Az Espanyol az egyik legrégebbi spanyol csapat, amelyet alig 11 hónappal alapítottak később, mint a nála jóval nagyobb eredményekkel és hírnévvel büszkélkedő FC Barcelonát. Míg a Barca a katalán nemzeti identitás egyik jelképe, addig az Espanyol vált a tartomány „királyi" csapatává. Az 1900. október 28-án, egy mérnökhallgató egyetemista által megalapított együttesnek XIII. Alfonz adományozta a Real jelzőt, amit 1912 óta méltón képvisel is.
A klub egyike azon tíz együttesnek, amelyek már a La Liga első, 1929-es kiírásában ott voltak, és az akkori tízcsapatos versenysorozat hetedik helyén zártak.
Ezzel párhuzamosan ebben az évben nyerték meg először a Spanyol Kupát, amit később további három alkalommal (1940, 2000, 2006) tudtak megismételni.
Az Espanyol a spanyol bajnokság létrejötte óta csupán négyszer esett ki a másodosztályba, és mind a négy alkalommal azonnal vissza is tudott jutni az élvonalba. A klub történetének néhány kiemelkedő edzője a teljesség igénye nélkül: Kubala László, Ricardo Zamora, Javier Clemente, José Santamaría, Marcelo Bielsa és Ernesto Valverde. A felsorolt nevek és eredmények tökéletesen megmutatják, hogy miért annyira nagy szám a mostani búcsújuk.
Az Espanyol 1994-es, legutóbbi visszajutása óta stabil tagja volt a La Ligának. A rá következő pár évben a klub leghíresebb játékosai a kék-fehér mezben 389 pályára lépéssel és 129 bajnoki góllal a klubrekordot tartó Raúl Tamudo, valamint az a Mauricio Pochettino, aki a pályán tíz szezonon át szolgálta a csapatot, majd edzői pályafutását is itt kezdte 2009-ben.
2007-ben Ernesto Valverde irányításával egyetlen tizenegyespárbajra voltak az UEFA-kupa győzelemtől.
Azonban a glasgow-i fináléban Walter Pandiani kivételével mindenki elrontotta a büntetőjét. A 2000-es évek egyik legjobb nemzetközi kupadöntőjén a sevillai kapus, Andrés Palop a katalánok három tizenegyesét is kivédte. Mivel az Espanyol azon a meccsen a 68. perctől emberhátrányban futballozott, valamint a 114. percben még 2-1-es hátrányban volt, már az is csoda, hogy ennyire meg tudták nehezíteni a Sevilla dolgát.
Annak az Espanyolnak a tagja volt az a Francisco Rufete is, akire az a legkevésbé sem dicső feladat várt a mostani idényben, hogy június 28-án, teljesen reménytelen helyzetben átvegye a csapat irányítását. A korábbi szélső már a negyedik szakember volt a kispadon ebben a kiírásban.
Miután Rubi az előző szezonban hetedik helyre vezette az Espanyolt, nem tudott nemet mondani a Real Betis ajánlatára. Azóta kiderült, hogy a szintén edzőválságban lévő Betisszel ő sem tud csodát tenni, és már az utolsó mérkőzések előtt menesztették a Sevillába nagy reményekkel távozó menedzsert.
Miközben Rubi a Betisnél megbukott, az Espanyol pocsékul kezdte a bajnokságot, legalább az Európa Liga csoportköréből továbbjutott első helyen. A Ferencváros szempontjából bravúros 1-1-es, illetve 2-2-es döntetlenek – ne feledjük, a Groupama Arénában Sergi Darder csak a 96. percben tudott egyenlíteni – megmutatták, hogy Európában sem képesek kiegyensúlyozottan teljesíteni.
Jöhetett a kispadra David Gallego, Pablo Machín, Abelardo Fernández, vagy éppen Rufete, senki sem tudott segíteni.
Egyedül a 4. fordulóban nem állt kieső helyen a csapat a ligában, és az eddigi 36 játéknapból 22-t is az utolsó helyen töltött – ez alig kettővel kevesebb, mint az eddig szerzett pontjaik száma...
