Stadiont építettek a csapatuknak, ahová nem léphettek be, még sincsenek náluk boldogabb drukkerek

2020. november 3-án az AFC Wimbledon hazai pályán 2-2-es döntetlent játszott a Doncaster Rovers ellen az angol labdarúgó-bajnokság harmadik osztályában. Ez önmagában aligha érdekelne bárkit a két csapat szurkolóin kívül, csakhogy a kis londoni csapat 29 évnyi, már-már ödüsszeiai viszontagságok után végre valóban hazatérhetett a Plough Lane-re. Következzen egy szomorú év legszebb futballmeséje.

A „szurkolók klubja"-ként ismert AFC Wimbledon könnyekben, drámában és felemelő pillanatokban gazdag történetét már sokszor és sokan megírták, egyebek között egy hosszú cikkben az Origo is 2016 őszén, úgyhogy csak dióhéjban foglalnánk össze a történetet, hogy kontextusba helyezzük a mostani történetet.

Felemelkedés, bukás, felemelkedés

Az 1889-ben alapított dél-kelet londoni klub, a Wimbledon FC hosszú évtizedeken át a profi ligán (Football League, az angol foci négy legfelső osztálya) kívül élte mindennapjait, mígnem az 1970-80-as években szinte a semmiből beköszöntött a sikerkorszak. Előbb a negyedosztályba jutott fel a csapat, majd némi liftezés után 1986-ban feljutott az élvonalba (akkor még Division I), ahol úgy megvetette a lábát, hogy csak 2000-ben búcsúzott a már Premier League-nek hívott osztálytól. A csapat 1988-ban érte el a legnagyobb sikért, amikor a bajnok Liverpoolt legyőzve megnyerte az FA-kupát.

Fent csúcson: az 1988-as FA-kupa-döntő:

A Crazy Gang (őrült banda) néven futó csapat egyszerre volt hű a nevéhez a pályán és azon kívül is. Az együttesben olyan játékosok szerepeltek, mint

a kétszeres angol válogatott csatár, John Fashanu, a későbbi Chelsea-legenda, Dennis Wise, valamint az egész szép színészi karriert befutó Vinnie Jones.

Csakhogy a klub nem tudott mit kezdeni a sikerekkel, ráadásul az angol futball megváltozó világa sem kedvezett nekik. Az egymást követő stadionbalesetek és –katasztrófák, különösen a 96 halálos áldozatot követelő Hillsborough-tragédia után kiadott Taylor-jelentés nyomán a kormány kötelezte a klubokat az állóhelyek felszámolására a stadionokban. Egy ilyen átalakításra a Wimbledonnak nem volt pénze, így a csapat 1991 őszén elhagyta otthonát, a Plough Lane-t, és a Crystal Palace stadionjában, a Selhurst Parkban lett albérlő.

A Wimbledon FC a régi Plough Lane-en valamikor a '80-as évek végén:

AFC Wimbledon launch bond to keep Plough Lane stadium plans on track https://t.co/AehXF56KG3pic.twitter.com/JZx14mygcO

— City A.M. (@CityAM) February 10, 2020

Ez nyilván nem tett jót a morálnak, a klubnak és a szurkolóknak sem, egyre fogyott a levegő a csapat körül, mígnem 2000-ben kiestek a Premier League-ből, a klub norvég tulajdonosai pedig bedobták a törölközőt. Saját stadionnal és reményeik szerint nagyobb szurkolói bázissal bíró hely után néztek, és 2002-ben tokkal-vonóval (igen, vitték az FA-kupát is a vitrinből) átköltöztették a klubot a 90 kilométerre lévő Milton Keynesbe, ahol két évvel később az egykori Wimbledon FC immár MK Dons néven megkezdte működését a harmadosztályban (League One). Ahogy a szurkolók minden országban utálják a mesterségesen létrehozott klubokat (Németországban jó példa az egy-egy csapat felé áradó gyűlöletre a Hoffenheim és az RB Leipzig), úgy az MK Dons is állandó céltáblája a gúnyolódásnak: utálói csak FFC-nek, azaz Franchise FC-nek hívják a klubot, miközben egy rendes AFC Wimbledon-drukker....

