A Bayern München az 1973-74-es szezonban a spanyol Atlético Madrid ellen (4-0) nyert Brüsszelben, majd egy év múlva, Párizsban az angol Leeds Unitedet verte 2-0-ra.
A harmadik egymást követő évben pedig Glasgowban 1-0-ra nyert a francia St. Étienne ellen.
Ebben a sorozatban nem ez a döntő volt a bajor csapat számára a legnehezebb összecsapás. A nyolcaddöntőben a svéd FF Malmö ellen nem várt, szoros küzdelemre kényszerült az akkori címvédő: a skandináv együttes az első, malmői összecsapáson 1-0-ra legyőzte a németeket. Az 1975. november 5-én, Münchenben lejátszott visszavágón a svédek az 59. percig továbbjutásra álltak. Ekkor Dürnberger tizenegyesből szerezte meg a vezetést a bajor csapatnak,
majd a 77. percben Torstensson gólja döntötte el a továbbjutást.
A München szenvedett a svédek ellen, a szaksajtó ekkor arról írt, hogy ebből aligha lesz újabb címvédés. Lett, mert innentől kezdve a Bayern nagyszerű menetelést mutatott be. A negyeddöntőben a portugál Benficát 5-1-es összesítéssel ütötték ki, az elődöntőben pedig a spanyol Real Madrid ellen léptek túl lazán. Ezen a négy találkozón már nem kapott ki a Bayern.
Ami a St Étienne csapatát illeti, az ő döntőbe jutásuk nagy meglepetés volt. Az első fordulóban a dán KB ellen összesítésben 5-1, a következő körben a Glasgow Rangers ellen kettős győzelemmel, 4-1 volt az összesített eredmény. Mindenki azt gondolta, hogy az 1975-ben a Ferencváros elleni KEK-döntőben diadalmaskodó szovjet Dinamo Kijev megállítja a franciákat a negyeddöntőben. Nem így történt. A Kijev az első, hazai meccsén magabiztosnak tűnő 2-0-s győzelmet aratott. Az 1976. március 17-i, franciaországi visszavágón azonban
hosszabbítás után a St. Étienne jutott tovább,
mert a 90. percben 2-0-ra vezetett. A hosszabbításban még egy francia gól esett, a Kijev pedig ezzel kiesett. A meccs hőse az akkor 20 éves Dominique Rocheteau volt, aki a 113. percben szerezte meg a franciák továbbjutást érő gólját. Az elődöntőben a franciák a holland PSV ellen mentek be a fináléba – a 180 perc alatt mindössze egy gól esett, azt a St. Étienne szerezte hazai pályán.
Így érkeztünk el Glasgowba, ahol 1976. május 12-én játszották le a BEK-döntőt. Az UEFA játékvezetői bizottsága a sorozat történetében először bízta magyar bíróra a BEK-döntő levezetését. Palotainak a glasgow-i összecsapás már a 27. nemzetközi mérkőzése volt, rutinos és kiváló játékvezetőnek számított, aki az 1974-es vb-n is szerepet kapott. „Tulajdonképpen tartok egy kicsit ettől a mérkőzéstől" – nyilatkozta a Békéscsabán született bíró, aki ekkor már Győrben lakott.
Eddig még egyik résztvevő csapatnak sem vezettem mérkőzést. Talán furcsának hangzik, de a Bayern-játékosoktól kevésbé tartok. Ők sportszerűen és keményen játszanak, a St. Etinenne játékosaiban viszont feltehetőleg nagyobb lesz a temperamentum, és ez elragadhatja őket. Az is lehet, hogy tévedek majd. Egy biztos, minden játékvezető számára nagy megtiszteltetés, ha BEK-döntőn bíráskodhat. Legfeljebb az zavar, hogy a ténykedésemet az egész futballvilág figyeli majd."
