Egy tizenegyedosztályú focimeccstől őrültek meg Lipcsében

Amióta elektronikus beléptető-rendszerrel szerelték fel a világ stadionjait, pontosan tudni lehet egy-egy mérkőzés nézőszámát. Amíg ez nem volt, addig az eladott jegyek száma alapján került a jegyzőkönyvbe a nézőszám. Ez annyival tért el a valóságtól, hogy nem minden jegy- és bérlettulajdonos ment ki egy-egy mérkőzésre. De ez is jó közelítéssel hiteles volt. Ám amikor még létezett a köznyelvben kerítésbérletként nevezett ingyenes bejutási lehetőség, meg a nyugdíjas jegyszedők különböző módon történő becsapása, továbbá más okosságok, addig nem voltak túlzottan hitelesek a nézőszámok. Azért Németországban a Bundesliga 1963-as bevezetése óta többé-kevésbé hihetőek a nézőszámra vonatkozó adatok. Igaz, néha nagyon meglepőek.

Ahhoz nem kell semmilyen statisztika, hogy megállapítsuk:

az első osztályban 57 év alatt a mai napig egyetlen mérkőzés volt, amelyen nem voltak nézők. A legutóbbi Mönchengladbach-Köln találkozó volt ez.

Egy véletlennek köszönhetően vonult be a történelembe, ugyanis, ha a kiírásnak megfelelően február 9-én rendezik, akkor szurkolók is jelen lehettek volna. Ám akkor az időjárás közbeszólt. Majd március 11-én, a megismételt összecsapás idején már olyan volt a járványügyi helyzet, hogy nem merték beengedni a nézőket.

A Mönchengladbach-Köln meccset már nézők nélkül rendezték Forrás: AFP/Ina Fassbender

Ezt nem számítva a legkevesebb és legtöbb nézőt Bundesliga 1-es találkozón a berlini Olimpiai Stadionban számlálták. A legkevesebben 1966-ban egy fagyos-havas januári napon látogattak ki oda. Minden idők legrosszabb Bundesliga csapata,

a Tasmania Berlin a Mönchengladbachot fogadta. Mindössze 827-en dideregtek az impozáns létesítményben.

Akik nem mentek ki, azok sajnálhatják, mert a Tasmania a bajnokságban csak hat meccsét nem veszítette el, és ez volt az egyik.

Mindössze 827-en látták élőben a Tasmania Berlin a Mönchengladbach meccsét Forrás: weltfussball.de/

A hivatalos Bundesliga 1-es nézőcsúcs is itt született, az 1969. szeptember 26-án vívott Hertha-Köln mérkőzésen. Azt 88075-en tekintették meg. Mivel manapság csak 74.475 néző mehet be ide, valamint a legnagyobb német stadionba, a dortmundi Signal Iduna Parkba is csak 81.365, így ez a szám egyelőre nem fog nőni.

Egy osztállyal lejjebb viszont volt ennél több néző.

1973. augusztus 15-én az akkor még nagyon új müncheni Olimpiai Stadionban kb. 100 ezren zsúfolódtak össze az 1860 München-Augsburg bajor rangadón.

Ám oda több tízezren illegálisan jutottak be. Apró érdekesség, hogy annak a szezonnak a végén ugyanabban a stadionban az NSZK-Hollandia világbajnoki döntőn csak 75.200 néző volt. 25 ezerrel kevesebb, mint ezen a német másodosztályú találkozón. A magyarázat nyilván ott keresendő, hogy míg a német bajnokin kissé lazán értelmezték a jegyellenőrzést és a rendfenntartást, addig a vb-n komolyabban.

A beszámolók szerint 100 ezer néző zsúfolódott össze a meccsen Forrás: www.augsburger-allgemeine.de

Olykor a német másodosztályban szinte felfoghatatlan nézőszámokat regisztráltak. 1977-ben szintén Münchenben verődött össze 77.573 néző az 1860 München-Stuttgart találkozón.

