Büszke vagyok, hogy magyar edzőként BL és El-főtáblán vezethettem a Lokit

A Debrecen labdarúgócsapatának vezetőedzője, Herczeg András augusztus 20-án Magyar Arany Érdemkeresztet kapott. A 63 éves szakember az egyetlen élő magyar edző, aki Bajnokok Ligája és Európa-liga főtábláján irányíthatott egy magyar csapatot. Nagyinterjú.

Két év alatt két magyar csapat, a Fehérvár és a Ferencváros is bejutott az Európa-liga csoportkörébe. Ennek kapcsán most sokan előszedték a Debrecent, hiszen 2009-ben és 2010-ben az ön által vezetett csapat előbb a Bajnokok Ligájában, majd az Európa-ligában volt főtáblás. Ebből az látszik, hogy mély nyomokat hagyott az a két év a magyarok lelkében?
Azt nem tudom, hogy mennyire mélyet, de azt igen, hogy nagyon büszke vagyok arra, amikor a Debrecen neve ennek kapcsán felbukkant. Tíz év távlatából minden rezdülésre emlékszem, mert ezek felejthetetlen dolgok.

Amikor meghallom a BL-himnuszt, eszembe jut, hogy ezt nyolcszor nekünk is lejátszották.

Magyar csapat legutóbb 2009-ben szerepelt a BL főtábláján. A kép az akkori Debrecen-Liverpool meccsen készült Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Nagyon jó csapatunk volt akkor. Sok minden kellett a BL-főtáblához. Egy jó sorsolás, de szerencse is kellett ehhez. De azért kivertük a svéd bajnokot, a Kalmart. Viszont a Levadija Tallin kiütötte a Wisla Krakkót, és utána mi az észtekkel játszottunk. A lengyelekkel nehezebb lett volna.

A Levszki Szófia elleni kettős győzelem pedig a mai napig hátborzongató. Ma már szinte hihetetlen, de húszezer debreceni drukker indult el Budapestre a Levszki elleni visszavágóra a Puskás Stadionba.

Ja, igen, akkor a Debrecen egyfajta vándorcirkuszként működött, mert a hazai meccsei közül csak keveset játszhatott a Nagyerdőben.
Ez így van, de gondoljon bele, hogy akkor az egész ország mellénk állt. A Levszki elleni playoff meccs után Szima Gábor tulajdonos nyolcezer széket szereltetett fel a Puskásba, hogy a Lyon elleni első hazai meccsünkön 42 ezer ember lehessen ott.

Egy kis, vidéki csapat miatt mozdultak meg az emberek.

Debrecenben ez persze más lett volna, ezt éppen idén, a Torino elleni El-selejtezőmeccs bizonyította be.

Mi hiányzik most Debrecenben ahhoz, hogy újra BL-selejtezőket játszhassanak?
Mások a lehetőségek. A Fradinak és a Fehérvárnak a költségvetése más dimenzió, ez a két együttes az igazolásokban is más filozófiát követ. Mi ezzel nem tudunk versenyezni. A Debrecen visszatért a saját identitásához.

Herczeg András egy Bajnokok Ligája meccset megelőző sajtótájékoztatón Forrás: AFP/Filippo Monteforte

Két évvel ezelőtt az utolsó fordulóban dőlt el, hogy egyáltalán NB I-es tud-e maradni a Debrecen. Mikor bentmaradtunk, Szima Gábor elnök úrral abban maradtunk, hogy a helyi kötődésű játékosoknak kell nagyobb szerepet kapniuk. Innen jöttünk fel, lettünk előbb ötödikek, most meg harmadikok. A Debrecennek ezt az utat kell követnie.

A bajnoki bronzérem a Debrecennek felér egy arannyal?
A Fradi és a Fehérvár elszakadt a mezőnytől, tehát, ha úgy nézem, akkor a másik 10 csapat közül mi értünk oda a dobogóra. Ez nem lebecsülendő.

Arról nem beszélve, hogy a Fradi ellen a hazai meccsen az utolsó pillanatban Zsóri Dániel káprázatos ollózásával nyertünk, tehát, legyőztük a későbbi bajnokot.

