Amikor 1987. június 17-én az akkor 37 éves Klaus Fischer vezetést szerzett a VfL Bochumnak a Fortuna Düsseldorf ellen aligha gondolta volna, hogy ezzel egy olyan listára betonozta be magát, melynek első három helyén több mint 30 éven át semmi nem változott. Ugyanis ettől a pillanattól egészen 2019 decemberéig a Bundesliga örök góllövőlistája így nézett ki:
Valamivel több, mint egy évvel Fischer utolsó gólja után, 1988. augusztus 21-én a szocialista Lengyelország fővárosában, Varsóban született meg az a gyermek, aki szinte mindent megváltoztathat. Az említett fiú, Robert Lewandowski öt hónappal Fischer utolsó Bundesliga1-es meccse után látta meg a napvilágot, majd 32 és fél évvel később, 2021. március 6-án megszerezte a 267. Bundesliga1-es gólját. Ezzel egy találatra került Klaus Fischer megdönthetetlennek gondolt csúcsától, és szombaton utolérheti, sőt meg is előzheti a legendát ezen a veretes listán.
De legenda volt valójában Klaus Fischer? Az biztos, hogy azok közül, akik ismerik Gerd Müller és Jupp Heynckes nevét, sokan soha az életben nem hallották Fischerét.
Ki ez a Fischer, aki ebben a pillanatban még a második legtöbb gólt szerezte a Bundesliga 1963 óta íródó történelmében?
A már nem egészen fiatal focirajongók számára elég egyetlen jelenetet feleleveníteni pályafutásából, és máris a fejükre csapnak. Ő volt az,
aki minden idők egyik legemlékezetesebb vb-mérkőzésén, az 1982-es francia-német elődöntő hosszabbításában 3-3-ra alakította az állást.
Azzal a csodálatos „ollózós mozdulattal", mely már korábban védjegyévé vált. Előtte a spanyolok elleni 2-1 alkalmával is eredményes volt.
Ha az előbbi gólt nem szerzi, akkor Németország csak a bronzmeccsen játszhat a döntő helyett, ha az utóbbit nem, akkor a legjobb négy között sincs. Azon a világbajnokságon csak egy találkozóról hiányzott, holott ott volt a keretben Karl-Heinz Rummenigge és Horst Hrubesch is csatárposzton. Fischer a három legfontosabb mérkőzést végig játszotta, vagyis oroszlánrészt vállalt az ezüstérem kiharcolásában.
Akkor már 32 éves volt, a vb-döntővel búcsúzott a válogatottól. Öt év és 45 találkozó után. Ha ekkora focista volt, ha minden idők (most még) második legtöbb Bundesliga gólját szerezte, akkor miért csak 27 évesen lett válogatott? A kérdésre a válasz nagyon egyszerű:
csak négy évvel fiatalabb Gerd Müllernél. Ez pedig meghatározta Fischer egész karrierjét.
21 évesen olyan dologba keveredett, ami majdnem tönkre tette az egész életét. Ugyanis örökre eltiltották a labdarúgástól. Ám erről majd később! Előtte térjünk vissza karrierje elejére. 18 évesen már alapember volt az 1860 Münchenben. Második Bundeliga1-es mérkőzésén, a müncheni derbin találkozhatott a már akkor a világ egyik legjobb csatárának számító Gerd Müllerrel.
Akkor még nem sejtette, hogy miatta nem futhat be olyan karriert, amilyet szeretne. Azon a találkozón nem csak a Bundesliga örök góllövőlistáját valószínűleg örökké vezető csatár volt ott a Bayern mezében a világsztárok közül, ugyanis a Beckenbauer-Schwarzenbeck-Roth-trió szorításából kellett volna Sepp Maier kapujának közelébe jutnia. Nem nagyon sikerült.
Harmadik meccsén, a Nürnberg ellen viszont már megszerezte első felnőtt bajnoki gólját. Abban a szezonban kilencig jutott, a következőben pedig 19-ig. Ennyivel nyolc szezonban is gólkirály lehetett volna Bundesligában.
De nem az 1969-70-es idényben, amikor Müller pont kétszer ennyit, 38-at rúgott.
