A Whitney Houston-koncert után csodagóllal győzték le a szovjeteket

Az 1988-as Európa-bajnokság mai napig a legendás holland csatár, Marco van Basten csodagóljáról marad emlékezetes, amelyet a szovjetek ellen lőtt a müncheni Olimpiai Stadionban. A két elvesztett vb-döntő után megtört az átok, a hollandok először nyertek trófeát nemzetközi tornán – és a mai napig hasonló csodára várnak. 

A hollandok 1974-ben és 1978-ban is elvesztették a világbajnoki döntőt. Ezt követően úgy tűnt, a nyolcvanas évek időszaka sem róluk fog szólni, ugyanis sorozatban három nagy tornáról – az 1982-es vb-ről, az '84-es Eb-ről és az 1986-os világbajnokságról – is lemaradtak. Az 1988-as németországi Európa-bajnokságra viszont esélyeseként érkeztek, ugyanis

első helyen álltak a FIFA világranglistáján, a csapatban pedig olyan klasszisok futballoztak, mint Ronald Koeman, Frank Rijkaard, az aranylabdás Ruud Gullit vagy a később három Aranylabdát nyerő, a torna csodagólját lövő Marco van Basten.

Ráadásul a hollandok klubszinten is uralták a focivilágot akkoriban, ugyanis az Eb előtt a PSV Eindhoven megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, az Ajax pedig döntős volt a Kupagyőztesek Európa Kupájában – ott ugyan kikapott a belga Mechelentől, de az a csapat is hollandokra épült, hiszen Aad de Mos edző mellett olyan klasszisok voltak a csapatban, mint Erwin Koeman, Graeme Rutjes, Wim Hofkens és Piet den Boer.

1988-ban a Guus Hiddink vezette PSV volt Európa legjobb csapata Forrás: PSV/Twitter

A sorozatos kudarcok után 1986 áprilisában a legendás holland edző, Rinus Michels visszatért az Oranje élére, és veretlenül kijutatta a csapatot az Európa-bajnokságra. A nyolccsapatos tornán viszont rögtön vereséggel kezdtek a hollandok, Rácz László góljával 1-0-ra győztek ellenük a későbbi döntős szovjetek. Igaz, a szezonban a bokájával rendszeresen bajlódó Marco van Basten csak az utolsó fél órában lépett pályára, mert a szövetségi kapitány kímélni akarta őt a torna további szakaszára.

A vereség ellenére Michels húzása mégiscsak bevált, mert a hollandok a következő meccsen 3-1-re legyőzték az angolokat, van Basten pedig mesterhármast lőtt a 100. válogatottságát ünneplő Peter Shiltonnak.

Az utolsó fordulóban a cserecsatár Wim Kieft hajrában szerzett góljával megnyerték az írek elleni ki-ki meccset, így a szovjetek mögött csoportmásodikként továbbjutottak az elődöntőbe.

Az elődöntőben az egyik ágon a szovjetek az olaszokkal játszottak, a másikon pedig létrejött a holland-német párharc, ami valóságos fociháborúnak számított, ugyanis a hollandok finoman fogalmazva utálták a németeket, pedig akkor már több mint 40 év telt el a második világháború óta, amikor a németek megszállták Hollandiát.

A két ország akkori viszonyát hűen tükrözte, hogy a meccs előtt Van Basten nem volt hajlandó németül nyilatkozni, pedig kiválóan beszélte a nyelvet. A hollandokat ráadásul egy zajos szállodában helyezték el a németek, ami nem segített a sorsdöntő mérkőzésre való felkészülésében.

A találkozóra hivatalosan 6000 ezer holland szurkolót engedtek be az 56 ezer férőhelyes hamburgi Volksparkstadionba, a vendégszurkolók pedig szüntelenül skandálták az „Adjátok vissza a biciklijeinket!" rigmust.

A hollandok tartottak a németek elleni meccstől, hiszen a 74-es és a 78-as vb-döntőben is a házigazdák csapatával szemben maradtak alul. A nyugatnémetek elleni találkozó sem alakult jól, mert bár a hollandok fantasztikusan játszottak, nem tudtak vezetést szerezni az első félidőben. A fordulás után aztán jött a hidegzuhany, amikor Rijkaard ártalmatlan belépője után az 54. percben ajándéktizenegyest kaptak a németek, amit Lothar Matthäus be is lőtt. Nem sokkal később a németek eldönthették volna a meccset, de Jürgen Klinsmann ziccere néhány centivel elkerülte Hans van Breukelen kapuját. A 74. percben a román Ioan Igna játékvezető van Basten elkaszálása után a hollandoknak is befújt egy büntetőt, amit Koeman lőtt a jobb sarokba. Úgy tűnt, jöhet a hosszabbítás, azonban egy perccel a lefújás előtt Jan Wouters átadását van Basten estében a jobb alsó sarokba lőtte, és döntőbe jutatta az Oranjét.

