Cristiano Ronaldo jött, látott, de csak részben győzött
Izgatottan várták az olasz foci szerelmesei tavaly augusztusban a május 26-án mögöttünk hagyott idényt. Pedig mindenki tudta, hogy éppen izgalomból nem lesz sok, legalábbis, ami a bajnoki címet illeti. A Cristiano Ronaldóval megerősített Juventus sétagaloppban szerezte meg sorozatban nyolcadik bajnoki címét, itt azonban szinte véget is ért a míves ötvösmunkák begyűjtése úgy a torinói csapat, mint a portugál szupersztár részéről. Az aranyéremért folyó, előre lefutott versenytől eltekintve azonban egy egészen nagyszerű szezont tudhatunk magunk mögött, régi-új hősökkel, fiatal titánokkal, és egy utolsó perces drámával.
Buongiorno a tutti!
Így köszönhettek egymásnak 2018. július 10-én az örömtől ragyogó arcú Juve-drukkerek, amikor a klub hivatalos közleményben is tudatta, a már addig is nyilvánvalót, miszerint Cristiano Ronaldo potom 100 millió euróért (plusz az a 12 millió, ami a FIFA szolidaritási kasszájába vándorolt) a Real Madridtól a Juventushoz igazolt.
Az ötszörös aranylabdás portugál világsztár érkezése szakmailag és üzletileg is értelmezhető volt. A zsinórban megnyert harmadik Bajnokok Ligája-cím után a Real Madrid vezetőedzője, Zinedine Zidane még a kijevi Olimpiai Stadion gyepén elköszönt a csapattal, mint később kiderült, azért, mert
a spanyol klub nem tett meg mindent Ronaldo megtartásáért.
Egy olyan klubnál meg mi keresnivalója van egy CR-kaliberű játékosnak, ahol ezek szerint már nem látják annyira szívesen? Az ő esetében csak igazi topklubról lehetett szó, nyilvánvaló, hogy a La Ligában csak egy ilyen van, oda pedig soha nem fog aláírni, Angliában csak a Manchester United jöhet szóba, de ennyi erővel akár a Wolverhamptonba is igazolhatna, amilyen állapotban van most egykori klubja. Így aztán három komolyan vehető csapat – Paris Saint-Germain, Bayern München, Juventus – közül az olaszok érezték úgy, hogy nekik szükségük van a portugálra. Az igazolással pedig azt is megmutathatták, hogy továbbra is a világ legnagyobb csapatai között vannak, amit sokan hajlamosak kétségbe vonni, miközben az elmúlt négy szezonban kétszer is (2015, 2017) ott voltak a BL-döntőben, igaz, mindkétszer kikaptak.
Az 1. pont pipa, de az már augusztusban lefutott volt:
Örülhetett az olasz liga is, hiszen a Serie A máris érdekesebb a lett televíziók és a szponzorok számára, de joggal bízhattak abban is, hogy, ha a Juventus neve nem is (de általában igen), akkor Ronaldo majd megtölti a stadionokat Torinón kívül is. Mondhatjuk, hogy mindenkinek bejött a számítása, hiszen
a CR-mezeket úgy vitték, mintha ingyen adnák őket és nem 130 euróért
(kb. 43 ezer forint), a legtöbb stadionban valóban alig várták, hogy személyesen köszönthessék, vagy éppen szapulhassák a portugált, a liga pedig boldog lehetett,
mert végre a Serie A-ról is írtak világszerte, nem csak a La Ligáról és a Premier League-ről.
A Juventus annak rendje és módja szerint a második fordulóban a tabella élére állt, és a sorozatgyilkosok hírhedt nyugalmával növelte az előnyét pontról pontra. Félidőben, azaz 19 forduló után már 9 ponttal vezetett a Napoli előtt, a 27. fordulóban pedig már dupla ekkora szakadék tátongott üldözött és üldöző között. A két főnevet bátran idézőjelbe lehet tenni...