Ráadásul a remek teljesítménye ellenére az oroszlánok kiestek a Bundeliga1-ből, ő viszont akkor már túl jó volt a második vonalhoz. Így a Schalkéhoz igazolt. Ezzel belekeveredett 1971 tavaszán a Bundesliga legnagyobb (és egyetlen bizonyított) bundabotrányába, amely 10 klubot, 60 sportembert és 18 mérkőzést érintett.
A Schalke-ra csak egy mérkőzés elcsalását tudták rábizonyítani, viszont mivel az egyetlen klub volt, mely nem volt hajlandó együttműködni a nyomozó hatósággal, az ő játékosai kapták a legsúlyosabb büntetést.
Első fokon örökre eltiltották a német futball olyan sztárjait, mint Nigbur, Fichtel, Rüssmann, Libuda és Fischer.
Utóbbi 2.300 márkát kapott a Bielefeld elleni vereségért. Ezt 2-3 hónap alatt egy civil is megkereste akkoriban, vagyis ennyiért 21 évesen majdnem véget ért ígéretesen induló karrierje. Valószínű, hogy ilyen fiatalon, a csapatnál újoncként talán csak sodródott a többiekkel, és mivel nem jelenthetett sérültet az ominózus mérkőzés előtt, kénytelen volt pályára lépni. Óriási szerencséje, hogy nem volt egyértelmű az egész szövevényes ügy, ezért néhány idősebb játékos beáldozása árán másodfokon sok fiatal visszakapta a játékjogát.
Három évvel a hazai rendezésű vb előtt több tucat játékos kiiktatását nem vállalhatta a szövetség, így Fischer már 1971 őszén a nyitófordulóban játszhatott. Ennek örömére rúgott egy mesternégyest a Hannover otthonában. A szezon során pedig összesen 22 gólt szerzett.
Ám Müller ekkor rúgta azt a legendás 40-et, ami a mai napig a csúcs egy idényben.
Nemes, ám egyesélyesnek tűnő vetélkedés kezdődött közte és Müller között. Fischer hat bajnokságban rúgott 20 vagy annál több gólt.
1969-től 1979-ig minden évben 10-nél többször tudott eredményes lenni a bajnokságban.
Ilyen hosszú időn át ilyen eredményesen teljesítő csatára Németországnak csak kettő volt a történelemben: Gerd Müller és Jupp Heynckes. Mindkettő csak négy évvel idősebb Fischernél, és mindkettő ugyanazon a poszton játszott. Így Müller szerepelt szinte mindig a válogatottban, még a világklasszis Heynckes is csak a padról nézhette. Harmadik embert behívni erre a posztra felesleges volt,
így Fischer sem a '72-es Európa-bajnokságon, sem a '74-es vb-n nem került a keretbe.
Müller volt a sztár, Heynckes legalább szintén világ- és Európa-bajnok lett, viszont Fischer csak otthonról nézhette ezeket a sikereket. Hiába termelte ipari mennyiségben a gólokat, be sem mutatkozhatott a válogatottban, és sokáig gólkirály sem lett a Bundesligában.
Aztán hetedik szezonjában végre elérte az álmát. Az 1975-76-os pontvadászatban Gerd Müller egy műtét miatt a bajnokság harmadát kihagyta, és Fischer megszerezte egyetlen gólkirályi címét. Annak a pontvadászatnak a végén Európa-bajnokságot rendeztek, és mivel Gerd Müller 1974-ben a vb után lemondta a válogatottságot, Heynckes pedig már elmúlt 31 éves, úgy tűnt végre megnyílt az út az akkor már 26 éves Fischer előtt.
Pechére ezt egy ember nem gondolta így: Helmut Schön, szövetségi kapitány. Ki sem próbálta a válogatottban.
Az 1976-os Eb-re csatárként Herbert Wimmer, Dieter Müller, Bernd Hölzenbein és Ronald Worm utaztak. Közülük csak Hölzenbein van az első 30-ban az említett örök góllövőlistán. Persze tudjuk, hogy más termelni a klubmérkőzéseken a gólokat és más a válogatottban, de ha valakit ki sem próbálnak az utóbbiban, úgy nem tud bizonyítani.
