Nem időrendben haladva azzal a meccsel kezdünk, amelyen legutóbb – vagy
a Népstadiont tekintve, utoljára – volt telt ház, 70 ezer néző a Népstadionban.
Ez a meccs az 1986-os mexikói világbajnokság előtti utolsó hazai fellépés, a 3-0-s magyar győzelmet hozó Magyarország-Brazília összecsapás volt.
Sem azok, akik kint lehettek a Népstadionban, sem azok, akik a tévé, vagy a rádió előtt szurkolták végig az összecsapást, soha nem felejtik el ezt a barátságos mérkőzést. Amely után azok is elhitték, hogy világverő csapatunk van, akik addig szkeptikusok voltak. A 3-0-s magyar diadalt követően nem volt olyan ember, aki ne várta volna legalább a legjobb nyolc közé a magyar csapatot a világbajnokságon.
Éppen ezért volt borzalmas hatása a mexikói vb-n a korai kiesésnek,
a szovjet és a francia együttestől kapott hat, illetve három gólnak.
Emlékezhetünk, hogy már 1986 márciusában elég sokan megkérdőjelezték, a Budapesten fellépő brazil csapat erejét. Olyanok is akadtak, akik egyenesen a brazil C-válogatottról beszéltek. Ez azonban akkor senkit sem érdekelt.
A Népszavában azt írták, hogy futball-leckét adtunk a brazil tanároknak.
Tele Santana, a brazil csapat szövetségi kapitánya odáig ment, hogy a magyarokat jobbnak tartotta az NSZK akkori csapatánál. A Népsport szalagcíme: Futballkarnevál a Népstadionban. Gyakorlatilag nem volt ember, aki ne ünnepelte volna a magyar csapatot – tegyük hozzá, volt miért. Az igencsak visszafogott szövetségi kapitány,
Mezey György szavait senki sem akarta meghallani.
A szakember a meccs után adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet, hogy ez csak egy barátságos mérkőzés volt, amelyből nem szabad komoly következtetéseket levonni.
Mindenesetre ez volt az utolsó válogatott meccs a Népstadionban, amely abszolút telt ház előtt zajlott.
Az 1986-os mexikói vb után már csak két olyan válogatott összecsapás volt, amelyre 60 ezer néző ment ki.
Az egyik az 1991. április 17-én a szovjetek ellen lejátszott Eb-selejtező (Mihajlicsenko góljával az ellenfél nyert 1-0-ra), a másik a 2000. szeptember 3-án az olaszok elleni világbajnoki selejtező, amely 2-2-es döntetlent hozott.
1955. október 16-án századszor találkozott egymással Magyarország és Ausztria válogatottja. A Népstadionban megrendezett összecsapáson – a Szabad Nép tudósítása szerint – 105 ezer néző jelent meg.
Válogatott összecsapáson ennél többen soha nem voltak a létesítményben.
Hozzá kell tenni, hogy a Népstadion világítását 1959-ben egy Honvéd-MTK KK-mérkőzésen adták át, a berendezés felszerelésével eleve csökkentek az eladható helyek. Szintén csökkentette a helyszámot, hogy egy idő után megszüntették az állóhelyeket, illetve nem használtak mobillelátókat. Így lehetséges az, hogy 1986-ban már „csak" 70 ezer volt az abszolút telt ház.
„105 ezer néző a Népstadionban" – írta a Szabad Nép 1955. október 17-i kiadása. A lap megemlékezett arról, hogy egész Európában óriási szenzációként foglalkoztak ezzel a meccsel.
A műsorfüzetben a korábbi 99 összecsapást is felidézték, az unatkozóknak a programfüzet utolsó oldalára keresztrejtvényt tettek.
A csapatokat a magyar válogatott korábbi legendája, Schlosser Imre vezette a kezdőkörbe. 16 hónappal a borzalmas emlékű 3-2-es nyugatnémet győzelemmel végződött vb-döntő után a magyar válogatott a következő összeállításban lépett pályára:
Fazekas – Buzánszky, Kárpáti, Lantos – Bozsik, Szojka – Kertész, Tichy, Kocsis, Puskás, Czibor.
A mérkőzésen Czibor két gólt szerzett, mellette Puskás, Tichy Tóth II és Kocsis is betalált. Ki gondolta volna ekkor, hogy soha többet nem lesznek ennyien a Népstadionban, és azt, hogy alig egy év múlva, az 1956-os forradalom kitörésekor az Aranycsapat is darabjaira hullik? Valószínűleg senki.
1955. március 27-én rendezték meg a labdarúgó NB I Budapesti Honvéd – Budapesti Kinizsi összecsapását.
A Ferencváros – amelyet akkor Kinizsinek neveztek – csaknem 100 ezer szurkolót vonzott a Népstadionba.
A Honvédban Bozsik, Puskás, Tichy, Czibor és Kocsis is pályára lépett. A Kinizsi (Fradi) játékosai között ott találjuk Mátrait, Dalnokit, Kispéter Mihályt, vagy Fenyvesit. A Kinizsi kispadján ekkor Sós Károly ült.
A korabeli sajtó úgy tudósított, hogy a felfokozott várakozás ellenére egyáltalán nem játszott jó meccset egymással a két csapat. Különösen a Honvéd bátortalan támadójátékát ostorozták a lapok. 98 ezer néző azonban sem ezt megelőzően, sem utána nem volt Magyarországon NB I-es összecsapáson. Vagyis, a magyar bajnokikat tekintve ez az abszolút nézőcsúcs.
