Halálos fenyegetést, gyomorfekélyt okozott az UEFA egyik legaljasabb döntése

Vágólapra másolva!

Hét forduló után a Bundesligát az a Borussia Mönchengladbach vezeti, amely igazán nagy sikereit a hetvenes években aratta. Ötször lett akkor bajnok, de az összes BEK-szereplésére a balszerencse volt jellemző. Egyszer a döntőben, egyszer az elődöntőben bukott el a Liverpool ellen, a Real idegenben szerzett több góllal ütötte ki a negyeddöntőben, az Everton pedig tizenegyesekkel a nyolcaddöntőben. Mindezek azonban eltörpülnek az 1971. október 20-án történtek mellett. Most felidézzük az UEFA egyik legaljasabb döntését, amelyet a mai napig nem felednek Németországban.

A kor két nagy csapatát, a Mönchengladbachot és az olasz Internazionalét a sors már a legjobb 16 között összehozta. Egy olasz-német párviadal már akkor is olyan különleges volt, mint manapság. Sőt, lehet, hogy még különlegesebb is, hiszen ekkor még külföldiek nem nagyon játszottak a csapatokban.

Az biztos, hogy a Gladbach és az Inter tudása alapján akár a döntőt is vívhatta volna egymással abban az évben a BEK-ben. Ehelyett az első meccset október 20-án játszották Mönchengladbachban. Sajnos, egy kicsinyes anyagi vita miatt egyetlen televízió sem közvetítette, így a világ nagy része kénytelen elhinni a helyszínen lévő szemtanúknak, hogy

német földön ennél jobb mérkőzést soha nem játszottak, hogy ennél nagyszerűbb teljesítményt német csapat soha nem produkált világklasszisokból álló ellenféllel szemben.

Viharosan kezdődött a találkozó, Jupp Heynckes góljával már a 7. percben vezetett a Gladbach, a 19. percben Roberto Boninsegna egyenlített, de a 21. percben ismét a németeknél volt az előny. Óriási iram jellemezte a találkozót, minden labdáért megküzdöttek a felek. Még a játékon kívül lévőért is. Így kapott össze egy bedobáson a milánói Boninsegna és a gladbachi Ludwig Müller. Az oldalvonal melletti csetepatéba belekeveredett egy szurkoló is.

A német rendőrök elvezetik azt az embert, aki bedobta az üdítősdobozt. Később kiderült, hogy nem ő volt a tettes Forrás: Borussia.de

A már elfogyasztott üdítőjének üres dobozát a veszekedők irányába hajította. Ebből a labdarúgás történetének egyik legnagyobb balhéja lett. Itt lehet ismét sajnálni, hogy nem közvetítette a mérkőzést a televízió, mert így nincsenek perdöntő képek az esetről. Talán a leghitelesebb szemtanú, a német játékos, Ludwig Müller visszaemlékezése, aki szó szerint testközelből élte át az eseményt. Elmondása szerint egyértelműen a vállát találta el Boninsegnának a néhány grammos kis dobozka. Az olasz egy pillanatig nem is tudta mi történt vele, csak meglepetten nézett.

Ekkor odarohant a dörzsöltebb társ, Sandro Mazzola és ráripakodott: azonnal essél össze, te szerencsétlen! Erre Boninsegna úgy zuhant össze, mintha hirtelen villám csapott volna bele.

Az olaszok hisztiztek, pályára rohant mindenki a padról, miközben a többször is felállni akaró Boninsegnát a gyúró mindig visszanyomta a földre. Hordágyat hívtak hozzá, ekkor már ő is felfogta mit kell csinálnia, és olyan „haldoklást" produkált, hogy a legkiválóbb olasz filmszínész is megirigyelte volna. Ezt látta mindenki a stadionban, de azt csak a legközelebb állók, hogy miközben hordágyon leviszik odakacsintott játékostársainak.

Hennes Weisweiler magyaráz a Borussia Monchengladbach játékosainak 1971-ben Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

A legközelebb álló (igaz korántsem semleges) Ludwig Müller tehát így látta az esetet. Ám, hogy mit láttak a német rendezők és rendőrök azt is érdekes lenne tudni.

Utóbbiak ugyanis látványosan elvezettek egy német szurkolót, akit felelősnek ítéltek ebben az eset miatt.

Őt később bíróság elé állították, de ne szaladjunk ennyire előre. Előbb nézzük mi történt Boninsegna nagyjelenete után.

