Metszően hideg áprilisi este volt 2011-ben Gelsenkirchenben, néhány nappal húsvét előtt. A stadiont zsúfolásig megtöltő drukkerhad az időjárás tekintetében csak annak örült, hogy az ott megszokottal ellentétben nem esett az eső. Ugyanis
a világ egyik legmodernebb stadionjának a tetőszerkezete a tél során több helyen beszakadt, és egy furcsa német törvény miatt a javításával várni kellett néhány Dél-Amerikából rendelt alkatrészre.
A televíziós állások felett is a tető helyett az eget lehetett látni. A milliókat érő technika fóliákkal volt letakarva, és csak reménykedni lehetett, hogy a meccs alatt nem szakad le az ég.
Bár, a hazai szurkolókat az sem érdekelte volna, ha özönvíz zúdul rájuk. Ők ünnepelni érkeztek ezen az estén.
Aztán az első félidő utolsó percében szinte a maradék tető is leszakadt, a hatalmas hangorkántól, amikor a kék 7-es fantasztikus labdát kapott a 16-os előtt, elfektette Julio Cesart és a kapuba gurított. Majd a szögletzászlónál térdre borult a szurkolótábor előtt.
Az akkor a Veltins Arénában jelen lévők nem is sejtették, hogy milyen történelmi esemény tanúi voltak ebben a pillanatban.
Ugyanis az volt a gólszerző, Raúl pályafutása utolsó Bajnokok Ligája találata.
Azzal szerzett vezetést a Schalke a BL-címvédő Inter ellen. Majd a második félidő gólváltása után 2-1-re nyert. Mivel az első találkozón a Schalke talán történelme legemlékezetesebb mérkőzésén 5-2-re győzött Milánóban, így 7-3-as összesítéssel jutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Bizony, az a csapat, amely jelenleg biztos kiesőnek tűnik a Bundesligában, 10 évvel ezelőtt a kontinens négy legjobb gárdájának egyike volt.
A találkozó után óriási buli kezdődött a faluvégi csodastadionban. A hazai tábor szokása szerint megnevezte a mérkőzés legjobbját, akire egy kedves feladat várt. Természetesen Raúlra esett a választás.
A spanyol világsztár a ruhr-vidéki éjszakában már régen megvált a mezétől és egy szál trikóban ment ki a közönség közé.
Ott kapott egy szócsövet és igen behatárolt német tudása ellenére az ottani „Érik a szőlő, hajlik a vessző" szintű nótácskát énekeltette az ultrákkal. Azt a bulit nem csak a gelsenkircheni szurkolók nem felejtik, hanem senki, aki tanúja volt a stadionban.
Raúl akkor a Bajnokok Ligája legeredményesebb góllövője volt.
Aznap a 71. gólját szerezte az elitsorozatban. Ebből 66-ot a Real Madrid csapatában értel.
Nem is gondolta volna senki, hogy valaha más mezben pályára léphet. Semmilyen szinten, nemhogy a BL-ben. 16 évet játszott a Real Madrid felnőtt csapatában,
ám mikor Higuain mellé érkezett a csatársorba Benzema és Ronaldo, ő 33 évesen a távozás mellett döntött.
Anyagilag mesés szerződéstervezeteket tettek elé Katarból, Oroszországból és az Egyesült Államokból. Ám a Schalke akkori edzője, Felix Magath csak annyit mondott neki:
Velünk a Bajnokok Ligájában szerepelhetsz.
Ez a mondat döntött. Pedig ritka, hogy két ember annyira más felfogást képviseljen egy adott sportágban, mint Magath és Raúl. És a világon bizonyára van néhány tucat hely, amely vonzóbb egy madridi aranyifjú számára, mint a gelsenkircheni bányásztelepülés. Mégis az egész világot meglepve a spanyol fiú az esős Ruhr-vidékre igazolt.
Egyrészt 33 évesen még újabb sikereket szeretett volna elérni a futballpályán. Másrészt ő is tudta,
hogy mielőtt Magath korbácsot a kezébe véve kegyetlen edzővé vált, a '80-as években a világ egyik legtechnikásabb játékosa volt.
Remélte, hogy ki tudnak majd jönni egymással. Hamar kiderült, hogy Raúl remekül döntött. A Schalkénál Felix Magath nagyszerű csapatot irányított. A kapuban egy olyan tehetséges fiatalember állt, akinek mindenki óriási jövőt jósolt. Manuel Neuernek hívták.
