Indul a Premier League, nagyon nehéz lesz megtörni a City és a Liverpool uralmát

Frank Lampard, a Chelsea edzőjeként rögtön egy Manchester United elleni idegenbeli rangadóval kezdi a Premier League 2019-20-as szezonját. Az Origo Sport angol labdarúgással foglalkozó újságírója, Antalics Ádám a londoni együttes edzőjének bőrébe bújva írta meg, milyen lesz a világ legjobb bajnoksága a következő kilenc hónapban.

Van valami különleges, szavakkal leírhatatlan érzés, ami mindig elfogott, ha kisétáltam a játékoskijáróból, és megpillantottam a pályát, és a lelátókat a Stamford Bridge-en.

Futballistaként a Chelsea-nél töltött 13 év alatt jó néhányszor átéltem ezt, pályafutásom legszebb és legeredményesebb éveit töltöttem el a klubnál.

Most a vezetőség a nyár elején olyan lehetőséget ajánlott, amit nem tudtam visszautasítani. Nem így terveztem, hiszen a Derby County-val volt még egy befejezetlen ügyünk, egy hajszál választott el minket az előző szezonban attól, hogy közösen írjunk történelmet és jussunk fel újra a Premier League-be – edzői karrierem első évében. A Derby-nél az első pillanattól kezdve éreztem a bizalmat a klub, a drukkerek, és a játékosok részéről is, nagyon szurkolni fogok, hogy ezúttal elérjék a céljaikat.

Egy örök szerelem: Frank Lampard és a Chelsea Forrás: AFP/Isabel Infantes

Ám a Derby-nél mindenki megértette, hogy a Chelsea hívószavára nem lehet nemet mondani.

Sokan féltenek, még többen támogatnak, hiszen az egyesület sajnos nem most éli hőskorszakát,

és a körülmények is voltak már jobbak a mostaninál. Én azonban már játékosként is imádtam a kihívásokat, és a kőkemény csatákat, ráadásul ezer szállal kötődöm a csapathoz, nem volt tehát kérdés, hogy belevágok.

Elvárásokról, célokról talán még korai és felesleges is beszélni, hiszen rengeteg tényező hátráltatta a felkészülésünket. Ezek közül kettőnek volt különösen nagy hatása:

Eden Hazard eligazolása, valamint a FIFA büntetése, amely alapján most nyáron és télen nem regisztrálhatunk új játékost.

Persze így is próbáltuk kihozni a maximumot a lehetőségeinkből: Christian Pulisic januári szerződtetése, és mostani csatlakozása a kerethez a fentiek miatt alaposan felértékelődik. Pulisic a felkészülési meccseken már megmutatta klasszisát, biztosan kulcsszerep vár rá a szezonban. A kölcsönből visszatérők közül is többen bizonyítottak, sokat várok Tammy Abrahamtől, Kurt Zoumától, Michy Batsuayitól, vagy éppen a tavaly velem együtt dolgozó Fikayo Tomori-Mason Mount párostól is.

Ha pedig egy meglepetésembert is meg kellene neveznem a szezonra, mindenképpen Ross Barkleyt ajánlom a figyelmükbe

– és nem csak azért, mert az én egykori mezszámomat viseli.

A távozó Eden Hazard után Christian Pulisic lehet a Chelsea legnagyobb sztárja Forrás: AFP/Krugfoto

Ami a riválisokat illeti, nem hiszem, hogy nagy változás lesz az élen az előző szezonhoz képest.

Jürgen Klopp és Pep Guardiola régóta együtt dolgozik a keretével, ráadásul a Liverpool és a City is csak tovább erősödött a nyáron. Számomra egyértelműen ez a két csapat a bajnoki cím legfőbb várományosa.

A Bajnokok Ligája győzelem után viszont nem lepődnék meg, ha az Anfield Road közönsége most már hazai porondon szeretne ünnepelni, így alighanem a 'Pool minden eddiginél nagyobb erőket mozgósít majd a PL-győzelemért. Ahol pedig Alisson a kapus, a védelmet Virgil van Dijk irányítja, elöl pedig Szalah, Mané és Firmino lövi a gólokat, ott lehetnek is ilyen elvárások. A manchesteriek viszont éppen az európai harctéren képtelenek maradandót alkotni, így a sorozatban megnyert két bajnoki cím után Guardioláék vélhetően a BL-re hegyezik ki a következő szezont.

Egyértelműen a City kispadja a leghosszabb Angliában, ahol a mennyiség mellé minőség is párosul.

Joao Canceloval, valamint az Atlético Madridból érkező Rodrival pedig csak tovább bővült Pep lehetőségeinek tárháza.

A bajnoki címért vélhetően idén is a Liverpool és a City harcol majd Forrás: AFP/Adrian Dennis

A Tottenham nehéz kérdés, a városi riválist mindig szerettem fricskázni, de el kell ismerni, a Spurs meccsei miatt mostanság érdemes leülni a tv elé.

Mauricio Pochettino remek munkát végez a csapattal, elég csak a legutóbbi BL-kiírásra gondolni, ahol döntőt játszottak.

Tanguy Ndombélé nagy erősítés - még ha klubrekordért is igazolták a Lyontól -, ahogyan az utolsó pillanatokban megszerzett Lo Celso-Sessegnon páros is. És a Liverpoolhoz hasonlóan a városi rivális szurkolói is régóta várnak már egy trófeára, akár hazai, akár nemzetközi porondon. Ráadásul a T'ham stadionmizériája is véget ért, végre a

kezdetektől saját pályájukon fogadhatják a riválisokat,

ami nem kis előny a korábbiakhoz képest.

