0-3-ról 5-3 - 23 perc alatt. Ezt is a Bundesliga rekordcsapata produkálta

Amint augusztus 17-én, szombaton útjára indítja a játékvezető a Werder Bremen-Fortuna Düsseldorf mérkőzést a német bajnokság idei nyitófordulójában, a hazai csapat bevonul a Bundesliga-történelembe. Ugyanis attól a pillanattól a Werder Bremen vívta a legtöbb elsőosztályú meccset a liga 1963 óta íródó történelmében.

Akik felületesen ismerik a Bundesligát nyilván nagyon meglepődnek ezen:

a Bremen, mint rekorder?

Bizony-bizony, az idei pontvadászat az 57. és a Werder az eddigi 56 közül csak egyről hiányzott. Akárcsak a Hamburg, mindenki más viszont többről. Ellenben a Hamburg a tavalyi évhez hasonlóan idén is másodosztályú, vagyis senki nem mondhatja el magáról, hogy az 56. évét kezdi a legjobbak között.

A sikerek terén sem áll rosszul a Werder. A Bundesliga-történelem sokszor volt hangos Bremen-diadaloktól, és ezeket az elmúlt évtized felejthető teljesítményei és eredményei sem tudják elhalkítani.

1963 óta négy bajnoki cím, hét ezüstérem, öt bronzérem, 1992-ben KEK-győzelem.

1991. június 23-án Otto Rehhagel a Német Kupa serlegével Brémában Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Ingo Wagner

És a rekord: 1866 Bundesliga 1-es találkozó,

ezzel most még holtversenyben áll a Hamburggal, ám szombat estétől egyedüli csúcstartó lesz. Ennyi mérkőzés során

2824 pontot szerzett és 3132 gólt lőtt,

mindkét adatban csak a Bayern előzi meg. Aki viszont az elmúlt 10 évben lett csak a Bundesliga rajongója, az joggal értetlenkedhet: tényleg ilyen jó volt ez a klub az elmúlt évtizedekben?

Tényleg jó volt. Látványosan játszó, szerethető és sokszor sikeres is. Rögtön a második Bundesliga-kiírásban aranyérmes lett. Meglepetésre, mert egy évvel korábban csak 10. volt, 17 ponttal (kétpontos rendszerben) elmaradva a bajnoktól. Az 1963-64-es bajnokságban 28 pontot szerzett, a '64-65-ösben 41-et.

Az első bajnokcsapatának ásza Horst-Dieter Höttges volt,

aki összesen 66-szor szerepelt a német válogatottban. Játszott az 1974-es vb-n is, vagyis világbajnok. Nem volt kulcsember abban a szuper gárdában, ám egy mai napig gondolkozásra késztető feladatot kapott Helmut Schön-től, ami lehet, hogy kulcsa volt a későbbi sikernek.

Az angol Geoff Hurst a német Horst Höttges mellett fejel kapura az 1966-os angliai világbajnokságon Forrás: Origo

A csoportban az NSZK az NDK-val játszott, és ha nem kap ki, akkor a legjobb 8 között az argentin-brazil-holland trióban folytatta volna (a 8 között két négyes csoport volt, és azok győztesei vívták a döntőt), míg vereség esetén a nagyságrendekkel gyengébb lengyel-jugoszláv-svéd-hármasban. És egy hazai vb-n vereségre játszani úgy, hogy a megbonthatatlan és átjátszhatatlan Beckenbauer-Schwarzenbeck-duó irányítja a védelmet, lehetetlen.

Ám a 68. percben 0-0-nál Schön lecserélte Schwarzenbecket (Beckenbauert csak nem lehetett!), Höttgest küldte a helyére (nyilván nem tudhatjuk, milyen taktikával), és amíg a két belső védő ismerkedett egymással, az NDK megszerezte a győztes gólt.

Így a propagandagépezete által felülmúlhatatlannak értékelt győzelmével ment az NDK a holland-brazil-ágra, Höttgesék pedig besétáltak a döntőbe. Természetesen a Beckenbauer-Schwarzenbeck-duó irányításával. Nyilván rossz az, aki rosszra gondol, úgyhogy maradjunk annyiban: Höttges pályára lépett a vb-n. És 420 Bundesliga 1-es mérkőzésen a Werder mezében. Nála több meccsen csak Dieter Burdenski kapus képviselte a klubot. Ő 444 találkozón szerepelt, és a második bajnokcsapat tagja volt. Ez a gárda 1988-ban bizonyult a legjobbnak és a keretből már több név cseng ismerősen a mai szurkolóknak is. Az öreg Burdenski mellett az akkor fiatal Oli Reck volt a másik kapus, és kulcsember volt Uli Borowka, Dieter Eilts, Thomas Schaaf (róla még lesz szó), de a legnagyobb sikereket Karl-Heinz Riedle érte el. Ő az 1990-ben világbajnok német válogatott tagja volt, és nem úgy, mint Höttges 1974-ben. Riedle a Völler-Klinsmann szuper csatárduó mögött volt harmadikszámú támadó, de Völler kiállítása, majd

eltiltása miatt szerephez jutott a nyolcaddöntőben, a negyeddöntőben és az elődöntőben is.