Emlékszem, a gól után akkorát futott, mint talán még soha az életében.
Kirobbant ott belőlem minden, elkezdtem szaladni, ha nincs a szögletzászló, meg a stadion sarka, akkor talán a Nagytemplom állít meg.

Az ajkai Keresztes Krisztián (b) és a debreceni Zsóri Dániel (j) a labdarúgó Magyar Kupa nyolcaddöntőjében játszott Debreceni VSC - FC Ajka visszavágó mérkőzésen Forrás: MTI/Mti Fotószerkesztőség/Czeglédi Zsolt

Gondoljon bele, beáll a gyerek, erre egy ilyen góllal dönti el a meccset a 94. percben, élete első mérkőzésén. A körülmények is fantasztikusak voltak. Nem akárki ellen játszottunk. Ön nem szaladt volna?

Dehogynem. De gondolom, nem így küldte be a srácot.
Hogy rúgjon egy ekkora ollózóst? Dehogy így küldtem be (nevet.) Csak annyit mondtam neki, hogy próbáljon meg mindent.

Elég jól kihozta a dologból a maximumot. Abban a mozdulatban nem lehetett hibát találni. Ő most már a Fehérvár játékosa lett.

Ez az igazolás amúgy május óta húzódott, most vált a dolog reálissá. Remélem, szép pályát fut be ott is ez a tehetséges ember.

Nyomott egyet az ő góljára a Puskás-díj szavazáson?
Persze, sőt, a feleségem is. Mi megtettük a magunkét. (Azóta már kiderült, hogy Zsóri gólja bent van az első háromban, szeptember 23-án Milánóban dől el, megnyeri-e a díjat a fiatal játékos – a szerk.)

Miért van az, hogy a cseh Miroslav Beranek kivételével – ő bajnokságot nyert a Debrecennel – itt az összes külföldi edző hiába üldözte a sikert?
Azt szokták mondani, hogy elég keményfejű, kálvinista emberek vagyunk. Akit befogadnak, az sosem panaszkodik. Tény, hogy nem könnyű itt egy idegennek beilleszkedni.

A cseh Miroslav Beranek bajnokságot nyert a Debrecennel, mégsem tudott gyökeret ereszteni a hajdúsági városban Forrás: AFP/Johannes Eisele

Ezt tapasztalhatta meg a portugál Leonel Pontes vagy a cseh Zdeněk Ščasný. De Miroslav Beranek is megküzdött ezzel. Pedig Debrecenben tényleg mindenki nagyon várta a külföldi edzőket.

Miután a külföldiek megbuktak, a klubvezetés önben látta meg a megmentőt. Első szóra jött? Vagy úgy volt vele, hogy kell a francnak ez az egész?
2016-ban Kondás Elemér lemondása után az igazgatósági ülésen azt mondták, hogy jön egy külföldi, de amíg megérkezik, addig valakinek le kell ülnie a kispadra. Ekkor mindenki rámnézett, beadtam a derekam, egy meccs, a Gyirmót ellen. 4-0-ra nyertünk, azt gondoltam, ez rendben van, de egy hét múlva Mezőkövesden is én ültem a padon, ott is győztünk. Ekkor jött a portugál Leonel Pontes. Egy fordulóval a vége előtt hazai pályán a Honvédtól 5-2-re kikaptunk. Komolyan fenyegetett a kiesés réme. Az utolsó körben a DVTK ellen idegenben léptünk pályára.

Szima Gábor felkért, hogy vállaljam el a feladatot. Megint én ültem le a padra. Nyertünk 3-1-re. Sikerült a bentmaradás.

Aztán a padon ragadtam, mert újra találkoztam Szima elnök úrral és az lett a beszélgetés vége, hogy én maradtam a csapat edzője.

Miért ült le ebben a helyzetben a DVTK elleni meccsre a padra?
Én szeretem ezt a klubot. Ha az embernek azt mondják, hogy rám van szükség, akkor menni kell.

Nekem fontos ez a város. Rengeteget kaptam az itteni emberektől. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben a kiesés gondolata és az, hogy ebben az esetben van veszítenivalóm.