Rajta kívül még két játékos lett a német válogatottal világbajnok 2014-ben, Höwedes és Draxler.
Itt szerepelt még akkor Metzelder, Farfán, Rakitic, Huntelaar. Nagyon jól illett ide Raúl.
A bemutatkozása fantasztikusan sikerült. 2010. augusztus 1-én, egy felkészülési mérkőzésen (melyet hivatalosan Liga Total Kupának hívtak), úgy győzte le a Schalke a Bayern Münchent 3-1-re, hogy Raúl a 25. és a 34. percben is gólt szerzett. Ez volt a belépője Németországban. Majd olyan meneteléshez segítette a Schalkét, melyhez hasonlóra az 1904-ben alapított gárda soha nem volt képes.
A Bajnokok Ligája csoportköréből továbbjutott, majd a nyolcaddöntőben a Valenciánál, a negyeddöntőben a címvédő Internél bizonyult jobbnak a csapat.
Raúl a Hapoel Tel-Aviv ellen két gólt szerzett ősszel, majd tavasszal Valenciában és Milánóban is betalált, majd jött az a bizonyos gelsenkircheni találat az olasz gárda ellen. Hamar közönség-kedvenccé vált Gelsenkirchenben is.
A Schalkét csak az elődöntőben tudta megfékezni a Manchester United. Raúl mind a 12 BL-mérkőzésen játszott. A Német Kupa elődöntőjében Münchenben az ő góljával nyert a Schalke 1-0-ra, majd a berlini finálé után felemelhette a trófeát.
Bármilyen furcsa, életében először nyert nemzeti kupát.
Ennek köszönhetően a következő szezonban az Európa-ligában szerepelhetett a királykék csapattal. A második számú kupasorozatban is először játszott. Társaival eljutott a negyeddöntőig, de ott hiába rúgott két találkozón három gólt is honfitársai, a Bilbao focistái ellen, a spanyol csapat 6-4-es összesítéssel jutott tovább. Mivel a szezon végén elhagyta a német gárdát,
a BL-ben 15 szezonban szereplő sztár Európa-liga szerepléssel lépett le az európai színpadról.
2012 nyarán egy felkészülési mérkőzésen búcsúzott a gelsenkircheni stadion közönségétől. Zsúfolt telt ház volt azon a találkozón, több tízezren kint rekedtek, ugyanis százezernél is többen szerettek volna a helyszínen elbúcsúzni Raúltól.
A kívül maradt rajongók számára a klub óriás kivetítőket helyezett el a stadion körül. A Schalke a távozó klasszisának új csapata, a katari Al Sadd ellen játszott. A spanyol legenda két gólt is szerzett,
majd amikor meglátta az oldalvonal mellett felmutatott táblán a 7-es számot, leballagott. Miközben hatvanezren felállva ünnepelték. Megölelte a táblát felemelő 12 éves srácot, aki az ő legnagyobb fia, Jorge volt.
Ezzel ért véget fantasztikus pályafutása érdemi része. Ezt követően két évig Dohában, egy évig New Yorkban vezetett le. Azok az évek már nem a szakmai sikerekről, inkább a pénzről szóltak. Az „örök Real-játékos" így gyakorlatilag a Schalkénál fejezte be a karrierjét, és ez a Ruhr-vidéken eltöltött két év annyira maradandó élmény volt számára, hogy a közelmúltban a következőket mondta egy német portálnak:
A Schalke mindig különlegesen kedves lesz a számomra. Azt hiszem nem mindennapos, hogy egy profi focista életében két klub is egyformán fontos szerepet játszik. Én így vagyok a Real Madriddal és a Schalkéval, holott lényegesen kevesebb időt töltöttem az utóbbinál. Mégis az a két év meghatározó az életemben.
A sok meghatározó élmény között nyilván előkelő helyet foglal el az a korábban említett gólja az Inter ellen. Hisz az volt az utolsó találata a Bajnokok Ligájában. Akkor azzal vezette a BL örök góllövőlistáját.
Azóta Lionel Messi és Cristiano Ronaldo megelőzte őt. Ám jelenleg is harmadik ezen a listán. Ám csak holtversenyben. Ugyanis 71-el áll a Bayern München lengyel sztárja, Robert Lewandowski is.
Ő pedig nemhogy aktív, de nagyon gólképes is mostanában.
Vagyis elképzelhető, hogy Raúl 10 évvel utolsó BL-gólja után ezen a héten lekerül a képzeletbeli dobogóról ebben a különleges versenyben.