Világválogatott épült Parmában, majd a csőd maga alá temette a csapatot

A Tanzi család előbb egy világcéget hozott létre, majd a világ labdarúgását próbálta meghódítani több-kevesebb sikerrel. A Parma az 1990-es évek olasz kirakatcsapata lett, amely nagyon közel került az áhított bajnoki címhez, de a Parmalat csődje a focicsapatot is magával rántotta.

Olaszországban évszázadokig jól működött az a rendszer, hogy egy-egy város vagy éppen régió irányítása egy tehetős család kezében összpontosult. Ez nem csak több száz évvel ezelőtt volt így, amire jó példa Parma esete is.

A 20. század második felében, köszönhetően a Tanzi családnak, előbb a város, majd a 90-es években a focicsapat is hihetetlen fejlődésnek indult.

Calisto Tanzi volt az, aki a Parmalat cégcsoporttal gazdasági és ipari központtá tette Parmát, majd a Parma Calcio segítségével újabb területek meghódítására indult. Egy évtized alatt, 1992 és 2002 között a Parma nyert két UEFA-kupát, egy Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK), egy európai Szuperkupát és három Olasz Kupát. A sikernek, mint később kiderült, hatalmas ára volt, ugyanis a Parmalat 2003-ban csődbe ment, és ezzel együtt a focicsapat is a megszűnés szélére sodródott.

Emilia-Romagna régió sokáig, és ma talán már újra inkább, a Lamborghiniről, a sonkáról és a sajtról híres, mintsem világverő focicsapatáról volt ismert. A régió szülötte Giuseppe Verdi is, a Parma focistái hagyományosan a klasszikus dallamokra vonulnak be a Stadio Ennio Tardini játékterére.

Az első sikerek

A Parma focicsapatának felemelkedése 1985-ben kezdődött, amikor a csapat feljutott a másodosztályba, a Serie B-be. A siker a legendás edző, Arrigo Sacchi nevéhez fűződött, aki a védjegyének számító 4-4-2-es taktikával és a teljes letámadással érte el a nagy sikereket.

A Parma az 1986-1987-es idényben három pontra került a Serie A-tól, de nem sikerült a feljutás. Jött viszont egy telefon Silvio Berlusconitól, Sacchi pedig az AC Milan mestere lett. Miután Sacchi Milánóban kezdte el építgetni karrierjét, a Parma elnöke, Ernesto Ceresini megállapodást kötött a Parmalattal, ami hosszú évekre határozta meg a klub jövőjét.

A sikert az a Nevio Scala alapozta meg, aki két évvel Sacchi távozása után érkezett.

A Reggina csapatával érte el első nagyobb sikereit, első idényében feljutott a másodosztályba. Scala nem szívesen állt tovább, de felismerte a lehetőséget, ami Parmában kínálkozott. Sacchival ellentétben ő az 5-3-2-es hadrendben bízott, ami szinte azonnali sikert hozott. A Parma a Serie B-ben 1990-ben negyedik lett, ezzel pedig feljutott az élvonalba, az utolsó meccsen a helyi rivális Reggiana csapatát verte 2-0-ra; a Parma története során először, alapítása után 77 évvel jutott fel az élvonalba.

Nevio Scala 2004-ben - vele jutott fel először az élvonalba a Parma csapata Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Alexander Vilf

A sors iróniája, de a klubot 1976 óta vezető elnök, Ceresini nem élhette meg a nagy sikert, hónapokkal korábban halt meg. Később kiderült, ez is csak gyorsította a Parma felemelkedését, a Parmalat ugyanis lehetőséget kapott arra, hogy megszerezze a klub részvényeinek 98 százalékát. Az irányítás a tejipari óriás vezetőjéhez, Calisto Tanzihoz került, a Parmalat logója felkerült a mezekre, a Parma pedig hódító útjára indult.

Gyors sikerek

Calisto Tanzi az elnöki feladatokat parmalatos kollégájára, Giorgio Pedraneschire bízta, aki megkezdte a csapat megerősítését. Érkezett a brazil kapus, Taffarel, a belga hátvéd, Georges Grün és az 1990-es vb svéd sztárja, Thomas Brolin is. Eközben Scala is folyamatosan tökéletesítette a csapat játékát. Az 5-3-2 támadásban átváltott egy 3-5-2-es játékba, a szélsővédők gyakran léptek fel a támadásokkal.

A keresztes csapat első idényében az ötödik lett az élvonalban, és indulhatott az UEFA-kupában. Az erősítés folyamatos volt, a következő nyáron érkezett két szélsővédő, Antonio Benarrivo és Alberto Di Chiara. Előrébb lépni nem sikerült, de a hetedik hely okozta csalódást orvosolta a Juventus elleni győztes kupadöntő, 1992-ben tehát már a trófeagyűjtést is megkezdte a csapat.

