Máig emlékeznek Münchenben a Bayern első bajnoki aranyát nyerő magyar edzőre

Vágólapra másolva!

A német focit ismerők tudják, hogy az eddig befejeződött Bundesliga-szezonok felét követően a Bayern München játékosai ünnepelhettek bajnoki címet. 56 alkalomból 28-szor. A rekordbajnok azonban nem 28, hanem huszonkilencszeres német aranyérmes. Ugyanis 1932-ben is megszerezte ezt a címet.

Nincs olyan része annak az idénynek, amely összehasonlítható lenne az 1963 óta létező Bundesligával. Az 1932-es bajnokság május 8-tól június 12-ig tartott, vagyis öt héten keresztül. Igaz, ez csak a végjáték, a hivatalosan bajnokságnak hívott rész volt. Előtte területi alapon már voltak előcsatározások. Ezen hét terület delegálta azt a 16 csapatot, amely kuparendszerben megküzdhetett a bajnoki címért. Ebben a 16-os mezőnyben volt néhány olyan csapat, mely a mai futballrajongók számára sem ismeretlen. Az Észak-Német régiót például a Hamburger SV nyerte a most (hozzá hasonlóan) másodosztályú Holstein Kiel előtt. A nyugati régió bajnok a Schalke lett, a közép régióé a jelenleg harmadosztályú Chemnitz, Berlin-Brandenburgé pedig az a Tennis Borussia, amely később két évet szerepelt a Bundesliga1-ben is. Nem mondhatni, hogy akkortájt a déli régió lett volna a meghatározó terület, mégis innen három csapat is helyet kapott ebben az elit mezőnyben. Az itt bajnoki címet szerző Eintracht Frankfurt, az általa a döntőben legyőzött Bayern München és a harmadik Nürnberg. Utóbbi azért lehetett itt, mert az ő stadionjában rendezték a nagy döntőt.

A Bayern Münchent ekkor edzőként egy Richard Kohn néven anyakönyvezett, 44 éves sportember irányította. Az Osztrák-Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot, és szülővárosa, Bécs klubjain kívül az MTK-ban is játszott. Magyar források Dombi Richard néven is említik,

mivel rendelkezett magyar ősökkel. Ezt ő maga is előszeretettel hangoztatta. Egyébként hatszor szerepelt az osztrák válogatottban, ezek közül négyszer Magyarország volt az ellenfél. Két válogatott gólja közül az egyiket a magyar válogatott ellen szerezte. Játékos-pályafutása után, 36 évesen kezdett edzőként dolgozni. Ilyen szerepkörben 7 országban is megfordult, 1928-tól 1933-ig Németországban. A Bayern Münchent két idényen keresztül irányította.

Dombi Richárd a csúcsra vezette a Bayernt Forrás: Fourfourtwo

Módszerei újszerűek voltak, a fizikai állóképesség megteremtésén túl hangsúlyt helyezett a technikára is.

Könnyű dolga nem lehetett, hiszen a munka után edzegető játékosokat ritkán sikerült egy héten két alkalomnál sűrűbben összehoznia. Ez természetesen így volt az ellenfeleiknél is.

Május 8-án rendezték a bajnokságban az egymérkőzéses nyolcaddöntőket, ezek során a Bayern Münchenben győzte le 4-2-re a Minerva 1893 Berlint, a Frankfurt pedig Königsbergben 6-0-ra a Hindenburg Allensteint. Két héttel később a Frankfurt otthon verte 3-1-re a Tennis Borussia Berlint, a Bayern pedig Lipcsében 3-2-re a Chemnitzet. Az elődöntőbe a mai rajongók számára sem ismeretlen csapatok kerültek: a Bayern, a Frankfurt, a Nürnberg és a Schalke. Közülük akkor még csak a Nürnberg rendelkezett bajnoki címmel. Ők viszont a rekordbajnokok voltak, hiszen a '20-as években ötször hódították el az aranyat.

A nürnbergi csapat számára extra motivációt jelentett, hogy saját stadionjában rendezték a döntőt. Erre 1932. május 29-én Manheimben 2-0-ra kikapott a Bayerntől, így ugrott a finálé. Ugyanezen a napon az Eintracht Drezdában 2-1-re győzte le a Schalkét. Így 1932. június 12-én a német bajnokság döntőjében megismétlődött a dél-német területi finálé.

Azt a meccset a Frankfurt nyerte 2-0-ra. Vagyis a müncheni csapat visszavágásra készült.