Pardon? Milyen drukker? Merthogy az élet nem állt meg a Plough Lane környékén: 2002 nyarán az imént említett néven megalakult az új klub, amelynek 75 százalékos tulajdonjoga azóta is a Dons Trust szurkolói egyesület kezében van, aminek még lesz jelentősége a későbbiekben.

Két héttel később 230-an mentek el a játékostoborzóra, az első felkészülési meccset pedig 4567-en nézték meg a klub bérelt pályáján a Kingsmeadow-n.

2002 őszén pedig az angol foci legalsó bugyrában, a kilencedik osztályban meg is kezdte a szereplését az AFC Wimbledon, hogy innen felkapaszkodva 2011-ben egy tizenegyespárbaj végén feljussanak a profi liga legalsó, negyedik osztályába (League Two).

Egy közparkban tartott játékostoborzóval kezdődött a mese:

After starting again, holding trials on a common, earning promotion to the Football League - all with fans running the club - AFC Wimbledon will play their first ever game at their New Plough Lane home today, just a few hundred yards away from the Dons' old ground.

Amazing. pic.twitter.com/JmOR67mvfk

— Natter Football (@NATTERFOOTBALL) November 3, 2020

A 2016-17-es szezonban pedig végre összejött a nagy találkozás a gyűlölt MK Donsszal, immár a League One-ban, azaz a harmadosztályban.

Otthon csak egy van

A hazai műsorközlő ezeken a meccseken nem kevés malíciával harsoghatta bele a mikrofonba, hogy „a másik csapat", hiszen rendes AFC Wimbledon-szurkoló nem veszi szájára az MK Dons nevét. Hazai műsorközlőt azonban itt csak muszájból használunk, ugyanis a visszatérés előbb az életbe, majd a profi ligába nem jelentett egyet a hazatéréssel. A Plough Lane továbbra is használhatatlan volt, ráadásul 1991 óta jócskán belemart az idő vasfoga – abból stadion már nem lesz, ezt mindenki tudta.

A Dons Trustnak ugyanakkor kezdetektől fogva határozott célja volt, hogy csapat újra az eredeti ottonában játszhasson. Ha nem is ugyanabban a stadionban, de ugyanazon a címen.

„Amikor a Selhurst Parkba költöztünk, azt mondtuk egymásnak, ez csak átmeneti lesz" – idézi a BBC 2020. november 2-i cikke a szurkolói klub egyik vezetőségi tagját, Graham Stacey-t, aki azt is megindokolta, miért akartak mindenáron visszatérni a Plough Lane-re: „Bárhol lehetett volna az új stadion, persze. De mi Wimbledont képviseljük, itt játszani nekünk mindennél többet ér. Ez bele van kódolva a klub DNS-ébe."

A Wimbledon 1991-től 2002-es formális megszűnéséig játszott a Selhourst Parkban, míg az AFCW előbb albérlőként játszott a Kingsmeadow-ban, majd 2003-ban meg is vette azt, és máris közelebb került a Plough Lane-hez – legalábbis a térképen.

Nincs az a pénz, és mégis van!

Építkezni Londonban? Szép terv. Stadiont építeni Londonban? Bátor terv. Na, és ha a stadiont egy szurkolói kézben lévő, milliárdos befektetőkről hallani sem akaró klub építené? Az már a sci-fi kategória, ennyi erővel egy holdbázisról is álmodozhattak volna az AFC szurkolói.

Csakhogy ők álmodozás helyett inkább 2012-ben inkább megpályázták az elbontott stadion helyén álló üres telek építési jogát. Két évvel később, amikor eldőlt, hogy mégsem épül lakópark a telekre a klub levehette a napirendről a wimbledoni agárpálya (Wimbledon Greyhound Stadium) futballstadionná alakításának gondolatát, és beadhatta első terveit az új stadionra.

A few pictures from the exhibition for the New Plough Lane plans. pic.twitter.com/aZuWZcwTTU

— Haydon the Womble (@HaydontheWomble) June 27, 2014

2015 decemberében meg is kapták az építési engedélyt, a területet azonban csak 2018 márciusára tisztították meg teljesen, azaz akkor kezdődhetett el az építkezés.

