Aki ekkor nem tudná a választ, annak segítségként hozzá lehetne tenni, hogy a csapatot előbb a hazáját megszálló külföldi hatalom szüntette meg, aztán országa egyik rettegett politikusa tette lehetetlenné, majd gazdasági okok miatt lerabolták vetélytársai, ezután saját tehetségtelen vezetői vitték csődbe, végül a koronavírus-járvány száműzte a másodosztályból.
Mivel mi nem egy német vetélkedő vagyunk, azonnal megadjuk a helyes választ: ez
az ezer oldalról támadott, többször lehetetlenné tett, mégis sikeres és népszerű csapat a Dynamo Dresden.
Amely jelenleg a német harmadosztályban, a Bundesliga3-ban listavezető. És melynek olyan regényes története van, mellyel kevés klub rendelkezik a világon.
A drezdai labdarúgás történetének ismertetését a II. világháborúval érdemes kezdeni. Ugyanis 1943-ban és 1944-ben egy drezdai csapat, a Dresdner SC lett a német bajnok. Bár azt egyértelműen nem lehet állítani, hogy minden klub a legjobbjaival vett részt abban a két bajnokságban. Egy nevet mégis meg kell említeni a kétszeres bajnokból. Helmut Schönét.
Bizony, minden idők legsikeresebb német szövetségi kapitánya ott játszott. Róla még lesz szó, de előtte rögzítsük, hogy az említett klub így beírta a nevét a sporttörténelembe, ám a vesztes háború után elsöpörte azt egy magasabb szintű történelem. A Németországot megszálló hatalmak ugyanis minden szervezetet, társulást megszűntettek, így a sportklubokat is. Ennek ellenére 1946-ban a tagok felélesztették a kétszeres bajnokot, és az ezüstérmes lett az első NDK bajnokságban, 1950-ben.
Viszont a bajnokság befejezése után az országot megszállás alatt tartó szovjetek végleg megszűntették azt, mondván imperialista gyökerű társaság.
A döntéshez természetesen találtak megfelelő ürügyet, állítólag a Zwickau elleni döntőben a szurkolói botrányosan viselkedtek. A megszüntetett csapat játékosainak többsége, köztük Helmut Schön is Kelet-Berlinbe utaztak és mivel akkor még nem állt a Fal, egyszerűen átsétáltak Nyugat-Berlinbe. Majd onnan már szabadon mehettek Nyugat-Németország más városainak csapataihoz.
Kelet-Németország egyik legjelentősebb városa, Drezda azonban nem maradhatott focicsapat nélkül. A szovjetek jóváhagyásával egy „demokratikus klubot" hoztak létre a helyi rendőrség sport iránt érdeklődő tagjai.
A Volkspolizei Dresden már alakulásának évében keletnémet kupát nyert.
Ahogy erőszakosan kiépült a kommunista hatalmi struktúra az országban, úgy társultak a rendőrség csapatához a még rettegettebb szervezet, az állambiztonsági hivatal emberei is. És 1953-ban elnyerte a csapat a Dynamo nevet, amely a szocialista országok többségében megillette az ilyen háttérrel rendelkező klubokat. Így a ma is létező drezdai gárda hivatalos alapítási ideje: 1953. április 12. A „stabil alapokhoz" azonnal sikerek is társultak: a bajnokságot Volkspolizei néven kezdő csapat az alapítása után néhány héttel már az új nevén, Dynamoként lett keletnémet bajnok.
És szerzett magának azonnal egy olyan ellenséget, amellyel szemben nem lehetett esélye. Az első bajnoki címet hozó év után bronzérmes lett a csapat, ám
ezt követően a rettegett Stasi mindenható elvtársa, Erich Mielke a drezdai csapat összes meghatározó játékosát a főváros klubjába, a Dynamo Berlinbe parancsolta.