A Juve a 28. fordulóban a Genoa otthonában kapott ki először, egy hónappal később, április 20-án pedig a ligatörténeti rekordot jelentő, sorozatban nyolcadik, összességében a 35. bajnoki címét ünnepelhette. Hogy a siker nem mondható teljesnek, arról az Atalanta és az Ajax tehet, előbbi az Olasz Kupa, míg utóbbi a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében intézte el a torinói sztárcsapatot.
Cristiano Ronaldo hasonlóan felemás szezont tudhat maga mögött. Kezdetben annyi szerencséje volt, mint örömlánynak az erkölcsös életvitelhez, még a gól sem volt bent, a negyedik fordulóban viszont duplázott, amivel 2-1-re verték a Sassuolót, és végül 21 góllal a Serie A góllövőlistájának harmadik helyén zárt. Juve-mezben játszotta első játékosként a 100. győztes meccset a BL-ben, rúgta a 125. gólját (ugyancsak elsőként a sorban) a sorozatban, az Atlético elleni nyolcaddöntő visszavágóján szerzett mesterhármasa pedig igazi klasszikus teljesítménynek mondható.
Az egyéni elismeréseket ritka nagy becsvággyal begyűjtő portugál ugyanakkor idén lemaradt az Aranylabdáról (második lett Luka Modric mögött) és a FIFA Év Játékosa-díjról is (második lett Luka Modric mögött).
További szereplők
A Juventus nyomasztó hazai fölénye ellenére se felejtsük azért el, hogy vannak még más, igazán említésre méltó csapatok is a Serie A-ban. Elsőként közülük okvetlen a bajnokság harmadik helyén végző Atalantát kell megemlítenünk. A bergamói kék-feketék az első fordulót követően egy hétig vezették a tabellát, amitől annyira fellelkesültek, hogy még egy korai zuhanást (a 8. forduló után a 17. helyen álltak) is túléltek, mi több, bravúros szezont produkáltak, melynek során nemcsak az Olasz Kupa döntőjébe jutottak be (ahol aztán kikaptak a Laziótól), hanem a bajnokság végén a dobogóra is felállhattak, ami azt jelenti, hogy története során először szerepelhet a BL főtábláján a csapat!
Gian Piero Gasperini csapata látványos, gólra törő focit játszott, és senkit nem zavart, hogy annyi gólt kaptak (46), amennyit csak az alsóházban szokás,
ha egyszer egyetlen csapat sem rúgott többet, mint ők – 77-nél állt meg a számláló.
A nyáron a Sampdoriától megszerzett Duván Zapata 22 góllal második lett a bajnoki góllövőlistán, holtversenyben az AC Milan számtalanszor ajnározott lengyel gólgépével, Krszystof Piatekkel.
A második helyen az ezt lassan megszokó Napoli végzett, amelyik nagyjából egy hónapig hihette azt, hogy lehet esélye a Juve ellen a scudettóért folyó harcban. A BL-ben nem volt szerencséjük, az akkor még jó formában lévő PSG, illetve a már jó formában lévő Liverpool is megelőzte őket a csoportban, az Európa-ligában pedig csak addig erőlködtek, amíg nem jött egy csapat, amelyik ellen arcvesztés nélkül ki lehetett esni – ez végül az Arsenal lett.
A negyedik, még BL-főtáblát érő helyre az Inter futott be, a milánói kék-feketék szurkolóinak az utolsó forduló utolsó percéig kellett izgulniuk, és információink szerint már öntik a bronzot a szlovén kapus, Samir Handanovic szobrához.
Majd jövőre!
Az Inter mázliját az AC Milan bánhatta, mert az idén helyenként már egészen nézhető focit játszó csapat, hiába erőlködött, a végén egyetlen ponttal ugyan, de csak lemaradt a BL-ről. A klub körül talán lassan megnyugszanak a kedélyek, miután a hiteltartozást fizetni nem tudó kínai tulajdonosok után egy amerikai tőkealap lett a többségi tulajdonos. Így talán nem esik meg újra a szégyen, hogy az Európa-liga csoportkörében csak egy luxemburgi csapatot sikerül megelőzni...
