A brazil Philippe Coutinho 2013 januárjában igazolt a Liverpoolba, potom 13 millió euróért, de az a csapat még a klublegenda Steven Gerrardról és az uruguayi Luis Suárezről szólt. A brazil karmester felemelkedése egybeesik a német vezetőedző, Jürgen Klopp érkezésével. A Dortmund korábbi trénere odaadta a karmesteri pálcát az apró termetű brazilnak, akinek a 2016/17-es szezon hozta meg az igazi áttörést, amikor 37 bajnoki mérkőzésen 13 gólig és 7 gólpasszig jutott. A 25 éves brazil támadó a vörösök legfontosabb játékosa lett, így a klubja januárban 2022-ig szerződést hosszabbított vele, heti 150 ezer fontos (50 millió forintos) fizetésért.
A remek szezon után már érződött, hogy Liverpoolban komoly csapat épül, amelynek Coutinho hosszú éveken keresztül a vezére lehetne.
A krach akkor ütött be, amikor 2017 nyarán a Paris Saint-Germain 222 millió euróért kivásárolta brazil Neymart a barcelonai szerződéséből, így a katalánoknak pótlás után kellett nézniük.
Az elsőszámú kiszemelt Coutinho volt, azonban Jürgen Klopp hallani sem akart a legjobb játékosa távozásáról.
Sokáig úgy tűnt, a Barcelona feladja a Coutinhóért folytatott harcot, ugyanis 105 millió euróért leigazolta a Borussia Dortmund francia támadóját, Ousmane Dembélét. Azonban a brazil támadó ekkor már távozni akart, és a pályára lépést is megtagadta Liverpoolban. Persze ez hivatalosan nem történt meg, de árulkodó, hogy a Bajnokok Ligája-selejtezőn és a Premier League-ben sem lépett pályára egy rejtélyes hátsérülés miatt. Szeptemberben 1-jén viszont a brazil válogatottban gólt szerzett az Ecuador elleni vb-selejtezőn. Pont azon az estén, amikor az utolsó lehetősége lett volna, hogy Barcelonába szerződjön.
Coutinhónak fél évet még maradnia kellett Liverpoolban, de mivel Dembélé nem váltotta meg a világot, a Barcelona januárban visszautasíthatatlan, 145 millió eurós ajánlatott tett a brazilért, akit végül elengedtek a katalán klubhoz.
A brazil támadó nem is kezdett rosszul, hiszen első félszezonjában 22 meccsen lépett pályára a Barcában, 10 gólt lőtt és 6 gólpassz adott, a játéka azonban korántsem volt olyan domináns, mint Neymaré, akinek a helyére hozták. A 2018/19-es szezonban a Barca ugyan megnyerte a bajnokságot, de Ernesto Valverde nem találta meg Coutinho helyét a csapatban. Egyszer a középpályán, máskor meg a támadósorban játszatta, de sokszor csak a kispadot koptatta.
A szezont végül öt bajnoki góllal és két gólpasszal zárta, ami kevésnek számít a világ egyik legdrágább játékosától.
Ezt követően a Barca nyáron nagybevásárlást tartott, és mindent megtett azért, hogy megszabaduljon Coutinhótól, hiszen 120 millióért leigazolta az Atlético Madrid világbajnok francia támadóját, Antoine Griezmannt, ráadásul Neymart is vissza akarták csábítani Párizsból, ehhez viszont pénzt kellett volna csinálni a kegyvesztett brazilból. A katalánok mindennel próbálkoztak, csereüzlet keretében többször is felajánlották Coutinhót a PSG-nek, de a franciák pénzt akartak.
Coutinho végül augusztusban, kölcsönben a Bayern Münchenhez került. A német rekordbajnoknak ugyan 120 milliós opciója van a megvásárlásra, de mivel a brazil támadó új klubjában sem remekelt, a müncheniek aligha fognak érte egy vagyont kifizetni.
Coutinho nem sokkal azelőtt lépett le Liverpoolból, hogy az a világ legjobb csapata lett. Ha ott marad, mára BL-győztes lenne, és minden bizonnyal klublegendaként emlegetnék. Helyette most ott tart, hogy szinte senkinek sem kell. Talán még abban bízhat, hogy ha nyáron visszatér Barcelonába, akkor az új edzőtől esélyt kap a bizonyításra. Ha nem, jöhet egy újabb kölcsönszerződés és a stagnálás.