Kelet-Berlinben ugyanis nem volt jelentős klub, a szocialista berliniek a város imperialista részébe a Herthához, a Blau-Weisshez, a TeBe-hez jártak meccsre. A sport egyébként is az ideológiai harc jelentős színtere volt a két Németország között, úgyhogy létkérdés volt Kelet-Berlinben létrehozni egy jó focicsapatot. Bármi áron.
A gyakorlatilag játékosok nélkül maradt Dynamo Dresden érthető módon három év alatt három osztályt zuhanva 1957 őszét már a negyedosztályban kezdte.
Legközelebb 1962-ben szerepelt a legjobbak között. 1967-ben a negyedik helyen végzett és először indulhatott nemzetközi kupában. 1971-ben lett másodszor bajnok, a sors fura igazságtétele, hogy az erőszakkal létrehozott Dynamo Berlin addig egyetlen bajnoki címet sem szerzett. Hiába próbálták a fővárosból eltaposni a vidéki nagy klubot, nem sikerült.
Egészen a hetvenes évek végéig. Addig a Dresden hat aranyérmet nyert. Ám az országot 32 éven keresztül rettegésben tartó Mielke még mindig hatalmon volt, és
20 évnyi kitartó alapozás, építkezés után a sport terén „elkészült a nagy mű". 10 egymást követő évben csinált az Állambiztonsági Hivatal és annak teljhatalmú vezetője bajnokot a Dynamo Berlinből.
Állítólag volt azokban a bajnokságokban minden: bírói csalások, az ellenfelek megvesztegetése, megfélemlítése, de a történelemkönyvekbe mégis az kerül, hogy ezen 10 év alatt csak hat ezüstérem jutott a Dresdennek. De legalább nem szüntették meg az állandóan üldözött szász gárdát. Ehhez persze hozzájárult, hogy a Stasi drezdai vezetője, Horst Böhm vezérőrnagy, aki országos szinten is az élvonalban volt, segítette a csapatot. Szép kis hatalmi harc volt ez az országot rettegésben tartó két vezető között.
Amikor a tíz kétes értékű berlini diadal után a '80-as évek végén már a keletnémet állambiztonsági hivatalnak kisebb gondja is nagyobb volt a focibajnokságnál, a drezdai csapat szerzett újabb két bajnoki aranyat. Így van neki összesen nyolc német bajnoki címe,
ennél több csak a Bayern Münchennek (30), a Dynamo Berlinnek (10) és a Nürnbergnek (9) van.
Az egyesített Németország statisztikusai kénytelenek ebbe a rangsorba utólag beleszámolni a keletnémet sikereket is.
A Dresdennek viszont voltak olyan eredményei, amiket nem kell szégyellnie. Az 1988-89-es szezonban az UEFA Kupában az elődöntőig jutott. Ott (akkor még így mondtuk) a nyugatnémet VfB Stuttgart búcsúztatta. Az 1990-91-es Bajnokcsapatok Európa-kupájában a negyeddöntőig jutott, és ott a későbbi győztes Crvena Zvezda ellen úgy búcsúzott, hogy a drezdai találkozó nem tartott 90 percig. Szurkolói ugyanis olyan balhét rendeztek, hogy a 78. percben véget kellett vetni a találkozónak. Egyesek kicsit félreértelmezték a hirtelen nyakukba szakadt szabadságot.
Az 1990-ben szerzett bajnoki aranyérmének köszönhetően nem csak a BEK-ben indulhatott,
hanem megmérkőzhetett az akkori Bundesliga bajnokkal, a Bayern Münchennel a Németország Kupáért is.
A találkozóra 1990. november 27-én került sor. Szűk két hónappal Németország újraegyesítése után.
A Jupp Heynckes által irányított Bayern négy frissen világbajnoki címet szerző játékossal, Raimond Aumann-nal, Stefan Reuterrel, Jürgen Kohlerrel és Olaf Thonnal állt fel, továbbá szerepelt a bajoroknál Stefan Effenberg, Thomas Strunz, Christian Ziege. A meccset mégis a keletnémet bajnok nyerte 1-0-ra, Torsten Gütschow góljával.