A renoméjából?
Abból, igen. Az ember nem szívesen rombolja le azt, amit addig felépített. Végül is vállaltam. A szívemre hallgattam. Nem én voltam ebben a történetben a fontos.

Bódog Tamás, a Diósgyőr (b) és Herczeg András, a Debreceni VSC ideiglenes vezetőedzője. 2017-ben az utolsó fordulóban a Loki a DVTK ellen aratott győzelmével maradt bent az NB I-ben Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Amikor a városban rádöbbentek, hogy a Loki kieshet, megmozdult a Debrecen. Több ezren jöttek át Mezőkövesdre a sorsdöntő meccsre.

Ezzel a győzelemmel szépen odaragasztotta magát a kispadra.
Pedig én már nem gondoltam volna, hogy edző leszek. Meg sem fordult a fejemben, hogy tovább csinálom.

Ekkor megint jött Szima Gábor. Rábeszélt, itt vagyok. Sokat köszönhetek amúgy neki.

Ha nem adom be a derekam, akkor nem érjük el ezeket az eredményeket, amiket elértünk. Sem anno, sem most.

Amióta Dárdai Pálnak a magyar válogatott kispadjáról vissza kellett mennie a Herthához – ez 2015 nyarán történt – egyetlen magyar név hangzott el, mint lehetséges szövetségi kapitány. Tudja kié?
Igen, az enyém.

Miért nem lett szövetségi kapitány?

Erről nem szeretnék többet mondani. Ezen már kár rágódni.

Egyébként meg a válogatottnak kiváló szövetségi kapitánya van, Marco Rossi személyében.

Miért nem lehetett önt soha kimozdítani Debrecenből? Sokan megnézték volna akár a Fradi, akár a Fehérvár kispadján.
Sosem tudtam elképzelni azt, hogy más városban edző vagyok és a családom Debrecenben marad. Egy héten egy napot lennék itt – számomra ez lehetetlen. Nagyon kötődöm Debrecenhez.

Az jelent bármilyen elégtételt, hogy az elmúlt két szezon eredményeit figyelembe véve ön a legeredményesebb magyar edző az NB I-ben?
Sosem gondolkodtam ezen. A magyar edzők között van egy csomó tehetséges ember.

A Harkov edzője, Miron Markevics és Herczeg András a Harkov-Debrecen Európa-liga meccsen 2010 decemberében Forrás: AFP/Sergei Supinsky

Az viszont igaz, hogy

az élő magyar edzők közül én vagyok az egyetlen, aki BL-főtáblán és El-főtáblán irányíthatott magyar együttest. Erre sokkal inkább büszke vagyok.

Mi kellene ahhoz, hogy Debrecenben újra olyan futball-láz legyen, mint az első, vagy a második bajnoki cím alkalmával?
Ha most az aranyért küzdenénk, azért megmozdulna a város. Akkor visszajönne az a hangulat, ami anno jellemezte Debrecent.

Megtelne az új stadion?
A nagy rangadókra meg. De a realitás nem az, hogy mi ebben a bajnokságban az aranyéremért játszunk. Ez a Fradi és a Fehérvár játéka lesz idén is.

Tényleg nincs realitása annak, hogy a Debrecen bajnok legyen?
Tényleg nincs.

Jelen pillanatban más lehetőségeink vannak, mint a Fradinak, vagy a Fehérvárnak.

Több csapat versenyez majd a dobogó harmadik fokáért – remélem, mi is köztük leszünk.

Pedig az Origo sportrovatában azt mondtam, hogy a Loki meglepheti a két óriást.
Á, ahhoz nem szabadna itthon kikapni a Kaposvártól.

Nekem mondja? Kaptam is a zrikát ezután, rendesen.
Jólesik az, hogy bennünk óriásölőt látnak, többen érzik így. Ez tényleg erőt ad nekem. Lehetnek álmaink, vágyaink, de a realitás más.

Pedig a Leicester is megnyerte egyszer a bajnokságot.
Budán is egyszer volt kutyavásár.