A dolog megértéséhez tudni kell, hogy
Hoffenheim egy 3400 lakosú falu.
Ahol a hétvégi testmozgás miatt néhány helyi lakos létrehozott egy focicsapatot. Mint a világ több ezer, tízezer hasonló méretű településén. Ami a baden-württembergi kis falucska kis csapatát megkülönbözteti a többi hasonlótól, az Dietmar Hopp személye. Németország egyik leggazdagabb üzletembere, aki szoftverfejlesztő cégének köszönheti mesés vagyonát.
Ahogy mondani szokták: annyi pénze van, hogy azt sem tudja, mit kezdjen vele. A francia Riviérán található palotáját a színészlegenda Sean Connerytől vásárolta.
Nem csak az az utca van Sinsheimben róla elnevezve, melyen az általa épített harmincezres stadion található, hanem egy kisebb aszteroida is.
Rengeteg jótékonysági alapítványt hozott létre és támogat az orvostudomány, az oktatás, a sport területén. Ezek mellé már csak egy minőségi focicsapat hiányzott neki. De csak az ezredfordulóig. Ekkor vette meg kilóra az ötödosztályú Hoffenheim csapatát. Közölte, hogy hamarosan felhelyezi ezt a gárdát az európai focitérképre.
Kezdetnek a csapat megnyerte az ötödosztályt, majd a következő évben a negyedosztályt. Így a kilencvenes évek elején még nyolcadosztályú gárda a 2001-02-es bajnokságot már a harmadosztályban kezdhette. Az ott dolgozó edzőt akkor Hansi Flicknek hívták. Aki később a világbajnok német válogatott edzője lett. Jelenleg pedig a Bayern München trénere.
Ám Flick nem tudta folytatni az emelkedést a csapattal, ezért Hopp 2005-ben megvált tőle.
A német labdarúgás professzora, Ralf Rangnick került a helyére, és ő fejezte be a nagy művet. A Hoffenheim 2007-ben feljutott a másodosztályba, majd egy évvel később az élvonalba. Az azóta a PSG-nél edző Lőw Zsolt alapembere volt annak a csapatnak.
A Hoffenheim 2008-ban úgy mutatkozott be a Bundesligában, hogy az összes őszi hazai mérkőzését Mannheimben volt kénytelen játszani, mert nem volt megfelelő stadionja. Otthon nélkül is őszi bajnok lett. Lőw Zsolt már csak egy mérkőzésen lépett pályára, igaz azon a Köln elleni találkozón ő viselhette a csapatkapitányi karszalagot. Tavaszra elkészült a Hoffenheim melletti Sinsheimben a hipermodern Rhein-Neckar Stadion, de a csapat az őszi szárnyalást nem tudta folytatni, így csak a hetedik helyen végzett.
Ami egy újonctól nem rossz, de Hopp ennél nagyobbat álmodott.
A mecénás álmai a következő években részben valóra váltak. A csapat egyszer a harmadik, egyszer a negyedik helyen végzett. Szerepelhetett a Bajnokok Ligájában. Hopp nemcsak a német gazdasági életben került kulcspozíciókba, hanem a sport területén is. A golfpályákon gyakran a német foci és a Bayern császárával, Franz Beckenbauerrel lehetett látni.
Ám közben a csapatát nehezen fogadták el. A korábbi Hamupipőke-sztori miatt szimpatikus kis gárda felnőve és naggyá válva már nem volt olyan szeretnivaló. Erről igazából a német szurkolók gondolkodása tehet. Ők ugyanis a tradíciókat szeretik, a nagymúltú, sikeres klubokat. Azokat, amelyek megharcoltak az elismertségért, amikért egy város, egy régió rajong évtizedek óta. Ők nehezen fogadták el a Bayer gyógyszergyár leverkuseni csapatát, majd amikor a Volkswagen autógyár wolfsburgi üzemegysége is elsőosztályú lett, elkezdték kongatni a vészharangokat. Főleg, amikor a gyökértelenek érkezésével párhuzamosan olyan gigaklubok szálltak alá, mint a Köln, a Mönchengladbach vagy a Hamburg.
A német drukkerek nem szeretik azokat a csapatokat, amelyek euromilliárdokkal vannak kipárnázva, és a pénzkötegek mögül magabiztosan tekintenek a világra. Ezért gyűlölik az említett csapatokon kívül a hasonló úton járó Leipziget is.
És a szurkolók akkor sem bocsátanak meg, ha a tulajdonos saját pénzét kockáztatja a bizniszben. Ahogy teszi ezt Dietmar Hopp. Aki ráadásul erőfölényének köszönhetően kijátszott egy jogszabályt is. Azt, amely 50+1-es néven ismert a köztudatban. Eszerint az anyaegyesület kezében kell lennie a profi labdarúgócsapat tulajdoni hányada 50 százalékának és még egy darab részvénynek.
Itt viszont Dietmar Hopp milliárdos kezében 50 százaléknál több van.
A fociromantika kedvelői számára egyértelműen a labdarúgás érzéketlen biznisszé válását elősegítő gonosz üzletember megtestesítője ő. Ezzel két támadási felületet is adott.
