Pedig a kis Robert már tinédzserként is próféta volt hazájában. Sőt, kiskirály.
Először 17 évesen lett az.
A Znicz Pruszkow csapatában 15 gólt szerzett, és ennél többet senki nem tudott abban az évben a lengyel harmadosztályban.
Fel is jutott öreg társaival a másodosztályba, és a következő évben már ott lett kiskirály, 21 találattal. Várható volt, hogy nem a főváros melletti kistelepülés csapatában ünnepli a 20. születésnapját.
Így is lett, a kor egyik legjobb lengyel csapata, a Lech Poznan csapott le rá, és mire 20 éves lett, már szerzett egy győztes gólt az UEFA Kupa selejtezőjében egy azeri ellenféllel szemben, majd első első osztályú meccsének hajrájában sarokkal volt eredményes, amúgy bemutatkozásként. 19 évesen kezdett szezonjának végén „csak" második lett a góllövőlistán, ám a következő pontvadászatot követően már őt koronázták lengyel gólkirálynak, 18 találattal. Először és vélhetően utoljára.
Mert aki királyfinak születik Lengyelországban, annak sokáig nincs ottmaradása.
Lewandowski az Ekstraklasaból a Bundesligába igazolt. És a lengyel bajnoki cím megszerzése utáni évben német bajnoki címet ünnepelt. A Borussia Dortmunddal. Erre már felfigyelt a világ. Fantasztikus csapatba került, és ő is fantasztikus teljesítményt nyújtott.
Az azóta a Liverpoollal Bajnokok Ligáját nyerő Jürgen Klopp edzői karrierje akkor és ott kezdett meredeken felfelé száguldani. Remek edző és nagyszerű játékosok ritka szerencsés egymásra találása volt az ott. Két egymást követő évben is bajnok lett a sárga-fekete csapat, és 2013-ban a társaság döntőt játszott a Bajnokok Ligájában. Nem kis részben a lengyel királynak köszönhetően, aki az elődöntőben olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amelyhez foghatót kevesen produkáltak a labdarúgás történetében.
Mesternégyest szerzett a Real Madrid ellen.
A Bayern elleni döntőre is remek taktikát talált ki Klopp, de a Götze nélkül felálló Dortmund végül a győzelem kapujában elbukott. A diadalmaskodó bajorok pedig a már korábban leigazolt Götze után Lewandowskit is megkörnyékezték. Lehet vitatkozni azon, hogy jó-e ez vagy sem, de vannak klubok, amelyek még egy BL-döntős, egyébként stabil pénzügyi háttérrel, nyolcvanezres szurkolótáborral rendelkező csapattól is képesek bárkit elcsábítani. Nyilván Lewandowskinak sem volt olyan könnyű. Végül ment.
Nyilván sejtette, tudta, érezte, hogy a BVB-vel nemhogy BL-t nem fog nyerni, de még csak a döntőbe sem kerül többé.
Amikor majd véget ér a pályafutása és kívülállóként tekint vissza, nyilván bölcsebben meg tudja válaszolni a kérdést, hogy érdemes volt-e Münchenbe igazolni 2014-ben.
Ami biztos nemhogy BL-t nem nyert, de még újabb döntőt sem játszott azóta.
Pedig kiváló társai voltak-vannak a Bayernnél, és a focitörténelem legjobb edzői közül három is irányította a bajor sztárcsapatot ottani ténykedése idején.
Neki mindig bérelt helye volt, abszolút kulcsemberként számított rá Guardiola, Ancelotti és Heynckes is. Az eddig Münchenben töltött 5 szezonja során összesen kilenc bajnoki mérkőzésről hiányzott. A társai pedig a dortmundiaknál is jobbak voltak. A sikerek a bajnokságban nem is kerülték el új csapatával, az utolsó dortmundi szezonjában szerzett gólkirályi címéhez eddig újabb hármat tett hozzá a Rekordbajnok focistájaként. Hosszasan lehetne sorolni emlékezetes góljait, tetteit,
ha csak egyet kellene kiemelni ezek közül, akkor a Wolfsburg ellen csereként beállva, kilenc perc alatt szerzett mesterötösére esne a választás.
