14 év Otto Rehhagel és pont ugyanennyi Thomas Schaaf irányításával.
1992-ben KEK-győzelem, 2004-ben pedig Lisztes Krisztián főszereplésével Bundesliga bajnoki cím.
A német focit felületesen ismerők számára ez a Werder Bremen. Akik kicsit jobban követik a Bundesligát, azok sorolják a klub legendáit a '74-ben világbajnok Höttgestől Oli Recken, Eiltsen, Bodén, Allofson , a '90-es VB-n aranyat nyerő (és azért igen sokat tevő) Völleren és Riedle-n át Baslerig, Micoudig, Ailtonig, Kloseig, Diegoig, Pizarroig. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a Bundesliga 1963 óta íródó történelme során a Werder játszotta a legtöbb elsőosztályú mérkőzést. Ugyanis csak a 1980-81-es szezont töltötte a másodosztályban. Azonban jelen állás szerint nem lenne túl nagy meglepetés, ha a következő évben ismét ott találná magát.
Az elmúlt évtizedekben gyakran izgalmas, látványos, vonzó játékot produkáló gárda évek óta sótlan, unalmas. Nem szoktak kiesési gondjai lenni, ám mostanában, amikor egy-egy bajnokság után az ember összegzést készít,
az utolsók között jut eszébe a Bremen.
Ettől persze még nem kell kiesnie, de emiatt manapság nem lehet könnyű szurkolni neki. Ennek ellenére a Weser-stadion nem kong az ürességtől, tavaly a hazai mérkőzéseket átlagosan 40377 néző tekintette meg. Igaz, ez Bundesliga specialitás, nem tud olyan rosszul játszani egy csapat, hogy ne legyenek a meccsei teltházasak, vagy közel azok.
Vannak unalmasabb csapatok is a Bremennél, és vannak rosszabb játékosállományúak is. Ez utóbbi lehet a zöld-fehérek esélye idén. A bajnokság előtt úgy tűnt, legalább hét csapat retteghet a kieséstől. És közülük csak a Freiburg produkált olyan őszt, hogy talán nem kell félnie.
A Paderborn-Düsseldorf-Augsburg-Mainz-négyest minden erőlködés nélkül megelőzheti a Bremen.
És annak ellenére, hogy a Köln az edzőcsere után elkapott egy jó szériát, az Union Berlin pedig fanatikus szurkolóival a háta mögött erőn felül teljesít még ők sem utolérhetetlenek számára. Vagyis ha ideális esetben megelőzi ezt a hat csapatot, akkor a 12. helyen végez. Erre mondhatja az optimista ember, hogy ez a középmezőny alja, menjen minden kritikus szurkoló a véleményével máshova.
Ez így elmondva nagyon egyszerű. Ám a pályára tett produkció néha ellentmond a laboratóriumban eltervezett dolgoknak. Főleg a brémai eredményesség fájó drukkereinek. Kilenc hazai találkozójából egyet nyert meg, hatot elveszített.
Ráadásul kiesőjelöltek vitték el tőle a pontokat.
Otthon kapott ki a Düsseldorftól, a Mainztól, a Paderborntól. Döntetlent játszott a Herthával és a Freiburggal. Az évtizedeken át megcsodált támadójátéka komplett csőd a megszokott környezetben. Kilenc Weser-parti partiján összesen nyolc gólt rúgott. A kevésbé kreatív csapatokat, amelyek beássák magukat a kapujuk elé, nem tudja térdre kényszeríteni. Ezen eredmények ismeretében miben bízhat?
Vicces, de abban, hogy csak minden második meccsén kell otthon játszania.
Ugyanis idegenben tűrhető a teljesítménye. Ez részben érthető, hiszen esetenként ott ő tolja be a csapatbuszt a kapuja elé. A komolyabb gárdák otthonából elhozott pontok téren elég jól áll. Nyert Wolfsburgban, ikszelt Dortmundban és Leverkusenben. Csak három csapat szerzett nála több gólt idegenben.