Lemondtam a válogatottságot, de Marco Rossi meggyőzött, hogy szükség van rám

Azt mondja Nikolics Nemanja, sorsszerű volt, hogy a Szerbia elleni hazai mérkőzésen ő vezethette ki csapatkapitányként a magyar válogatottat. Nagy utat járt be a támadó, hiszen 2013-ban, a Hollandia elleni csúfos, 1-8-as mérkőzésen debütált a magyar válogatottban, őszintén mesél arról az időszakról is, amikor lemondta a nemzeti csapatban való szereplést, ma pedig már világ- és Európa-bajnoki bravúrokra készül. S persze, azt is elárulja, miként lehet a Fehérvárral utolérni a Ferencvárost. Nagyinterjú.

Először arról meséljen, mik kavarogtak önben, amikor – pályafutása során először - csapatkapitányként vezethette ki a magyar válogatottat, ráadásul éppen Szerbia ellen.
Nem mindennapi szituáció volt, nagyon büszke voltam, örülök annak, hogy a szövetségi kapitány megbízott ezzel a megtisztelő feladattal. De azért próbáltam nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, hiszen a válogatottnak éppen az egyik legfőbb jellemzője, hogy rendkívül egységesek vagyunk.

Persze, valahol sorsszerű, hogy éppen szülőhazám ellen lehettem először a magyar nemzeti csapat kapitánya, úgy látszik, az égiek is úgy akarták, hogy ez így történjen.

De még egyszer mondom: nem akartam túlpörögni ezt, örülök, hogy egy gólpasszal tudtam segíteni a csapatnak, a második mérkőzésen pedig, ahol szintén én viselhettem a karszalagot, sikerült megverni a törököket.

Nikolics Nemanja vezette ki a magyar csapatot a Puskás Arénába Fotó: Polyák Attila - Origo

Személy szerint hogyan élte át az őszi menetelést? Az elején lehetett egyáltalán érezni, hogy itt valami nagy durranás készül?
Szerintem erre senki nem számított. Kevesen gondolták volna, hogy a Nemzetek Ligájában egy ilyen nehéz csoportban elsők lehetünk. A hab a tornán pedig a bolgárok idegenbeli, magabiztos legyőzése, valamint a varázslatos Eb-kijutás volt. A kulcs az volt, hogy végig magabiztosan tudtuk a saját játékunkat játszani, idegenben sem ijedtünk meg, és álltunk be védekezni. Ez már az ősz első találkozóján, Sivasban is tökéletesen látszott, ahol szerintem fantasztikusan játszottunk, nem túlzás, ha azon a meccsen 4-5 gólt rúgunk, a törökök egy szót sem szólhattak volna. Ez a kitűnő teljesítmény nagyon nagy lökést adott az egész őszre, hiszen mindannyian elhittük, jó úton járunk.

Most már bevallhatom, amikor Chicagóból visszatértem, nem gondoltam arra, hogy ismét válogatott lehetek.

Köszönöm a jó Istennek, és Marco Rossinak, hogy visszatérhettem a nemzeti csapatba, és újra átélhettem azt a csodát, ami 2015 őszén, Norvégia kétszeri legyőzése után már egyszer megtörtént velem. Az előző félévben nyújtott teljesítményünk egy olyan alap, amelyre nyugodtan lehet építeni.

A karrierje tökéletesen jelzi, mekkora utat tett meg a magyar válogatott az elmúlt években. Hiszen a gyászos emlékű, Hollandia elleni idegenbeli mérkőzésen (azt az 1-8-at sosem lehet feledni) mutatkozott be a válogatottban, 2013-ban. Mit élt át akkor, és mit azok után, amikor Izland ellen két perc alatt megfordítottunk egy vesztésre álló, sorsdöntő mérkőzést?
Lehet, hogy ennyi év távlatából furcsán hangzik, de akkor is büszke voltam, hogy bemutatkozhattam azon a mérkőzésen a válogatottban. Hiszen amikor 2006-ban Magyarországra érkeztem, távolinak tűnt, hogy bekerüljek a magyar válogatottba. Nagy utat jártam be, sokat dolgoztam azért, hogy mindez megtörténhessen, azt meg ugye, nem választhatja ki az ember, hogy melyik együttes ellen lép először pályára.

Nekem a világ egyik legjobb csapata ellen sikerült, tizenegy percet töltöttem a pályán Amszterdamban, és persze, hogy nagyon rosszul érintett a 8-1-es kudarc. Mindannyian letargikus állapotba kerültünk, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, de valahogy próbáltam túltenni magam a dolgon.

