A Premier League legendája, aki majdnem megölte a csapattársát

Alan Shearer 14 éve vonult vissza az aktív labdarúgástól, de még mindig ő a Premier League (PL) legeredményesebb góllövője 260 találattal és megannyi rekorddal. Sir Alex Ferguson kétszer is elvitte volna a Manchester Unitedhoz, de ő inkább a Newcastle csapatában vált halhatatlan legendává úgy, hogy egyetlen trófeát sem nyert tíz év alatt az együttessel.

Édesapja bátorítására kezdett futballozni, mert az acélipari munkásként dolgozó idősebb Shearer hamar meglátta a tehetséget a fiában. Gyerekként a középpályán érezte magát a legjobban, mert így tudott a legtöbbet a labda közelében lenni.

Már az iskolában kivívta magának a jogot, hogy a csapat kapitánya legyen, majd egy nagyobb tornát az ő hathatós segítségével nyert meg a Newcastle városi iskolákból verbuvált együttese.

Ez után határozta el a tinédzser Shearer, hogy komolyan szeretne foglalkozni a labdarúgással, ezért elment a Wallsend Boys Club csapatához.

A következő állomást az ifjú tehetség pályafutásában Jack Hixon jelentette, aki akkoriban a Southampton egyik játékosmegfigyelője volt és rögtön megakadt a szeme a fiatal futballistán. Shearer a nyarakat Hixonnak köszönhetően az együttes utánpótláscsapatánál töltötte, és ahogy később megfogalmazta, gyakorlatilag a Southamptonnál formálták azzá a támadóvá, aki később a pályán ontotta a gólokat.

Annyira jól sikerült a nevelés, hogy még nem volt 16 éves, de már olyan nagy kluboknál járt próbajátékon, mint a Manchester City vagy éppen a Newcastle United.

Végül maradt az őt felfedező Southamptonnál, ahol nem egészen két évvel később már a felnőtt együttesnél is megmutathatta magát. A Chelsea ellen debütált az élvonalban, de igazán az Arsenal elleni mérkőzésen robbant be a köztudatba.

A mérkőzés előtt három órával a vezetőedző közölte a fiatal focistával, hogy az egyik játékosnak nem sikerült az erőnléti tesztje, így ő ugrik be kezdőként helyette.

Shearernek annyi ideje sem volt, hogy izgulni tudjon, annyi meg pláne nem, hogy értesítse a szüleit a nagy eseményről.

A találkozó előtt a nagy csapattal ehetett egy asztalnál, és életében először ekkor evett bélszínt, de azt is csak azért, mert a többiek is azt rendeltek.

A mérkőzésen 17 évesen és 240 naposan mesterhármast szerzett, amivel egy 30 éves rekordot adott át a múltnak,

és ő lett az élvonal legfiatalabb játékosa, aki egy meccsen háromszor is eredményes tudott lenni. Hogy a hirtelen jött siker ne szálljon az ifjú titán fejébe, arról Chris Nicholl edző gondoskodott. A szakember a lefújást követően közölte vele, hogy

a szállodában másnap kora reggel majd tisztítassa ki az összes mezt és a cipőket.

Az egyre jobb formába lendülő csatárra idővel a korosztályos nemzeti tizenegyben is felfigyeltek, és behívták a csapatba. Az U21-es válogatottban Shearer 1991-ben 13 gólt szerzett mindössze 11 meccs alatt, amivel egy újabb rekordot állított fel a fiatal támadó. Ebben benne volt az a Toulon torna is, amelyen négy mérkőzésen hétszer volt eredményes.

A nagy múltú nemzetközi versenyen Anglia győzött, az egész viadal legjobbjának nem meglepő módon a gólkirályi címet is elnyerő Shearert választották.

Az 1991-es év a karrier mellett a magánéletében is fontos eseményt hozott, ekkor vette el feleségül kedvesét, Lainyát, későbbi három gyerekének édesanyját.

A következő esztendőben eljött a váltás ideje, a még mindig csak a 20-as éveinek elején járó csatárt brit rekordot jelentő, 3,6 millió fontért leigazolta a szintén első osztályú Blackburn Rovers úgy, hogy a Sir Alex Ferguson által vezetett Manchester United is élénken érdeklődött a játékos iránt.

Shearer első szezonja az új csapatában felemásra sikeredett. Rögtön az első találkozóján kétszer is beköszönt a Crystal Palace-nek, és a bajnokságban 16 gólt szerzett 21 összecsapás alatt, a Blackburn pedig három ponttal lemaradva az ezüstéremről végül a negyedik helyen végzett.

Shearer öröme ugyanakkor korántsem lehetett teljes, mert még decemberben keresztszalag-sérülést szenvedett a Leeds elleni meccsen, így az idény felét ki kellett hagynia.

Az 1993/94-es kiírásban már megmutathatta, hogy mire képes, a felépülése után 31 gólt lőtt, amivel a második lett a PL góllövőlistáján, a Blackburn pedig ezüstérmes lett a bajnokságban a Manchester United mögött.

Első és egyetlen angol bajnoki címét a következő, 1994/1995-ös szezonban szerezte. Ebben az idényben gyakorlatilag minden úgy alakult számára, mint egy tündérmesében. Egy végletekig kiélezett versengés végén a Blackburn szerezte meg a PL trófeáját egy ponttal megelőzve a Manchester United csapatát.

Shearer gólkirály lett 34 találattal, mellette 13 gólpasszt jegyzett, valamint megnyerte az év játékosa díjat is a ligában és a PL álom tizenegyében is helyet kapott.

A még mindig csak 25 éves támadó azonban a következő évben még emelni is tudta a tétet.

