1971. április 17-én a Bielefeld úgy utazott a Schalkéhoz, hogy csak két ponttal gyűjtött többet, mint a jobbik kieső helyen álló Offenbach. A Bielefeld az egész bajnokságban a kiesés-bentmaradás határán járt kötéltáncot. A 27. fordulóban legyőzte az utolsó Oberhausent, és mivel az Offenbach kikapott a Hertha vendégeként (Varga Zoltán lőtte a nyugat-berliniek első gólját) a gelsenkircheni kirándulás előtt éppen bentmaradást érő pozícióban volt. Ám mivel a tőle 120 km-re lévő település csapata 5 pontra volt a listavezetőtől, vagyis a bajnoki címért harcolt, egyértelműen a hazai csapat, a Schalke volt a mérkőzés esélyese.
A Bielefeld nem bízott abban, hogy a pályán sikerül a pontszerzés, ezért más módszerekhez folyamodott. 40 ezer márkát ígért a Schalke játékosainak a találkozó elvesztéséért.
Ez óriási összeg volt, de sokfelé osztva már nem olyan mesebeli.
Tiszta hülyék voltunk! Hiszen 2000 márka volt a győzelmi prémiumunk, míg ezért a vereségért 2300-at kaptunk fejenként."
Ezt Klaus Fischer mondta, évtizedekkel később. Fischer évtizedeken keresztül a második helyen állt a Bundesliga örök góllövőlistáján, csak néhány hete taszította le a harmadik helyre Robert Lewandowski.
1971 tavaszán 21 évesen még csak egy ígéret volt. Mint elmondta, az ilyen bundákat mindig a nagy öregek intézték. Természetesen ő is hallott róla a meccs előtti héten, de különösebben nem volt beavatva. A többieknek köszönhetően azért olajozottan működött a dolog.
A korábban a Schalkéban játszó bielefeldi focista, Waldemar Slomiany a mérkőzés előtt egy táskát helyezett el a WC-ben a 40 ezer márkával.
A pénz tehát megérkezett, ám a Schalke focistáit megosztotta az ügy. A táska az öltözőben pihent, de nem mindenki tudta, mi van benne. Stan Libuda, aki nemcsak az akkori gárda legnagyobb sztárja, hanem csapatkapitánya is volt, természetesen tudta. Idegesen mondta a kivonulás előtt, hogy ezt ő nem képes megtenni. Az első számú kapus, Norbert Nigbur a meccs előtt közölte, hogy megsérült, így nem tud játszani. A tartalékkapusnak érkezett, 20 éves Dieter Burdenski került a helyére. Úgy ment ki a Schalke a lebeszélt meccsre, hogy a beavatott kapus helyett egy olyan fiatal szerepelt a bundameccseken legfontosabb pozícióban, aki nem tudta, hogy ki kell kapniuk. Burdenski parádézott a mérkőzésen, a Kicker mérkőzésről tudósító újságírója a legjobb osztályzatot, az 1-est adta neki, és bekerült a forduló válogatottjába.
Viszont társai manipulációját nem tudta megakadályozni, a védők sokadik szerencsétlenkedése miatt Gerd Roggensack a hajrában betalált a kapujába.
A megbeszélteknek megfelelően nyert a Bielefeld, és a semmit sem sejtő fiatal kapust nagyon meglepte egy társa a lefújást követően. Erről ezt mondta évtizedekkel később:
A mérkőzés után az egyik idősebb játékostársam azt mondta: gyere 9-re a Löwenpark parkolójába. Ott találkoztunk, én lehúztam az ablakot, és ő egy borítékot nyújtott át nekem. Nem értettem, de nem gondolkoztam, mert boldog voltam a remek teljesítményem miatt, és a borítékban rengeteg pénz volt. Ugyanis akkor nekem 800 márka volt a havi fizetésem a klubnál. Az én lelkiismeretem tiszta, mert csak utólag tudtam a manipulációról, nem vettem részt benne."
A Kicker tudósítója viszont vagy többet tudott Burdenskinél, vagy nagyon értett a focihoz, mert hat Schalke-játékosnak a létező legrosszabb osztályzatot, a 6-ost adta. Fischer is 6-ost kapott, és 50 évvel később ezt úgy magyarázta, hogy idősebb társai nem adtak neki labdát, teljesen kihagyták az összes támadásból, és akkoriban egy középcsatár segítség nélkül semmit nem tudott kezdeni. Boríték viszont neki is járt. Ezt három nappal később megkapta. Ezzel a Bundesliga-történelem egyik legjobb csatára 21 évesen majdnem az egész karrierjét tönkretette. Tényleg jogosan nevezte magát nemes egyszerűséggel hülyének.