A meccs előtt a bajorok azt hangoztatták, ha a franciák megismételnék a Dinamo Kijev ellen mutatott játékukat, akkor nagyon izgalmas lenne a döntő, egyebekben magukat tartják az esélyesnek. A francia csapat edzője, Robert Herbin állandóan egy 1969-es BEK-meccset hozott elő példának.
1969. október 1-én a BEK 1. fordulójában a franciák 3-0-ra legyőzték a Bayernt,
kiejtve ezzel a bajorokat a kupából. Herbin akkor a St. Étienne játékosa volt. „Bennünket a kijevi és az eindhoveni mérkőzések előtt eltemettek, mégis itt vagyunk a döntőben" – mondta a francia edző.
Labdarúgó BEK-döntő 1976. május 12.
Bayern München (nyugatnémet) – St. Étienne (francia) 1-0 (0-0)
Glasgow, 85 ezer néző. Vezette: Palotai Károly
Bayern: Maier – Hansen, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Horsmann – Roth, Dürnberger, Kapellmann, Hoeness – Müller, Rummenigge.
St. Étienne: Csurkovics – Janvion, Plazza, Lopez, Repellini – Bathenay, Larque, Santini – P. Revelli, H. Revelli, Sarramagna (Rocheteau).
Gól: Roth (57.)
A magyar bíró számára izgalmasabban nem is indulhatott volna a meccs, mert
Gerd Müller az 1. percben gólt lőtt, de Tátrai partjelző beintésére – helyesen – Palotai nem adta meg a gólt.
Meglepetésre a franciák egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, az első félidőben több gólhelyzetük is volt. A 39.percben Sarramagna kapufájakor Sepp Maier is verve volt, de a Bayern ezt is megúszta. Aztán az 57. percben szerencsés góllal szerzett vezetést a Bayern. Egy 22 méterről elvégzett szabadrúgásnál Beckenbauer legurította a labdát Rothnak, aki hatalmas lövést engedett el. A labda megpattant az egyik francia védőn és a hálóba vágódott. Ezzel az egyetlen góllal nyerte meg sorozatban a harmadik BEK-döntőjét a Bayern.
A futballvilág nem ájult el a németek újabb győzelmétől. A Daily Mail némi gúnnyal jegyezte meg:
1960-ban ugyanebben a stadionban a Real Madrid és az Eintracht Frankfurt játszott egymással egy BEK-döntőt, amelyen a Real 7-3-ra nyert. Arra a fináléra 16 évvel később is emlékezhetünk. Erre a mostanira vajon ki fog 16 év múlva emlékezni?"
Volt ebben valami. A vérig sértett skótok különben a franciáknak drukkoltak, ezért is volt csalódás számukra a finálé. Meg azért, mert az UEFA nem egy skót, hanem egy magyar bírónak adta a döntő vezetését. A kritikusok megjegyezték, hogy a Bayern elfelejtette a rá oly jellemző totális futball bemutatását, és valami teljesen értelmezhetetlen takarékos játékkal rukkolt elő. A Bayern edzője, Dettmar Cramer nem értette a kritikákat.
Ez nem egy bemutató gálameccs, ez a BEK-döntő" – replikázott a német. Itt óvatosan és eredményesen kell játszani."
A magyarok számára külön öröm volt, hogy a BBC kommentátora szerint a meccs legjobb teljesítményét Palotai Károly nyújtotta. „Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy partjelző társaimmal kiválóan vizsgáztunk" – mondta a magyar játékvezető.
Az igazság azonban az, hogy a csapatok a segítőtársaimmá váltak. Egyszer-kétszer, még az elején kellett szólnom egy-egy idegesebb játékosnak, éreztetnem kellett velük, hogy a szemem rajtuk van. De aztán nem történt semmi különös, sportszerűen játszottak."
A csapatok hazautaztak, Palotai Károly azonban Skóciában maradt. Az 1976. május 15-i Anglia-Skócia brit bajnokságot eldöntő meccsnek is ő volt a játékvezetője. Ott a skótok nyertek 2-1-re.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.