A sunderlandi születésű Kennedy éppen a gyűlölt rivális, Newcastle United játékosa lett, tagja annak a csapatnak, amelyik 1974-ben a Liverpoollal szemben maradt alul az FA-kupa döntőjében. Talán nem véletlen, hogy négy évvel később éppen a Pool vette meg 330 ezer fontért – soha addig nem fizettek ennyit szélső védőért. Kennedy a következő nyolc évben szinte kihagyhatatlan lett a Poolból, öt bajnoki cím és négy Ligakupa-elsőség mellett kétszer a BEK-trófeát is a magasba emelte, és, ha úgy vesszük, akkor mindkét alkalommal ő szerezte a győztes gólt. Ugyanis a 1981-es finálé után 1984-ben az AS Roma elleni döntő tizenegyespárbajában övé volt az utolsó „szó". Amiről 2018-ban így beszélt: „A döntő előtti héten gyakoroltuk a tizenegyeseket, és, hát nekem elég kiábrándítóan mentek. Nem is értem, hogy Joe Fagan (a Pool szakvezetője) miért jelölt engem is.
El tudom képzelni, ahogy a csapattársaim a kezükbe temetett arccal várták, hogy mi lesz, aztán meg alig hitték el, hogy belőttem. De fantasztikus érzés volt, a legjobb egész pályafutásom során. Még az 1981-es győztes gólnál is jobb volt, mert itt nagyobb volt rajtam a nyomás.
Hasonló lehetett, mint a Liverpool mezében játszott első mérkőzésén, amikor a szünetben a csapat legendás menedzsere,
Bob Paisley így értékelte a játékát: „A rossz Kennedyt lőtték le..."
Abban a 45 percben a legemlékezetesebb megmozdulása az volt, amikor egy kacska felszabadító rúgása után a labdája eltalálta a pálya szélén posztoló egyik rendőrt, akinek lerepült a sisakja. Aztán persze szépen belejött, névrokonával és későbbi jó barátjával, Ray Kennedyvel nagyszerű párost alkotott, az 1978-79-es idényban például 42 bajnokin csupán 16 gólt kapott a Pool.
Kennedy édesanyja és Bob Paisley amúgy gyerekkori barátok voltak, ugyanabban a kis bányászfaluban nőttek föl, és Sarah-Ann mindig is arról álmodott, hogy fia egy nap Paisley keze alatt játszhat. Ami így is lett, de ezt ő már nem érhette meg, nem sokkal fia átigazolása előtt halt meg.
1982, Aston Villa–Bayern München 1-0
gólszerző: Peter Withe
A hétszeres bajnok, ötszörös Ligakupa-győztes, egyszeres angol szuperkupa (Charity/Community Shield) győztes Aston Villát akár nagy csapatnak is nevezhetnénk, de maradjunk csak a „nagy múltú" jelzőnél... A birminghamiek 1996-ban nyertek utoljára trófeát (Ligakupát), és bizony jónéhányszor megjárták már a másod-, sőt a harmadosztályt is.
Utolsó bajnoki címüket 1981-ben nyerték, 71 évvel a klub negyedik elsőségét követően, csupán kilenc évvel azután, hogy a harmadosztály bajnokaiként feljutottak a második vonalba. 1975-ben aztán ezüstérmesként feljuttak az élvonalba, ahol előbb éppen csak megkapaszkodtak, majd izmos középcsapattá fejlődtek, hogy aztán 1981-ben bajnoki címet ünnepelhessenek. Az élvonal gólkirálya a Newcastle Unitedtól klubrekordot jelentő 500 ezer fontért a szezon elején szerződtetett csatár, Peter Withe lett.
Withe egyébként 1978 nyarán került Newcastle-be Nottinghamből, azaz pont annak a szezonnak az elején rakták ki, amit BEK-győzelemmel zárt a klub. De legalább jól kerestek rajta: 1976-ban 42 ezer fontért vetté, és 225 ezerért adták el két évvel később. A Szarkáknál is csak két szezont töltött,
a Villánál viszont megragadt, öt szezont húzott le a birminghamieknél, ahonnan trófeákkal megrakodva búcsúzott el 1985-ben.
A 81-es bajnoki címet a következő szezon rajtján megnyert Charity Shield követte, majd ugye a BEK-győzelem, amit aztán a Barcelona ellen 3-1-re megnyert Európai Szuperkupa-döntő követett. Withe alaposan kivette a részét ezekből a sikerekből: 1981-ben, 82-ben és 84-ben is házi gólkirály lett (21, 17 és 22 góllal), előbbi idényben pedig az egész bajnokság legjobb góllövője lett.
Az 1982-es BEK-döntőben a – mások mellett – olyan klasszisokkal felálló Bayern München várt a Villára, mint Karl-Heinz Rummenigge, Klaus Augenthaler vagy Paul Breitner. A meccs hőse azonban, emlékezzünk meg róla is, a villa 23 éves cserekapusa, Nigel Spink volt: a Villában addig egyetlen meccsen pályára lépő fiatalembernek már a 10. percben be kellett állnia, miután a nyakát az előző nap megrándító Jimmy Rimmel nem tudta folytatni a játékot. Spink pedig földöntúli formában védett, ha pedig már ő is verve volt, akkor a gólvonalról tisztázott valamelyik angol védő.
A Bayern gyakorlatilag a kapujához szögezte a Villát, amelyik alig-alig jutott el a németek kapujáig. Amikor viszont igen, akkor még szerencséjük is volt. A 67. percben Tony Morley középre adott, egy göröngyön megpattanó labdáját félig lábfejjel, félig sípcsonttal találta el Withe, amivel a farkasember kinézetű csatár el is döntötte a találkozót.
A meccset közvetítő ITV kommentátorának, Brian Moore-nak a közvetítése ma a Villa stadionjában olvasható.
A Villa 1987-ben utolsó helyezettként esett ki az élvonalból, Peter Withe ezt már a Sheffield United játékosaként figyelhette, végül negyven évesen a Villából vonult vissza.
Withe 11 angol válogatott meccse is ér egy mondatot: ő lett ugyanis az első Villa-játékos, aki bekerült egy vb-keretbe (1982, Spanyolország), egyetlen gólját a nemzeti csapatban pedig 1983. április 27-én egy 2-0-ra megnyert meccsen szerezte Magyarország ellen.
Edzőként megfordult a Wimbledon kispadján, megbízott edzőként pedig még a Villát is irányíthatta néhány meccs erejéig – kevés sikerrel. Ezt követően Dél-Kelet Ázsia felé vette az irányt, ahol a thai válogatottal nyert kétszer Dél-Kelet Ázsiai Bajnokságot, majd Indonéziában is próbálkozott, de ott már nem járt sikerrel.
Címlapi kép: Alan Kennedy egy csapattársa nyakában ülve emeli magasba a Bajnokcsapatok Európa-kupájának trófeáját 1981. május 27-én a párizsi Parc des Princes-ben