Minden tizenhatodik Budapesten élő ember kint volt ezen a vasárnap délutánon a Népstadionban.
Külön érdekesség, hogy a Honvéd-Kinizsi meccs előtt szintén a Népstadionban rendezték meg a Dorog – Újpesti Dózsa meccset, amelyet 60 ezer néző tekintett meg. A Dorog 1-0-ra nyert. A Komárom megyei együttes sem előtte, sem azóta nem játszott ennyi néző előtt.
1969. december 7. Ferencváros-Budapesti Honvéd. Népstadion, 1000 néző.
Akik ismerik a magyar futball történelmét, azonnal rávágják: Marseille. Négy nappal voltunk a Csehszlovákia-Magyarország világbajnoki selejtező után, amelyet a francia városban 4-1-re vesztett el a magyar csapat. Ezzel eldőlt, hogy együttesünk – a világbajnokságok történetében először – elbukta a selejtezőt. (Az 1930-as és az 1950-es vb-n nem voltunk ott, de az MLSZ erre a két világbajnokságra nem nevezte a válogatottat.) Tegyük hozzá, hogy ebben a fordulóban a nyolc meccsen összesen 12.400 néző ment ki a pályákra, amely ekkor értelmezhetetlen dolog volt.
De vissza a Népstadionba, ahol – a Népsport jelentése szerint – lehangoló állapotok várták a csapatokat. Ez volt az NB I utolsó, 30. fordulója (akkor még tavaszi-őszi rendszerben ment a bajnokság), a rendkívül erős havazás miatt pedig szinte alkalmatlan állapotban volt a Népstadion játéktere. A pályát csak igen nagy erőfeszítések árán, részben a közönség segítségével tudták csak játékra alkalmassá tenni. (A meccs előtt le kellett taposni a havat, hogy egyáltalán szó lehessen játékról.) Az MLSZ ugyanakkor semmiképpen sem szerette volna az utolsó fordulót elhalasztani, mert – stílszerűen szólva – már mindenkinek tele volt a hócipője mindennel.
Így aztán az 1000 néző könyvtárakat idéző csendben vette tudomásul, hogy a Honvéd 5-2-re legyőzte a Ferencvárost.
Az 1978. szeptember 9-i kettős rangadót
összesen 158 ezer néző tekintette meg – a kettős meccsek tekintetében ez számít nézőcsúcsnak a Népstadionban.
A Vasas 4-2-re verte az Újpestet, míg a Ferencváros 2-1-re a Budapesti Honvédot. Időben először a Vasas meccse következett, amelyre ugyanúgy kimentek a Fradi és a Honvéd szurkolói is, majd a Fradi meccsén a Vasas- és Dózsa-drukkerek nem mentek sehova.
Nem csoda, mert a kor (és a magyar labdarúgás) olyan egyéniségei fociztak ezen a két összecsapáson, mint Várady, Vidáts, Bene, Zámbó, Bálint L, Albert F., Kű, Kocsis, Kozma, Pusztai, Bicskei, Egervári.
Ünnepre készült a magyar labdarúgó-válogatott 1985. május 14-én a Népstadionban. Az 1986-os vb-selejtezősorozat utolsó meccsén Hollandia látogatott Budapestre.
A magyar válogatott 5 mérkőzésen szerzett 10 pontjával már kijutott a mexikói világbajnokságra.
Éppen ezért nem volt abban semmi csoda, hogy a 80 ezer jegyet egy nap alatt kapkodták el a szurkolók. Sokan a stadion mellett a szabadban éjszakáztak, hogy jegyhez jussanak.
Mezey György csapata ebben a selejtezőben remek teljesítményt nyújtott. Idegenben mindhárom meccset (Rotterdamban 2-1, Bécsben 3-0, Limasszolban 2-1) megnyertük. Míg a hazai összecsapásokon az osztrákokat 3-1-re, Ciprust 2-0-ra vertük meg. A Népstadion munkatársai a fűbe Mexikó '86 feliratot nyírtak, minden készen állt tehát az örömünnepre.
Azonban a majálisból másfél óra múlva lincshangulat lett, mert a holland csapat De Wit góljával 1-0-ra megnyerte a mérkőzést. A végletekig felhergelt közönség egy része nem bírta elviselni a (váratlan) vereséget, és a Népstadion toronyépületéhez vonult. Ott kövekkel dobálták meg a magyar csapat öltözőjét, miközben
a szabályos lincshangulatban az MLSZ elnökét, Szepesi Györgyöt követelték.
(„Adjátok ki Szepesit – szólt a kórus.) A rendőrség csak nagy nehézségek árán tudta lecsillapítani a feldühödött tömeget, amely kórusban bundát kiáltott.
2014. június 7-én, 10 445 néző előtt a magyar válogatott 3-0-ra legyőzte Kazahsztánt egy barátságos mérkőzésen.
Ez volt a régi Népstadion (Puskás-stadion) utolsó válogatott mérkőzése.
Történelmi meccs volt ez is, emlékezzünk meg, kik alkották akkor a Pintér Attila vezette magyar csapatot:
Rózsa – Heffler, Korcsmár, Lang, Korhut – Zsidai – Nagy G., Vécsei – Gyurcsó, Priskin, Varga R.
1953. november 15-én a 2-2-re végződött Magyarország-Svédország meccsen pedig ez:
Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
Ez volt a magyar válogatott történetének első meccse a Népstadionban. Tíz nappal a legendává nemesedett londoni 6-3 előtt.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.