Attól még, hogy úgy általánosságban is azt lehet mondani, hogy eltűntek a gólok a La Ligából, az még nem jelenti azt, hogy egy csapatnak 36 kísérletből egyszer sem jön össze az, hogy kettőnél több gólt rúgjon egy meccsen. A katalánok két fordulóval a vége előtt 27 gólnál járnak. Ennek legfőbb oka, hogy
nem tudták pótolni a 2018 nyarán távozó Gerard Morenót, valamint az előző szezon végén a Rubít a Betishez követő Borja Iglesiast.
Előbbi a Villarrealhoz igazolt, és távozása előtti évben 16 gólt szerzett, utóbbi pedig 17 találattal zárt a góllövőlista előkelő hetedik helyén.
Ez volt a kieséshez vezető egyik hatalmas hiba amellett, hogy nem sikerült megtalálni a megfelelő szakembert a kispadra. Amikor télen leigazolták az amúgy szintén nem ügyetlen, Real Madrid nevelésű Raúl de Tomást klubrekordot jelentő 20 millió euróért, akkor már a teljes reménytelenségben úszott az együttes. A sorsszerűség pedig úgy diktálta, hogy a csapat kiesése egy Barcelona ellen elveszített városi rangadóval váljon biztossá.
Amennyire bizonytalan volt ez a szezon az Espanyolnak, annyira egyszerűnek tűnik a megoldás: egy jó edzővel és egy-két gólerős játékos szerződtetésével ötödször sem kellene sok időt töltenie a másodosztályban a csapatnak.
Ami ennél biztosabb:
Soha nem látott mennyiségű kínai rajongó fogja figyelemmel követni a Segunda División 2020-21-es szezonját.
A barcelonaiak többségi tulajdonosa 2016 óta egy kínai üzletember, Chen Yansheng, és a klub egyik erősségének számít a kínai futball legnagyobb sztárja, Wu Lei, akinek teljesítményét hétről hétre 40 millióan követik hazájából.
Az angol Championshipnél nem létezik nagyobb mocsár a futballvilágban
– tartja a mondás. Valóban, aki a Premier League-ből kiesik, az csak hatalmas erőket mozgósítva tud visszajutni az élvonalba. Az Espanyol kiesése jó alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk az angol és a spanyol másodosztály nehézségét.
Nos, a számok a fenti állítást nem feltétlenül támasztják alá, sőt!
A 2008 és 2018 között az élvonalból kiesett csapatok a Segunda Divisiónból hosszabb idő alatt jutnak vissza az első osztályba, mint a Championshipből.
Spanyolországban 4,1 év, Angliában kerek 4 év – ez elenyésző különbség, de mégis meglepő lehet, tekintve az angol másodosztály rossz hírnevét.
Az Espanyol tehát könnyen bajba kerülhet, ha nem figyel oda és erősíti meg keretét a nyári átigazolási időszakban. A barcelonaiak lehetnek a hetedikek, akik az elmúlt tíz év 30 csapatából azonnal ki tudták harcolni a feljutást (Angliában ez a szám nyolc). Két fordulóval a vége előtt a Leganés és a Mallorca állnak még az utolsó három hely valamelyikén, ők már csak a Deportivo Alavés rossz formájában bízhatnak.
Közben a Segunda Divisiónban már megvan az első feljutó, ez a Cadíz csapata.
Az andalúzok a 2005-06-os szezon után szerepelhetnek ismét az élvonalban, és rögtön egy kiváló támadó, Álvaro Negredo megkeresésével ünnepelték a bravúrt.
Két fordulóval az alapszakasz vége előtt a másik, automatikusan feljutást érő helyen az a Huesca áll, amely a másodosztályban is igencsak gólerősen futballozó, Cristian Stuani által vezetett Gironával karöltve egy év távollétet követően ismét első osztályúak lehet.
Ehhez a szezont a kispadon a Real Madrid legendájával, Gutival kezdő, majd menesztő Almeríának, a nagy múltú Real Zaragozának és az eddigi 40 mérkőzésből hússzor is ikszelő Rayo Vallecanónak is lesz egy-két szava. Kérdés, szüksége van-e a La Ligának még egy döntetlenkirályra.