A két római csapat, azaz a Lazio és az AS Roma is messze várakozáson alul teljesített.
Előbbi csupán a 8. helyen zárt a bajnokságban, és csak az Olasz Kupa megnyerésének köszönheti, hogy ott lehet az El-ben, míg utóbbi ugyan az utolsó fordulóig harcban volt a BL-indulást jelentő negyedik helyért, de a Parma elleni idényzárón valójában már csak a veszett fejsze nyelébe kapaszkodtak Edin Dzekóék.
A Sampdoria, ha arra nem is lehet büszke, hogy csak a 9. helyre futott be, arra viszont igen, hogy 26 góllal Fabio Quagliarella, a csapat 36 éves veterán csatára lett a bajnokság gólkirálya. Ő a harmadik Samp-játékos, akinek összejött a bravúr Sergio Brighenti (1960-61, 27 gól) és Gianluca Vialli (1990-91, 19 gól) után.
Dráma az alvégen
A bajnokság utolsó, 38. fordulójára ezúttal a szokottnál több kérdést hagytak nyitva a csapatok. Míg a mezőny elején az Atalanta, az Inter, a Milan és a Roma a 3. és a 4. helyért versengett – és végül végzett ebben a sorrendben –, addig a Fiorentina, a Genoa és az Empoli egyaránt a kiesés elől próbált menekülni (a Chievótól és Frosinonétól már rég elköszöntünk).
Tabella
| Helyezés | Csapat | LM | GY | V | D | Gól | GK | Pont | Forma |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. | Internazionale | 38 | 29 | 2 | 7 | 89-22 | 67 | 94 | GY V GY D D |
2. | AC Milan | 39 | 22 | 8 | 9 | 78-53 | 25 | 75 | D D GY V D |
3. | Juventus | 38 | 19 | 5 | 14 | 54-31 | 23 | 71 | D D D D GY |
4. | Atalanta | 38 | 21 | 11 | 6 | 72-42 | 30 | 69 | GY GY GY GY V |
5. | Bologna | 38 | 18 | 6 | 14 | 54-32 | 22 | 68 | D D GY D V |
6. | AS Roma | 38 | 18 | 11 | 9 | 65-46 | 19 | 63 | D D V GY V |
7. | Lazio | 38 | 18 | 13 | 7 | 49-39 | 10 | 61 | GY D GY D D |
8. | ACF Fiorentina | 38 | 17 | 12 | 9 | 61-46 | 15 | 60 | V GY D GY GY |
9. | Torino | 38 | 13 | 11 | 14 | 36-36 | 0 | 53 | V D GY GY V |
10. | SSC Napoli | 38 | 13 | 11 | 14 | 55-48 | 7 | 53 | D D V D D |
Teljes lista
A lilák és a liguriaiak gól nélküli döntetlenje előbbi csapatnak a biztos bennmaradást jelentette, utóbbi drukkerei és játékosai azonban nem éppen irigylésre méltó gyomorideggel nézhették végig az Inter–Empoli meccset. Ahol a hazaiak az 51. percben megszerezték a vezetést (kiesésre állt az Empoli), de a vendégek a 76. percben egyenlítettek (kiesésre állt a Genoa). A 81. percben újra az Internél volt az előny, az Empoli azonban előhívta a mélyen benne rejlő sztárcsapatot, és őrült hajrát nyitva sorra dolgozta ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, de vagy Handanovic, vagy D'Ambrosio és a felső léc közösen hárított.