2009. május 23-án a harmadosztályban 50.095 néző volt a Fortuna Düsseldorf- Werder Bremen amatőrcsapat-mérkőzésen. Ezzel együtt hét olyan találkozó volt a Bundesliga 3-ban ahol 30 ezernél több néző szurkolt. És ne feledjük, hogy ez az osztály ezen a néven csak 2008 óta létezik. Vagyis az első ilyen néven futó szezonban már megszületett ez a máig létező rekord.

A negyedosztály leglátogatottabb találkozóját Aachenben vívták. Az Essen vendégjátékára 2015 februárjában 30 ezernél is többen voltak kíváncsiak. Ezek is megdöbbentő számadatok, de az igazán különleges eset 2004. október 9-én történt a Lokomotive Leipzig és az Eintracht Grossdeuben tartalékcsapata közötti találkozón. Arra ugyanis 12.421-en látogattak ki.

A tizenegyedik, azaz legalsó osztályban! A találkozó bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe is.

A Lokomotive elődje, a VfB Leipzig nyerte az első német bajnokságot 1903-ban. Igaz, abba a pontvadászatba csak hat csapat nevezett, és mindössze három győzelem kellett a történelmi tetthez, de a siker miatt soha nem kell magyarázkodni. A csapat még 1906-ban és 1913-ban is megismételte ezt a diadalt (vagyis háromszor is szerepel a neve a Salátástálon), ám ezt követően nehezebb évtizedek köszöntöttek rá, néhány névváltozással. A legnehezebb időszak kétségtelenül a II. világháború után jött el, hisz a szovjetek által megszállt területen léteztek. Vagyis az NDK bajnokságában szerepeltek. Akkor már Lokomotive Leipzig néven, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az utolsó keletnémet bajnokságban a 7. helyen végzett, így a kiírás értelmében az egyesített Németország második osztályában folytathatta. Eldobta a szocialista hangzású Lokomotive nevet, visszavette a korábban jól csengő VfB-t. És eleinte sikeres is volt. Második össznémet évében kiharcolta a feljutást a Bundesliga 1-be. Egy évet tölthetett ott. Ám a keleti mentalitást nem sikerült maga mögött hagynia. Az NDK-ban szocializálódott vezetői képtelenek voltak felvenni a nyugati tempót. Azt gondolták a jól megszokott urambátyám stílussal, meg a pénzügyi sumákolásssal itt is meg lehet élni. Nem lehetett. Az első bajnoki cím megszerzésének 100. évfordulóján világraszóló bulit tartottak a német futball összes csúcsvezetőjének jelenlétében.

Az ünnepi esemény ellenére a vendégeik ekkor utoljára figyelmeztették a lipcseieket, hogy tegyék rendbe a klub pénzügyi helyzetét, mert a továbbiakban nem tudnak kivételt tenni velük.

A VfB iránytói a többszöri figyelmeztetés és ultimátum ellenére sem folytattak tiszta, átlátható gazdálkodást, ezért egy évvel később, 2004-ben minden osztályban megvonták az indulási jogot a csapattól. A német labdarúgás történelmének egy komoly darabja került ezzel a szeméttelepre.

Ám a vezetők bűne miatt a futballrajongó lipcseiek nem voltak hajlandóak bűnhődni. Még a megsemmisülés tavaszán néhány lelkes helyi sportrajongó hivatalosan újból megalapította a Lokomotive-t. Az eredeti címerrel, az eredeti kék-sárga klubszínekkel. És a hivatalos bejegyzés után semmi akadálya nem volt, hogy az újonnan létrejött klub labdarúgó szakosztályát (más nem volt neki) benevezzék a német bajnokságba. A szabályok értelmében a legalsó, kerületinek nevezett harmadosztályba. Ez tíz szinttel volt a Bundesliga 1 alatt.

Itt fogadták a már említett találkozón a Eintracht Grossdeuben második csapatát 2004 őszén. Ráadásul a lipcsei Zentralstadionban.

