Ünneplő Wartburg-karaván indult egy futballmeccsre

Egy héttel a világ egyik legpatinásabb párharca, a Ruhr-derbi után ismét helyi rangadót vívnak a Bundesligában. Ráadásul a fővárosban. De az Union Berlin - Hertha Berlin mérkőzésnek a Schalke-Dortmunddal ellentétben nincs komoly múltja. Azonban a huszadik századi történelemnek köszönhetően a két csapat szurkolói majdnem napra pontosan 30 éve mesébe illő módon találtak egymásra.

1989 novemberének első hétvégéjén a Hertha BSC Saarbrückenben játszott Bundesliga2-es mérkőzést és 3-0-ra kikapott. Ezzel az élről lecsúszott a negyedik helyre és az már nem volt feljutó pozíció. (Nyugat)Berlin Bundesliga1-es csapat nélkül volt akkor. Viszont mégis akadt a városban elsőosztályú csapat,

a Dynamo Berlin, ám az Kelet-Németország bajnokságában játszott.

Hiszen akkor még két Németország létezett egymás mellett. A demokratikusnak hívott állam fővárosának, Kelet-Berlinnek a csapata, a Dynamo az ország rettegett titkosrendőrségének elitalakulata volt.

Az Olimpiai Stadion Berlinben. Évtizedeken át hiába vágytak ide a keletnémet drukkerek Forrás: mauritius images/United Archives/Schulze/Schulze

Így nem örvendett egyértelmű népszerűségnek a kelet-berlini polgárok körében. Az ott lakók többsége inkább a munkásosztály csapatának számító Unionnak szurkolt. A népszerűbb Union akkor az NDK másodosztályában szenvedett, de szurkolói ott is lelkesen-hangosan kitartottak mellette. Nincsenek róla írásos emlékek, de elképzelhető, amint Kelet-Berlin focirajongó lakosai november első hétvégéjén ülnek a kocsmákban, isszák az 1 márkás Radebergert, és elemzik a hétvégi focimeccseket. Előbb az Union szereplését, aztán a Hertháét.

Ugyanis a Stasi egyetlen dolgot nem tudott a hatása alá vonni: a fizikát.

Így az elektromágneses hullámok átjutottak a falon, és a nyugati televízió, valamint rádióműsorok foghatóak voltak Kelet-Berlinben, ha kellőképpen álcázták az antennát és a besúgó szomszéd sem jelentette fel a nézőt, hallgatót. Fogyott a sör, folyt a szó a fociról. Mint 28 éve mindig, megbízható barátok társaságában csendben elhangzott egy reménytelennek tűnő álom: de jó lenne egyszer Hertha-meccsre menni.

A nyugati csapat csodapalotájától, az Olympiastadiontól kb. 20 kilométer és egy élet választotta el az Union-szurkolókat.

Mert közöttük ott volt az a fal, amelyet erről a térfélről élő ember át nem léphetett.

A másikról meg nem akart. Így élt egymás mellett békésén, egymásról mit sem tudva egy városban több tízezer Hertha-szurkoló és több tízezer Union-drukker.

A Berlini Fal egy darabját viszik el 1989 novemberében Forrás: AFP/Mychele Daniau

1989 novemberének első hétvégéjén nem gondolták a kelet-berlini fociszurkolók, hogy a 28 éves álom valóra válhat. Nem láttak még a közeljövőbe sem, így nem tudták, hogy 168 órán belül a „Föld fog sarkából kidőlni".

Néhány nappal később szinte teljesen váratlanul megremegett a világ, és leomlott a Berlini Fal.

November 9-e volt az a nap, melynek éjszakáján egyetlen kelet-német ember sem aludt. Mindenki rohant a szabad világba. Csokiért, banánért, sportcipőért, melegítőért, magnókazettáért, lemezért. Vagy csak egyszerűen nézni a kirakatokat, élvezni a parfümillatú utcákat, bámulni az autócsodákat.

Wartburgkaraván indult el Kelet-Berlinből nyugatra a Hertha-Wattenscheid meccsre Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Dpa

Csütörtökre esett a felszabadulás napja. Szombaton pedig a Hertha a Wattenscheidet fogadta a Bundesliga másodosztályának 17. fordulójában. A vendégcsapat a feljutást jelentő harmadik helyen állt, a berlini (akkor még úgy mondtuk: nyugat-berlini) csapat pedig egy ponttal kevesebbet gyűjtve a negyediken. Tehát a feljutásért vívott rangadó volt ez. A jó bornak nem kell a cégér, de a Hertha vezetősége gondolt egy merészet: meghirdette, hogy a kelet-berlini fociszurkolókat ingyen beengedi a mérkőzésre.

A Fal leomlott, a határ nyitva állt, így szombaton elindult Kelet-Berlinből a csühögő-pöfögő Trabant és Wartburgkaraván a Hertha-meccsre.

A gépjárműből kikecmergő Union-szurkolók meghatottságtól csillogó szemmel nézték a szentélyt.

A Hertha és az Union szurkolók találkozása 1989 novemberében a Hertha-Wattenscheid mérkőzésen Forrás: Hertha BSC

Ölelgették egymást a 28 évig egymástól elzárt, de azonos érdeklődésű férfiemberek.

Leírhatatlan délután volt.

Az egyik pénztár fölé hatalmas DDR feliratot ragasztottak a rendezők és itt kapták meg a megígért ingyenjegyet a keletiek. Több mint tizezren jöttek a város keleti részéből. Összesen 55000 ember volt azon a másodosztályú rangadón. A keletiek egymás melletti szektorokba kaptak helyet, ők pedig hálájuk jeléül egy hatalmas drapériát feszítettek ki a következő felirattal: EISERN UNION GRÜSST DIE FREIHEIT UND HERTHA BSC.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy az Union üdvözli a szabadságot és a Herthát.

A felszabadulás jegyében vívott találkozó egyébként 1-1-es döntetlent hozott. Az első félidő hajrájában Jörg Bach szerzett vezetést a vendégeknek, ezt Sven Kretschmer egyenlítette ki a 64. percben. A hazai gól után percekig ünnepelt az egyesített berlini szurkolótábor. Minden téren leomlottak a falak. A szezon végén a Hertha a másodosztály bajnokaként, a Wattenscheid pedig ezüstérmeseként jutott fel a Bundesliga1-be.

A hét végén jön a Bundesliga berlini derbije Forrás: AFP/Johannes Eisele

Az Union Berlin az egyesített Németországban alulról felkapaszkodva idén tavasszal vívta ki először az elsőosztályban szereplés lehetőségét.

Így szombaton Berlin keleti felében lévő kis stadionjában először fogadhatja Bundesliga1-es meccsen a Hertha-t. A berlini derbin.

Először nézhetnek farkasszemet ellenfélként elsőosztályú mérkőzésen azok a szurkolók, akik 30 éve óriási eufóriában ölelgették egymást. Biztos, hogy sokan ott lesznek közülük a lelátón.