Az Arsenal szokás szerint a francia vonalban bízik, Nicolas Pépé kétségtelenül hatalmas tehetség, kíváncsian várom, hogyan birkóznak majd meg az angol bajnokság nehézségeivel. Remélem ellenünk mindenképpen visszafogott teljesítményt nyújtanak majd, a Real kölcsönjátékosával, Dani Ceballossal egyetemben. Véleményem szerint egyébként

Arséne Wenger örökségével egyelőre nem sikerült Unai Emerynek megbirkóznia, az Ágyúsoknál szokás szerint a védelem megszervezésén múlhatnak majd a sikerek.

Alighanem az Emiratesben is így gondolták, hiszen a Deadline Dayen

megszerezték Kieran Tierneyt a Celtictől, David Luiz pedig úgy döntött, bár marad Londonban, de pirosra cseréli a felszerelését, és egy riválishoz igazol.

Lelke rajta, többet nem mondanék az esettel kapcsolatban.

Játékosként már összecsapott Lampard és Solskjaer, hamarosan edzőként feszülnek egymás ellen Forrás: AFP/Adrian Dennis

A Manchester United mindig is különleges volt a számomra, játékosként legtöbbször a vörösök ellen harcoltam a bajnoki címért, és az egymás elleni rangadóink tartották lázban a szigetországot, és talán egész Európát.

Most az MU is hasonló helyzetben van, mint mi, vannak nála meghatározóbb alakulatok a bajnokságban, még ha furcsa is ezt kimondani. Ole Gunnar Solskjaer pedig afféle sorstársam, a klub egykori alkalmazottjaként, a szurkolók szeretetétől övezve nevezték ki decemberben,

és szinte csodát tett a csapattal – a PSG elleni BL-párharcban biztosan. Szerintem kicsit neki is köszönhetem, hogy a Chelsea vezetősége az ő példájára bizalmat szavazott nekem, nagyon várom az egymás elleni rangadókat, már csak őmiatta is. Az elsőre már vasárnap, rögtön az első fordulóban sor kerül az Old Traffordon, ahol természetesen jó eredményt szeretnénk elérni, de nem igazán tudom, mire számítsak a hazaiaktól. Wan-Bissaka és Maguire leigazolásával a védelem egész biztosan más szintet képvisel majd, mint az előző szezonban, Daniel Jamesnek pedig elképesztő a sebessége, sok gondot fog okozni az ellenfeleknek. Ám a sztárjátékosról és a norvég edző viszonyáról továbbra sem tudni semmit, így

kérdéses, hogy például Pogba, Matics, Alexis Sanchezre, vagy éppen Lingard melyik arcát mutatja majd.

Nagy kérdés, hogy Pogba, és a többi manchesteri sztár melyik arcát mutatja majd a szezonban Forrás: AFP/Adrian Dennis

Ami a többieket illeti,

a Wolves már tavaly is szorosan ott volt a TOP6 nyomában, nyáron pedig tovább erősített, így tőlük idén is nagyszerű menetelést várok.

Ha viszont az Európa-ligában is csoportkörbe jutnak, amire minden esélyük meg is van, akkor kíváncsi leszek, hogy bírják a kettős terhelést. A tavaszi idény legkellemesebb meglepetése az Everton volt, ahonnan viszont a középpályáról kulcsember távozott, Idrissa Gueye személyében. Delph és André Gomes ellenben érkezett, a csatársorba pedig a Juve csodatinije, Moise Kean jött, így

ha Marco Silva legénysége állandósítani tudja azt a formát, amit a szezon második felében mutatott, két csapatra is oda kell majd figyelni Liverpoolban.

A Leicestert Harry Maguire távozásával nagy érvágás érte, a válogatott hátvédet nehéz lesz pótolnia Brendan Rodgerséknek, de a Rókák is jól néztek ki tavasszal, úgyhogy szerintem Vardyékkal is számolni kell az élmezőnyben.

Az előző szezon után ezúttal is a Wolves lehet a szezon meglepetéscsapata Forrás: AFP/Paul Elli
s

Ami a hátsó régiót illeti, a három feljutó közül

az Aston Villa költötte a legtöbbet, szerintem őket nem is fogja veszélyeztetni a kiesés, bár egy éve a Fulhamről is ezt gondoltuk,

egyelőre kísérteties a hasonlóság, és tudjuk mi lett a vége. John Terry ott van a birminghamiek szakmai stábjában, miatta egyértelműen drukkolok nekik, bár kissé fáj a szívem, hogy éppen a Derby County és az én káromra vívták ki a PL-feljutást. A Norwichnak és a Sheffieldnek nem lesz könnyű dolga, ha benn akar maradni, látatlanban ezt a két csapatot tippelném kiesőnek,

mellettük talán a Brightont, és a Newcastle-t érzem még nagy veszélyben.

Aztán pár forduló elteltével lehet, hogy minden teóriámat újra kell fogalmaznom, hiszen mindenki tudja, hogy ez a Premier League, a világ legerősebb bajnoksága, ahol bármi megtörténhet. Persze, a leginkább meseszerű az lenne, ha a bajnoki címért nem az általam elmondott két-, hanem háromfrontos küzdelem zajlana. Mondjuk egy kékmezes csapattal kiegészülve, amelyik nem az Everton, de még csak nem is a Leicester City.

Hanem a Chelsea.

A Premier League első fordulójának párosítása:
Liverpool-Norwich
West Ham-Manchester City
Bournemouth-Sheffield Utd
Burnley-Southampton
Crystal Palace-Everton
Watford-Brighton
Tottenham-Aston Villa
Leicester-Wolves
Newcastle-Arsenal
Manchester United-Chelsea