Mielőtt a helyzetelemzésbe belevágnánk, jöjjön néhány tény.
Az UEFA
az Európa Konferencia Ligát azért találta ki, hogy az alacsonyabban rangsorolt országok klubcsapatait ide pakolja be.
Ezeknek az országoknak a bajnokcsapatai elindulhatnak a BL-selejtezőben, de már a második számú kupasorozatot, az Európa-ligát is „tehermentesítenék" azzal, hogy onnan kizavarnák (pontosabban átzavarnák) a kiscsapatokat a harmadik számú kupasorozatba.
Mindezek elég rosszul hangzanak, de ha megvizsgáljuk, hogy az elmúlt 8 idényben mi történt a Bajnokok Ligája selejtezőiben, akkor nem biztos, hogy az UEFA-t kell mindenért kárhoztatni. Megint jöjjön néhány tény.
Azt gondoljuk, hosszabban nem kell sorolni a tényeket, mert ezek önmagukért beszélnek. Pedig a bajnoki és nem bajnoki ág szétválasztása, és a kettő létrehozása pontosan azért jött létre, hogy segítse a kiscsapatokat. Hiszen korábban (2005)
a magyar bajnok Debrecennel is előfordult, hogy a selejtezőben megkapta azt a Manchester Unitedet,
amely a Premier League 3. helyezettjeként indult a BL-ben. Mondanunk sem kell, hogy a DVSC-nek egyetlen pillanatnyi esélye sem volt a továbbjutásra. A bajnoki ágak megszületése ezt az akadályt is igyekezett eltüntetni. Hiába.
Természetesen az, hogy a BL 2019-20-as szezonjában 308 gól esett, nem csak a kiscsapatoknak volt köszönhető. A Tottenham-Bayern München összecsapás sokáig emlékezetes marad, mert ezen 9 gól született, és a vendég németek nyertek 7-2-re.
Itt tehát két nagycsapat, és ami fontosabb, továbbjutó együttes rendezett gólfesztivált.
Ugyanakkor ebben az idényben akadt néhány tényleg meghökkentő eredmény.
Tudjuk, hogy a korábbi szezonokban is voltak ehhez hasonló, nagy gólkülönbségű meccsek, de ennyi semmiképpen. Ha 3-0-nál (vagyis háromgólos differenciánál) húzunk meg egy határvonalat, akkor:
Vagyis a 96 lejátszott alapszakasz-mérkőzésből 23 végződött nagy gólkülönbségű vereséggel, vagy győzelemmel.
Ez 24 százalékos mutató,
azaz az összes csoportmeccs csaknem negyede hozott kiütést.
A nagycsapatok régi nyűgje az, hogy számukra semmilyen jelentőséggel, szakmai értékkel nem bír egy-egy
plzeni, moszkvai, donyecki, zágrábi, asztanai kirándulás.
A rengeteg utazás, a kiesett idő, az esetleges sérülésveszély mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt – ha hivatalosan nem is – a színfalak mögött régóta megy a protestálás. Ezeket a hangokat az UEFA is hallja. Nézzünk most egy olyan csapatot, amelyet sokszor szoktunk példaként citálni, a Dinamo Zágrábot.
Ehhez nagyon nincs mit hozzáfűzni.
Ugyanakkor tudjuk, hogy egy olyan kiscsapatnak, amely ritkán fér a zsírosbödön mellé, mekkora dolog, ha az európai futballóriásokkal játszhat. Az elmúlt 8 évben az ilyen meccsek közül:
Ebből az eredménysorból messze kiemelkedik a Crvena zvezda 2-0-s győzelme a Liverpool ellen (a későbbi BL-győztest verték meg Belgrádban), de több hazai diadalt nem találunk a sorban. Az otthon játszó kiscsapatoknak egy döntetlen is hatalmas bravúr (ilyen a Maribor-Chelsea, vagy a Qarabag-Atlético meccs), de a vendégeket ez egyáltalán nem érdekli. Őket egy motiválja:
ezeket az összecsapásokat túlélni, és minél előbb hazautazni
Romániából, Csehországból, vagy éppen Kazahsztánból.
Megállapíthatjuk tehát, hogy ezeknek a kiscsapatok-nagycsapatok összecsapásoknak semmiféle hozzáadott értéke nincsen, ha a teljes BL-szezont nézzük.
Ezeket a tényeket az UEFA is monitorozza, kétségünk ne legyen afelől, hogy az Európa Konferencia Liga létrehozása is pontosan a fenti számításokon alapul.
Európában az egyik olyan zárt elitbajnokság a csapatsportokban, ahonnan nem lehet sem kiesni, és ahová nem lehet feljutni,
a férfi kosárlabda Euroliga.
Azaz a magyar bajnokcsapat (tavaly a Falco) még a selejtezőben sem indulhat el, mert ennek a ligának nincs selejtezője. A Falco a FIBA Europe Bajnokok Ligájában szerepel– nem is rosszul, mert jelenleg reális esélye van a továbbjutásra.
De ez a harmadik számú európai kupasorozat a férfi kosárlabdában.
Minden más csapatjáték (futball, kézilabda, női kosárlabda, vízilabda) bajnokcsapatainak ma még van esélyük arra, hogy - a selejtezők leküzdése után – eljussanak a főtáblára.
(Sarkított példa: ha a női kosárlabda NB I-ben ebben a szezonban a Csata nyerné az aranyat, akkor a bajnoki cím jogán nevezhetne a női kosárlabda Euroligába.) A jégkorong kicsit kilóg a sorból. Az orosz bázisú KHL Liga (a világ második legerősebb jégkorong-bajnoksága az NHL után) szintén zárt világ, oda nem lehet bejutni, csak ha meghívják a csapatot. (A 20 orosz csapaton kívül jelenleg lett, finn, fehérorosz, kazah és kínai együttes szerepel ebben a ligában.) A jégkorong Bajnokok Ligájában sincs esélye egy magyar csapatnak, ott is meghívásos alapon rakják össze a mezőnyt.
Az UEFA mellett
az EHF, azaz az Európai Kézilabda Szövetség az a szervezet, amely erősen afelé tolja a férfi Bajnokok Ligáját, hogy abból egy zárt elitbajnokság legyen.
A 2020-21-es szezontól a férfi BL-ből 16 csapatos elitliga lesz, amelyben az EHF rangsora alapján már csak 12 bajnok lehet ott, négy további együttes pedig szabadkártyát kap. A férfi kézilabda BL tehát szép lassan alakul át azzá, amivé a labdarúgó Bajnokok Ligája most tart.
Mert ne legyen kétségünk, a labdarúgó BL selejtezői is hamarosan meg fognak szűnni.
Az Európa Konferencia Liga létrejöttével amúgy is csökken a selejtezőből a főtáblára jutó csapatok száma. Egyszer csak pedig azon vesszük észre magunkat, hogy az ajtók bezáródtak.
Ekkor majd a nagycsapatok megnyugszanak, a Real Madridnak, vagy a Manchester City-nek nem kell utazást szerveznie Plzenbe, Zágrábba, Boriszovba – és Budapestre sem.
Ezekért a meccsekért senki sem fog sírni
sem Angliában, sem Németországban, sem Olaszországban, sem Spanyolországban. Hogy miért nem? Pont ebben az írásban bizonyítottuk be.
Nem kellett mást tenni, mint elővenni az eredményeket, és levonni a súlyos következtetéseket. A romantikus pillanatoknak vége.
Egy Steaua Bukarest, vagy egy PSV Eindhoven soha nem fog már BL-t nyerni.
(Vagyis: szinte biztosan soha.) És egy Crvena zvezda sem fog fináléba jutni.