Az üres stadionokban a szemünk láttára esnek szét az európai szupercsapatok

A koronavírus-járvány egy évvel ezelőtt tört be Európába, és alapjaiban változtatta meg a kontinens élsportját, az európai top bajnokságokat. Az öt nagy ligában (Premier League, La Liga, Bundesliga, Serie A, Ligue 1) sok olyan eredmény született, amelyre korábban gondolni sem mertünk. Mert az még belefér, hogy a Real Madrid kiessen a Spanyol Kupából egy harmadosztályú ellenféllel szemben, de aztán a sereghajtó Levante is győzni tudott Madridban. Franciaországban februárra általában szinte el szokott dőlni a bajnoki cím sorsa - a PSG javára, - most szó sincs erről. Szenved a Liverpool, és a Bayern München is. Megvizsgáltuk, mi történt az elmúlt egy évben a nagy európai bajnokságok élcsapataival a pályán, a háttérben, mi történt a futballgazdaságban és milyen további változások mentek végbe a vírusnak is köszönhetően.

A koronavírus hatásait mindnyájan érezzük. Azok is, akik nem kapták el a betegséget, azok is, akik nem az egészségügyben dolgoznak. A globális járványnak minden ember életére hatása van, nem kivétel ez alól az élsport sem. Szabados Gábor sportközgazdásszal és Dr. Kárpáti Róbert sportpszichiáterrel elsősorban arra kerestük a választ, hogy a labdarúgók és a klubok milyen nehézségekkel küzdenek a pályán és azon kívül a koronavírus hatásait illetően, és mik azok a trendek, amik miatt valamelyest megváltozhattak az erőviszonyok az európai topligákban.

Szabados Gábor szerint gyakorlatilag nincs olyan bevételi szegmense a kluboknak, amit ne érintene a járvány.

„A zárt kapuk mögött vagy limitált nézőszámmal megrendezett mérkőzések a jegybevételek elmaradásával már egyből direkt bevételkiesést okoznak. Pláne a nagycsapatoknál, amelyek rendszeresen megtöltik a hatalmas stadionjaikat.

Például a Barcelona és a Dortmund számára ez nyolcvan-kilencvenezres nézőszámot jelent, ami békeidőben a klubok teljes bevételének tíz-húsz százalékát jelenti.

A tévétársaságok is kevesebbet tudnak fizetni az ő hirdetési bevételeik csökkenése miatt, amit a kevesebb mérkőzés okoz. A kevesebb meccs kevesebb hirdetési időt jelent, ami a klubokra is kihatással van. Ha nincsenek meccsek vagy nézők, akkor kiesik a szponzori és merchandising bevételek egy része is.

A járvánnyal együtt egy gazdasági válság is elindult, aminek köszönhetően, ha kevesebb az emberek pénze, akkor kevesebbet költenek, így a szponzor is kevesebbet kap. Kiadási oldalon van néhány megtakarítás: mivel nincs néző, ezért másképpen rendezik a meccseket. A Bajnokok Ligája előző szezonjának befejezése is költséghatékonyabb volt, mert csak elmentek Lisszabonba, összességében a bevételi oldal szenvedi az igazi károkat."

Lassan teljesen megszokottá válnak az ehhez hasonló képek Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

A sportközgazdász szerint

a nagy európai bajnokságok legnagyobb csapatait érinti a legkevésbé a gazdasági visszaesés, de közülük is a német és az angol csapatok vannak a legkedvezőbb helyzetben,

nekik van a legstabilabb bevételük, nekik van a legjobb gazdálkodásuk. A spanyol bajnokság topcsapatainál viszont annak ellenére sem lehet gond, hogy hatalmas adósságot halmoztak fel.

A Real Madrid és a Barcelona nem gazdasági társaságok, hanem egyesületek, és adósságokat görgetnek maguk előtt, ami miatt akár bajba kerülhetnek.

Nem tudom elképzelni, hogy tényleges csődhelyzet következzen be, olyan mély a társadalmi beágyazottsága ezeknek a csapatoknak. Amikor a Realnál baj volt, a madridi önkormányzat magasan a piaci ár felett megvette a klub edzőközpontját. Napjainkban a Barcáról határozottan olyan hírek jönnek, hogy csődközelben van. Azonban nem mindegy, hogy lejárt, át- vagy beütemezett tartozásról beszélünk, utóbbi nem akkora baj, mert annak megvan a fedezete. A járvány tavaszi berobbanásakor a Barcelonánál hetvenszázalékos fizetéscsökkentés történt. Az biztos, hogy a katalánoknál valami drasztikus lépésre van szükség, amennyiben az információk a fennálló tartozásaikról helytállóak".

A válság konszolidálhatja az átigazolások és a fizetések összegeit, és csökkentheti a különbségeket, de a trendet nem lehet megállítani.

„Az átigazolási összegek növekedése abszolút nem ördögtől való. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szempontból nem lehet reális, hogy röpködnek a száz-kétszázmilliók euróban, míg például egy Zinédine Zidane-ért 2001-ben – mai viszonyokhoz képest kevésnek mondható - 77,5 millió eurót fizetett csupán a Real a Juventusnak. A klubok bevételei nőttek meg, és a piaci helyzet változott.

Mindig azt kérdezik, mikor pukkan ki ez a lufi. De ez nem egy lufi. Ténylegesen a labdarúgópiac növekedése áll mögötte.