A 90+3. percben még pirosat kapott az Inter első gólját szerző Keita Baldé, aki lerántotta a milánóiak tizenhatosától visszafutó Dragowski kapust, aki felment fejelni egy szögletnél, a játékvezető így nem adta meg Brozovic félpályáról lőtt gólját. Az Empolinak még az utolsó percben is volt helyzete, de nem tudott gólt szerezni, így megmentette a Genoát, és ő szállt alá a Serie B-be.
Mi lesz veled Nagy Ádám?
A Bologna szezon végi 10. helye kész bravúr azok után, hogy valóságos rémálom volt a csapat idei szereplése, hiszen a 38-ból 21 fordulót töltöttek kiesést jelentő helyen. A magyar válogatott középpályása pedig, legyünk őszinték, hasonlóan rossz szezont tudhat maga mögött. Ugyan kettővel több meccsen léphetett pályára, mint az előző idényben,
de a 14 találkozó bizony nagyon kevés, főleg úgy, hogy ebből csupán tízszer volt kezdő,
igaz, ezeket a meccseket végig is játszotta. Azonban első bolognai idényében, a 2016-17-esben még 25-ször léphetett pályára a bajnokságban, ebből 22 alkalommal kezdőként. Nem rúgott gólt, gólpasszt sem adott, utolsó tíz bajnokiján egyszer volt kezdő, egyszer pedig csere.
Szinisa Mihajlovics érkezése után látványosan távol került a tűztől, miközben a posztriválisai közül a chilei Éric Pulgar 28 meccsen hat gólt szerzett, még ha ötöt 11-esből is, Andrea Poli 30 bajnokin négyszer volt eredményes, és a svájci Blerim Dzemaili is 28 alkalommal jutott szóhoz. Csak remélni tudjuk, hogy Ádámban megmaradt a harci kedv, és képes lesz visszaverekedni magát a kezdőbe, mert, bármennyire is kedveljük a játékát, nem szeretnénk őt is az NB I-ben viszontlátni.
A szezon hőse
Egyértelműen a gólkirály, Fabio Quagliarellát illeti a cím. A 36 éves csatár megjárta a Fiorentinával a negyed-, a Chietivel a harmad-, a Torinóval pedig a másodosztályt is, mielőtt háromszoros bajnok és kétszeres Olasz Szuperkupa-győztes lett volna a Juventusszal – vagyis bátran kijelenthető, hogy rászolgált a címre.
Az idény során beállította Gabriel Batistuta 11 sorozatban rúgott bajnoki gólos rekordját, és 26 találattal büszkén teheti a vitrinbe a gólkirálynak járó trófeát a 2009-es év gólja címe mellé.
A szezon felfedezettje
Nem kell nagyítóval keresni a fiatal tehetségeket az olasz ligában, az egészen biztos. A klubok játékosmegfigyelői éles szemmel szúrják ki a tehetségeket a világ minden részén. Így figyelhettük mi is a brazil Lucas Paquetát, az argentin Lautaro Martínezt, a török Cengiz Ündert, az új Nemanja Vidicnek nevezett szerb Nikola Milenkovicot, vagy az uruguayi Rodrigo Bentancurt. De vannak sokra hivatott olasz reménységek is, mint Davide Calabria, Filippo Romagna, Federico Dimarco, vagy Federico Chiesa. A legtöbb szó azonban a Juventus csatáráról Moise Keanről esett.
Az elefántcsontparti felmenőkkel bíró fiatalember az első 2000 után született focista, aki bemutatkozott a Serie A-ban, és az első, aki gólt is szerzett. Utóbbi kategóriában a BL-ben és az olasz felnőtt válogatottban is „elsőzött". A Juvéban az idei szezonban 17 meccsen hét gólt szerzett, a válogatottban pedig 2/2 a mérlege.
A nagy távozók
Tíz év és 306 tétmérkőzés után búcsúzik az AC Milantól Ignazio Abate, aki a klub saját nevelésű játékosaként a szurkolók egyik nagy kedvence. Pechére nem éppen a Milan legjobb időszakát kapta el, de azért egy bajnoki cím (2010-11) és szuperkupa-győzelem (2011, 2016) azért így is jutott neki.