Ez a Schalke-Bielefeld bundameccs csak az első bekezdés volt a Bundesliga történetének legsötétebb fejezetében.
Elképesztő lavinát indított el. Hat fordulóval a zárás előtt a kiesés rémétől reálisan fenyegetett öt csapat közül négy szégyenteljes akciósorozatba kezdett a pályán kívül.
A Bielefeld a következő játéknapon legyőzte a Kölnt, ezzel az Offenbachot és az Oberhausent taszította a kieső helyekre. Két nappal később csörgött az Offenbach elnökének telefonja. Manfred Manglitz, a Köln kapusa hívta Horst-Gregorio Canellast egy megdöbbentő üzleti ajánlattal. Azt mondta, ha nem fizet neki 25 ezer márkát, akkor garantálja, hogy az Offenbach vetélytársa, az Essen nyerni fog Kölnben. A megzsarolt elnök klubja érdekében kifizette a hatalmas összeget, a Köln meg is verte az Essent.
Csakhogy a dörzsölt, zöldségesből, majd trópusigyümölcs-kereskedőből lett klubelnök magnóra vette a beszélgetést. Jó lesz az még valamire, címszóval. Ráadásul különleges kapcsolatait felhasználva lehallgattatott olyan telefonokat is, melyeken hasonlóan érdekes beszélgetéseket várt a közeljövőben.
Sajnos, nem tette hiába.
Canellas elnök tette tulajdonképpen nem biztos, hogy törvénytelen volt, hiszen ő győzelemért adott pénzt egy kívülálló csapat játékosának. Közben saját játékosai két meccset becsületesen megnyertek, hiszen két vetélytárssal, az Oberhausennel és az Essennel vívtak sorsdöntő csatát. Három meccsel a vége előtt négy csapat is mögöttük volt. Ám a 32. játéknapon az őt korábban zsaroló Manglitz kapus ezúttal azért kapott pénzt mástól, hogy mellényúljon néhány labdának. Így nyert az Oberhausen 4-2-re Kölnben. Élesedett a küzdelem, és nőttek a tarifák. Az utolsó előtti fordulóban a Bielefeld már fejenként 15 ezer márkát fizetett három stuttgarti játékosnak. Meg is nyerte a meccset 1-0-ra.
A tisztességesen szereplő Essen 33 játéknap után kiesett, de az utolsó forduló előtt még négy csapat retteghetett attól, hogy a szintén kiesést jelentő 17. helyre kerül:
Ami a zárónap előtti héten történt, az a legvadabb zöldséges kofák piaci alkudozására emlékeztetett, csak nagyságrendekkel nagyobb számok repkedtek a levegőben. Sajnos a káosznak lett áldozata minden idők egyik legjobb magyar focistája is.
A Frankfurt kimaradt a számolgatásból, mert ő azzal a Mönchengladbachhal játszott, amelynek győznie kellett, hogy bajnok legyen a Bayern előtt. Méghozzá minél nagyobb különbséggel. Ki is kapott az Eintracht 4-1-re, de így bent maradt. A Gladbachnak ez volt a második bajnoki címe.
Az Offenbach sorsa a saját kezében volt, hisz ha nyer Kölnben, akkor nem eshetett ki.
A volt zöldséges klubelnök fel is hívta régi ügyfelét, Manglitzot. Az akkorra kissé megnőtt étvágyú kapus 100 ezer márkát kért a vereségért.
Canellasban lehetett némi tisztelet a sport iránt, mert visszautasította a kölni üzletet, és inkább 140 ezret ajánlott a Hertha játékosainak, hogy legyőzzék a Bielefeldet. Humorosan szólva a sportszerűsége lett a veszte, ugyanis a Bielefeld vezetője 250 ezret helyezett kilátásba a Hertha-játékosoknak a vereségért. Ráadásul a Bielefeld 100 ezer márkát küldött előre az Oberhausent fogadó Braunschweignek is, hogy ne kapjon ki otthon. Az összes érintett csapat közül ugyanis a Bielefeld gólkülönbsége volt a legrosszabb, így csak győzelem esetén maradt volna biztosan bent, döntetlen esetén a sorsa az Oberhausen és az Offenbach eredményétől függött. Vagyis két oldalról biztosította magát, mikor jókora pénzt ajánlott az Oberhausen ellenfelének is. Mert tudta, hogy az Offenbach is extra prémiumot kínált a Hertha játékosainak az ő legyőzésükért. És a nyugat-berlini Hertha sokkal jobb csapat volt, mint a Bielefeld.