Utóbbi orosz rulettjében ő értékesítette a mindig kritikus harmadik 11-est, ezzel döntőbe lőtte csapatát.

Az 1992-es KEK-győzelem idején Riedle már az olasz fővárosban játszott, de a legendás edzőnek, Otto Rehhagelnek így is volt kit pályára küldeni, hiszen keretében papíron kilenc csatár szerepelt.

Karlheinz Riedle, aki a Werder mellett a világbajnok német csapat (1990) egyik oszlopos tagja volt Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Ingo Wagner

Boldog idők, annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy ő nem elsősorban a megalkuvást nem ismerő támadójáték előtérbe helyezését kérte játékosaitól. De mivel ezen a poszton ott volt Bode, Allofs, Rufer, Neubarth, vétek lett volna nem megenni ellenfeleit.

A KEK-győzelem utáni évben megszerezte a Werder harmadik bajnoki aranyát is, még ekkor is az edzőlegenda irányított ott.

Andy Herzog, Marco Bode és Klaus Allofs voltak többek között annak a csapatnak a kulcsemberei. És akkor még öt mérkőzésen pályára lépett Thomas Schaaf is. De ő akkor már nem csak a pályán utánozta Rehhagelt (ő is védő volt), hanem igyekezett ellesni tőle minden edzői mesterfogást is. Ez olyannyira sikerült Schaafnak, hogy ő is 14 évig irányította a Brement edzőként, mint Otto király.

Thomas Schaaf, a Rehhagel-iskola legjobb tanítványa volt. Az edző 2004-ben lett bajnok a Werderrel Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Carmen Jaspersen

És hasonló sikerekkel, a negyedik (mai napig az utolsó) bajnoki győzelem idején is ő készítette fel a Brement. A 2004-ben bajnokcsapat kulcsembere egy magyar játékos, Lisztes Krisztián volt.

Ő az a magyar focista, aki a legtöbbet tette egy Bundesliga bajnoki címért.

Az aranyévben 30 mérkőzésen lépett pályára. Ráadásul a Bremen abban az évben a Német Kupát is elhódította. Persze Krisztiánnak remek társai is voltak a Schaaf-regimentben, akkor szerepelt ott Manuel Friedrich, Fabian Erst, Micoud, Ailton, Hariszteasz és Reinke-kapus.

Lisztes Krisztián, aki rengeteget tett a Bremen negyedik bajnoki címéért Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Kay Nietfeld

Schaaf 1999-től 2013-ig volt a Bremen edzője, de a 2004-es „duplázós évet" megközelíteni is csak 2010-ben tudta a csapat, egy bronzéremmel.

Azóta nem mindig szerencsés a játékospolitikája, így belesüppedt a középmezőnybe. Néha közel volt a kiesési zónához is, de a Bayern-szurkolók valószínűleg hiába reménykednek benne, hogy a rekordszereplő címét mostanában el tudják hódítani tőle.

Ugyan az 1979-80-as szezon végén egyszer már kiesett, de akkor egy év után visszajött és ezért lesz ő szombat estétől „a Bundesliga mérkőzésszám-csúcstartója". A Werder Bremen egy elpusztíthatatlan csapat, elég csak egy mára már legendává váló mérkőzését szóba hozni.

Egy 1993-as Bajnokok Ligája csoportmérkőzésről van szó. Bármilyen meglepő

a Bremen volt az első német csapat a BL főtábláján.

Ezzel is megelőzi a Bayernt, és ez is elvehetetlen tőle. December 8-án a brémai találkozón az Anderlecht már a 33. percben 3-0-ra vezetett.

2004. május 15-én a Werder Bremen a negyedik bajnoki címét ünnepelte a Bundesligában Forrás: AFP/David Hecker

Szétszedte a zöld-fehér csapatot, és semmi jel nem mutatott arra, hogy nem távozik győztesként. Főleg, hogy még a 65. percben is megvolt a háromgólos előnye. És ekkor olyan igazi németes talpra állást mutatott be az akkor Rehhagel vezette társaság, amiről ma már csak álmodnak a germán foci hívei.

• 66. perc: 1-3, Rufer
• 72. perc: 2-3, Bratseth
• 80. perc: 3-3, Hobsch
• 83. perc: 4-3, Bode
• 89. perc: 5-3, Rufer

23 perc alatt 5 gól, fordítás 0-3-ről 5-3-ra.

Ilyen eseményeket is tartalmaz a Werder múltja. És a múltban gyökerező mai rekord: szombat este elmondhatja magáról, hogy csúcstartó a Bundesliga1-ben. Ha ügyes, akár az idők végezetéig.