Az élet ment tovább, Egervári Sándort leváltották, négy nap múlva Andorra ellen játszottunk, már a kezdőcsapatban kaptam helyet, és szerencsére sikerült is gólt szereznem. Ez volt az a pillanat, amit évek óta vártam. Az élet ezért szép, kudarcok, mély hullámvölgyek és rendkívül szép pillanatok váltogatják egymást. Amikor az embert kudarc éri, az a cél, hogy a legrövidebb idő alatt álljon fel a padlóról, és menjen tovább, amikor pedig egy sikeres időszakban vagy, minél tovább talpon kell maradni, és meglovagolni a diadalt. Izland ellen ez az érzés kerített hatalmába, és az a cél, hogy ezt a lendületet és eredményességet minél tovább fenntartsuk.

A magyar válogatott fennállása óta először jutott kis sorozatban két Európa-bajnokságra Fotó: Polyák Attila - Origo

Miben más a mai magyar válogatott, mint a korábbiak? Miben tud mást, mit tud többet a szövetségi kapitány, mint az elődei?
Marco Rossi nagyon jól összeválogatta a keretet, és az ő személye is rendkívül sok energiát jelent a csapatnak. A tapasztalt játékosok mellett vagány fiatalok alkotják az együttest; Szoboszlai Dominik fantasztikus karrier előtt áll, Sallai Roland szintén rendkívül tehetséges, Nagy Ádám Angliában, a világ egyik legkeményebb bajnokságában edződik hétről hétre, Gulácsi az egyik legstabilabb teljesítményt nyújtja a Bundesliga teljes mezőnyében, Willi Orbán nemzetközi szintű védő, ez az a mag, amelyre még hosszú évekig építeni lehet. Rossi testhez álló taktikát választott ki, illetve megkereste azokat a játékosokat, akikkel az elképzeléseit meg tudja valósítani. Már a Honvédnál és a DAC-nál is remekül bevált a 3-5-2-es felállás, úgy tűnik, ez működik a válogatottnál is. Az eredmények azt mutatják, egyértelműen jó úton járunk, de most kell szerénynek maradni, és rátenni még egy lapáttal.

Az ön személye azért is érdekes, mert Rossinál tért vissza a nemzeti csapatba, holott korábban kijelentette: soha többé nem kíván a magyar válogatottban pályára lépni. Ma már elmondhatja: mi volt az évekkel ezelőtti elkeseredés fő oka? S mivel győzte meg végül Rossi?
Tudom, számos mendemonda keringett ezzel kapcsolatban, egyesek azt mondták, hogy konfliktusba kerültem, netán megsértődtem valakire.

Nemanja Nikolics öröme az Izland elleni Európa-bajnoki mérkőzésen 2016-ban Marseille-ben Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Az igazság az, hogy akkoriban a Chicago Fire első számú csatára voltam, rám épült a támadójáték, éppen ezért úgy éreztem, nem lett volna korrekt a klubommal szemben, hogy több órás repülőutak után fáradtan érkezzek vissza az Egyesült Államokba, de ugyanez a válogatotthoz való érkezésekre is igaz volt, ráadásul rendszeresen csak a kispadra jöttem haza Magyarországra. Ez nem működött. Meghoztam egy döntést, de senkinek sem a háta mögött cselekedtem, nem az újságokon keresztül üzengettem, hanem szemtől szembe odaálltam, és tájékoztattam erről Csányi Sándor elnök urat, és az akkori szövetségi kapitányt, Georges Leekenst is. De a távolból is ugyanúgy szurkoltam a magyar válogatott sikereiért. Mint már az előbb említettem, amikor hazatértem Székesfehérvárra, nem gondoltam arra, hogy még egyszer válogatott lehetek. Nem is ezért jöttem vissza a Vidibe.

Ám nem sokkal ezután Marco Rossi megkeresett, és megkérdezte, milyen állapotban vagyok, mennyire érzem motiváltnak magam, mert éppen egy olyan típusú csatárt keres, mint amilyen én vagyok.

Nem titok, több órán át beszélgettünk, és mivel abszolút éreztem a bizalmat, a visszatérés mellett döntöttem. Azóta sem bántam meg az elhatározásomat, és nem csak az eredményesség miatt, hanem azért is, mert minden úgy történt, ahogy a kapitány úr felvázolta nekem, végig hiteles maradt. Örülök, hogy hozzá tudtam tenni valamit a válogatott sikereihez, abszolút motivált vagyok, és az a cél, hogy ne csak a nemzeti csapattal, hanem a Vidivel is elérjem azokat a célokat, amiért hazajöttem.

