Vannak edzők, akik kiválóan értenek ahhoz, hogy kell egy középszerű csapatot naggyá tenni. Többek között ez David Moyes-ra is igaz. A skót tréner a 2000-es évek második felében volt pályája csúcsán, amikor a kiesés ellen küzdő Evertonból szinte élcsapatot csinált. Tizenegy sikeres szezon után aztán 2013-ban a Manchester United kedvéért elhagyta a liverpooli együttest. A rajongóknál Moyes lett „Ferguson kiválasztottja", de hamar kiderült, hogy nem sokban hasonlít legendás honfitársára.
Tavaszra már olyan szalagcímek jelentek meg az angol sajtóban, hogy „Moyes rossz edző". A csapat végül a hetedik helyen zárt a bajnokságban. 1995 után először nem sikerült kvalifikálni a csapatot a Bajnokok Ligájába, és 1990 óta először nem rendezhettek nemzetközi kupameccset az Old Traffordon. Tény, hogy nem lehet csupán Moyes nyakába varrni a United mélyrepülését, mivel ebbe a feladatba aztán később olyan menedzserek bicskája is beletört, mint Luis van Gaal vagy épp José Mourinho.
Viszont a csalódást keltő eredmények miatt az 57 éves skót edzőt még az idény vége előtt kirúgták, karrierje pedig innentől kezdve óriási lejtmenetet vett. 2014 és 2018 között négy különböző klubtól rúgták ki.
A manchesteri együttes után a Real Sociedad, a Sunderland és a West Ham United vezetőedzője is volt. Spanyolországban töltött egy éve alatt ugyan a Sociedad teljesítménye visszaesett, de Moyes felülmúlta az erőforrásait. A Sunderlandnél egyik mutató sem volt pozitív, így a szezon végén ki is esett a csapat az élvonalból. A West Hamnél viszont javult a csapat, ám nem kínáltak neki új kontraktust, így a 2017-2018-as szezon végeztével távozott.
A londoni klub az előző szezon felénél kiesőhelyen állt Manuel Pellegrinivel. Ezért a tulajdonosok 2019 decemberében kirúgták az argentin szakembert, és visszahívták David Moyest, hiszen ha valaki, akkor ő képes naggyá tenni egy kiesőhelyen álló együttest.
Most csak rövid távú céljaink lehetnek, szeretnénk győzelmeket gyűjteni, és elmozdulni a tabella hátsó régiójából"
- szögezte le kinevezésekor Moyes.
Nos, ez a célkitűzés gyorsan sikerült, ugyanis Moyes a közvetlen rivális Bournemouth elleni 4-0-s győzelemmel tért vissza a West Ham kispadjára, és rögtön elmozdította csapatát a kiesőzónából. A 2019-2020-as szezon hátralévő részében stabilizálta a csapatot és 2018 után ismét benntartotta a háromszoros FA-kupa-győztes klubot az élvonalban. A következő idényben pedig aztán magasan túlszárnyalta az elvárásokat.
Az idei szezonban hatalmas a harc a BL-indulást jelentő helyekért a Premier League-ben. Jelenleg a második helyen álló Manchester United és a hatodik helyen álló Everton között mindössze 9 pont a különbség. Így jó eséllyel a bajnokság végéig szoros lesz a versenyfutás a Bajnokok Ligájáért.
Bár még korai lenne a West Ham Unitedet soha nem látott magasságokba emelni, azért a csapat idei szereplése mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A londoni együttes jelenleg az ötödik a PL-ben, de február végén a tabella negyedik helyén is állt, miután legyőzte a Tottenhamet. Ez azért is tűnik óriási bravúrnak, mert a klub legjobb bajnoki helyezése egy harmadik hely, amelyet 1986-ban ért el.
De vajon mi történt azzal a csapattal, amely az előző szezonban épphogy megmenekült a kieséstől, idén viszont a top négy legfőbb üldözője lett?
Alighanem kijelenthető, hogy a csapat menedzsere, David Moyes a siker kulcsa.
Érdekesség, hogy a klub pénzügyi helyzete nem gyarapodott túl sokat tavalyhoz képest, mégis a csapat kilenccel több pontot gyűjtött már idén, mint a 2019/20-as szezonban összesen.
Tavaly a bajnokság ezen szakaszában a West Ham a 18. helyen állt, mindössze 24 pontot gyűjtve, jelenleg viszont 48 ponttal az ötödik a tabellán. Ennek az óriási formajavulásnak az oka a skót menedzser által alkalmazott taktika és az „okos" igazolások. Moyes ugyanis az az edző, aki sztárok helyett fillérekért vásárol tehetséges játékosokat.
A West Ham 27 forduló alatt mindössze hét mérkőzést veszített el ebben a szezonban, ez a szám kettővel kevesebb, mint ahányszor a regnáló bajnok Liverpool kikapott.