Ez nem olyan, mint amilyen az ingatlanpiac. Amíg a klubok bevételei növekednek, addig ezek az összegek fenntarthatóak. Viszont a koronavírus és a válság redukálja a bevételeket, úgyhogy lehet, hogy most eljön az idő, hogy valamennyire racionalizálódnak ezek az összegek, de én ettől igazán hosszú távú hatást nem várok, maximum a következő egy-két évben nem dobálóznak majd óriási összegekkel.

Van egy bizonytalanság, hogy meddig fog ez tartani, de néhány év múlva a futball vissza fog térni a régi kerékvágásba.

A kisebb sportágaknak komolyabb gondokat okozhat, de a foci olyan elképesztő mértékű bevétellel bír, hogy ezt biztosan vissza tudják majd hozni."

A Barcelona kerülhet a legnehezebb helyzetbe az élcsapatok közül Forrás: AFP/Pau Barrena

"Soha ekkora esélye nem volt egy szuperligának, ez így kijelenthető. Ugyanakkor csak egy minimális esély nőtt egy nagyon kicsit, mondjuk 0,1 százalékról 0,3 százalékra. De ez még mindig csak matematikai esély.

A szuperliga olyan, mint a himalájai jeti – noha sokat beszélnek róla, soha nem látták, és senki sem fogja látni, mert ez a topkluboknak sem érdeke. A jelenlegi beágyazottságuk és a mostani versenysorozatok presztízse lényegesen nagyobb, mint amennyit a szuperligával nyernének.

Ez csak egy presszió az UEFA-val szemben, hogy az ő szájuk íze szerint alakítsák át az európai kuparendszert – jelenleg ez meg is történik a szemünk előtt. Amit Michael Platiniék megpróbáltak a BL-selejtezőjében a bajnoki ág létrehozásával, azt mára visszafordították, és megint a nagy klubok érdekében alakítják a sorozatot. Inkább ez a tendencia fog folytatódni, aminek a következő lépése az lehet, hogy a nagy nemzetközi bajnokságok topcsapatai akár alanyi jogon felkerülhetnek a főtáblára, a hazai bajnokságban elért helyezésüktől függetlenül" – tette hozzá Szabados Gábor, aki szerint a nagyok és a kicsik közötti különbség csak nőni fog.

„A válság a korábbiaknál jóval közelebb hozott minket ahhoz, hogy ne így legyen, de ez hasonló a szuperligához. Egy minimális esély nőtt csak meg erre".

Edzőmeccsek és szorongás

Dr. Kárpáti Róbert sportpszichiáter szerint elsősorban a meccshangulat hiánya és a bizonytalanság az, ami hatással lehet csapatokra és a játékosokra.

„A mostani időszak és korábbi, koronavírus-járvány előtti időszak között hatalmas különbség van a játékosok és a szakemberek szempontjából, ugyanis a lezárások óta az összes meccsnek edzőmeccs hangulata van. Ebből a szempontból

teljesen mindegy, ki az ellenfél. Nincs néző, nincs hangulat, csend van a hatalmas stadionokban. A kartonfigurák lehet, hogy jól mutatnak a közvetítésekben, de a játékosok számára ez teljesen közömbös.

A focisták nem kapják meg azt az adrenalinlöketet, amit egy teltházas meccs jelent, amikor már bemelegítés alatt zúg az aréna. Sokkal nehezebb rápörögni a meccsekre, mint korábban. A topcsapatoknak talán még nehezebb dolguk van, mint egy kisebb csapatnak, amelyik esetleg kisebb stadionban, kevesebb nézővel szerepel normális körülmények között is".

A szakember szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a koronavírus ugyanolyan szorongást okozhat egy profi focista életében, mint bármelyik hétköznapi ember számára.

A kartonszurkolók maximum a tévében mutatnak jól Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Marius Becker

„Van egy permanens szorongás, ami abból fakad, hogy hiába tart be akár minden előírást a sportoló, a családból bárki hazaviheti a vírust, akkor pedig a sportoló kiesik a fertőzés miatt. A betegség után nem elég feltétlenül egy negatív teszt, komoly protokollnak kell megfelelni, hogy újra lehessen sportolni. Ez a feszültség a játékosok mellett a stábtagokra is ugyanúgy ráülhet, nem lehet tudni, kiből mit hoz ki a szokatlan helyzet.

A Covid előtti és utáni időszak gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs egymással.

A mostani életforma sokaknak szorongásokkal teli, ez pedig nem olyan, mint egy meccsláz vagy lámpaláz, ez egy rossz szorongás, ami a mindennapjaikat uralja. Soha nem lehet tudni, ki fertőződik meg, ki minősülhet kontaktszemélynek, mikor térhet vissza, anyagilag meddig bírja elviselni egy-egy klub a nehézségeket.

Sok helyről lehetett hallani, hogy csökkentek a fizetések. Nyilván nem a topjátékosok megélhetése került veszélybe, de ez is egy változás, amihez alkalmazkodni kell, ez sem tesz jót az emberek pszichéjének. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy ez bármilyen motivációs problémát okoz, ugyanis ezen a szinten a játékosokat nem a pénz motiválja, hanem a siker".

A következő oldalon megnézzük, hogy változott az egy évvel ezelőtti angol és francia listavezető, a Liverpool és a PSG helyzete a járvány kitörése óta