Szoboszlai Dominik: Apám mellett egy lépcsőházban tanultam meg, hogyan kell nyerni

Nemcsak a magyar labdarúgást, hanem egész Európát lázban tartja, mi lesz a Salzburg magyar játékosának, Szoboszlai Dominiknak a sorsa. A tehetséges futballista neve mellett naponta jelennek meg a különböző topligák csapatai, most éppen az AC Milanról hallani a legtöbbet. Ugyanakkor Szoboszlai életéről, nehézségeiről, mindennapjairól jóval kevesebbet tudunk. A most következő interjú segít megismerni azt a játékost, aki a magyar sport jelenleg legkeresettebb és legértékesebb embere.

Azt még a kevésbé hozzáértők is látják, hogy a koronavírus-járvány miatti leállás után számos futballsztár képtelen felvenni azt a ritmust, amit normális esetben könnyen megtenne. Ön viszont a szünetet követően kirobbanó formában érkezett vissza a Salzburgba. Hogy csinálta?
Nem álltam le egy pillanatra sem. Shane Tusuptól, aki január óta a személyi edzőm, folyamatosan kaptam az edzésterveket. A lakásomat szinte konditeremmé alakítottam át. Rengeteget futottam, a bezártságból is igyekeztem a legtöbbet kihozni.

Lelkileg mennyire volt nehéz ez az időszak?
Embert próbáló volt, az biztos, de az élet nem az állandó csillogásból és rivaldafényből áll. Ezt most túl kellett élni valahogy. Egyedül voltam, nem volt más dolgom, mint a folyamatos edzés. Ami különösen nehéz volt, hogy három hónapig nem jöhettem haza, kizárólag online tartottuk a kapcsolatot a szüleimmel, a menedzseremmel, a barátaimmal.

Mindig azt mondtam magamban, hogy a kényszerszünet nem tart örökké, egyszer el fog kezdődni a futball és akkor én leszek a legjobb formában lévő visszatérő játékos.

Mikor és hogyan kezdődött Shane Tusuppal a kapcsolata?
2020 januárjában találkoztunk először. A téli felkészülést már vele csináltam végig. Én kerestem meg őt, mert az éreztem, hogy szükségem van egy olyan emberre, aki maximálisan odafigyel rám, a testemet karban tudja tartani, megóv a sérülésektől. Együtt felmértük, mit kell csinálnom, mekkora súlyokkal kell dolgoznom. Kardió és súlyzós gyakorlatokra kell gondolni.

A belga Genk csapatának rúgott gólja után ünnepel Szoboszlai Dominik Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Fotostand / Wassmuth

A járvány alatt is folyamatosan kaptam tőle az edzésterveket.

Amióta ő van, sokkal jobban bírom fizikálisan a mérkőzéseket.

A leállás utáni visszatérés bizonyította, hogy van értelme a közös munkának, éppen ezért mindenképpen folytatni fogjuk.

Biztosan tudja, hogy Shane Tusup megítélése finoman szólva is ellentmondásos. Mi vezette önt hozzá?
Shane Hosszú Katinkával nagyon sikeres volt, bár tudom, hogy az úszás teljesen más sportág. Ennek ellenére olyan emberre volt szükségem, aki tényleg profi abban, amit csinál. Az is fontos, hogy Shane is tisztában van azzal, mit akar elérni az életben.

Az amerikai mentalitás teljesen más. Ezzel együtt nagyon szeretek vele dolgozni. Ő az első személyi edzőm. Tudom, hogy nem könnyű ember, de én sem vagyok az.

Mennyire lepte meg, hogy még a nagy európai ligákban is mennyire visszaesett a színvonal a visszatérés után?
Sejtettük, hogy ez lesz, mert egy ilyen leállás teljesen szokatlan minden sportágban. Amúgy nem gondoltam túl ezt sem, mert tényleg szinte mantráztam magamban, hogy kezdődjön már, kezdődjön már.

Jelen pillanatban a magyar sport elsőszámú sztárja Szoboszlai Dominik. Nehéz elviselni, hogy bármelyik újságot veszi kézbe, bármelyik sportoldalra kattint, önmagával néz szembe?
Inkább az internetes portálokat szoktam böngészni, az újságokat nem annyira. Őszintén mondom, nem egyszerű kezelni mindezt, de ez is egy tanulási folyamat, azt hiszem, sokat haladtam előre ebben is.

Ebben az a nehéz, hogy a rengeteg cikk elolvasása után könnyen hátradőlhet az ember, eltöltheti egyfajta elégedettség, hogy akkor minden rendben van.

Ez egy olyan csapda, amelybe nem szabad belesétálni.