A találkozó nem múlt el balhé nélkül. A lefújás után Ronald Koeman Olaf Thonnal cserélt mezt, majd WC-papírnak használta a német játékos szerelését. A hollandok jelenlegi szövetségi kapitánya azzal magyarázta a viselkedését, hogy a németek az egész meccs alatt arrogánsan viselkedtek velük. Ennek azért némileg ellentmond, hogy az NSZK akkori szövetségi kapitánya, Franz Beckenbauer a találkozó után felszállt a hollandok buszára, és gratulált a győzelmükhöz.

Ronaldo Koeman botrányos mozdulata az elődöntő után Forrás: Twitter

A másik ágon a szovjetek kétgólos győzelmet arattak az olaszok fölött, így továbbra is veretlenek voltak az Európa-bajnokságon, és történetük során negyedszer jutottak be az Eb-döntőbe.

A finálé nemcsak a játékosok, hanem két legendás edző csatáját is hozta. A szovjeteknél Valerij Lobanovszkij korábban hét bajnoki címet és két KEK-et nyert a Dinamo Kijev edzőjeként, míg a hollandoknál Rinus Michels BEK-et nyert az Ajaxszal, és az 1974-es világbajnokságon is ő volt a szövetségi kapitánya az ezüstérmes csapatnak.

A hollandok egy nappal többet pihenhettek a fináléra, ráadásul a németek elleni siker után duzzadtak az önbizalomtól, amit bizonyít, hogy a döntő előtti este elmentek megnézni Whitney Houston müncheni koncertjét.

A finálét a szovjetek kezdték jobban, akik győzelem esetén fejeként 25 ezer márkára számíthattak. Van Breukelennek már a meccs elején be kellett mutatnia két bravúrt. A holland kapus előbb egy ziccerben lehalászta a labdát az aranylabdás Igor Belanov lábáról, nem sokkal később pedig a szovjet támadó közeli lövését védte. A hollandok első helyzete Ruud Gullit nevéhez fűződött, de Rinat Daszajev kapus a léc alól szögletre tornázta az aranylabdás támadó szabadrúgását. Érdekesség, hogy a holland csapatban Van Basten és a nehézbombázó Ronaldo Koeman volt kijelölve a kapuhoz közeli szabadrúgások elvégzésére, Gullitnak ez volt az első kísérlete az Eb-n, és majdnem gól született belőle. Pillanatokkal később, a 33. percben aztán a hollandok sztárjátékosa megszerezte az egyetlen gólját az Európa-bajnokságon. A röviden kivágott szöglet után Erwin Koeman tekerte be a labdát, a hosszú oldalon érkező Van Basten középre fejelt, a lendületből berobbanó Gullit pedig öt és fél méterről a léc alá stukkolt.

A hollandok vezető gólja után még az első félidőben egyenlíthettek volna a szovjetek, azonban Belanov mintha el lett volna átkozva ezen az Eb-n, ezúttal öt méterről lőtte ki a labdát a müncheni Olimpiai Stadionból.

Az aranylabdás szovjet támadó kihagyott helyzetei megbosszulták magukat, mert a fordulás után a hollandok minden idők legszebb Eb-döntős góljával növelték az előnyüket. Adri van Tiggelen futtatta a bal oldalon Arnold Mührent, aki betekerte a labdát, és ami ezután jött, az történelem.

A hosszú oldalra érkező labdát manapság 100 futballistából 99 mellel levenné, megpróbálná megtartani, utána pedig keresné a visszapassz lehetőségét a második hullámban érkező társhoz.

Van Basten azonban elvállalta a kapáslövést, és elemi erővel kilőtte a jobb felső sarkot.

A gólt az Európa-bajnokságok történetének legszebb góljának választották. Mindent elmond róla, hogy a szovjet kapus, Rinat Daszajev és a holland kapitány, Rinus Michels sem akarta elhinni, hogy onnan ekkora gólt lehet lőni. Ezt követőn a szovjeteknek lett volna lehetőségük a felzárkózásra, ugyanis a 69. percben a remekül védő Van Breukelen összehozott egy fölösleges tizenegyest. Azonban a labda mögé Belanov állt oda, a holland kapus – aki Jan Reker edzővel egy füzetbe jegyzetelte a tizenegyeslövők szokásait – pedig lábbal védte a szovjet támadó rosszul helyezett bombáját.

