Egy szezonban 34 ilyen mérkőzést lehet vívni, vagyis a 400 találkozóhoz 12 éven keresztül szinte alig szabad hiányozni bajnokiról. Ilyen futballista nyilván a mai, meccsektől túlfeszített világban nincs, ezért van különös jelentősége ennek a 400 mérkőzésnek. Christian Gentner ezzel a számmal a jelenleg aktív játékosok között a második, csak az elnyűhetetlen Claudio Pizarro előzi meg. Ám a perui már 41 éves, míg Gentner még csak 34. Vagyis hamarosan (talán már az őszi rajton) ő lesz a legtöbb Bundesliga találkozóval rendelkező aktív focista.
A szereplési öröklistát egyébként a Frankfurt legendája, Charly Körbel vezeti 602 mérkőzéssel, elvileg Gentner őt is utolérheti. Még hat szezont kellene játszania az eddig rá jellemző intenzitással. Ám ahogy Körbel is viszonylag ismeretlen egy átlag magyar focirajongó előtt, úgy a kortárs Gentner neve sem mond sokat hazánkban.
Pedig húsz évesen a 2005-06-os szezonban már a Bundesliga-meccsek több mint a felén pályára lépett a VfB Stuttgartban. Egy évvel később pedig 15 találkozón szerepelt.
Ez azért érdekes, mert abban az évben a Stuttgart nyerte a bajnoki címet.
Igaz a 15 mérkőzésből egyet sem játszott végig, tizenkétszer be, háromszor lecserélte Armin Veh. Túlzás lenne azt mondani, hogy ő nyerte meg a csapatnak a bajnoki címet. Ami érthető is, elég megemlíteni, hogy a bajnokcsapat kapuját Timo Hildebrand védte, a támadósorban pedig Mario Gomez és Cacau villogott.
Neki pedig a középpályán olyan sztárokkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Thomas Hitzlsperger, a 2014-ben világbajnok, Sami Khedira és az abban az évben pályafutása csúcsán lévő Pavel Pardo. Nem csoda, hogy nem tudott meghatározó játékos lenni 21 évesen.
Az viszont a Stuttgart akkori menedzsmentjének, elsősorban Horst Heldtnek a bűne, hogy nem ismerte fel a benne rejlő potenciált. Igaz, amit az említett háttértársaság művelt a Stuttgarttal a bajnokság végén, az szinte példátlan egy bajnokcsapat esetében. Gentner is elment, de utólag elmondható: valószínűleg az volt élete legjobb lépése. Bár amikor kipakolta csomagjait Wolfsburgban nyilván elgondolkozott azon, miért jó a bajnoktól ahhoz a csapathoz igazolni, amely az előző bajnokságban csak három ponttal gyűjtött többet, mint a kieső Mainz és Aachen.
Ám ezen nem volt sok ideje agyalni, mert az elhelyezkedés után máris sípjába fújt minden idők legkegyetlenebb Bundesliga-edzője, Félix Magath. Elkezdődött a wolfsburgi rémálom-alapozás.
Magath pontosan az olyan munkásembereket szerette, mint Gentner.
Úgyhogy a legjobb helyre került, és ez már az első ottani évében is egyértelmű lett számára. Volt csapata lecsúszott a középmezőnybe, új csapata felment a középmezőnybe, a bajnokság nagy részében ez a két együttes volt a tabella közepén.
Aztán a hajrára mindketten felmentek az élmezőny mögé, és végül a Wolfsburg elérte az UEFA Kupában szereplésre jogosító ötödik helyet, míg a Stuttgart a hatodik helyen végzett. Ez akkor csak a nyári Intertotó Kupában való küszködésre volt elég. A középpálya nagy munkabírású robotja, Gentner abszolút alapembere lett Magathnak. A következő évben pedig együtt írtak történelmet.
A Wolfsburg ugyanis teljesen esélytelenként Bundesliga bajnoki címet szerzett.
Csúcsra jutott a Magath-Gentner együttműködés. A kegyetlen edző még a szövetségi kapitánynak, Joachim Löwnek is felhívta a figyelmét a középpálya motorjára. Be is mutatkozott a válogatottban 2009 tavaszán, egy ázsiai túrán Kína ellen. Olyan társakkal szerepelt a kezdőcsapatban, mint a később világbajnoki címet szerző Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Lukas Podolski, továbbá korábbi stuttgarti társai Hitzlsperger és Gomez, valamint a tragikus sorsú kaus, Robert Enke. Azon a túrán még játszott az Egyesült Arab Emirátusok és Dél-Afrika ellen, majd októberben a finnek elleni vb-selejtezőn.
De a világbajnoki keretbe már nem került be. Ugyan a dél-afrikai torna után egy hónappal még játszott egy Dánia elleni barátságos mérkőzésen, de azóta nem volt válogatott. Igazából nincs is ott a helye.