Pedig Fischer az egész '70-es években bombaformában játszott! 1975-ben a Karlsruhe ellen egy szöglet után megszerezte az első „ollózásos gólját". Ha akkor már létezett volna Puskás-díj biztosan megkapja érte.
( Az említett gól 1:53-tól látható)
Ezzel a mozdulattal több találatot is elért, gyakorlatilag ez vált a védjegyévé. Így talált be a franciák kapujába is a már említett vb-elődöntő hosszabbításában. Visszavonulása után, amikor már a róla elnevezett focisulit vezette, a gyerekek állandóan ennek az ollózásnak a bemutatását követelték tőle. Amíg fizikailag képes volt rá, meg is mutatta a leendő focistáknak.
Az egyik német televízió show műsorában is sikerült ez neki, utcai ruhában.
Térjünk vissza a '70-es évekbe. Életében először és utoljára gólkirály lett. A miniágyúval a vitrinjében is tovább ontotta a gólokat. 1976 októberében négyet rúgott az Olimpiai Stadionban Sepp Maiernek, a Bayern München csodakapusának.
A mai napig az a 0-7 a Bayern legnagyobb veresége a Bundesligában.
Folyamatos nagyszerű teljesítményének köszönhetően 27 évesen, 1977 áprilisában egy Norvégia elleni barátságos meccsen végre bemutatkozhatott a National11-ben. Rögtön szerzett két gólt. Majd ezt a duplázást abban az évben még háromszor produkálta: Argentína, Mexikó és Svájc ellen, míg Brazíliának, Finnországnak, Wales-nek 1-1-et lőtt.
1977-ben a kilenc válogatott fellépésén 11 gólt szerzett!
Végre elismerték ott is a tudását. Bekerült az 1978-as vb-keretbe is, és Argentínában a hat mérkőzésből ötön játszott.
Fantasztikus focisták, Bernd Hölzenbein, Karl-Heinz Rummenigge és Dieter Müller közül kerültek ki a csatártársai. Ezek a sztárok a hat mérkőzésből hármon nem tudtak betalálni.
Az NSZK a legjobb 8 között búcsúzott, Fischer egyetlen gólt sem szerzett a vb-n.
A Helmut Schön-t váltó új kapitány, Jupp Derwall is alapemberként számított rá. Az Eb-selejtezők során 5 meccsen 6 gólt szerzett. Ő lehetett volna a National11 sztárja az első nyolccsapatos kontinenstornán. Ám 1980 márciusában a Bayer Uerdingen elleni mérkőzésen olyan súlyosan megsérült, hogy csak 1981 januárjában tért vissza. Közben a társai Európa-bajnokok lettek.
Fischer szárnyalása idején a kontinenstornákon az NSZK szerzett két arany- és egy ezüstérmet, ám ő egyik sikernek sem lehetett részese.
Különböző okokból. Szerencséjére a sérüléséből is jó formában tért vissza, így oroszlánrészt vállalt az 1982-es vb-ezüstérem megszerzéséből. Legalább ezt megadta neki a sors!
A vb döntő volt az utolsó válogatott találkozója. 45 mérkőzésen 32 gólt szerzett.
A Schalke mezében töltött tíz szezonja során 182-szer volt eredményes bajnoki mérkőzésen, a gelsenkircheniek házi góllövőlistáján a második helyezett Klaas-Jan Huntelaar pont 100-al szerzett nála kevesebbet.
Aligha kétséges, hogy ezt a listát az idők végezetéig vezetni fogja. Főleg ha a Schalke eltűnik az élvonalból. Klaus Fischer az 1860 München mezében tinédzserként 28 gólt szerzett,
majd már jócskán túl a 30-on a Kölnében 31-et, a Bochuméban 27-et lőtt.
Így jött össze a 268 Bundesliga gól, amelyről mindenki azt hitte, hogy örök második helyet biztosít neki Gerd Müller mögött. Ám Robert Lewandowski (aki eddigi 267 góljával már öt gólkirályi címet szerzett) hamarosan megelőzi őt. Akkor már csak Gerd Müller lesz a lengyel előtt ezen a listán.