Közel egy óra van még az edzés kezdetéig,
a halásztelki focipálya azonban már teljes harci díszben pompázik: pionok, bóják, megkülönböztető mellények katonás sorban a helyükön.
Egy ember pakolta fel a játékteret, Csizmadia Csaba vezetőedző, aki vélhetően az elvégzett munkára és a melegre való tekintettel is gyöngyöző homlokkal ül le beszélgetni velünk.
Szeretem a rendet és a fegyelmet, akár edzésről, akár meccsről legyen szó. Ahogy feljön a csapat a pályára, tudom, hogy melyik játékos hova áll majd, ki kivel lesz párban, vagy hogy hogy lesznek majd a cserék.
Megvannak persze a segítőim, de ezt szeretem én csinálni, meg is kapom néha tőlük, hogy ez nekik milyen kellemetlen, úgy tűnik, mintha lusták lennének. Erről persze szó sincs, rengeteget köszönhetek nekik, de egyszerűen így jobban átlátom a dolgokat."
A Budafok az 1945/46-os bajnokság után próbálhat újra szerencsét az első osztályban, amely természetesen megtisztelő, mégis váratlan feladat volt az egyesület számára. „Amikor az előző szezonnak nekivágtunk az NB II-ben, szó sem volt feljutásról, főleg mert addig leginkább a kiesés elkerülése ellen harcoltunk.
Szerettünk volna persze előre lépni, az volt a cél, hogy a középmezőnybe felzárkózzunk, és bekerüljünk az első tízbe.
Mondjuk ebbe a második hely is beletartozik, így azt is mondhatnám, hogy terv volt a feljutás, de a viccet félretéve ekkora fejlődést senki, még mi sem vártunk az együttestől."
Kissé hasonló a XXII. kerületiek helyzete, mint egy éve volt a Kaposváré, Waltner Róbertéktől sem várta senki az osztályváltást, mégis összejött nekik. Más kérdés, hogy az NB I-ben aztán nem sok babér termett a Rákóczinak, de vajon mi kell ahhoz, hogy a Budafok ne kerüljön hasonló helyzetbe?
Személy szerint nagyon örülök a kétkedőknek és a negatív hangoknak, engem ezek mindig dacossá tesznek. Én és a játékosok is tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel és a korlátainkkal, mindenki úgy egyezett meg a vezetőséggel, hogy pontosan tudja mi vár itt rá, mi a koncepció.
Rengeteg tehetséges fiatalt gyűjtöttünk össze, az pedig külön motivál, hogy bebizonyítsam velük, hogy ha megkapják az esélyt, igenis lehet rájuk számítani. A költségvetésünk stabil, de természetesen töredéke a legtöbb élvonalbeli klubénak, szerintem az NB II-ben sem voltunk benne az első nyolcban, de szerencsére a pályán ez számít a legkevésbé. A másodosztályban ezt már bizonyítottuk, remélem, az elsőben is sikerül."
Irreális célok persze nincsenek Budafokon, ezt Csizmadia Csaba is megerősítette, elsődlegesen a bennmaradás a legfontosabb. „Mint mondtam, ismerjük a határainkat, de ez nem azt jelenti, hogy bárki ellen feltartott kézzel fussunk majd ki a bajnokira. Bízom magamban, bízom a csapatomban, aztán útközben úgyis meglátjuk, mire lehetünk képesek.
A negativitást viszont szó szerint megtiltottam az öltözőben, hallani sem akarok a kiesésről a játékosoktól.
A pozitív szemlélet ugyanis már önmagában fél siker, a másik felét igyekszünk a pályán hozzátenni."
Az NB I-ben egyre több fiatal szakember kap bizalmat, a budafoki berkeken belül csak „Csizi"-ként ismert szakember Kuttor Attilához (Mezőkövesd), Márton Gáborhoz (MOL Fehérvár), Osztermájer Gáborhoz (Paks), vagy éppen Boér Gáborhoz (ZTE) hasonlóan a feltörekvő, új generációhoz tartozik. "Szerintem jó dolog, hogy a külföldi edzők helyett egyre jobban bíznak az egyesületek a magyarokban.
Az elsődleges célom mint szerintem mindenkinek, természetesen a tanulás, és hogy fejlesszem magam.
Ilyen gyorsan sem én, sem senki nem gondolta volna, hogy az élvonalban bizonyíthatok, de ha már így alakult, élni akarok ezzel a lehetőséggel. Óriási a kihívás, de én futballistaként is ezeket a helyzeteket szerettem."
Végezetül arra voltunk kíváncsiak, hogy a 33 mérkőzésből, amely a Budafokra vár, van-e olyan, ami az egykori hátvédet bármilyen szempontból emocionálisan érinti? „Mindegyiket nagyon várom, de az első NB I-es meccs nyilván különleges lesz a csapatnak és nekem is.
