként érthető módon nem ment a csapattal a Bundesliga 2-be, ezért fájó szívvel Frankfurtba igazolt. Nyilván tudta, mi vár egykori csapatára a közeljövőben, ám azt a mélyrepülést, amit produkáltak, azt ő sem gondolta volna.

1996-ban ugyanis a Nürnberg másodosztályból is kizuhant.

Éppen akkor, amikor Köpke Európa-bajnok lett. Egy év harmadosztályú szenvedés után visszatértek, majd azzal a lendülettel meg sem álltak a Bundesligáig. Az optimista Köpke lelkesen vissza is tért, ám egy év múlva már ismét a második ligában találta magát régi-új csapatával. Ekkor már nem költözött sehova, így

a német labdarúgás történetének egyik legjobb kapusa a másodosztályú Nürnbergből vonult vissza 2001-ben, 39 évesen.

Ja, el ne felejtsük: másodosztályú bajnokként. Mert a folyamatosan fel-le járó nürnbergi páternoszter ismét a csúcsra jutott - két szezonra. Aztán 2003-ban újra kiesett, majd 2007-ben és 2014-ben is. Tavaly megint jött, kopogtatott, bebocsátást nyert, majd nyomtalanul távozott. Ahogy szokott.

Nürnbergben egy évig biztosan nem rendeznek első osztályú focimeccset Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Daniel Karmann

A kilenc kiesés szörnyű, nehéz lehet ezt szurkolóként feldolgozni. Nyilván akkor válik kissé elviselhetőbbé válik, ha hozzátesszük azt a tényt, ami természetesen társul mindehhez: a Nürnberg jutott fel a legtöbbször a német első osztályba.

Az már most kijelenthető, hogy a következő szezonban nem az 1. FCN lesz a feljutás elsőszámú esélyese,

hiszen a mezőnyben többek között a Hamburg, a Bielefeld, vagy a Bochum is szerepel. Ám az együttes sokszor jutott már úgy fel, hogy riválisainak jóval több sanszot adtak az osztályváltásra. Vagyis a kilencedik kiesést akár már jövőre követheti a kilencedik feljutás is.