Coutinho esete a legfrissebb, de a története korántsem egyedi. Mario Götze még mindig csak 27 éves, de nagy összeget már nem tennénk arra, hogy valaha is húzóember lesz egy topcsapatban. Az apró termetű támadó a Jürgen Klopp vezette Dortmundban valósággal berobbant az európai topfutballba, majd 20 évesen – amikor csapata éppen a Bayern elleni Bajnokok Ligája-döntőre készült – bejelentette, hogy a német rekordbajnokhoz igazol. A 2013/14-es szezonja nem is sikerült rosszul – 45 meccsen 15 gól és 13 gólpassz –, ám nem számított alapembernek Münchenben, és Pep Guardiola sem igazán találta meg a játékos posztját. Nyáron aztán úgy tűnt, lökést kaphat Götze pályafutása, hiszen a brazíliai világbajnokságon győztes gólt lőtt az argentinok elleni döntőben, ezzel pedig örökre beírta a nevét a futball nagykönyvébe.
A gólokkal ezután sem maradt adós, de továbbra sem tudta bejátszani magát a Bayern Münchenbe, ráadásul sérülések is hátráltatták, ezért 2016 nyarán visszatért a Dortmundba. Götze azonban nem lett a régi korábbi sikerei helyszínén sem. A 2016/17-es szezonban 11 bajnokin volt pályán, egy évvel később 23-on. Ezeken összesen három gólt szerzett, így kispadra került a Dortmundban is. A kegyelemdöfés az volt, amikor kimaradt a 2018-as világbajnoki keretből.
Götze az idei szezonban kezdőként csak hat meccsen lépett pályára.
Nyáron lejár a szerződése, amit ugyan a BVB szeretett volna meghosszabbítani, de Götze nem fogadta el az új ajánlatot, ugyanis jelentősen le akarták csökkenteni a fizetését.
2013-ban sokan úgy gondolták, Mario Götze lehet az a játékos, aki fölérhet Lionel Messi közelébe, a csúcsra. Most odajutottunk, hogy a németek vb-hőse 28 évesen ingyen igazolható lesz.
Az Arsenalnak a Tottenham Hotspur a legősibb riválisa, az észak-londoni klub szurkolói azonban egy időben jobban rühellték az FC Barcelonát, mint a városi rivális Spurst. Ennek a legfőbb oka – a 2006-ban elvesztett BL-döntő mellett – az volt, hogy a katalán sztárklub előszeretettel csábította el az Arsenal legjobbjait. 2000 nyarán a francia világbajnok Emmanuel Petit és a holland szélső, Marc Overmars is a Barcához igazolt. Kettejük távozása azonban nem rázta meg az Arsenalt, mert Arséne Wenger csapata ezt követően vált csak igazán meghatározóvá a Premier League-ben.
A fehérorosz Alexander Hleb az Arsenal egyik legjobbja volt, 2008 nyarán azonban nem tudott ellenállni a Barca hívásának. Papíron ugyan tagja volt Pep Guardiola triplázó csapatának, de érdemben semmit nem tett hozzá a Barca szerepléséhez. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen
olyan focistákkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Xavi Hernández, Andrés Iniesta, Samuel Eto'o vagy Lionel Messi.
Hleb papíron 2012-ig volt a Barca játékosa, de csak 19 bajnoki mérkőzésen lépett pályára – három gólpasszt adott. Az első szezonja után Stuttgartba adták kölcsön, majd megjárta a Birmingham City és a Wolfsburg csapatát is, mielőtt szerződést bontottak vele. Ezt követően focizott Oroszországban, Törökországban, majd visszatért a hazájába. Idén januárban, 39 évesen vonult vissza.
Patrick Vieira és Gilberto Silva távozása után az Arsenalnak évekig nem volt stabil védekező középpályása, míg 2008-ban fel nem tűnt Alex Song. A kameruni focista rengeteget robotolt, belement minden párharcba, ráadásul a labdával is remekül bánt. Az utolsó arsenalos szezonjában 14 gólpasszt adott, ami remek mutató egy védekező középpályástól.
Amikor a sajtóban elterjedt, hogy a Barcelona szemet vetett rá, akkor a katalán csapat játékosai elkezdtek neki üzengetni, hogy várják szeretettel, mert benne van a Barca-DNS.
Song teljesen elkábult, így 2012 nyarán örömmel igazolt Barcelonába. Csak azt nem vette számításba, hogy a csapatba kerülésért Pep Guardiola kedvencét, a sajátnevelésű Sergio Busquetset és az argentin Javier Mascheranót kellene kiszorítania a csapatból. Nyilván nem sikerült neki, így két kispadon töltött szezon után visszatért Angliába a West Ham United csapatához.