Még csak 32 éves, azaz biztos látjuk még a pályán, nem úgy, mint a Chievo 40 éves legendáját, Sergio Pellissier-t, aki összesen 18 szezonon át volt a veronai csapat játékosa, és 517 tétmérkőzésen 139 gólt szerzett a kék-sárga mezben. 2008-ban már részese volt egy kiesésnek, akkor a következő szezonban a pályán segítette vissza klubot az élvonalba, most erre már nem lesz lehetősége.
A búcsú viszont stílusosra sikerült:
Könnyes búcsú helyszíne volt a római Stadio Olimpico is, ahol a Curva Sud népe a fővárosi klub utolsó ikonjától, Daniele De Rossitól köszönt el. A Francesco Totti visszavonulása után a kapitányi karszalagot megöröklő 35 éves világbajnok, Eb-ezüstérmes középpályás 2001 óta szolgálta egyetlen klubját, melynek színeiben 616 mérkőzésen 63 gólt szerzett. Kétszeres kupagyőztes (2007, 2008), bajnoki címet azonban nem ünnepelhetett, a 2001-es sikerről pont egy évvel lecsúszott.
Egy nagy edzőtől is elköszönt klubja: a Juventus a felemás szezon után ajtót mutatott Massimiliano Allegrinek. Miután egyes szurkolók tojással dobálták meg a kocsiját, amikor először gurult be edzést tartani a Juve edzőpályájára, munkához látott, és végül sorozatban öt bajnoki címet nyert, amire egyetlen elődje sem volt képes a klubnál.
Első négy szezonjában kivétel nélkül duplázott (bajnokságot és kupát is nyert), és 2015-ben és 2017-ben is BL-döntőbe vezette a csapatot. Az idei sorozatban az Ajax elleni negyeddöntős búcsú, különösen, hogy hazai pályán, egy megnyert első mérkőzés után estek ki, a torinói karrierje végét jelentette.
Egyéni díjak:
Legjobb játékos: Cristiano Ronaldo (Juventus)
Legjobb fiatal játékos: Nicoló Zaniolo (AS Roma)
Legjobb kapus: Samir Handanovic (Internazionale)
Legjobb védő: Kalidou Koulibaly (Napoli)
Legjobb középpályás: Szergej Milinkovics-Szavics (Lazio)
Legjobb csatár: Fabio Quagliarella (Sampdoria)
A szezon álomcsapata pedig, amelyikbe nem fért be Cristiano Ronaldo, így néz ki, legalábbis az Opta szerint:
origo.hu
Atomcsapással válaszolhat Putyin az ukrán támadásra orosz területen
origo.hu
Az ülő életmód még sport mellett is megöli a szívet
borsonline.hu
Meglepő hírek érkeztek! Mégis belekeveredett a drogügybe Andrei Mangra?
hirtv.hu
Túllépte hatáskörét Magyar Péter testőre azzal, hogy kidobta a Tisza Párt sajtótájékoztatójáról a HírTV stábját + videó
ripost.hu
Lebukott Mike Tyson, itt a bizonyíték? Bunda lehetett az év bokszmeccse - Videó
mandiner.hu
Moszkva üzent: „Franciaország, Magyarország, Spanyolország – ezek az országok megértik!”
origo.hu
Kiderült, mit találtak a súlyos botrányba keveredett Andrei Mangra szervezetében
mindmegette.hu
Ezt a palackot hiába próbálod visszaváltani, nem jár érte 50 forint
origo.hu
Ezt mondta az újraélesztésről Szalai Ádám
origo.hu
Egyes termékeket féláron adnak a Lidlben - de csak egy napig
origo.hu
Putyin Biden világháborús veszélyt jelentő döntése után Magyarországgal szomszédos ország vezetőjének írt levelet
origo.hu