Ez az arénát 90 millió euróból a 2006-os labdarúgó-vb-re építették át. 42 ezer néző ülhet le benne. Két évvel később négy csoportmérkőzést és az Argentína-Mexikó nyolcaddöntőt itt rendezték.

Jó érzés lehetett ennyi néző előtt játszaniuk a focistáknak Forrás: sportbuzzer.de/

Ám a stadionnak nem volt csapata. Ugyanis Gulácsi és Orbán együttese, az RB Leipzig akkor még nem létezett. Így a néhány hetes klub vezetői gondoltak egy merészet és egy tizenegyedik osztályú találkozóra elkérték a világszínvonalú létesítményt.

Amikor a vendégcsapat játékosai meghallották, hogy ott fognak játszani, azt hitték, hogy viccelnek velük vendéglátóik.

Ám amint a várost elárasztották a meccs előtti héten a találkozó plakátjai rájöttek, hogy a régi-új Lokomotiv illetékesei komolyan gondolják a tervüket.

Egész héten óriás drapériákat varrtak-festettek a szurkolók. A jegyárusítás már a hét elején elkezdődött. Két lipcsei újság sportrovata egymást túllicitálva tüzelte az olvasókat egész héten. A találkozó hivatalos kezdési időpontját 14 órára tűzték ki, de a rendezők már 10 órakor a helyszínen voltak. Pont délre hirdették a kapuk nyitását, és ekkor már többezres tömeg várt bebocsátásra. Az állami televízió, az ARD közvetítő kocsit küldött, és mind a reggeli, mind a déli híradójában kapcsolta a helyszínt. Kezdés előtt két órával beözönlött a tömeg és a szurkolók pillanatok alatt elborították a stadiont a saját készítésű molinóikkal, és elfoglalták a helyüket. A legnépszerűbb felirat így festett:

„Nur 11. Liga und trotzdem Leipzigs Nummer 1", vagyis a lipcseiek a 11-ik osztályban is első osztályúak.

A 10.000-es alsó karéj néhány perc alatt megtelt, így a rendezők kénytelenek voltak a felsőket is megnyitni. A kezdés előtt a középkörbe egy 18 méter átmérőjű, négy nap alatt elkészített Lokomotive klubcímert ábrázoló műalkotást tettek a drukkerek.

Fantasztikus volt a hangulat a Lokomotive Leipzig meccsén Forrás: sportbuzzer.de/

A VIP terület elé pedig az elveszített klub, a VfB címere került. Riportok, ünnepi köszöntők vezették fel a nagy eseményt. Mikor a csapatok felsorakoztak kék és sárga lufik százai repültek az égbe. Felhangzott a Bajnokok Ligája himnusza.

Végül bő félórás csúszással indult a mérkőzés. A Zentralstadionban akkor már beüzemelték a vb-re érkezett kijelzőt, ám azon kívül a régi hagyományoknak megfelelően csinos hölgyek kis táblákkal is jelezték az aktuális eredményt. Volt dolguk a lányoknak.

A korábban magasabb osztályokban szerepelt VfB játékosai közül néhányat átvevő Lokomotive Leipzig 8-0-ra nyert.

A Zentralstadiont ma Red Bull Arenának hívják és az itt játszó csapat, az RB Leipzig a járvány kitörése előtt bejutott a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőbe. Vagyis ebben a hipermodern stadionban ma már joggal szól a BL-himnusz. A Lokomotive Leipzig sem a tizenegyedik osztályban játszik manapság, hanem a negyedikben. És a saját otthonában a Bruno Plache Stadionban. Különböző variálásoknak köszönhetően az 1893-ban alapított VfB Leipzig jogutódjának vallja magát.

Nem valószínű, hogy a ma már világhírű, mindössze 11 éves lipcsei csapat árnyékából ez a gárda még egyszer eljuthat a Bundesliga 1-be. Ám a Guiness Rekordok Könyvébe örökre beírta magát azzal a legutolsó osztályban vívott találkozójával, melyre 12.421 néző volt kíváncsi.