A norvég Erling Braut Haland és Szoboszlai Dominik a Salzburg-Genk BL-mérkőzés után Forrás: AFP/Krugfoto

Akkor sem, ha óránként látok egy új cikket. Ezen semmi nem múlik. Csak azon, hogy milyen teljesítményt nyújtok, mit teszek bele a közösbe, hova akarok eljutni.

Amikor azokat a csapatneveket látom, amelyekkel az újságok összehoznak, akkor egyfelől tényleg örülök, meg jólesik, viszont jelen pillanatban semmiféle konkrétummal nem szolgálhatok.

Sok együttessel összeboronálták már, de a legtöbbször az olasz AC Milan és a spanyol Barcelona nevét lehet olvasni.
Nincs ráhatásom arra, hogy mikor mi jelenik meg. Az sem biztos, hogy ezen a nyáron eljövök a Salzburgból, ahol 2022-ig szóló szerződésem van. Ez rajtunk múlik. Rajtam, a menedzseremen, a szüleimen, a Salzburgon, a bennünket kereső csapatokon.

Szoboszlai Dominik a magyar futball egyetlen nagy reménysége. Nem áll égnek a haja, amikor ezt olvassa?
Nem.

Jó érzés úgy felkelni minden nap, hogy ezzel szembesülök. Ugyanakkor nem egyszerű ennek a feldolgozása 19 évesen.

De tényleg elhihetik nekem, hogy nap nap után azért dolgoztam, hogy ez a mondat megszülethessen és igaz is legyen. Tudtam, hogyha valamit elérek, ez ezzel fog járni. Én pontosan így terveztem el. Ha az elmúlt egy évet nézzük, szerettem volna a lehető legnagyobb fejlődést megtenni. Ugyanez a célom a következő évben is. A mostani felhajtás persze arról szól, hogy hol folytatom a pályafutásom. Viszont október 5-ig nyitva van az átigazolási piac, ezek a kérdések nem ma és nem holnap fognak eldőlni.

Nem sürgetné az időt?
Egyáltalán nem, teljesen nyugodt vagyok. Az életben sem tudnak szinte semmivel kizökkenteni.

Hova helyezi az osztrák bajnokság legjobbjának járó díjat?
Nagyon sokat jelent, hogy egy külföldi bajnokságban, 19 évesként és magyarként a legjobb tudtam lenni.

Szoboszlai Dominik lett az osztrák labdarúgó-bajnokság legértékesebb játékosa Forrás: AFP/Barbara Gindl

Ez válasz arra a munkára, amit három hónap alatt elvégeztem

A négy európai topliga stílusa közül melyik áll önhöz a legközelebb?
Talán a spanyol.

Mert szeretem azt a kispasszos játékot, ami a La Liga jellemzője. Az ide-oda mozgások, a sok kényszerítős foci az én igazi világom.

A Premier League-hez fel kell nőnöm fizikálisan, ott azért elég kemény ütközések történnek. Ha mégis oda igazolnék, az sem ijesztene meg, bemennék a konditerembe és kétszer annyit edzenék.

Olaszország? A szaksajtó előszeretettel írja, hogy a Serie A a magyar játékosok temetője. Ez elég sarkos megfogalmazás, de az is tény, hogy ebben a ligában legutóbb Détári Lajos állta meg a helyét.
Számomra ez nem riasztó. Pont ezt akarom megcáfolni, akarat kérdése az egész. Nincsen olyan bajnokság, amelyben ne lehetne kitűnni akkor, ha megfelelő munkát tesz bele az ember.

Van példaképe?
A portugál Cristiano Ronaldo. Ő az, aki ugyanazt az utat járta be, amit én is szeretnék.

Egy madeirai kisgyerek a rengeteg beletett munka után egyszer csak világsztár lett. Tudom, hogy ő is éjjel-nappal dolgozott.

Ha valaki csak megközelíti azt az eredménysort, amit ő elért, az is világklasszis lesz. Ha már a felét elérem annak, amit ő, akkor iszonyatosan boldog leszek.

Eddig nem beszéltünk a magyar válogatott sorsáról. Azt már látom, hogy a terheket könnyen rázza le magáról, de a csapat feje fölött azért ott függ az, hogy mennyire jó lenne egy budapesti rendezésű Eb-re kijutni.
Ennek nem szabadna tehernek lenni. Ezt akarnunk kell, belülről kell jönnie az érzésnek. Ha mindenki odateszi magát az első perctől az utolsóig minden egyes meccsen, akkor ki fog fizetődni. De az lehetetlen, hogy felmegyünk a pályára, a 30. percben 2-0-s hátrányban vagyunk és feladjuk. Ha 2-0-s előnyben vagyunk, akkor addig kell futni, amíg össze nem esel.

