Kedden a Stockport elleni hazai döntetlennel (1-1) a Notts County megszerezte első pontját az ötödosztályban. Valljuk be, ez azért nem egy világraszóló eredmény,
attól a csapattól, amelyet 1862-ben, egy évvel az Angol Futballszövetség születése előtt alapítottak, és büszkén vallja magát a világ legrégebbi, folyamatosan működő futballcsapatának.
Már csak azért sem, mert szombaton megint kikaptak. Így most kiesésre állnak az ötödosztályban is.
A nottinghami klub a 19. század végén, illetve a 20. elején élte története legfényesebb napjait. A futball-liga egyik alapítójaként (11 másik csapattal együtt) nyilván kezdettől az élvonalban szerepelt, 1891-ben harmadik lett (azóta is ez a klub legjobb bajnoki eredménye), és ugyanebben az évben bejutott az FA-kupa döntőjébe is. Ekkor ugyan kikaptak a Blackburn Roverstől, de a következő évben már nem hibáztak, és 4-1-re verték a Bolton Wandererst a világ legrégebbi kupasorozatának döntőjében.
A kupagyőztes csapat:
A Notts County egészen 1920-ig az élvonalban szerepelt, ezt követően pedig hol lecsúszott egy-két, de volt, hogy három osztályt is, hol visszajutott egészen az élvonalba. 1981 és 1984 között három évet töltöttek a csúcson, majd
1990-ben előbb a harmad-, egy évvel később pedig a másodosztályt megnyerve jutottak fel a First Divisionnek hívott élvonalba,
de a Premier League 1992 őszi indulását már nem érhették meg, mert még azon a nyáron kiestek.
Azóta sem jutottak vissza, sőt, idén nyáron megesett a csapattal az a szégyen, hogy 157 éves története során először kizuhant az angol focinak, a külön entitásként működő Premier League alatti három osztályát (Championship, League One, League Two) jelentő Angol Futball-liga (Engish Football League, EFL) rendszeréből.
A BBC oldalán is kiemelt sztori volt a szomorú nap története:
Szomorú dolog, annyi szent, de különösebben már senki nem lepődött meg. Az 1992-es élvonalbeli búcsú után még elvoltak három szezont a másodosztályban, attól fogva viszont már csak a harmad- (League One) és a negyedosztály (League Two) között ingáztak. A klub húsz éve folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küzd, amelyeknek olykor egészen bizarr okai voltak.
Félreértett tulajdonosi jogkörök
2003 nyarán, napokkal a harmadosztályú bajnokság indulása előtt rekordhosszú, másfél éven át tartó pénzügyi felügyelet ért véget, miután egy névtelen befektető letett az EFL asztalára 3,5 millió fontot, megmentve a csődtől a klubot. Ennyiért vette meg a csapat által 1910 óta (napjainkig is) használt Meadow Lane stadiont, valamint kivásárolva belőle az előző tulajdonost, Derek Pavist, aki megépítette a dél felé néző Nyugati lelátót, majd úgy tett, mintha az az övé lenne, évente szép nagy összegeket legombolva saját csapatáról. A klub szorgos megkopasztásában egy Jack Dunnett nevű parlamenti képviselő segítette, aki két gombért kibérelte az említett lelátót, majd már súlyos pénzekért kiadta az összes létező helyiséget (VIP-boxokat, például 90 ezer fontért a klubnak...).2009-ben úgy tűnt, hogy a klub minden gondja megoldódik, miután egy Munto Finance nevű csoport megvette a klubot, és azt ígérték, hogy a katari királyi család fog beszállni nem kis pénzekkel. Ők azonban ekkoriban inkább már Barcelona és Paris Saint-Germain méretű klubok, nem pedig az angol negyedosztály felé kacsintgattak.
A nagy befektetésből semmi nem lett, pláne azok után, hogy a sportigazgatónak kinevezett Sven-Gören Eriksson után szaglászni kezdett a csalásokra szakosodott ügyészség, az EFL pedig felszólította a Notts Countyt, hogy
sürgősen tegye rendbe a háttérben offshore cégeket sejtető tulajdonosi hátterét,
ha nem akar a kizárás sorsára jutni. Miután az adóhivatallal is dűlőre jutottak, csendesebb évek jöttek, egészen idén januárig, amikor Alan Hardy tulajdonos a klub honlapján megjelent hosszú közleményben jelentette be, hogy vevőt keres Notts Countyra.
