A 2000-es évek elején a szakemberek egyetértettek abban, hogy Adriano Leite Ribeiro lehet a következő brazil aranylabdás a "Fenomén" Ronaldo után. Adriano olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amilyenekről minden edző álmodik. A 189 centijéhez közel 90 kiló társult, olyan erős volt, mint egy bivaly, így rongybabaként pattantak le róla a védők. Hatalmas termete ellenére villámgyors volt, technikás, a bal lába pedig aranyat ért.
Rio de Janeiróban született főhősünk Vila Cruzeiro utcáin kezdett focizni valamelyik favelában, ahol a drog és a nyomor mindent beterít. Kamaszként "Popcorn fiúnak" becézték, ugyanis játék után a nagymamája mindig pattogatott kukoricával várta a mező szélén. Barátai egy részét megölték, másokból drogkereskedő lett, Adriano családja azonban tudatában volt annak, hogy szorult némi tehetség a gyerekbe, ezért arra kapacitálták, hogy vegye komolyan a futballt. A kemény munka gyorsan kifizetődött, kamaszként bekerült a Flamengo ifjúsági csapatába, 2000. február 2-án pedig bemutatkozott a nagycsapatban egy Botafogo elleni bajnokin.
Sokat nem kellett várni az első góljára, négy nappal később a Sao Paolo ellen betalált – két héttel a 18. születésnapja előtt.
A zsenialitására a válogatottnál is felfigyeltek. 2000. november 15-én egy Kolumbia elleni felkészülési mérkőzésen mutatkozott be a "Selecaóban". Az első szezonjában 24 meccsen 10 gólt lőtt, két évvel meg is hosszabbították a szerződését, azonban az olasz Internazionale 2001 nyarán 13 millió euróért megvásárolta. Az első interes félszezonja nem sikerült kiemelkedőre, de a szurkolók nem is tőle várták a csodát, hiszen a milánói csapatban akkoriban olyan klasszis támadók játszottak, mint az uruguayi Álvaro Recoba, az olasz válogatott Cristian Vieri, a Boszporusz Bikájának becézett Hakan Sükür, vagy a Fenoménként emlegetett Ronaldo.
A 2001/2002-es szezon első felében 15 meccsen kapott lehetőséget, de csak egy gólt lőtt, sokat nem villantott meg a tehetségéből, ezért télen lepasszolták a Fiorentinának, ahol berúgta az ajtót. Már az első meccsén gólt lőtt a Veronának, majd a Juventus elleni találkozón is eredményes volt. Firenzében fél év alatt hat gólig jutott, a csapat azonban kiesett a Serie A-ból, így Adriano visszatért Milánóba.
A 2002/2003-as szezonra két argentin csillag, Gabriel Batistuta és Hernán Crespo is az Interhez került, így a 20 éves Adrianónak továbbra is várni kellett a sorára.
A milánói csapat azonban megvette a Parmától Fabio Cannavarót, az üzletbe pedig belevonták a brazil csatárt, aki így a Parmához került. Adriano remekül kezdett Cesare Prandelli csapatában. Az első három bajnoki mérkőzésén gólt lőtt, a szezont végül 17 találattal zárta, két és fél év után pedig újra meghívót kapott a brazil válogatottba. A 2003-as Konföderációs Kupa előtt egy Nigéria elleni felkészülési mérkőzésen megszerezte első gólját a nemzeti csapatban, majd a franciaországi tornán az amerikaiak és a törökök ellen is gólt lőtt, azonban a brazilok kiestek a csoportjukból.
A 2003/2004-es szezont Adriano ott folytatta, ahol az előzőt abbahagyta. Az első kilenc bajnoki mérkőzésén nyolc gólt lőtt, ezért az Inter télen 23,5 millióért visszavásárolta a Parmától.
A brazil csatár 11 góllal zárta a tavaszt, oroszlánrészt vállalt abban, hogy az Inter kiharcolta a BL-szereplést, a szurkolók pedig ráragasztották az L'Imperatore di Milano (Milánó császára) becenevet. Ekkor úgy tűnt, Ronaldo Real Madridhoz igazolása után ő lesz az új Fenomén, azonban egy tragédia beárnyékolta a milánói karrierjét, és az egész életét.