A multimilliárdos ráadásul nem vonult fedezékbe, küzdeni kezdett. Ez nyilván rossz lépés volt a részéről még akkor is, ha a "ki kezdte?" kérdésre egyértelműnek tűnik a válasz. Hopp először a szövetséghez rohant a szurkolók részéről őt ért különböző verbális inzultusok miatt, majd a bíróságra. Ez nyilván olaj volt a tűzre. És ugyan Hopp pénzügyi, jogi és kapcsolati tőkéből származó fölénye vitathatatlan, ám az ellenfelei többen vannak. És hangosabbak. Továbbá elpusztíthatatlanok. Az utolsó csepp a pohárban
a Dortmund szurkolóinak kitiltása volt a sinsheimi stadionból.
A klubtulajdonos elérte, hogy a következő két szezonban a Borussia szurkolói ne léphessenek be a Dietmar Hopp Strassen lévő létesítménybe. Ez aztán iszonyatos felháborodást okozott - a Dortmund riválisainál is.
A hétvégére ezért többfrontos háborút hirdettek a saját eszközeikkel a Bundesliga nagy csapatainak szurkolói. Hopp-ellenes transzparenssel jelentek meg a Bayern-szurkolókon kívül a Köln, a Mönchengladbach, a Dortmund és az Union Berlin drukkerei is.
Túlléptek a jó ízlés határán, de igazából csak a „Hurensohn" kifejezés az, ami becsületbe gázoló.
A fegyelmezések kezdetekor a Köln és a Gladbach ultrái értettek a szép szóból is, de Dortmundban már egy rövid időre meg kellett állítani a mérkőzést. Aztán szombat délután Sinsheimben robbant a bomba. A müncheniek felirata miatt a játékvezető az öltözőbe parancsolta a játékosokat a 77. percben. Amikor a játékosok visszatértek, elkezdődött egy 14 perces cirkusz, amely szégyent hozott a Bundesligára. De helytelen lenne csak a Münchenből érkezetteken elverni emiatt a port. Mert Hopp közszereplő, akinek tetszik, nem tetszik, többet kell elviselnie mint egy átlagembernek. És ha még hergeli is a közönséget, akkor végképp ne csodálkozzon a válaszlépéseken.
Nehogy már ne menjek ki a saját stadionomba! Akik így viselkednek, azok ne jöjjenek ide! Egyáltalán nem értem őket, nem tudom miért ilyen ellenségesek velem. Ez a viselkedés nagyon sötét időkre emlékeztet"
- mondta Hopp a német sporttelevízióban.
Patthelyzet volt, amiért a második számú felelősök a stadion rendfenntartói. Hiszen számukra teljesen egyértelműen előírják a szabályok a teendőket. Először kérni, aztán erőszakkal elvenni a drapériákat, végső esetben a szektort kiüríteni. Semmilyen erre utaló magatartást nem tettek.
Talán arra vártak, hogy a díszpáholyból lejövő leendő Bayern-elnök, Oliver Kahn szétpofozza a csapatának szurkolókat?
Ám mire Kahn a szurkolókhoz ért, már régen nem volt ott az ominózus felirat. Tulajdonképpen két perc alatt helyreállt a rend a vendégszektorban.
Felesleges volt a tutyimutyi játékvezetőnek és a szövetség illetékeseinek a fontoskodása az öltözőfolyosón.
Az elsőszámú felelős egyébként is a szövetség fegyelmi bizottsága. És erre utaltak vasárnap az újonc Union Berlin szurkolói is. Ők is Hopp-ellenes transzparenssel készültek, és arra is felhívták a figyelmet, hogy a kollektív büntetés nem éppen üdvözítő. A Bayern vezetői nem is ezt tervezik. Rajtuk most óriási a nyomás, mert az ő hozzáállásuktól függ most minden.
Eljött az a pillanat, amikor a német foci összes szereplőjének közösen kell fellépni ezen emberek ellen. Szégyellem magam Dietmar Hopp előtt is, aki egy igazi úriember, és neki köszönhető, hogy ebben a régióban a foci, és egyáltalán a sport ilyen szinten jelen lehet.
Az FC Bayern nagyon csúnya arcát mutatta egy olyan találkozón, ahol egyébként játékosai fantasztikusan teljesítettek. A biztonsági kamerák felvételeit elkértük, és minden eszközzel fel fogunk lépni azok ellen, akik csorbították az FC Bayern hírnevét." – mondta Karl-Heinz Rummenigge a klubot működtető gazdasági társaság vezetője.
Ez az érem egyik oldala. Ám gondoljunk bele a szurkolók helyzetébe is. Mert ez az egész értük van. A futballstadion nem templom, nem kiállítás, még csak nem is színház. Elég komoly pofon a drukkereknek, hogy évek óta folyamatosan nőnek a jegyárak, és a nagyon szegények helyét egyre inkább a divatszurkolók veszik át.
Ha ez a tendencia folytatódik (egy nemzetközi mérkőzés belépőjegye már kezd elviselhetetlen szintre kúszni), akkor tényleg komoly szurkolócsere lesz egyes stadionokban.
Pedig egy Bundesliga-mérkőzést a játék színvonala mellett a hangulata miatt is érdemes figyelemmel követni. Még a televíziókon keresztül is. Nem lenne jó, ha a szombat délutáni-esti láz helyett a nézőtérről áradó érdektelenség jellemezné a világ leglátogatottabb bajnokságát.