A legemlékezetesebb megmozdulása a bajnoki cím megünnepléséhez köthető. Miután a Barca megnyerte a La Ligát, a trófeát a csapatkapitány Carles Puyolnak kellett volna a magasba emelnie, ám ő kihívta a rákkal kezelt vezetőedzőt, a 2014 áprilisában elhunyt Tito Vilanovát és a májátültetésen átesett Eric Abidalt, hogy ők mutassák meg először a közönségnek a kupát. Alex Song viszont azt hitte, őt hívja ki Puyol, nem Abidalt, de gyorsan lefagyott a mosolya, amikor rájött, hogy nincs rá szükség.
Song 2016-ban az orosz Rubin Kazany csapatához szerződött, 2018 nyara óta pedig a svájci FC Siont erősíti a még mindig csak 32 éves játékos.
A katalán Cesc Fabregas 2003-ban, a Barca akadémiájáról érkezett az Arsenalhoz, amelyben 16 évesen bemutatkozott az első csapatban. Olyan tehetséges volt, hogy Wenger nyugodt szívvel elengedte Vieirát a Juventushoz, mert tudta, hogy a spanyol képes lesz pótolni a francia vezért.
A spanyol válogatottal világ- és Európa-bajnok középpályás 21 évesen már az észak-londoni klub csapatkapitánya volt. A barcás kötődése miatt azonban tudható volt, hogy egy szép napon visszatér korábbi klubjához. Erről a válogatottbeli csapattársai is gondoskodtak, akik folyamatosan duruzsoltak a fülébe, a 2010-es vb-győzelem megünneplésekor pedig ráaggattak egy Barca-mezt.
Fabregas egy évvel később, 24 évesen váltott, csakhogy ezt pont a legrosszabbkor tette. Állandó tagja volt a spanyol válogatott keretének, viszont
nem számított alapembernek a kezdőcsapatban, ennek pedig két oka volt: Xavi Hernández és Andrés Iniesta.
A két korszakos zseni kirobbanthatatlan volt a válogatottból és a Barcából is egyaránt, Fabregas pedig elkövette azt a hibát, hogy 2011 nyarán abba a klubba igazolt, ahol pont az a két játékos játszott, aki miatt a válogatottban sem lehetett alapember.
Fabregas három szezont húzott le a Barcában, a Bajnokok Ligáján kívül mindent megnyert, a története azonban korántsem sikersztori: három év alatt sem tudta tartósan beverekedni magát a kezdőcsapatba, ezért 2014 nyarán a Chelsea-be igazolt. José Mourinhóval és Antonio Contével is bajnokságot nyert, de Maurizio Sarri már nem számolt vele, így 2019 januárjában Franciaországba, a kiesés elől menekülő AS Monacóhoz igazolt.
Fabregas az Arsenal játékosaként a Premier League egyik legjobbja volt. A pályán mindig tudta, milyen ütemben kell passzolni, de a pályán kívül nem sikerült eltalálnia a legjobb pillanatot. 2015 nyarán kellett volna Barcelonába igazolnia, amikor Xavi távozott. Ha így tesz, minden bizonnyal még mindig a Barca karmestere lenne, és nem a Ligue 1-ben szenvedne 32 évesen.
Az utóbbi években szép számmal akadtak olyan focisták is, akik mindent elértek a pályán, de az utolsó dobásuk nem sikerült. Erre talán az egyik legjobb példa a spanyol világ- és Európa-bajnok Fernando Torres, aki legenda lehetett volna Liverpoolban, de úgy érezte, a Chelsea-vel több esélye lehet a Bajnokok Ligája-győzelemre. A „Kölyök" négy és fél évet töltött Liverpoolban, majd 2011 januárjában 50 millió fontért megvette a Chelsea. A spanyol sztár azonban finoman szólva sem váltotta meg a világot, mert amint kékbe öltözött, szinte elfelejtett futballozni. Kihagyta a kihagyhatatlant is, a szurkolók pedig hamar kikezdték.
A 2011/12-es szezonban végül megnyerte a Bajnokok Ligáját, a Barca elleni elődöntőben lőtt gyönyörű gólja a mai napig felejthetetlen.