Ez volt a Parma első nagy sikere Forrás: it.wikipedia.org

Eközben a Parma csapata és a Parmalat annyira összefonódott, hogy a külföldi nézők és újságírók közül sokan gyakran azt hihették, hogy a Parmalat maga a csapat neve. A cég persze hatalmas ismertségre tett szert, miután ott virított a neve a klub mezén. A pénz folyamatosan ömlött a csapathoz, így Scala nyugodtan folytathatta megszállottan a munkát.

Elkezdtek érkezni a klubhoz az emblematikus figurák,

Faustino Asprilla 1992-ben, Gianfranco Zola és Néstor Sensini egy évvel később érkezett, utóbbi a csapat vezérévé vált. Asprilla a szurkolók kedvence lett, amikor 1993-ban két gólt szerzett az Atlético Madrid ellen a KEK elődöntőjében. Nem sokkal később az olaszok a Wembleyben 3-1-re verték a Royal Antwerp csapatát, ezzel a klub megszerezte első európai trófeáját is.

Wembley Stadium, 1993
European Cup Winners' Cup Final#Parma XI vs Royal Antwerp

(Bob Thomas Sports Photography via Getty Images) pic.twitter.com/KOIyoDnkWM

— Football Past (@thecentretunnel) September 21, 2019

Az 1992-93-as idényt a harmadik helyen zárta a bajnokságban a Parma, amely véget vetett Fabio Capello és az AC Milan 58 meccses veretlenségének. Scala később újra megtalálta Capello gyenge pontját, az európai Szuperkupáért is megverte a Milant.

Scala az 1994-95-ös idényben juttatta a legmagasabbra a csapatát. Három fronton harcolt az új rivális, a Juventus ellen. Marcello Lippi csapata tízpontos előnnyel nyerte a bajnokságot a Lazio és a Parma előtt, utóbbi a kupadöntőben is kikapott a Juventustól, de az UEFA-kupában a Parma örülhetett.

A kétmeccses döntőben összesítésben 2-1-re nyert a Parma, a csapat mindkét gólját a korábbi torinói, Dino Baggio szerezte, aki előző nyáron csatlakozott a csapathoz. Az első meccset 1-0-ra nyerte hazai pályán a Parma, a másodikon 1-0-ról egyenlített Scala csapata, miközben a túloldalon a Gianluca Vialli, Fabrizio Ravinelli, Roberto Baggio hármassal rohamozott a Juve.

„Mentálisan nem vagyunk elég erősek, és nem elég egyenletes a teljesítményünk ahhoz, hogy megnyerjük a Scudettót, de egy-egy meccsen bárki ellen felvesszük a versenyt" – mondta az önkritikus Scala a sikert követően.

A bajnoki cím hajszolása

Calisto Tanzi természetesen nem elégedett meg ennyivel, egyre csak a bajnoki címet hajszolta. 1995-ben 11 millió eurót fizetett a klub a Barcelona korábbi aranylabdásáért, a bolgár Hriszto Sztoicskovért, aki ekkor már túl volt pályafutása csúcsán. Tanzi természetesen nem csak a pályán látott lehetőséget Sztoicskov megszerzésében, remekül illett a Parmalat keleti terjeszkedésébe is a bolgár megszerzése.
Sztoicskov beépítése a csapatba nem volt zökkenőmentes, Scala nem akart váltani a taktikán, nem akart három csatárt egyszerre szerepeltetni.

Hriszto Sztoicskov is volt a Parma játékosa Forrás: Simon Bruty

Egy szó, mint száz, a bolgár érkezése nem volt telitalálat, a csapat mindössze hatodik lett a bajnokságban, Tanzi pedig nagytakarítást tartott. Pedraneschit a tulaj fia, Stefano Tanzi váltotta a klub elnöki székben, de

Scalának is mennie kellett, a helyét Carlo Ancelotti

vette át. Scala maradt volna, és a szurkolók is szerették, de a cél Olaszország meghódítása volt. Calisto Tanzi pedig könyörtelen volt, és ennek bármit alárendelt volna.

Stefano Tanzi mindent megtett, hogy Carlo Ancelotti vezetésével sikeres legyen a csapat. Érkezett Lilian Thuram, Enrico Chiesa, Hernán Crespo és Mario Stanic is, miközben már egy éve a csapatnál volt Fabio Cannavaro, és már a felnőttek között volt a saját nevelésű Gianluigi Buffon is. Ancelotti csapata eredményesen játszott, de a Milan és a Juventus elleni, két 1-1-es meccs nagyon sokba került, újra a Juventus lett a bajnok, ezúttal csak két pont volt a különbség a Parma kárára.

