A rendkívül szegény családból származó Maradona kisgyerekként csak a Buenos Aires-i házuk udvarán focizott, ahol a legjobb barátja egy Jorge Cysterpiller nevű fiú volt, írja le a szotrit a Népsport egy 1981 áprilisában megjelent cikke. Milyen érdekes a világ:
amíg Maradona egy szemmel is alig követhetően gyors, villámlábú cselgép volt, addig a gyermekparalízisben szenvedő Jorge csak kerekesszékből figyelhette barátja mozdulatait.
Egy magyar edző is kivette a részét abból, hogy Maradona 1979-ben ifijúsági világbajnokságot nyert az argentin válogatottal:
Viszont éppen Jorge betegsége jutatta el Maradonát az igazi focipályára. A közeli Argentinos Juniors futballklub ugyanis a beteg gyerekek számára ingyenessé tette a belépést a stadionba. Így aztán Jorgét Diego tolta át a stadion kapuin, majd azzal a mozdulattal rohant is labdát szedni, onnan pedig már csak egy pillanat műve volt, hogy felfedezzék, istenadta érzéke van a focihoz.
Egy üres konzervdobozzal is bármikor százat dekázott
– emlékezett vissza Cysterpiller, aki később Maradona menedzsere is lett.
A szegény Argentinos, amelyik folyton az első és a másodosztály között mozgott föl-le, gyémántot talált, amelyet először a magyar Bánki György Elemér, vagy ahogy második hazájában hívták, Jorge Elemér Bánki kezdett el csiszolgatni. Maradona az általa irányított Cebollitas, azaz Hagymácskák nevet viselő kölyökcsapatba került, amelyik óriási meglepetésre országos bajnok lett a következő idényben.
"Kiváló edzők és nagyon jó emberek – köztük Bánki is – foglalkoztak velük, és Maradona hálás tanítványnak bizonyult" – írja a Népsport cikke. Maradona alig múlt 15 éves, amikor már a felnőtt csapatban játszott,
1977. február 27-én, alig három hónappal a 16. születésnapja után pedig az argentin válogatottban is bemutatkozhatott:
cseréként lépett pályára egy Magyarország ellen 5-1-re megnyert Buenos Aires-i barátságos mérkőzésen.
Bánki Elemér Budapesten született 1916-ban. Tehetséges futballistaként tartották számon, azonban a második világháború megannyi karrierhez hasonlóan az övének is véget vetett.
Magyarországot elhagyta, előbb Izraelben élt, majd onnan érkezett meg 1959-ben Buenos Aires-be.
Labdarúgóedző lett a dél-amerikai országban. Első munkahelye az Ascenso volt, majd megannyi argentin csapat mellett megfordult többek között a Boca Juniors ificsapatánál, az All Boysnál, a Newell's Old Boysnál, persze az Argentinos Juniorsnál, de ecuadori El Nacional kispadján is megtalálhattuk.
Az 1978-as argentin világbajnokságon ő volt a magyar válogatott kirendelt kísérője, tolmácsa. Élete végéig megőrizte a helyiek számára roppant furcsak magyar akcentusát, viszont rendkívül választékos spanyolt beszélt,
így nem csoda, hogy több könyvet is írt a futballról.
Volt, ami a gyerekek képzéséről szólt (Buenos consejos - Para chicos con ilusion), másik pedig amolyan életrajz volt (Detral del tunnel - 50 anos en el futbol, azaz Az alagút mögött, 50 év a futballban). Írói munkásságát a magyar sportsajtó is kihasználta: alkalmanként cikkeket írt a Népsportnak és a Labdarúgás című havilapnak.
"Az argentin emberek kedvesek, nagylelkűek és nagyon jók" – nyilatkozta egyszer Bánki Elemér, amikor arról kérdezték, hogyan érzi magát Dél-Amerikában. Ma úgy emlékeznek rá, hogy a taktika terén is forradalmat csinált, mert ő volt az első edző, aki az edzéseken műanyag kerítéseket alkalmazott ahhoz, hogy a játékosok ugróteljesítményét tökéletesítse.