Adriano életében rendkívüli szerepet töltött be az édesapja, aki ekkortájt már súlyos beteg volt. A brazil csatár a 2004-es Copa Américán hét találattal gólkirály lett, és a torna legjobb játékosának is megválasztották. A döntő után a brazilok szövetségi kapitánya, Carlos Alberto Parreira is azt mondta, hogy Adriano bekerül majd a labdarúgás nagykönyvébe. Az argentinok elleni döntőben a 93. percben lőtt egyenlítő gólt, majd a megnyert tizenegyespárbajban is értékesítette a tizenegyesét. 22 évesen a csúcson volt, és csak az édesapjára tudott gondolni.
Ez a győzelem édesapámat illeti. Ő a legjobb barátom, igazi társ. Nélküle senki nem lennék"
– mondta a mérkőzés után az örömkönnyekben úszó Adriano, akinek az édesapja, Almir Leite Ribeiro kilenc nappal a Copa América-győzelem után 45 évesen, szívrohamban meghalt.
Édesapja korai halála miatt Adriano teljesen összezuhant, és az alkoholba menekült. A játékán kezdetben nem érződtek a személyes problémái – a 2004/2005-ös szezont 28 góllal zárta – azonban a csapattársai látták, hogy nagy bajok vannak vele.
"Adrianóra az édesapja vigyázott, ő segített neki a helyes úton járni.
Felhívták Brazíliából, és elmondták neki, hogy meghalt az édesapja. Sírni kezdett, a földhöz vágta a telefont, és olyan hangon üvöltött, amilyet soha nem hallottunk még. Attól a pillanattól Massimo Moratti elnök és én eldöntöttük, hogy a testvérünkként bánunk vele, és megvédjük mindentől.
Utána is játszott, és lőtte a gólokat, mindegyiket édesapjának címezve, de valami örökre megváltozott benne. Nem tudtuk átsegíteni a depresszióján" – mesélte a fourfourtwo-nak Javier Zanetti, az Internazionale csapatkapitánya.
A következő szezonban visszaesett Adriano teljesítménye, mert továbbra sem tudta feldolgozni a gyászát, folyamatosan ivott és rendszeresen hajnalig bulizott.
„Még mindig jól játszott, és minden gólnál az égre mutatott, köszönetet mondva az apjának. De már nem volt a régi. Ivan Córdoba egy éjszakán át próbálta jobb belátásra bírni. Azt mondta:
Adri, te egyszerre vagy Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic. Felfogod, hogy te lehetsz a világ legjobb játékosa? De nem tudtuk kihozni a depressziójából"
– mondta Zanetti Adrianóról, aki a 2005-ös Konföderációs Kupán is gólkirály lett, és a legjobb játékos díjat is megkapta.
„Akkoriban csak úgy voltam boldog, ha ittam. Aludni is csak akkor tudtam. Roberto Mancini edző és a csapattársaim észrevették, hogy másnaposan járok edzésre.
Ha féltem, hogy nem tudok időben felkelni reggel, inkább nem is aludtam, részegen mentem edzésre. Az Inter egészségügyi részlegében kellett kialudnom magam, a sajtónak meg azt mondták, izomfájdalmaim vannak"
– idézte fel a történteket a brazil támadó egy 2017-es interjúban.
Depresszióját és alkoholproblémáit sikerült egy ideig titokban tartani, így bekerült a 2006-os világbajnoki keretbe, ami sokak szerint minden idők legerősebb brazil csapata volt.
A védelemben ott volt Robert Carlos és Cafú, a támadósorban a kétszeres aranylabdás Ronaldo és az újdonsült aranylabdás Ronaldinho. És persze Milánó két sztárja, Adriano és az AC Milan legjobbja, Káká. A túl sok sztár azonban kioltotta egymást, a brazilok pedig úgy estek ki a franciák elleni negyeddöntőben, hogy az 1-0-s végeredmény rendkívül hízelgő volt a számukra, mert akár egy ötöst is kaphattak volna.
A rosszul sikerült vb-szereplés után Adriano lába alól teljesen kicsúszott a talaj.
"Senki nem tudja, mennyit szenvedtem. Óriási űrt hagyott bennem apám halála, úgy éreztem, egyedül vagyok a világban, és ki is zártam mindenkit az életemből. Boldogtalan voltam Olaszországban, úgyhogy inni kezdtem.
Csak ivás közben éreztem magam boldognak, és meg is ittam mindent, amit elém tettek: bor, whisky, vodka, sör is jöhetett. Fogalmam sincs, hogy tudtam egy ideig eltitkolni, sokszor még a reggeli edzésekre is részegen jártam"
– emlékezett vissza Adriano, aki öt góllal zárta a 2006/2007-es szezont, és egyre többször kimaradt az Inter csapatából.