Az elmaradt bajnoki cím melletti szomorúságában Stefano Tanzi eltökélt célja volt, hogy megszerzi a csapatnak a Milantól Roberto Baggiót.

„A Parmánál nem lehet elég a bajnoki cím, a gyönyörű játékra is szükség van" – mondta az elnök, de Ancelotti szerint sem egy sztárfocista megszerzése lett volna a nyerő taktika.

A türelmetlen vezetőség egy újabb trófea nélküli idényt követően elküldte Ancelottit, a helyét Alberto Malesani vette át. A kinevezés jelzésértékű volt, ugyanis a Fiorentina korábbi vezetője igazi támadófocit játszatott a lilákkal, igazán szenvedélyes ember volt az oldalvonal mellett is.

Alberto Malesani a parmai kupac tetején Forrás: AFP/Boris Horvat

A Parma újabb komoly bevásárlást tartott, a taktikával pedig visszatértek Scala nyomdokaiba, és minden posztra megvolt a megfelelő ember. Buffon a kapuban, Thuram, Sensini és Cannavaro a védelem közepén, Diego Fuser és Paolo Vanoli érkezett a védelem szélére. Alain Boghossian és Dino Baggio végezte el a piszkos munkát a középpályán, Crespo és Chiesa mögé pedig érkezett Juan Sebastián Verón. Ez volt a Tanzi család mesterműve, a Grande Parma.

A Parma játékosai az UEFA-kupával a Marseille elleni 3-0-s siker után Forrás: AFP/Boris Horvat

Ezek után nem meglepő, hogy az 1998-99-es volt a klub történetének legszebb éve, a csapat megnyerte az Olasz Kupát és az UEFA-kupát is. A döntőben a Marseille-t 3-0-ra verte a Parma. A harmadik gól igazi mestermunka volt, Chiesa remek akció végén talált be, Malesani az oldalvonal mellett táncolt, ez volt a parmai foci csúcspontja.

Malesani még egy idényen át volt a Parma edzője, de hasonló sikereket már nem ért el a csapat. 1999-ben Juan Sebastián Verón a Lazio játékosa lett, de őt még próbálták pótolni, Amoroso és Ariel Ortega érkezett a csapathoz. Egy évvel később Crespo is a Laziót választotta, a két játékosért mai árfolyamon majdnem 90 millió eurónak megfelelő összeget kapott a Parma. A pénzből érkezett a csapathoz a Savo Milosevic, Sérgio Conceicao, Sabri Lamouchi, Johan Micoud négyes, de a kiárusítás tovább folytatódott, miközben a Parma mindig tartotta magát a negyedik hely környékén.

Sensini, Thuram, Vanoli, Boghossian, Verón, Baggio, Buffon, Chiesa, Cannavaro, Crespo, Fuser - az 1999-es Parma Forrás: www.the42.ie

Út a csőd felé

2001-ben csapott le a Juventus a Gianluigi Buffon, Lilian Thuram duóra összesen 90 millióért, de eligazolt Amoroso és Sérgio Conceicao is; összesen 146 millió eurót keresett ezen a nyáron a Parma. A klub már csak 10. lett a bajnokságban, de az állapotokat jól jelzi, hogy Malesani 2001. januári távozása után Arrigho Sacchi 23, Renzo Ulivieri 272, Daniel Passarella 42, Pietro Carmignani 195 napig volt a csapat edzője, vele legalább összejött egy kupagyőzelem még 2002-ben.

Az, hogy a Parma milyen nehéz anyagi helyzetbe került, csak 2003-ban derült ki, amikor összeomlott a Parmalat birodalom, ami akkor az egész ország nyolcadik legnagyobb cége volt, a GDP egy százalékát tette ki a gazdasági tevékenysége. Calisto Tanzit csalással és sikkasztással vádolták, 17 év börtönre ítélték.

A Parma 2004-től három éven át speciális felügyelet alá került, miután a Parmalat cégcsoporttal együtt csődbe ment. Később új csapatot hoztak létre Parma FC néven, amely 2005-ben playoffban úszta meg a kiesést, majd 2007-ben Tommaso Ghirardi megvásárolta a klubot.

A Parma 2008-ban kiesett a másodosztályba, de egy év alatt vissza is jutott, majd teljesen átláthatatlan gazdasági folyamatok végén a 2014-15-ös idényben újra csődbe jutott klub, amely több mint 200 millió eurós adósságot halmozott fel. A bajnokságot még befejezhette a csapat, de a bajnokság utolsó helyén végzett.

A klubot 2015-ben ismét újraalapították, Parma Calcio 1913 néven, de ezúttal a negyedosztályban kezdhette újra. A csapat kisebb csodát végrehajtva három év alatt visszajutott az élvonalba, ahol most a kilencedik helyen áll, de ez már egy egészen másik, csodába illő történet.