1932-ben először lett bajnok a Bayern München Forrás: fcbayern.com/

A nagy bravúrral, váratlanul döntőbe jutó Bayernt óriási tömeg kísérte Nürnbergbe. Hatalmas autókaraván indult a bajor fővárosból a frank városba, és sokan biciklivel vállalták a 160 km-es utat,

hogy a helyszínen szurkoljanak kedvenceiknek. Más lehetőségük egyébként akkoriban nem volt egy mérkőzés megtekintésére. Nürnbergben a pálya körül 55 ezren voltak. Lehetne írni azt is, hogy a stadionban, de az előbbi meghatározás is pontos. Ugyanis a nézők lába időnként belógott a pályára. Arra a pályára, amelynek talaja alig hasonlított a mai szőnyegminőségű gyepre. A nürnbergi pályát valami fűre csak kicsit emlékeztető anyag borította, leginkább a port rúgták a résztvevők. Jól példázza ezt a müncheni vezető gólról készült felvétel: a 11-est elvégző Ossi Rohr a labdával együtt vagy fél kiló port és meszet is zúdított a frankfurti kapura. Az első félidő 36. percében történt ez az eset. Ezt követően

a Frankfurt küzdött az egyenlítésért, ám a 75. percben Franz Krumm gólja eldöntötte a bajnok címet.

Ez a találat egyébként igencsak ismerős lehet a mai Bayern-rajongóknak. Szerzője ugyanis „robbenesen" a jobb oldalról csalta be magát a kapu elé, majd ballal talált be. Csak kicsit közelebbről, mint ahogy a holland tette ezt rendszeresen évtizedekkel később. Ezzel a Krumm lövéssel el is dőlt a bajnokság.

A mérkőzés lefújása után a müncheni

drukkerek a pályára özönlöttek, ünnepelni a történelmi sikert elérő hőseiket. A kor szokásának megfelelően a vállukra véve hordozták őket. A csapatkapitány, Conny Heidkamp alig tudta átvenni az egy méteres, 25 kilós díjat,

a Viktóriát ábrázoló szobrot. Végeláthatatlannak tűnő müncheni örömünnep vette kezdetét Nürnbergben. Ám az egyetlen higgadt müncheni, az edző, Dombi Richard a nagy buli közepette is mindenre odafigyelt. Így neki köszönhető, hogy a csapat azon tagjai, akik nem vettek ki szabadságot a következő napra, rendben felszálltak a hajnali 4-kor Münchenbe induló vonatra. Hiszen nekik reggel 8-kor kezdeniük kellett a munkahelyükön. Német bajnoki cím ide, német bajnoki cím oda a világgazdasági válság idején a termelésnek menni kellett Németországban. Az újdonsült német bajnokokkal.

Ám előbb-utóbb nekik is lejárt a munkaidejük, a Nürnbergben szórakozók is hazatértek, és ekkor München lakossága is megünnepelhette hőseit.

A főpályaudvar-Stachus-Marienplatz útvonalon zajlott a felvonulás, a lovas kocsikon parádézó győzőket több tízezres tömeg éltette.

Ez az az út, amelyen ma Németország legismertebb bevásárlóutcája, a Neuhauser Strasse van.

A Bayern ezen 1932-es bajnoki címét azóta további 28 követte. A Frankfurt 1959-ben szerezte a mai napig az egyetlent.

Annak köszönhetően BEK-döntőt játszott a Puskás által repített Real Madriddal. A Frankfurt alapítója volt a Bundesligának, a Bayern csak a harmadik kiírásban tudott csatlakozni az elit mezőnyhöz. Azóta 97 Bundesliga1-es meccsen találkoztak. Játszottak egymás ellen két Német Kupa döntőt. 2006-ban a Bayern, 2018-ban az Eintrach emelhette fel a kupát. 1977-ben az UEFA kupa nyolcaddöntőjében, 1980-ban annak elődöntőjében csapott össze a két csapat. Mindkét alkalommal az Eintracht ünnepelhetett továbbjutást. Ebben a szezonban másodszor találkoznak, az első találkozásuk az a bizonyos 5-1-es „edzőbuktató meccs" volt, melyet követően a Bayern megvált Niko Kovac-tól. Ennek a visszavágója következik szombaton kora este az üres Allianz Arénában, ahol idén még egyszer megmérkőznek majd, a Német Kupa elődöntőjében.