Ez leginkább annak tudható be, hogy a védelem szilárd lábakon áll. Ebben nagy szerepe van a Watfordtól kölcsönvett rutinos hátvédnek, Craig Dawsonnak, aki remek párost alkot Angelo Ogbonnával a védelem tengelyében. A West Ham a 30 éves angol védővel a kezdőjében csupán a Liverpooltól és a listavezető Manchester Cityől kapott ki eddig a bajnokságban. Rajtuk kívül a védelem fontos láncszeme még a cseh válogatott Vladimir Coufal, akit mindössze 5 millió fontért szerződtettek a Slavia Prahától. Teljesítményével a 28 éves játékos bebizonyította, hogy méltó utódja lehet Pablo Zabaletának a védelem jobb oldalán.
Moyes a 2020-as szezon egyik legjobb igazolását ütötte nyélbe azzal, hogy 15 millió fontért megszerezte Tomás Souceket a Slavia Prahától. A cseh válogatott játékos igazi box-to-box középpályás. Érkezésével a West Ham középpályáját nehezebben tudták átjátszani az ellenfelek, persze ehhez olyan társakra is szükség volt, mint a rutinos Mark Noble, vagy épp Declan Rice, aki igazi pajzsként funkcionál a West Hamben.
A támadószekcióban is alapos változtatásokat hajtott végre a skót tréner. Érkezett Pablo Fornals, valamint két szélső, Jarrod Bowen és Said Benrahma. Ugyanakkor kölcsönben elengedte a Portóhoz a klub egykori rekord igazolását, Felipe Andersont, hogy visszanyerje önbizalmát. Ez a transzfer is bizonyította, hogy Moyes nem fél megmutatni kemény oldalát a játékosainak. Ez akkor is megmutatkozott, amikor januárban jelentős veszteséggel eladta az Ajaxnak a rekord pénzből szerződtetett Sebastien Hallert, és inkább bizalmat szavazott Michail Antoniónak. Az angol csatár - aki hamarosan bemutatkozhat a jamaicai labdarúgó-válogatottban – a tavalyi bajnokság utolsó négy fordulójában 6 gólt szerzett, ráadásul a bennmaradás szempontjából kulcsfontosságú mérkőzéseken.
Az eredményesség szempontjából reménykeltő volt a tavalyi karanténidőszak utáni újrakezdés, ugyanis a csapat az utolsó hét bajnokiján csupán egyszer szenvedett vereséget.
Januárban Jesse Lingard személyében a kirakós hiányzó darabját is a helyére illesztette Moyes. A skót tréner jól ismeri az angol válogatott labdarúgót, mivel korábban a Manchester Unitednél együtt dolgoztak. Lingard lendületet és kreativitást hozott a West Ham támadásaiba.
Akárcsak a „Kalapácsosokra", úgy a Unitedtől jelenleg kölcsönben szereplő Lingardra is igaz az óriási formajavulás tavalyhoz képest,
hiszen a 28 éves játékos a Vörös Ördögök színeiben 22 mérkőzésen csupán egyszer tudott betalálni az előző szezonban, ezzel szemben új csapatában kapásból két góllal debütált, jelenleg pedig négynél jár hat meccs alatt.
Az idei szezonban meglepetésre remeklő West Ham United szereplése kétségtelenül a játékosok kemény munkájának és formajavulásának köszönhető. Azonban David Moyes taktikáját is el kell ismerni. Ugyan a nyugat-londoni együttesben már Manuel Pellegrini alatt is meg volt a potenciál, de Moyes volt az, aki a fogaskerekeket a megfelelő helyre illesztette és egy jól olajozott gépezetet csinált az addig szerényen muzsikáló bandából.
Noha az angol fociklubok általánosságban a leggazdagabbak a világon, az elmúlt években azért láthattuk arra példát, hogy a PL-ben időnként az esélytelenebbeknek is kijön a lépés. Remek példa erre a Leicester City 2016-os tündöklése. Mindenképpen okot ad az örömre, hogy az óriáscsapatok mellett a szerényebb költségvetésű együttesek is versenyben tudnak lenni a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikéért. Amennyiben a West Ham a BL-t jelentő negyedik helyen végezne az legalább akkora meglepetés lenne, mint a Leicester bajnoki címe.
Nos, erre minden esélye megvan a West Hamnek, ugyanis tíz fordulóval a bajnokság vége előtt csupán két ponttal van lemaradva a negyedik Chelsea mögött, úgy hogy egy meccsel kevesebbet játszott.
Bár Pep Guardiola irányításával fantasztikus szezont produkál a Manchester City, elképzelhető, ha a londoni csapat bejut a legrangosabb európai kupasorozatba, akkor David Moyes méltó vetélytársa lehet a katalán trénernek az év edzője címért folytatott küzdelemben.