A klub nyárra a csőd szélére került, nem igazolhatott játékosokat, a meglévő alkalmazottait sem tudta fizetni, ráadásul újra komoly adótartozást halmozott fel. Próbáltak pénzt szerezni barátságos meccseken szervezett gyűjtésekkel, ereklyék áruba bocsátásával (árverésen adták el az 1894-ben FA-kupát nyert csapat kapusának arany medálját), de a szurkolói csoportok is sokat – mit sokat, rengeteget – segítettek.
Már az 1980-as években is bajba kerültek, ekkor hozták létre a csapat elhivatott szurkolói a Lifeline (Élethosszig) névre keresztelt alapot, ahová azóta több mint 3 millió fontot fizettek már be a szurkolók. Az egyik kisebb csoport júliusban 25 ezer fonttal járult hozzá a kifizetetlen bérek rendezéséhez. De még a nagy városi rivális, Nottingham Forest is besegített, ők a Real Sociedad elleni felkészülési meccsük előtt rendeztek gyűjtést a Countynak.
2019. július 27-én aztán egy dán testvérpár személyében megérkezett a megváltás, miután Alexander és Christoffer Reedtz megvette Hardytól a klubot.
A két dánnak van köze a focihoz: egy Football Radar nevű adatelemző céget működtetnek tíz éve, és meggyőződésük, hogy egy igazi klubbal is el fognak boldogulni. Mindenesetre a kezdés meggyőző volt: kifizették az elmaradt június-júliusi béreket, rendezték az adótartozásokat, az EFL pedig megszüntette az átigazolási embargót, és pár nap alatt igazoltak hét játékost, akikkel egyértelmű a cél: visszajutni a League Two-ba, vagyis az EFL-be.
A Juventus-szál
A 35-szörös olasz bajnok, kétszeres BEK-, BL-győztes torinói csapatot szoros szálak fűzik az aprócska angol klubhoz. 1903-ban ugyanis a Juve egyik angol légiósa, John Savage, aki korábban történetesen a Notts County játékosa volt, segített új szerelést szerezni a csapatnak, miután a sok mosásban az egyébként is tévedésből kapott rózsaszín mezek használhatatlanná váltak. Az angolok úriemberek voltak, és küldtek egy garnitúra fekete-fehér csíkos szerelést a saját készletükből, a Juventus pedig azóta is ebben a színösszeállításban játszik hazai pályán (idegenben felbukkan a rózsaszín mez, ahogy idén is). A Juve őket hívta meg új stadionja avatójára is, sőt a 116 évvel ezelőtti kölcsönt is visszaadták volna, de a Pumával szerződésben álló angolok nem fogadhatták el az olaszok Nike szerelését.Az már a fentiekből is látszott, hogy a Notts Countynak, hasonlóan a legtöbb angol klubhoz, milyen elkötelezett szurkolói vannak. A csapatot a negyedosztályban is rendszeresen 16-17 ezer drukker biztatta, és az első, ligán kívüli (non-league) meccsükre is mintegy 2000 szurkoló kísérte el a csapatot az eastleigh-i Silverlake Stadionba. A Guardian beszámolója szerint a 2668 néző közül mindössze 796-an szorítottak a hazaiaknak.
Kóstoló az ötödosztályból:
Az 1-0-s vereség nem szegte a drukkerek kedvét, elvégre jobb helyzetben vannak, mint azok az EFL-csapatok (Bolton, Bury, Coventry), amelyekhez pénzügyi felügyelő van kirendelve, nem játszhatnak a saját stadionjukban, mert az éppen le van foglalva a tartozásaik fejében, vagy mint a Bury, pályára sem tudnak lépni.
Az első hazai Non-League-meccs. Ötödosztályhoz képest nem rossz:
A Nottsnak pedig a Stockport ellen már az első pontja is megvan a Vanarama National League-ben. Mondhatni: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.