2009-ben a váratlan wolfsburgi bajnoki cím után is mindenki Magathot istenítette, Gentnerről viszont a szűken vett szakmán kívül nem sokan beszéltek. A Wolfsburg abban a szezonban Dzekoról, Grafitéról, a gólpasszkirály Misimovicról, a remeklő kapusról, Benaglióról, meg Josuéről szólt. Nem Gentnerről. Ám mondja meg valaki kapásból, hogy Dzekón kívül a többiek milyen sikereket értek el pályafutásuk más szakaszában. Igaz, nagy sikerek részese Gentner sem lett a folytatásban,
de még 11 évvel azon csodás tavasz után is alapember a Bundesligában.
Gentner a wolfsburgi bajnoki címet hozó szezonban az összes mérkőzésen pályára lépett. És ő szerezte abban a bajnokságban csapata első gólját. Ő indította be a motort. Azt a modernkorban utolérhetetlen bravúrt hajtotta végre, hogy
23 éves korára úgy lett két különböző csapattal Bundesliga-bajnok, hogy egyik sem a Bayern vagy a Dortmund.
Lehet, hogy ezt a jövőben soha, senki nem mondhatja el magáról.
Ám történelmi tett ide, válogatott bemutatkozás oda, Gentner így sem került nagy csapathoz. Maradt a Wolfsburgnál. A következő évben is mind a 34 találkozón pályára lépett, de a csapat Magath nélkül csak a nyolcadik helyen végzett. A Bajnokok Ligája csoportban a Manchester United és a CSZKA Moszkva mögött harmadik lett, megelőzve a Besiktast. Így az Európa-ligában folytathatta, ahol a negyeddöntőig jutott. Ez tulajdonképpen nem rossz eredmény, mert az ezt megelőző év teljesítményére egy Wolfsburg története során csak egyszer lehet képes. A három sikeres év után Gentner mégis távozott a gyárvárosból.
Húsz kilométerre született a Mercedes-Benz Arénától, élete nagy részét Stuttgartban töltötte, így vissza is tért oda. Ahol szép szorgalmasan gyűjtögette tovább a Bundesliga-találkozókat. Közben a sváb csapat szurkolón kívül alig valakinek tűnt fel, hogy létezik. Amikor 2016-ban kiesett a gárda ment vele a másodosztályba is.
Ragaszkodott kedvenc csapatához. Majdnem meg is halt annak mezében.
2017. szeptember 16-án éppen volt csapata, a Wolfsburg elleni mérkőzésen olyan szerencsétlenül ütközött a vendégek kapusával, hogy elájult és lenyelte a nyelvét. Ha csak néhány másodpercet késik a csapat orvosa, nem marad életben.
Szerencsére az az eset végül nem végződött tragédiával, több arcműtét és két hónap rehabilitáció után tudta folytatni pályafutását. A 12. fordulóban tért vissza, és speciális arcmaszkban játszva a bajnokság hátralévő részében csak 17 percet mulasztott. Mondhatni szerencséje volt, ám alig több mit egy évvel később ugyanitt szörnyű tragédia érte.
Édesapja ebben a stadionban halt meg.
A Stuttgart 2018 decemberében a Herthával játszott bajnoki mérkőzést, és idősebb Gentner annyira ideges volt, hogy a díszpáholyban rosszul lett, és rajta már nem tudtak segíteni az orvosok. Mire Christian odaért már nem élt.
A Bild című bulvárlap címlapjai a tragédia után:
Mind pozitív, mind negatív értelemben élete nagyon fontos eseményei kötik a Mercedes-Benz Arénához.
Mégis, másodszor is távozott onnan. Annak a szezonnak a végén, amikor elveszítette édesapját másodszor is kiesett a Stuttgarttal. És ekkor már nem vállalta a Bundesliga 2-t. Talán sokan emlékeznek rá, hogy a Stuttgart a volt Kelet-Berlin területén található Union Berlinnel vívott osztályozót azt első osztályban való szereplés jogáért. A mások mellett két világbajnokkal, Ron-Robert Zielerrel és a francia Benjamin Pavard-ral, továbbá Holger Badstuberrel, Gentnerrel, Mario Gomezzel felálló Stuttgartot legyőzte az a kis csapat, mely korábban soha nem szerepelt a legmagasabb osztályban. Pedig Gentner mindent megtett a sikerért. A hazai találkozón ő szerzett vezetést csapatának, ám a vége 2-2 lett, és a visszavágó 0-0-jával együtt ez kiesést jelentett.
A stuttgarti mérkőzés összefoglalója:
A sors fura játékaként Gentnert az osztályozón kedvenc gárdáját mélybe taszító Union Berlin hívta. És ő oda igazolt. Ahol szokása szerint szürke, de nélkülözhetetlen ember a középpályán. És a sors újabb vicces tettének köszönhetően pont a Wolfsburg ellen ünnepelte 400. Bundesliga1-es találkozóját.