Szoboszlai Dominik a szlovákok elleni Eb-selejtezőn örül szabadrúgásból szerzett góljának Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Addig kell csúszni-mászni, ütni, ha kell, pirosat kapni, hogy ne kapjunk gólt, amíg le nem fújják a meccset.

Szerintem ezt nem kellene elmondani senkinek, mert mindenki tudja magától. Egy Európa-bajnokságra kijutni az én koromban óriási dolog. Nagy álom. De nagy álom az is, hogy egyszer kezdőként valamelyik topligás csapatban szerepeljek.

Üzen, kér valamit a magyar szurkolóktól?
Kérni nem kérek semmit, csak megköszönöm azoknak a támogatását, akik mellettem vannak.

Tudom, hogy vannak, akik az ellenkezőjét gondolják, az ő véleményüket igyekszem nem magamra venni. Ők azt gondolják, hogy amit elértem, nem érdemlem meg, de biztos vagyok benne, hogy idővel ők is látják majd, hogy amit elértem, az nem az ölembe hullott, hanem megdolgoztam érte.

Akik ismernek, tudják, hogy milyen vagyok. A kritikát elfogadom, ha az jogos. Még az újságíróktól is.

Látom, hogy halálosan nyugodt ember, önt tényleg nem lehet semmivel kiborítani?
Jaj, dehogynem. Azért vagyok nyugodt ember, mert ha idegeskedem, azzal sem lesz jobb semmi. Ez igaz az átigazolási helyzetre is. Mivel lennék előbbre, ha idegeskednék? Viszont, ha nem úgy megy a játék, ahogyan szeretném, én is odavágom a cipőt az öltözőben, akkor ki tudok akadni elég rendesen. Ez elég rövid ideig tart, mert a második félidőre már ismét a nyugodt Szoboszlai Dominik megy ki a pályára.

Ezt a mentalitást otthonról hozta?
Igen, engem így neveltek. Utálok veszíteni, s az teljesen mindegy, miről van szó. Mi a második emeleten laktunk, édesapámmal rengeteget versenyeztünk, hogy ki ér fel hamarabb a másodikra.

És ebben az ártatlan versengésben sem szerettem veszíteni. Nagy csaták zajlottak apuval köztünk. Ő volt az erősebb, sokszor hátralökött, ritkán hagyta, hogy én győzzek. Ott tanultam meg, hogy mindent meg kell tennem ahhoz, hogy nyerjek.

Mikor jött rá arra, hogy tehetségesebb futballista, mint a kortársai?
Ez valahogy magától jött. Apával elmentem az ő edzésére, amit tartott, ott is edzettem. Utána jött az én edzésem, ott is edzettem. Aztán a következő, a következő és a következő. Volt olyan, hogy napi négy edzésem volt. Mindezt hét éven keresztül. Ez rettenetesen soknak tűnik, de ezért tartok most ott, ahol. Véletlenül nem lehet az alapokat megszerezni. A tehetség önmagában nem sokat ér.

Mindeközben nem hiányzott, hogy Szoboszlai Dominik gyerek legyen?
Nekem nem volt a klasszikus értelemben vett gyerekszobám, LEGO-m, vagy Playstationöm. Nekem csak a labda volt. Én nem tudtam, milyen az az élet, ami nekem nem adatott meg. Persze láttam a többieken, hogy létezik másfajta életvitel is.

Mikor elmentek egy moziba, én is szerettem volna menni, kértem is aput. Nem engedte, azt mondta, hogy edzés jön.

Annyi idősen haragudtam rá, de most nagyon hálás vagyok azért, hogy nem engedett el bulizni, meg moziba, meg sehova.

Ma is így éli az életét?
Igen. 14 éves korom óta egyedül lakom. A futballakadémián egyedül voltam, három éve lakásban élek, ott sincs velem senki. A dologban az az érdekes, hogy amúgy nem vagyok egy antiszociális ember, utálok otthon lenni egyedül. De mindig ott volt a gondolataimban, mit akarok elérni. És akkor fogtam magam, lementem a pályára szabadrúgást gyakorolni.

A Magyarország-Wales Eb-selejtező után a magyar szurkolók köszöntik Szoboszlai Dominikot Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Ugyanakkor az életem most már annyiban megváltozott, hogy van egy csomó barátom, velük szoktam elmenni bulizni, vásárolni, szórakozni. Mindezt azonban úgy, hogy ne menjen a futball rovására.

Cserélne valakivel?
Senkivel.

Azzal együtt, hogy nincsen átlagos életem, s vannak nagyon nehéz időszakok. Amikor hónapokig ki sem tudtam jönni a lakásból. Amikor hónapokig nem láttam a szeretteimet, mert nem lehetett hazajönni.

De ilyenkor is tudok mit csinálni.

Mit?
Edzeni.