Blackburnben nyert bajnoki címet Alan Shearer. Forrás: AFP/John Giles

1996. több szempontból is fordulópont volt Shearer pályafutásában. A válogatottban öt gólt szerzett az Európa-bajnokságon, amivel a torna gólkirálya lett, Anglia pedig csak egy tizenegyes párbajban maradt alul Németországgal szemben az elődöntőben.

Mindössze három szezon alatt 100 gólt lőtt a PL-ben (a 100. gól egészen pontosan még 95 decemberében volt), ezzel ő lett az első játékos, akinek ez sikerült a 92-ben indult ligában.

A szezon végén a sajtó attól volt hangos, hogy vajon a PL egyik legjobbja, hol folytatja majd a karrierjét. A versenybe ismét beszállt Sir Alex Ferguson és a Manchester United. A legendás edző el is hívta magához vendégségbe, ahol sikerült mindent megbeszélniük a váltással kapcsolatban.

Egy dologra azonban senki sem számított, hogy a Blackburn elnöke, Jack Walker megtorpedózza a transzfert.

A sportvezető finoman fogalmazva sem rajongott a nagy riválisért, ezért meggyőzte Shearert, hogy a manchesteri helyett inkább más klubot válasszon magának. A 25 éves csatárnak olyan volt Walker, mint egy második apa, ezért beadta a derekát.

1996 nyarán akkor világrekordnak számító 15 millió fontért aláírt szülővárosának a csapatához, a Newcastle Unitedhez.

Alan Shearer tíz évet játszott a Newcastle csapatában. Forrás: AFP/Paul Barker

Shearer ott folytatta az új klubjában a gólgyártást, ahol a régiben abbahagyta,

31 mérkőzés alatt 25-ször volt eredményes a bajnokságban, amivel sorozatban harmadszor lett a PL gólkirálya.

Nem mindennapi teljesítményének köszönhetően Anglián kívül is akadt kérője, 1997 nyarán a Barcelona 20 millió fontot sem sajnált volna a klasszis játékosért, aki egy év alatt kétszer is megdönthette volna a világ legdrágább átigazolási rekordját. A transzferből végül nem lett semmi, mert a Newcastle-i csapat menedzsere, Kenny Dalglish elutasította az ajánlatot.

1997-ben történt még valami, ami miatt nemcsak a fantasztikus karrier, hanem cikkünk hősének élete is tönkremehetett volna.

Ebben az évben úgy alakult, hogy Shearer néhány csapattárssal meglátogatott egy kocsmát Dublinban, és úgy döntöttek, hogy nem mennek vissza a szállásra a megbeszélt időre, hanem isznak még egy kicsit. Az akkor 27 éves csapatkapitány úgy gondolta, ha mind ott maradnak együtt, akkor csak nem rúghatnak majd ki mindenkit a csapatból.

A problémák emiatt kezdődtek, ugyanis egyre keményebben ivott a társaság, és az egyik társuk,

Keith Gillespie egyszer csak úgy döntött, hogy feldönti az üres poharakkal teli asztalt.

Az üvegszilánkokat a pultos lány jött összetakarítani, Shearer pedig ráripakodott Keithre, hogy ha már ekkora bajt csinált, segítsen a rendrakásban is. Egy óra múlva aztán újra megtelt az asztaluk üres poharakkal, és Keith megint előadta az előző mutatványát.

A válogatott támadója ekkor ránézett a társára és azt mondta neki, hogy menjen ki vele. Shearer ment elöl, mögötte Keith, aki már azt ajtóban kifelé menet hátulról fejbe ütötte őt.

A legendás labdarúgó későbbi elmondása szerint itt szállt le nála a lila köd, és fordulatból arcon csapta Keitht, aki meg szépen elvágódott a betonon és a fejéből ömleni kezdett a vér.

Bár már nyolc órája ittak a kocsmában, ez volt az a pont, amikor Shearer feje kitisztult annyira, hogy belássa, ebből még akár hirtelen felindulásból elkövetett emberölési ügy is lehet. Szerencsére nem lett komolyabb baj, de ott és akkor úgy tűnt, hogy Anglia egyik legjobbja a stoplist csíkos rabruhára cserélheti.

A Newcastle-ben eltöltött tíz év inkább a sikerekről szólt Shearernek, aki

1999-ben a PL-ben a második játékos lett, aki öt gólt szerzett egy meccsen.

A szenvedő fél a Sheffield volt szeptemberben, amikor 8-0-ra kapott ki a „Szarkáktól".

Minden idők egyik leghatékonyabb támadója 1996-2006 között trófeát ugyan nem nyert a klubbal, de ő lett az egyesület legeredményesebb gólszerzője 206 találattal, és az ő vezetésével jutottak el az Európa-liga elődjében a negyeddöntőkig 2005-ben.

Alan Shearer 2006-ban egy komolyabb térdsérülést követően vonult vissza végleg az aktív labdarúgástól.

A búcsúmeccse előtt egy óriási, a stadion oldalán lógó 25x32 méteres molinón köszönték meg az ott eltöltött tíz évét.

A háromgyermekes családapa Newcastle városában kész intézménnyé nőtte ki magát, a csapat stadionjánál találkozhatunk a szobrával, és 2005-től egészen 2013-ig a sportkomplexumhoz tartozó kocsmát Shearer bárnak hívták.

Napjainkban a BBC Match of the day (A nap mérkőzése) műsorában dolgozik, a hírek szerint teszi mindezt évi 500 000 fontért, valamint idén egy futballistákról szóló sorozatban egy rész erejéig önmagát alakította a TV-ben.

Alan Shearer augusztus 13-án ünnepelte 50. születésnapját. Isten éltesse!