Biztos, hogy lesznek érzelmek egy Vidi, vagy egy Fradi ellen, hiszen ezekben a csapatokban én is megfordultam, de ez is egyfajta feladat, hogy elvonatkoztassak az emócióktól, és csak a Budafokra koncentráljak.
Nem mondom, hogy egyszerű lesz, de nagyon várom!"
Bár még mindig csak 25 éves, Mervó Bence karrierjét annyi sérülés nehezítette, amely egy mindent megélt futballistát is megviselt volna. A fiatal támadó ettől függetlenül nem csügged, bizakodóan várja, hogy újra az NB I-ben bizonyítson.
Ne beszéljünk a múltról, kezdésnek árulja el, milyen állapotban van jelenleg?
Nem is szeretnék a múlttal foglalkozni, ami volt, elmúlt, csak a jövőre koncentrálok. Jól érzem magam, egy edzőtáboron már túlvagyunk a csapattal, amely nagyszerűen sikerült, még jobban összekovácsolta a társaságot, és nagyon bizakodó vagyok a bajnokságot illetően.
Milyen érzés volt a légióskodás után újra visszatérni az NB I-be?
Örülök, hogy hazatértem, főleg, hogy újra az élvonalban játszhatok.
Győrben mutatkoztam be az első osztályban, de elég hamar külföldre kerültem, úgyhogy nincs túl sok NB I-es meccs a hátam mögött. Ennek ellenére folyamatosan figyelemmel kísértem a magyar bajnokságot, és most a megszerzett tapasztalataimmal szeretném segíteni a fiatalokat.
Akkor alighanem egy Győr elleni meccs lenne a legpikánsabb, de mivel az ETO NB II-es, Mervó Bence melyik meccseket várja a leginkább?
A Fradi elleni párharcokat, természetesen a hangulat miatt.
De igazából az összes meccs különleges lesz nekünk, mindegyiket nagyon várjuk, mert a klubnak és a legtöbb játékosnak is nagy kihívást jelent majd az élvonalban szerepelni.
Viszont semmi más nem motivál minket, minthogy bebizonyítsuk, hogy helyünk van a legjobbak között!
Kovács Dávid 2011-ben került az Újbuda együtteséhez, amely aztán 2017-ben egyesült a Budafokkal, így a 29 éves játékos az NB III és az NB II után az NB I-ben is pályára léphet – ráadásul csapatkapitányként. "Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja, hogy most az élvonalra készülhetek a csapattal, nem biztos, hogy hittem volna neki. Természetesen szerettem volna eljutni erre a szintre, és hihetetlenül jó érzés, hogy végül ez a Budafokkal sikerült."
A klub folyamatosan fejlődött, tudatos munka és építkezés után jutott el arra a szintre, ahol most tart."Az évek alatt váltunk egyre profibbá. Legtöbben már a harmadosztályban is csak a futballra koncentráltunk, aztán az NB II-ben már semmi mással nem kellett foglalkoznunk, csak a labdarúgással.
Csizmadia Csabának és Oláh Lórántnak köszönhetően pedig a profi szemlélet is jelen volt a klubnál, amelyet először játékosként, most pedig edzőként segítenek."
A csapatkapitány a negatív hangokról is beszélt, amely szerint a Budafok nem feltétlenül érdemelte meg az osztályváltást. „Nem igazán foglalkozunk a minket ért támadásokkal, bár azért volt belőle bőven.
Arra, hogy jogtalan volt a feljutásunk, mindig azt mondom, hogy a riválisoknak is ugyanannyi meccse volt, mint nekünk, mégsem szereztek több pontot és előztek meg minket.
A tabella nem hazudik, a bajnokság beszüntetésekor hét pont volt az előnyünk a harmadik Vasas előtt, szóval még azt sem lehet mondani, hogy nüánszokon múlt a dolog."
Kovács Dávid a másodosztály előző kiírásában 15 gólt szerzett, így az NB I-ben is főszerep várhat rá, ha a Budafok sikereket akar elérni. "Várom a meccseket és hogy az élvonalban is kipróbáljam magam, de nem vagyok az az izgulós fajta, úgyhogy nincs bennem drukk, vagy ilyesmi. Nyilván többezer ember előtt kevesen játszottunk a keretből, de
ismerem már annyira a csapattársakat, hogy ez inkább feldobja majd őket és nem remegnek meg a lábak."
Nos, hogy a csapatkapitánynak igaza lesz-e, az szűk egy hónapon belül kiderül, augusztus 15-én ugyanis a Budafok megkezdi szereplését az OTP Bank Ligában, amelynek
első fordulójában a Kisvárda látogat a Promontor utcai sporttelepre.