A mámort egyedül az ronthatta kissé, hogy a telkek és építési költségek terén a világ egyik legdrágább városának számító Londonban még a „szurkolók klubja" sem kap ingyen semmit. Legfeljebb olcsóbban, ha azt egy másik szurkolótól szerzi be.

Az új Plough Lane ugyanis szinte teljese egészében közadakozásból épült fel!

2019 novemberében ugyanis kiderült, hogy az építkezés befejezéséhez sürgősen – 2020 januárjáig bezárólag – elő kell teremteni 11 millió fontot (kb. 4,4 milliárd forint). Az AFC szurkolói – akik túlnyomórészt hétköznapi melósok – pedig elkezdtek adakozni, és két hónap alatt összegyűjtötték az összeg felét egy alapítványba, amivel a hitelezők is beérték, így folytatódhatott az építékezés előkészítése.

A Wimbledon-szurkolók egy fantasztikus közösség, egészen elképesztő, amit összehoztak. Akkor vagyunk a legjobbak, amikor elfogy körülöttünk a levegő, amikor a legnagyobb káosz

– mondta Charlie Talbot, aki 1991 óta jár a csapat meccseire.

Az adakozás után egy Nick Robertson nevű helyi üzletember beszállásával (aki kisebbségi tulajdonosa lett a klubnak) végképp rendeződtek a dolgok, és májusban gőzerővel megindult az építkezés. A 2020-2021-es szezon kezdetén a változatosság kedvéért a Queens Park Rangers stadionjában játszott a Wimbledon, de már mindenki hazafelé tekintgetett.

Our new ground is looking good under the lights! @ProSportsImages#AFCWpic.twitter.com/DGwFxTo0sD

— AFC Wimbledon (@AFCWimbledon) December 8, 2020

„Amíg csak a terveket látod, nem tudod igazán elképzelni, hogy milyen lesz valójában az új otthonod. Osztoztunk pályákon, de egyik sem volt az igazi otthonunk.

Viszont látni a saját stadionunkat kék-sárgában, a székeken a Dons felirattal, az valami elmondhatatlan érzés

– mondta Stuart Deacons a klubbal foglalkozó 9yrspodcast című műsor házigazdája.

Az már a sors rosszmájú fintora, hogy a koronavírus járvány miatt telt ház, azaz 9500 szurkoló (a stadion igény esetén akár 20 ezer fősre is bővíthető) helyett üres lelátók ellőtt kellett megrendezni az elős valóban hazai mérkőzést 1991 óta. Az már tényleg csak a sors dramaturgiai mesterfogása lehet, hogy a "hazaköltözés" előtti utolsó meccset az MK Dons otthonában vívta a Wimbledon, a végeredmény 1-1 lett. Az élmény valóban majd akkor lesz teljes, amikor a decemberi eleji részleges nyitást követően végre megtelhetnek a lelátók a Plough Lane-en (és a világ több stadionjában is persze).

Micsoda utazás volt, nem hinném, hogy valaha is láthatunk hasonlót

– mondta egy szurkoló.

Dons banners out in force today! #[e-mail]/vALYWSxtUt

— AFC Wimbledon (@AFCWimbledon) December 5, 2020

A semmiből a szurkolók által alapított, majd életben tartott klub megmutatta, hogy nem csak a milliárdosok játéka a futball. Sőt, éppen ők azok, akik elvehetik azt az egyszerű szurkolóktól. Nekünk is a reményt jelenti a Wimbledon meséje: ha ebben a pocsék 2020-ban képesek voltak egy ilyen csodára, akkor mit tartogathat vajon a focinak 2021?!

Felemás stadionavató

Az új Plough Lane első mérkőzésén a Wimbledon a Doncaster Roverst fogadta, a meccset pedig mindenféle formában követő szurkolók a 18. percben boldogan csaphattak a levegőbe: új otthonuk első gólját ugyanis a hazai csapat játékosa, Joe Pigott szerezte meg Josef Bursik beadásából. A Rovers hat perccel később egyenlített, ahogy Pigott második góljára is tudtak válaszolni a vendégek, így a végeredmény 2-2 lett.