Ezt a kupát akkor írták ki először és utoljára, vagyis a Dynamo Dresdenen kívül senki nem nyerte meg.
És a drezdai csapat sikerszériája folytatódott. Az 1990-91-es, utolsó NDK bajnokságban a második helyen végzett, ezzel a kiírás értelmében a következő szezonban a Bundesliga1-be nevezhetett. Ám a volt Stasi-főnök, Mielke (aki egyébként 93 évet élt) politikai nyomása után az újraegyesüléskor gazdasági nyomással kellett szembenéznie a csapatnak. A gazdag nyugati klubok ugyanis pillanatok alatt lerabolták a szegény keleti rokont. Mások mellett a később háromszoros Bundesliga gólkirály Ulf Kirsten és a mai napig utolsó német Aranylabdás Matthias Sammer is innen igazolt nyugatra.
A Dresden az utolsó NDK-bajnokkal, a Hansa Rostockkal ellentétben mégis bent tudott maradni a Bundesliga1-ben. Négy évet töltött ott. Majd 1995-ben kiesett onnan. Valószínűleg örökre.
Mert a '40-es évek politikai üldözése, a '80-as évek ellehetetlenítése, majd gazdasági nyomása után a '90-es években saját vezetőinek dilettantizmusával kellett megküzdenie Drezda elsőszámú klubjának.
Rolf-Jürgen Otto elnök azt hitte, hogy a kapitalizmusban is úgy mennek a dolgok, mint a szocializmusban, és a pénzügyi mérleget úgy manipulálhatja, ahogy tették azt elődei évtizedeken keresztül.
Összehozott 10 millió márka adósságot, és hiába figyelmeztették a Bundesliga urai, hogy ez már nem a következmények nélküli NDK, őt nem érintette meg a változás szele. A bíróság 3 millió márka elsikkasztását bizonyította Ottóra, amiért hosszú időre börtönbe került, a klubot pedig a harmadosztályba száműzték.
Otto sorsa gondolom senkit nem érdekel, a Dynamo viszont talpra tudott állni. Ez annál is fontosabb volt, mert Kelet-Németország egykori területéről az RB Leipzig megjelenéséig nagyon hiányzott a minőségi labdarúgás. A Dresden 1991 óta az említett négy elsőosztályú éven kívül kilencet töltött a másodosztályban.
Tavaly ilyenkor is ott volt, és olyan okból esett ki, ami még hiányzott a balszerencse-listájáról. A világjárvány miatt.
Ugyanis gond nélkül bent maradhatott volna, ám talán a világ egyetlen csapatát sem sújtotta annyira a koronavírus, mint a Dresdent. Az újrainduláskor nem volt annyi egészséges játékosa, hogy mérkőzést játszhasson, csak három héttel később csatlakozhatott a mezőnyhöz. Ez behozhatatlan hátrány volt, és kiesett.
Ám a még ma is Dynamo névre hallgató Dresden továbbra sem hagyja magát! Az idei bajnokságban őszi bajnok lett a harmadosztályban. Jó úton haladt, hogy visszajusson a Bundesliga2-be. Ám a koronavírus ismét megtámadta! Először edzője kapta el a kórt, és a vele szoros kapcsolatban dolgozó játékosai karanténba kerültek. Így a január közepére csúszott őszi zárófordulóban nem tudott kiállni a Wehen elleni mérkőzésre. A közelmúlt ismétli önmagát?
Pedig a Dresdennek legalább Németország második vonalában a helye. Egyrészt a múltbeli eredményei, és peches ügyei kompenzálása miatt. Másrészt a szurkolói okán, akik közül 72 ezren vettek (pénzért!) fantomjegyet a karácsony előtti Darmstadt elleni Német Kupa-találkozóra, holott senki nem léphetett be a stadionba. Harmadrészt pedig azért, mert az egykori NDK területéről jelenleg csak három csapat játszik a két legmagasabb osztályban: az RB Leipzig, az Union Berlin és az Erzgebirge Aue.