A következő szezonban szinte észrevehetetlen volt, csak négy bajnoki mérkőzésen kapott lehetőséget. Környezetváltozásra volt szüksége, ezért Moratti hazaküldte Brazíliába fizetés nélküli szabadságra. Ez idő alatt a Sao Paulóval edzett, majd 2008 januárjában kölcsönben a brazil csapathoz került, amelyben rögtön duplázott az első meccsén, a szurkolók pedig úgy vették a 10-es mezét, mint a cukrot. A remek kezdés után jött a szörnyű visszaesés. Adriano súlyproblémákkal küszködött, lefejelt egy játékost a Santos elleni rangadón és egy újságíróval is összeszólalkozott. A balhéi miatt nem marasztalták, így fél év után visszatért Milánóba.
A 2008/2009-es szezonban csak 22 meccset játszott az Interben, a csapat új edzője, José Mourinho pedig azt mondta, aggódik Adrianóért, de nem a játékost félti, hanem az embert. A történetnek az lett a vége, hogy a brazil támadó 2009 májusában ingyen távozott Milánóból, de úgy tűnt, sikerülhet újra felépíteni magát hazájában.
Tizenhét év után bajnoki címhez segítette a Flamengót, 19 góljával pedig csapata egyik legeredményesebb játékosa volt.
Az ekkor még csak 28 éves támadó 2010 nyarán megkapta utolsó lehetőségét Európában, amikor az AS Roma vezetői visszacsábították Olaszországba. Azonban rendkívül peches módon azonnal megsérült a bokája, később pedig a vállával adódtak problémák, így a fővárosi csapatban csak nyolc meccsen tudott pályára lépni, majd a hátsó ajtón távozott.
2011 márciusában a Corinthians csapatához szerződött, de egy Achilles-ín-szakadás miatt csak októberben tudott bemutatkozni új csapatában. A hosszú kihagyás alatt Adriano nem tudott mit kezdeni magával, ezért folyamatosan ivott és bulizott.
„Adriano főleg sört ivott, de mást is.
Volt ott mindenféle pia, meg olyan nők, akiket még életünkben nem láttunk. Úgy viselkedett, mintha még mindig a csúcson lenne, pedig nyilvánvalóan túlsúllyal és depresszióval küzdött.
Néha nála voltunk, de a Corinthians emberei szemmel tartották a lakását, úgyhogy sokat jártunk bárokba. Egyik nap a klub szervezett egy terápiás foglakozást a lakásán, de nem ment haza, mert még reggel is mulattunk" – mondta a fourfourtwo-nak a támadó egyik barátja, aki leszögezte, hogy Adriano sosem drogozott.
Novemberben aztán az Atlético Mineiro ellen belőtte első gólját. A 90. percben lőtt győztes találatot úgy ünnepelte, hogy átugrott a palánkon, majd megmutatta a közönségnek a nem éppen kidolgozott felsőtestét.
Ekkor úgy tűnt, Adrianóból talán még lehet futballista, azonban a találkozó után feljelentést tettek ellene, mert állítólag részegen játszott egy testőr fegyverével, és kézen lőtt egy Adriene Pinto nevű hölgyet.
A sértett később módosította a vallomását, elismerte, hogy saját maga húzta meg a ravaszt, de Adrianót addigra már szétszedte a média.
2012 márciusában Adriano távozott a Corinthianstól. A csapat akkori edzője, Tite, aki jelenleg a brazil válogatott szövetségi kapitányaként dolgozik, azt mondta, pályafutása egyik legnagyobb kudarca az, hogy nem tudta Adrianóból újra kihozni a maximumot.
Ezt követően Adriano próbálkozott még a Flamengónál és az Athletico Paranaense csapatánál, de négy év alatt csak három meccset játszott.
A brazil zseni mára elszórta 25 millió dollárra becsült vagyonát, és olyannyira lecsúszott, hogy egy időre beállt a Vörös Kommandó nevű riói bűnbandához, amely több favelát is a kezében tart.
Állítólag egyszer egy motorkerékpárt vásárolt a bandának életbiztosítás gyanánt. 2016-ban bejárta egy fotó a világsajtót, amelyen Adriano fegyverrel pózol a vérengző banda egyik tagja mellett, aki egy bearanyozott AK 47-est tart a kezében.
A brazil rendőrség őt is összefüggésbe hozta a drogkereskedelemmel, talán pont ezért írt alá 2016 januárjában az amerikai negyedosztályban szereplő Miami United FC-hez, amelyben sosem lépett pályára.