Boninsegnát hordágyon viszik le a gladbachni első meccsen Forrás: Borussia.de

Cserejátékos érkezett a helyére és a találkozó folytatódott. Nem mindennap látható fantasztikus teljesítménnyel. De ekkor már csak egy csapat volt a pályán. A német bajnok. Az első félidőben még Le Fevre, Netzer és Heynckes talált be a hazaiaktól, így a szünetben 5-1-re álltak a felek. Az Inter új kapussal jött ki a második félidőre, de Netzer őt is hamar felavatta, sokak szerint élete legszebb góljával. Majd a 7-1-es végeredményt Sieloff állította be. Varázslatos mérkőzést láttak a helyszínen lévők, ilyen szinten egészen különleges eredménnyel. Aztán néhány nap múlva kiderült: elfelejthetik az egészet. Mintha semmi sem történt volna. Ugyanis az UEFA illetékes testülete október 28-án törölte a mérkőzést.

Ez a higgadt németeknek is sok volt.

Mönchengladbachban az önkormányzat azonnal bezáratta az olaszok által üzemeltett kávézót.

Egy termelőüzem dolgozói pedig követelték a vállalat vezetésétől, hogy az összes olasz vendégmunkást azonnal zavarják haza. A rendőrök által elvezetett szurkoló naponta kapta a halálos fenyegetéseket. Gyomorfekélye lett, meg kellett műteni. A bíróság egyébként egy évvel később bizonyítékok hiányában felmentette.

Soha többé nem ment labdarúgó-mérkőzésre.

A meccs után 25 évvel jelentkezett egy szurkoló, aki az eset közelében ült. Szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint Ludwig Müller, és azt is hozzá tette, hogy ő látta, ki dobta be az üres dobozt. Egy olasz szurkoló. De korábban ezt félt elmondani. (Akkor még nem voltak úgy elkülönítve a két csapat drukkerei mint manapság.)

Az üdítős dobozkát egyébként a holland játékvezető Jef Dorpmans magával vitte Arnhembe, évtizedekig a Vitesse múzeumában volt látható. A Gladbach későbbi vezetői a mérkőzés 40. évfordulója alkalmával elkérték (megvették?) a Vitesse-től.

A kólásdoboz, ami berepült a pályára Forrás: Borussia.de

A hollandok ünnepélyes keretek között átadták nekik. Jelenleg a Borussia Mönchengladbach múzeumában tekinthető meg.

Arról nincs hír, hogy az azt bedobó olasz szurkoló megnézte, vagy sem.

Ha meg is nézte valószínűleg saját egészsége érdekében jobban teszi, ha nem kérkedik ezzel.

De vissza 1971-be, hiszen a törölt 7-1-el a párharc nem ért véget. Sőt, el sem kezdődött. A november 3-i (eredetileg visszavágónak tervezett) milánói meccs lépett elő első találkozóvá. Ezen az Inter 4-2-re győzött. Boninsegna is a gólszerzők között szerepelt. Ezt követte december 1-jén a visszavágó, amit az UEFA döntése értelmében Nyugat-Németország területén kívül kellett lejátszani. Így került sor a párharc harmadik meccsére Nyugat-Berlinben, amely sem jogi, sem földrajzi értelemben nem volt az NSZK része. Ezen a meccsen nem esett gól.

A hajrában viszont Boninsegna véletlenül olyan súlyos sérülést okozott Ludwig Müllernek, hogy az majdnem egy évig nem tudott pályára lépni, és soha többé nem tudta visszaszerezni a helyét a Gladbachban.

Hivatalosan az Inter jutott tovább 4-2-es összesítéssel. Pedig a valóságos eredmény 9-5 lett volna a Gladbachnak. A német csapatot irányító edzőlegenda, Hennes Weisweiler annyit mondott: ez a legaljasabb döntés, ami születhetett az ügyben.

Jupp Heynckes (balra) és Hennes Weisweiler az Inter elleni meccs előtt 1971-ben Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Soha senki nem tudta elfogadni Németországban ezt az UEFA határozatot.

Jellemző, hogy a legmértékadóbb német honlap, a fussballdaten.de a mai napig a párharcot 7-1 és 2-4-es eredménnyel jegyzi, és a továbbjutónak járó vastagbetűs kiemelést a Mönchengladbach kapja.

Ennek ellenére a Gladbach arra a szezonra befejezte nemzetközi szereplését, az Inter pedig hasonlóan szerencsés módon folytatta. A belga Standard Liege-t idegenben szerzett egy góljával búcsúztatta, a skót Celticet pedig a gólnélküli 210 perc után büntetőpárbajban. Csak az akkorra összeérő Ajax Amsterdam tudta megállítani őket a döntőben.

Mindez azonban a Mönchengladbachot aligha vigasztalta.