Nikolics Nemanja ünnepli a gólját a válogatottban Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

S ha már a célokat említette, haladjunk időrendben. Tavasszal már jönnek a világbajnoki selejtezők, mire számíthatunk Anglia, Lengyelország, Albánia, Andorra és San Marino ellen?
Természetesen örültem a lengyeleknek, jó lesz visszamenni Varsóba, fantasztikus a nemzeti stadion, ha a körülmények engedik, biztos, hogy telt ház előtt játszunk majd. Egy rendkívül jó csapat, Lewandowski pedig a világ legjobb csatára. Angliát nem kell bemutatni, nagyon karakteres, erős gárda, Albánia a legerősebb rivális a negyedik kalapból, és persze, Andorrát és San Marinót sem szabad lebecsülni, elég, ha csak a 2017 júniusi, andorrai meccset említem.

Most sem mi vagyunk a favoritok, de ez a Nemzetek Ligájában egyszer már bejött, mindenesetre egy lengyelek elleni győzelem óriási lökést adna a folytatáshoz.

Ha tartjuk a jelenlegi szintet, akkor rendszeresen meg tudjuk majd tölteni a Puskás Arénát, és azért is kellenek a sikerek, mert a közvélemény már joggal várja, hogy 36 év után újra vb-résztvevő legyen a magyar válogatott.

Miután megvertük Izlandot, eldőlt, hogy – az Eb-történelem során először – sorozatban másodszor is a kontinensviadal résztvevői lehetünk. A sűrű tavasz után nem kevésbé eseménydús nyár vár ránk, ráadásul a Puskás Arénában játszhatunk az Európa-bajnok portugálokkal, a világbajnok franciákkal, és idegenben Németországgal. Hogyan szorongathatjuk meg nagynevű riválisainkat?
A lényeg, hogy ezen a három mérkőzésen – az addigra már remélhetőleg visszatérő szurkolók előtt – a szívünket, lelkünket vigyük ki a pályára. Az, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, nem jelenti azt, hogy mindhárom mérkőzésre magasra emelt fehér zászlóval kell érkeznünk. Élvezzük a három meccs összes pillanatát, de már a Nemzetek Ligájában is bebizonyítottuk, bárki ellen felvesszük a kesztyűt. Nem véletlen, hogy Marco Rossi is azt hangsúlyozta, harcosokat akar látni a pályán. A lényeg, hogy végig magabiztosan játsszunk, és e három találkozón azt is megláthatjuk, hol tartunk, és még mennyit kell fejlődnünk.

Nikolics Nemanja 12 meccsen hat gólt lőtt az NB I őszi szezonjában Fotó: Csudai Sándor - Origo

Egy kérdés erejéig azért térjünk ki a bajnokságra. Beszélgetésünk időpontjában a Ferencváros hét ponttal előzi meg a Fehérvárt, úgy hogy a zöld-fehérek egy mérkőzéssel kevesebbet is játszottak. Hogy lesz ebből aranyérem?
A terv az, hogy innentől kezdve ne hibázzunk, és folyamatosan nyerjük a meccseket. Nekünk csak saját magunkra kell koncentrálnunk, nem szabad a Ferencváros eredményeivel foglalkoznunk. Megesett, hogy viszonylag könnyen megszerezhető pontokat hagytunk veszni az őszi szezon során, mindebből tanulva sokkal koncentráltabban kell játszanunk ahhoz, hogy eredményesek tudjunk lenni. Szerencsére nagyon sok mérkőzés van hátra, viszont már egyszer sem szabad botlanunk. Ez nem kis teher, de bátor és jó támadófutballal utolérhetjük a Ferencvárost, és minél több mérkőzést kell hátul nullára lehoznunk. Meglátjuk, mindez mire lesz elég.

A jelenlegi, rendkívüli helyzetben hogy alakulnak a karácsonyi ünnepek?
Természetesen itthon leszünk, Fehérváron, csupán annyi kitérőt engedélyezünk magunknak, hogy meglátogatjuk a feleségem szüleit Kaposváron. Azt pedig, hogy mi lesz a karácsonyi menü, fogalmam sincs, ezt teljes mértékben Nórára bízom, hiszen remekül süt-főz.