Ekkor már érezhető volt, hogy a hollandokat nem lehet megfogni, így 1988-ban megnyerték fennállásuk első – és mai napig utolsó – nagy tornáját, Marco van Basten és Ruud Gullit pedig mennybe ment.

Hollandia–Szovjetunió 2–0 (1–0)
München, Olimpiai Stadion, 72 308 néző. Vezette: Vautrot (francia)
Hollandia: Van Breukelen – Van Aerle, R. Koeman, Rijkaard, Van Tiggelen – Vanenbourg, Wouters, E. Koeman, Mühren – Gullit, Van Basten. Szövetségi kapitány: Rinus Michels.
Szovjetunió: Daszajev – Damjenenko, Higyijatullin, Alejnyikov, Rácz – Litovcsenko, Zaharov, Mihajlicsenko, Gocmanov (Baltacsa, 68.) – Prosztaszov (Paszulko, 71.), Belanov. Szövetségi kapitány: Valerij Lobanovszkij.
Gólszerzők: Gullit (33.), Van Basten (54.)
Sárga lap: Van Aerle (49)., ill. Damjanenko (31.), Litovcsenko (34.), Higyijatullin (42.)

A németek elleni elődöntő után Rinus Michels, a hollandok szövetségi kapitánya azt mondta, az volt az igazi döntő, ugyanígy gondolta a csapatkapitány Ruud Gullit is, aki nem játszott jól az Európa-bajnokságon, mégis főszereplő lett.

Németország ellen nyerni Németországban hihetetlen eredmény volt. Úgy éreztük, legyőzhetetlenek vagyunk

– mondta Ruud Gullit, aki szerint az oroszok ellen elvesztett csoportmeccs komoly motivációt adott a folytatásra. – Vicces, hogy az Európa-bajnokságon a szovjetek elleni csoportmeccsen játszottunk a legjobban, mégis kikaptunk. Nehéz volt, mert úgy éreztük, jobbak vagyunk, ezért muszáj volt megmutatnunk, mit tudunk. Nagy nyomás volt rajtam, mert nagyon jó szezonom volt (1987-ben Aranylabdát nyert és bajnok lett az AC Milannal – a szerk.), és mindenki elvárta tőlem, hogy ugyanúgy játsszam, mint a klubomban. De fáradt voltam, nem tudtam azt nyújtani."

A döntő két hőse: Marco van Basten és Ruud Gullit Forrás: Twitter

A Milan klasszisa a döntőben már csúcsformában játszott.

Úgy éreztem, visszatért a formám. Sokat aludtam, rengeteget masszíroztattam magam. A szövetségi kapitány is azt mondta, hogy most már ellőhetem a szabadrúgásokat.

Lelkileg sokat segített, és óriási megkönnyebbülés volt gólt lőni" – tette hozzá Ruud Gullit, aki szerint Van Basten gólja zseniális volt, de ha egymilliószor újrapróbálná, akkor sem tudná így eltalálni a labdát.

Gullit szavait megerősítette Van Basten is, aki elmondta, hogy nagy szerencsére is szüksége volt minden idők legszebb Eb-góljához.

Marco van Basten az Henri Delaunay trófeával Forrás: uefa.com

„Igazából kicsit fáradt voltam már. Jött a labda, én meg azt gondoltam: oké, ezt most vagy leveszem, és megküzdök a védőkkel, vagy a kényelmesebb utat választom: megkockáztatok egy kapáslövést.

Fantasztikus érzés volt. Annyira felpörögtem, hogy fel sem fogtam, mit csináltam pontosan. Látni a felvételeken, ahogy értetlenkedem azon, ami történt. Valóban jókora szerencse kellett hozzá. De aznap szerencsém volt"

– mondta Marco van Basten, aki a torna után megnyerte élete első aranylabdáját.

Van Basten 1989-ben és 1992-ben is megnyerte az Aranylabdát. Mivel a bokájával már kamaszkora óta gondjai voltak, rengeteg meccset kihagyott sérülés miatt, ezért csak 24 gólt lőtt a holland válogatottban. Hivatalosan 1995-ben vonult vissza, de egy rosszul elvégzett bokaműtét miatt már 1993-ban kettétört a pályafutása, így az utolsó hivatalos meccsét 1993. május 26-án játszotta az Olympique Marseille ellen 1-0-ra elvesztett BEK-döntőnben. 28 évesen vonult vissza, akkor, amikor a legtöbb játékos pályafutása a csúcs felé tart.