Fontosnak tartotta, hogy az edzésen valamennyi játékosnál legyen labda, hogy egy pillanatig se legyen semmiféle üresjárat.
1979 tavaszán Bánki Elemér 20 év szünet után ismét Magyarországra látogatott. A Népszava újságírója, Vándor Kálmán ekkor készített vele interjút.
Bánki hosszan beszélt felfedezettjéről, az akkor csak 19 éves Maradonáról. "Ezt a jó felépítésű játékost a magyar válogatottnak ismernie kell. A vb előtti felkészülési mérkőzésen az 5-1 arányú magyar vereség alkalmával a második félidőben lépett pályára, s az volt a bemutatkozása a kék-fehér argentin színekben.
Akkor még csak 16 és fél éves volt, éppen csak, hogy észrevették a tehetségét. A világbajnokságra azonban még nem merték bedobni. Pedig ha ő játszhatott volna, akkor ma az új Peléről cikkezne a sportsajtó.
Az argentin labdarúgó-bajnokság első helyén álló Argentinos Juniors csapatában 10-es számmal rúgja a labdát.
A testi felépítése a magyar Póczikéra hasonlít, de sokkal mozgékonyabb és főleg a labdával jobban bánik."
Argentínában már a hetvenes évek végén elképesztő felhajtás volt az ifjú Maradona körül. Bár a zseniális játékost Cesar Louis Menotti szövetségi kapitány nem nevezte be az 1978-as vb-keretbe, mindenki tudta, hogy a futballvilág új csillaga született meg Argentínában.
Amikor a Népsport tudósítója 1981 februárjában a magyar válogatottal Dél-Amerikában járt, már tombolt Maradona körül az őrület.
(Ekkor még másfél év volt az 1982-es spanyolországi világbajnokságig.) 1981. február 15-én került sor az Argentinos Juniors–Magyarország mérkőzésre, amely természetesen nem számít bele a hivatalos válogatott összecsapások sorába.
Maradona is játszott a magyarok ellen
Nemzetközi felkészülési mérkőzés: Argentinos Juniors-Magyarország 1-1 (1-1)A Mar del Platában megrendezett összecsapásra Buenos Airesből a helyi szövetség vezetői különgéppel érkeztek meg – csupán Maradona miatt, akinek ez volt az utolsó fellépése az Argentinos Juniorsban.
A magyar csapat Nyilasi góljával 1-0-ra vezetett, ezek után heves argentin rohamok következtek, Mészáros Ferenc két óriási védést mutatott be, mindkétszer Maradona próbálta meg bevenni a magyar kaput. A korabeli jelentések szerint nagyon jó mérkőzést játszott a két csapat. Szinte végig óriási volt az iram,
Maradona hallatlan akarással harcolt búcsúmérkőzésén, s játékostársai is bebizonyították, hogy nem véletlenül végeztek az argentin bajnokságban a második helyen.
Garaba nagyon jól fogta Maradonát. Péter Zoltán igen ügyesen futott el a széleken, s pontos beadásaival kitűnően készített elő akciókat.
Bánki Elemér természetesen ezen a mérkőzésen is jelen volt, segítve a magyarokat. Mivel a két csapat egy szállodában, a Hotel Irunában lakott, a Mészöly Kálmán vezette válogatott játékosai is átélhették azt az őrületet, ami a szálloda halljában zajlott.
Ott ugyanis több tucat argentin újságíró vert tábort - mindenki Maradonával akart beszélgetni.
A főportást többen szerették volna megvesztegetni, hogy árulja el Maradona szobaszámát. A szálloda dolgozója azonban erre nem volt hajlandó. Amikor Maradona a meccs másnapján lejött reggelizni, a félkómás újságíróhad azonnal rárontott és megpróbált vele interjút készíteni. A fő téma természetesen az volt, hogy Maradona 9,5 millió dollárért a Boca Juniors csapatához szerződött.
Ennek a mélyről előásott sztorinak a magyar főszereplője, Bánki Elemér 2003-ban halt meg Buenos Airesben. Emlékét ápolják, nem véletlenül született meg a következő Facebook-bejegyzés: