A Fradi-hátvéd a zuhany alatt, az edző az újságban borult ki

Tizenegy év után, 1974. május 19-én játszhatott ismét hazai pályán, a felújított Üllői úti stadionban bajnoki mérkőzést a Ferencváros csapata az NB I 28. fordulójában. Három körrel a bajnokság befejezése előtt már – az MLSZ akkori szabályai szerint – sem a tévé, sem a rádió nem adhatott közvetítést a meccsekről. Az MLSZ szerint így lehetett megelőzni a bundamérkőzéseket, ami persze nem volt igaz. A Fradi-szurkolók legnagyobb bánatára az akkor középcsapatnak számító Vasas mindkét pontot elvitte a stadionavató mérkőzésről.

Tizenegy év után újra hazai pályán játszhatunk. Nincs mese, nyernünk kell, mert ez sporttörténelmi pillanat"

– ezt nyilatkozta a Népsportnak Dalnoki Jenő, a Ferencváros edzője. Kollégája, a Vasas kispadján ülő Baróti Lajos inkább csak azért beszélt háromesélyes mérkőzésről, hogy valami optimista dolgot fogalmazzon meg az újság hasábjain. A Népsport címoldalán döntetlenre tippeltek, pedig a Vasas ekkor a nyolcadik helyen állt a táblázaton. Ilyesformán a bajnoki címre már nem volt esélye az angyalföldieknek – igaz, a Fradi is csak halvány reményeket táplált ez iránt. A tabellát 3 pont előnnyel az Újpesti Dózsa vezette, amely ezen a tavaszon a Bayern München ellen BEK-elődöntőt játszott és vesztett. A Fradinak csak akkor lett volna valami esélye a bajnoki címre, ha a hátralévő három meccsét megnyeri és az Újpest három meccsből kettőt elveszt – ne feledjük, hogy ekkor csak 2 pont járt a győzelemért.

Reménykedett a Fradi, de már az első akadályban elbukott.

Labdarúgó NB I, 1973-74-es szezon, 28. forduló
Ferencváros – Vasas 0-1 (0-0)
Üllői út, 30 ezer néző. Vezette: Somlai

Ferencváros: Géczi – Martos, Bálint, Mucha, Megyesi – Juhász, Kű – Szőke, Branikovits, Máté (Kelemen), Magyar.
Vasas: Mészáros – Fábián, Lakinger, Vidáts, Kántor – Török, Komjáti, Kovács – Müller (Vida), Váradi, Gass (Tóth)
Gól: Müller (68.)

Miután ugyanebben a fordulóban az Újpesti Dózsa 7-0-ra legázolta a Csepelt, a lila-fehérek két fordulóval a vége előtt megnyerték a bajnokságot. Ez is elszomorította a fradistákat, de az sokkal jobban, hogy a gálamérkőzésnek beharangozott stadionavatót a Vasas nyerte meg az Üllői úton.

1963. november 20-án a Ferencváros-Diósgyőr (3-0) NB I-es bajnoki volt az utolsó meccs az Üllői úton, 11 évvel később pedig jöhetett az új pálya avatója. Azon az 1963-as meccsen Dalnoki Jenő még a pályán erősítette a Fradit, most ő ült a kispadon.

Az avatómeccset megelőzte a Fradi és a Vasas öregfiúk találkozó, amely 4-4-es döntetlenre végződött – a korabeli beszámolók szerint botrányos játékvezetés mellett. Ezen az öregfiúk meccsen az egykori világsztárok közül

Farkas János, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, illetve Albert Flórián, Novák Dezső, Rákosi Gyula és Mátrai Sándor

is pályára lépett. Albertről érdemes megjegyezni, hogy az új stadionban már nem játszott NB I-es meccset, mert az avatás előtt két hónappal fejezte be pályafutását. (A válogatottól az 1974. május 29-én, Székesfehérváron rendezett Magyarország-Jugoszlávia mérkőzésen köszönt el.)

Majd következett dr. Lénárt Lajos, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter-helyettes, a Fradi-elnök avatóbeszéde. „Mindenkinek köszönjük a segítséget.

A Ferencvárosi Torna Club új labdarúgó stadionjáról, az Üllői úti pályáról készült légi felvétel. A pályán a Ferencváros-Vasas labdarúgó mérkőzés (0-1) zajlik Forrás: MTI/Sarkadi János

A szakszervezeteknek, az építőknek, a magánszemélyeknek. Külön is megköszönöm pártunk és államunk megértő segítségét."

Majd Hajós György, a Középület-építő Vállalat vezérigazgatója jelentette Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, hogy a pálya elkészült, így a miniszter átvághatta az avatószalagot.

A kezdőrúgást Takács II. József végezte el. Az 1904-es születésű játékos mind a Vasasban, mind a Fradiban megfordult, a magyar válogatottban 32 alkalommal játszott. Utolsó válogatott meccsén, 1933. október 22-én az Üllői úton lépett pályára Olaszország ellen.

Az első félidőben nagyon alacsony színvonalú volt a játék. A Népsportot tudósító Borbély Pál és Németh Gyula meg is jegyezte, hogy a közönség egyáltalán nem teremtett fergeteges hangulatot és a bírók is sokat hibáztak. Még nagyobb lett a csend, amikor a 68. percben Müller Sándor megszerezte a meccs egyetlen gólját. A csend után nagy tüntetés kezdődött, mert a közönség szerint a bíró nem adott meg a gól előtt egy tizenegyest a Fradinak.

Az újságírók csalódottan vették tudomásul, hogy a két csapat játékosai a labda helyett egymás rugdosásával voltak elfoglalva,

ennek az lett az eredménye, hogy Somlai a Kűt megrúgó Törököt kiállította. Aztán a Vasas sem kapott meg egy tizenegyest – ezzel együtt a Fradi a 92. percben egyenlíthetett volna, de amikor Szőke István 18 méteres szabadrúgását Mészáros Ferenc kiütötte, hiába robbant a labdára Mucha, a Fradi játékosa 3 lépésről lőtt, Mészáros újra védett.

Müller Sándor megszerzi a Vasas vezető és egyben győztes gólját a vetődő Géczi István mellett a Ferencváros ellen játszott NB I-es mérkőzésen az Üllői úton 1974. május 19-én Forrás: MTI/Kovács Gyula

A vereség annyira megviselte Dalnoki Jenőt, hogy a másnapi Népsportban nem is az ő, hanem Dr. Dékány Ferenc nyilatkozatát lehetett olvasni.

Nagyon el vagyok keseredve, mégpedig azért, mert több játékosunk teljesítménye méltatlan volt ehhez a stadionavatóhoz. Jó néhánynak még a küzdőképességével sem lehetünk elégedettek. Ez pedig nem megengedhető."

Dalnoki egy nappal később, a Népsport 1974. május 21-i számában nyilatkozott, és elég erős volt a mondandója. „Az eredmény alakulásával számos kifogást tudnék felhozni. Azt, hogy 0-0-s állásnál a bíró miért nem adott meg nekünk egy büntetőt. Ez azonban most csak az egyik része a gondjainknak.

Szólni kell arról, hogy miért sétálgatott a két szélsőnk a félpálya közelében, amikor a csapat támadása már a Vasas 16-osánál járt. Mit csináljunk Kű Lajossal, hogy ő ne csak 5-6 méteren tudjon lépést tartani az ellenfelekkel.

Miért Muchának kell 50 méteres vágta után a kapu elé érkeznie, amikor többen jóval közelebb vannak és mentesítést kaptak a védőmunka alól.

Takács II. József, a Ferencváros egykori játékosa elvégzi a kezdőrúgást a Ferencváros-Vasas pályaavató NB I-es labdarúgó mérkőzésen az Üllői úti stadionban. Mellete Várady Béla áll Forrás: MTI/Petrovits László

Egyáltalán, hogyan merik egyesek ennyire semmibe venni a taktikai utasításokat és a csapatjáték elemi követelményeit. Mucha sírt a mérkőzés után, Bálint pedig a zuhany alatt majdnem hajba kapott azokkal, akik szerint ez csak egy mérkőzés volt. Valóban: mit lehet az ilyet gondolóknak mondani? Ha elmesélném nekik, hogy mi annak idején minden áldozatra képesek lettünk volna a csapatért, hogy egy ilyen mérkőzésen Kispéter Mihály a labdával együtt az ellenfelet is betolja a kapuba, csak mosolyognának.

Mint ahogyan azt sem hinnék, hogy Orosz Pali rosszul lett egy-egy mérkőzés után, vagy Láng, Asbóth, Koczó, akiknek a nevére is alig emlékezik valaki, egy ilyen kudarc után szégyenében egy hétig nem jött volna ki az utcára. Mint ahogyan legszívesebben én is ezt tenném. Nem kötelező az FTC-ben szerepelni, de aki marad, az nem léphet flegmán a pályára."

Kemény szavak voltak ezek Dalnokitól. Pedig a Vasas akkor egészen fantasztikus sorozatot produkált. A nyolc bajnoki alatt szerzett 15 pont azt jelentette, hogy az angyalföldiek 7 meccset megnyertek, és csak egy összecsapásuk végződött döntetlenre.

„Pályánk van, de nincs csapatunk" – jegyezte meg a meccs után az egyik elkeseredett Fradi-szurkoló. Talán ő sem gondolta volna, hogy Dalnoki Jenő fiatal csapatát egy év múlva az egész ország ünnepli, amikor a Ferencváros a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe jut.

Az új stadionban az első Fradi-győzelem 1974. június 1-jén született meg az MTK elleni 2-1 alkalmával.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.