Mióta a Bayern focistája a következő gólmennyiségeket produkálta a bajnokságban: 17, 30, 30, 29 és 22. Érdekes, hogy míg az idei 22 gólkirályi címet jelentett neki, addig
a 2016-17-ben szerzett 30 csak a második helyet a dortmundi Aubameyang mögött.
Ezek a gólmennyiségek megsüvegelendők, főleg ha hozzátesszük a négy BVB-nél töltött szezonjának termését is: 8, 22, 24, 20. (Ezek közül a 20 góllal lépett a trónra, a 22-vel és a 24-gyel nem.) Ez ugyebár összesen 74+128 gól, ennél többet a Bundesligában csak négy játékos szerzett 56 év alatt. Lewandowski még mindig csak 30 éves.
Nehéz eldönteni, hogy jelenleg hol tart a pályafutása. A csúcson? Túl a csúcson? Esetleg a csúcs előtt?
Az elmúlt szezonja érdekes volt. Bajnok lett, kupagyőztes és gólkirály. A sikereket nem kell magyarázni. Egy kívülálló mégis sok dolgot nem ért. Gyakran negyedórákra teljesen kivonta magát a játékból. A sorsdöntő pillanatokban szinte soha nem lehetett számítani rá. A bajnokságban 33 mérkőzésen szerzett 22 gólja közül 20 nem befolyásolta a pontok elosztását.
Annak, aki erre azt mondja, hogy azért mert a Bayern gólokkal verte ellenfelei többségét, csak részben van igaza.
A régi-új bajnok 6 mérkőzését nyerte 1 góllal, és 6-szor játszott döntetlent, ezen 12 mérkőzésből 11-en pályán volt Lewandowski, de csak egyszer volt eredményes. Gólja nélkül nem szerzett volna pontot csapata a Freiburg elleni 1-1-es találkozón. Továbbá ha ősszel a Wolfsburg elleni 3-1-es diadal során nem eredményes, akkor csak egy pontot kap a Bayern, ugyanis azon a találkozón kétszer talált be.
Kis túlzással két gólja volt csak fontos a bajnokságban. Biztos, hogy nem ez a számolási mód határozza meg az idei teljesítményét, de legalábbis elgondolkoztató. Ahogy az is, hogy a Bajnokok Ligájában a csoportmérkőzések során (egy Bayern-szintű gárda számára csekély téttel bíró találkozókon) rendesen termelt, ám a tavasszal mindkét Liverpool elleni találkozón értékelhetetlen teljesítményt produkált volt edzője ellen.
A hazai találkozó után 5 egész 5 tizedes osztályzatot kapott a szakíróktól, ennél rosszabbat (6-ost) nem nagyon adnak.
Nem volt lehetőség pihentetni őt, hiszen a Bayern keretében nemhogy őt megközelítő, de gyakorlatilag semmilyen csatár nincs (ha Thomas Müllert nem ezen a poszton veszik számításba). Nem véletlenül nyilatkozta a szezon végén, hogy szívesen látna egy másik csatárt a mindig nagy terveket szövögető klubnál. Niko Kovacnál kicsit mást játszik, mint az ezt megelőző években. Kívülről nehéz eldönteni, hogy az edző oszt rá nem pontosan rászabott szerepet, vagy ő nem hajtja végre pontosan a tréner utasításait. Bár utóbbi nehezen képzelhető el még akkor is, ha Kovac edzőként messze nincs olyan szinten, mint a lengyel játékosként.
A Bayern új csapatot épít. Elhagyta két olyan emblematikus játékosa, aki nélkül az elmúlt évtizedben elképzelhetetlen volt. Annak ellenére, hogy mind Ribéry, mind Robben vállalhatatlanul sokat volt sérült, mégis, ha égett a ház, erre a párosra lehetett számítani.
Ősztől Lewandowski és Thomas Müller lesz a két nagy öreg a támadógépezetben.
Ez mentálisan is egy kicsit más szerep, mint amiket az elmúlt évtizedben eljátszott. Most fog igazán kiderülni, hogy Robert Lewandowski csak egy kiváló gólvágó, vagy a Bundesliga történetének egyik legnagyobb egyénisége.