Ha fergusoni magasságokban járt volna az elmúlt hét és fél évben a csapattal, akkor érthető lenne a ragaszkodás az edzőhöz. Ám erről szó sincs.
Streich uralkodása alatt a Freiburg helyezései így alakultak: 12, 5, 14, 17 (kiesés az első osztályból), Bundesliga2 bajnok, 7, 15, 13.
Sziklaszilárd pozíció. Ugyan, mitől?
Freiburgban nincsenek idegbeteg típusú vezetők. Valószínűleg ez a mentalitás az ott élőkre is jellemező. Az biztos, hogy aki egy napot is eltöltött Freiburgban az igazolhatja: a Bundesliga-városok közül ez a legnyugodtabb hely.
Már-már idegesítő a stresszmentesség.
Ez jött át a mára már kultikussá vált Schwarzwaldklinik című klasszikusból is, ami a környéken játszódik és napjainkban is végtelenítve adják a tv-csatornák. Valószínűleg ez a fekete-erdei idegesítő nyugalom van hatással a szurkolókra és rajtuk keresztül a futballcsapat irányítóira is. Mindig is ez volt a jellemző. Az elmúlt 28 évben négy edzője volt/van a csapatnak. Volker Finke 16, Robin Dutt 4 szezont töltött egyfolytában a kispadon. Streich pedig most kezdte a nyolcadikat.
A játékospolitika is alátámasztja, hogy komoly elvárásokat nem szabad megfogalmazni a trénerekkel kapcsolatban. Ha az átlagnál csak egy picit jobb focista feltűnik ott, inkább előbb, mintsem utóbb továbbáll. Aztán lehet keresni a helyére hasonló képességűt. Sokszor lehet is találni a közvetlen utánpótlásban. Csak néhány név az elmúlt évek ottani terméséből:
Dennis Aogo, Jonathan Pitroipa, Daniel Schwaab, Eke Uzoma, Ümer Toprak, Oliver Baumann, Matthias Ginter.
Valamennyien nagyon sokat köszönhetnek Streichnek.
Streich nem volt nagy focista. A svájci-francia-német hármashatár közelében született fiatalember már 18 évesen Freiburgot képviselte a másodosztályban, de a csapat az ott szerzett bajnoki címe ellenére nem jutott fel a Bundesliga2-be. Mégis, Streich 20 éves korára Bundesliga2-es focista lett, a Stuttgarter Kicker tagjaként, sőt, az FC Homburggal az 1988-89-es bajnokságban feljutott a legmagasabb osztályba. A '89-'90-es szezonban 10 mérkőzésen lépett pályára a Bundesliga1-ben, majd amikor a csapat az évad végén kiesett (azóta sem volt első osztályú), Streich harmadszor is Freiburgba igazolt. Abba a csapatba, amelyben kezdte felnőtt pályafutását, vagyis nem az SC Freiburgba, amelyben egy évet töltött aktív korában. 29 éves koráig tartó, felejthető pályafutása a Freiburger FC színeiben ért véget. Játékosként összesen kétszer két évet töltött távol Freiburgtól.
Edzőként viszont eddig mindig Freiburgban ténykedett. Már visszavonulása évében a nagyobbik ottani csapat, az SC Freiburg hívta az U15-ös csapat mellé. Majd egy évvel később, 31 évesen megkapta az U19-es korosztályt. Vagyis a profi csapat közvetlen utánpótlását.
Itt csekély 15 évig ténykedett.
Ennyi idő nem csak arra elég, hogy valaki magáévá tegye egy klub filozófiáját, de arra is, hogy saját maga formálja azt. Ráadásul fantasztikus sikereket ért el a felnőtt csapat küszöbén ténykedő játékosokkal. Háromszor nyerte meg az utánpótláscsapatok Német Kupáját, és 2008-ban U19-es Bundesliga bajnoki címet szerzett.
Amikor Robin Dutt 2011 nyarán távozott a profik éléről nem is értette senki, hogy miért csak másodedzőnek vitték fel a nagyokhoz, Marcus Sorg mellé. A játékosok többségét ismerte, logikus lett volna, hogy továbbra is ő dolgozzon velük. Az élet (és Sorg sikertelensége) azonban a kezére játszott: a téli szezonban mégis megkapta az állást, amelyért sokszorosan megdolgozott. Tavasszal történelmi győzelemmel kezdett. Az ő ificsapatából elindulva később világbajnoki címet szerző Ginter élete első felnőtt mérkőzésén, két nappal 18. születésnapja után a 88. percben gólt szerzett.
Ezzel a találattal csapata 1-0-ra nyert az Augsburg ellen, és Streich lett az első Freiburg-edző, aki győzelemmel debütált a Bundesliga1-ben.
A szezon végén nem egyszerűen bent maradt a csapat, hanem a 12. helyre jött fel. A Gól nevű Bundesliga magazin az év edzőjének választotta a mestert.
Aztán egy évvel később Európa-liga-indulást érő helyen végzett csapatával, és bejutott a Német Kupa elődöntőjébe.
Az elsőszámú német szaklap, a Kicker a szezon edzőjének választotta. Ennek a címnek az adta a különleges értékét, hogy abban a szezonban Jupp Heynckes a Bayern edzőjeként nemcsak a Bundesligát és a Német Kupát nyerte meg, hanem a Bajnokok Ligáját is.
Ezzel együtt ez a Streich-korszak nem egy folyamatos diadalmenet az SC Freiburg életében. De ott, olyan körülmények között ez abszolút kielégítő.
Nyilván a szurkolók Freiburgban sem lázadnának, ha folyamatosan dobogóért harcoló csapatuk lenne, állandó nemzetközi szerepléssel.
De ennek hiányában legalább annak örülhetnek, ha vannak részsikerek és nincsenek kiesési gondok. A játékosok nagy része német, Európán kívülről csak két focista van a bő keretben. Vagyis a kisváros csapatának szurkolói könnyen szót értenek a játékosokkal. És megszokták az edzőt.
Streich egyébként nem egy színes egyéniség, nem egy kameraérzékeny tréner. Ennek ellenére nyilván belül komolyabban fortyog, de 50 fölött ezt már kevésbé mutatja ki. Fiatalabb korában lényegesen lobbanékonyabb volt. Amikor testnevelés-történelem szakon tanári diplomát szerzett, lázadónak, forrófejűnek nevezték társai.
Ma már azt mondja magáról: „szerintem egy normális ember vagyok, nincsenek tetoválásaim, és testékszereket sem hordok". Ez azt bizonyítja, hogy humora is van. Az is biztos, hogy edzőként igen energikus, és mindig igyekszik érzelmileg is hatni játékosaira. Nyilván ez utóbbival érte el hatalmas sikereit a korosztályos csapataival. Komolyabb allűrjei viszont nincsenek.
Annak ellenére, hogy nyilván futja neki normális autóra, a mai napig biciklivel jár a stadionba. A hazai bajnokikra is.
24 éve az SC Freiburg alkalmazottja. Ha valakinek modellt kell állnia a „Herr Freiburg" című szoborhoz, akkor kézenfekvő, hogy őt hívják majd. De ezen egyrészt megsértődik majd Volker Finke, másrészt még olyan messzinek tűnik. Hiszen ki tudja még, meddig számítanak Christian Streichre vezetőedzőként Freiburgban.
A Freiburg jelenleg 4 győzelemmel, 1 döntetlennel és 1 vereséggel a 3. helyen áll a Bundesligában. Csak a Lipcse és a Bayern München előzi meg.