A Pomerániai vajdaságban, az egykor német Malborkban, a Visztula-delta mellett született 1950. április 8-án, az észak-lengyel kisváros a mai napig őrzi azoknak az időknek az emlékét, amikor még Marienburgnak hívták. Ehhez képest Grzegorz Lato futballkarrierje már az ország déli részén, a szovjet határhoz közel eső kárpátaljai Mielecben bontakozott ki, ahová a rendszer egyik kirakatvállalatában, a WSK-Mielec repülőgépgyárban dolgozó szülei költöztek.
Lato a helyi Stal Mielecben töltötte pályafutása javát, ami természetesen nem lett volna így, ha Lengyelország nem a szovjet blokk tagja, és legjobb labdarúgói karrierjük csúcsán külföldre igazolhatnak. El lehet képzelni, hogy 1974 nyarán milyen kérők álltak sorba a friss világbajnoki gólkirályért, akinek nyilván nem volt könnyű megemésztenie, hogy csak 30 évesen szerződhetett nyugat-európai bajnokságba – ekkor lett a belga Lokeren játékosa.
A válogatottal első nagy sikerét az 1972-es müncheni olimpián aratta, ahol a lengyelek éppen a magyar válogatottat győzték le a döntőben. Ekkor még csak epizódszereplő volt a 175 centis csatár, ám két évvel később, az NSZK-ban rendezett világbajnokságon már teljes fényében tündökölt, hét meccsen hét gólt szerezve lett a torna gólkirálya, a lengyel válogatott pedig a harmadik helyen végzett. Ugyancsak bronzérmes lett nyolc évvel később Spanyolországban, a kettő között pedig begyűjtött még egy olimpiai ezüstérmet 1976-ban, Montrealban.
A lengyel válogatottban 1971 és 1984 között összesen 100 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 45 gólt szerzett, amivel a mai napig az örökranglista harmadik helyén áll.