2014 nyarán kölcsönben két évre az AC Milanhoz került, de ott is olyan gyengén játszott, hogy a milánói klub felbontotta a szerződését, és inkább lepasszolta az Atlético Madridnak. Torres a nevelőklubjában sem talált magára, így 2018 nyarán a japán Szagan Toszu csapatához igazolt. Onnan vonult vissza 35 évesen.
Ricardo Káká az AC Milan legendája.
A brazil karmester minden lehetséges trófeát megnyert a milánói csapattal, 2007-ben a France Football Aranylabdáját is megkapta. 2009-ben, 27 évesen került a Real Madridhoz, ahol teljesen megrekedt a pályafutása.
Én a Milanban szerettem volna maradni, de a gazdasági világválság nagyon súlyosan érintette a klubokat, különösen az olyanokat, mint a Milan, amelyek üzleti alapon működnek. Beszéltem a vezetőkkel, és arra jutottunk, hogy ez a megoldás lesz a legjobb mindenkinek"
– nyilatkozta Káká, aki 120 mérkőzésen 29 gólt lőtt a Real Madridban, de a folyamatos térdsérülései miatt sosem lett a Real Madrid meghatározó játékosa.
Káká 2013 nyarán egy szezonra visszatért a Milanba, de már nem tudott kiemelkedni. A pályafutását a tengerentúlon, az Orlando City csapatában fejezte be 2017 decemberében.
Ha nem lenne Ronaldinho, talán mindenki Rivaldót tartaná minden idők legjobb brazil Barca-játékosának. A ballábas támadó 1997-2002 között volt a Barcelona játékosa, 1999-ben a Manchester Uniteddal triplázó David Beckhamet megelőzve megnyerte a France Football Aranylabdáját is.
A csapat vezetőedzőjével, Louis Van Gaallal azonban nem ápolt baráti viszonyt. A holland edzőt ugyan 2000 májusában kirúgták, azonban a gyenge eredmények miatt 2002 nyarán visszahívták a csapathoz, Rivaldo pedig úgy érezte, itt az ideje váltani.
A brazil támadó az AC Milanhoz igazolt, de 30 évesen nem tudta felvenni a Serie A ritmusát, és egyszerűen nem illett bele Carlo Ancelotti csapatába. Másfél éve alatt 40 mérkőzésen lépett pályára a Milanban, de csak nyolc gólt lőtt. Tagja volt a 2003-ban Bajnokok Ligáját nyerő csapatnak, de az egyenes kieséses szakaszban csak csereként lépett pályára, az Old Traffordon rendezett Juventus elleni – minden idők legrosszabb – BL-döntőjét pedig a kispadról nézte végig.
2003 decemberében hazatért a Cruzeiróhoz, majd elképesztő vándorlásba kezdett. Játszott Görögországban az AEK Athén és az Olimpiakosz csapatánál, de megfordult Üzbegisztánban és Angolában is. 2015 nyarán, 43 évesen vonult vissza.
Ha Ronaldinho kicsit komolyabban vette volna a futballt, akkor ma akár arról is beszélhetnénk, hogy ő minden idők legjobb játékosa,
és talán fel sem merülne Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo neve. A brazil varázsló 2003 nyarán érkezett a Barcába, ahol öt év alatt minden lehetséges trófeát megnyert, beleértve a France Football Aranylabdáját is. Az utolsó szezonjában azonban rendesen visszaesett a teljesítménye, rengeteget bulizott, és fel is szedett jó pár kilót.
Ronaldinho és Deco gyakran részegen járt edzésre. A Barca vezetősége attól tartott, hogy rossz hatással lesznek Lionel Messire, ezért távozniuk kellett"
– nyilatkozta Alexander Hleb, aki maga is megfordult Barcelonában.
Guardiola kinevezése után Ronaldinho szerződést bontott a Barcával, és 28 évesen az AC Milanhoz igazolt. A Serie A-ban is voltak emlékezetes meccsei, a 2009/10-es szezonja kifejezetten jóra sikerült, hiszen 15 góljával és 18 gólpasszával a Milan legjobbja volt, a csapat azonban már korántsem volt olyan meghatározó az európai kupaporondon, mint korábban.
A harmadik milanos félszezonjában 16 meccsen egy gólt lőtt és egy gólpasszt adott, majd 2011 januárjában a Flamengo csapatához szerződött, ahol büntetlenül az élet császára lehetett. Ronaldinho 2015 nyarán a Fluminense csapatától vonult vissza. Állítólag a brazil kormánynak egy vagyonnal tartozik, miközben állítása szerint minden pénze elfogyott.