A Hertha kényelmes pozícióba került, mindenki a kegyeit kereste, ám kerete három részre szakadt. Egész héten a „megbízottai" tárgyaltak a két érintett csapat képviselőivel, majd állandó játékosértekezleteken próbálták győzködni egymást. Egyesek a vereség mellett voltak, mert korábban együtt dolgoztak a bielefeldi edzővel, és kedvelték. Továbbá a vereség jól is fizetett. Mások az Offenbachnak kedveztek volna, mert így megkapják a győzelmi prémiumot saját vezetőiktől és a hálapénzt az Offenbachtól.
És akadtak néhányan, akik tisztességesen akartak játszani. Utóbbiak közé tartozott Varga Zoltán és az erdélyi magyar Gergely László. Kulcsemberek voltak mindketten, és a Bielefeldnél megtudták, hogy ők nem akarnak vereségre játszani.
Ezért a pénteki edzésre egy magyar küldönc útján 25-25 ezer márkát küldtek nekik, hogy jobb belátásra bírják őket. Vargáék elzavarták a követet, ám közben Gergely lakására egy borítékot küldtek 30 ezerrel, melyet a felesége átvett. A csapatból más játékosokat is előre kifizetett a gáláns Arminia-vezetés. Viszont a szombati mérkőzésen az Offenbach képviselője is ott ült a nézőtéren, egy táskával a kezében, amiben 400 ezer márka volt. Mennyire megnőttek a tarifák a 28. forduló óta! A két magyar felszántotta a pályát a győzelemért, ezért Gergelyt le is cserélte az edzője, aki állítólag 60 ezret kapott a Bielefeldtől a vereségért. Vargát, a csapat sztárját, nem merte 37 ezer néző előtt lehozni.
És ő majdnem megverte a Bielefeldet! Szabadrúgásból úgy találta el a felső lécet, hogy a labda a gólvonalra pattant.
Meghűlt a vér a bundázókban, és amikor legközelebb szabadrúgáshoz jutott a Hertha, társai szabályosan ellökdösték Vargát a labdától. Aztán akárcsak Gelsenkirchenben, most is Gerd Roggensack góljával nyert az Arminia 1-0-ra. Ő sajnálhatja, hogy nincs góllövőlista bundameccsek gólszerzőinek, mert biztos előkelő helyen lenne ott.
A Bielefeld ezzel a két ponttal bent maradt. Az Oberhausen csak egy pontot vitt haza Braunschweigből, vagyis a hazaiak teljesítették a bielefeldieknek tett ígéretüket. Az Offenbach viszont hiába vezetett kétszer is Kölnben, és állt még döntetlenre 10 perccel a vége előtt is, 4-2-re kikapott. Azonos pontszámmal végzett a két utóbbi csapat, az Offenbach esett ki eggyel rosszabb gólkülönbsége miatt.
A kiesés másnapján június 6-án Horst-Gregorio Canellas, az Offenbach elnöke 50. születésnapja alkalmával világraszóló kerti partit rendezett. Nem kis ember volt, ugyanis a labdarúgó szövetség szinte összes képviselője, élükön Helmut Schön szövetségi kapitánnyal ott volt. Valószínűleg ünnepre készült, de halotti tor lett belőle. Ám mások számára is.
Ugyanis Canellas a buli csúcspontján elővett egy szalagos magnót, és a teljes focivezérkar, valamint az ország összes véleményformáló sportújságírója előtt néhány perc alatt romba döntötte a Bundesligát. Ugyanis lejátszotta az azt megelőző hetekben titokban rögzített beszélgetéseket.
Tisztán fel lehetett ismerni bielefeldi, nyugat-berlini, kölni, stuttgarti focisták hangját. Még aznap felfüggesztették az összes Hertha- és Arminia-focista játékjogát.
Két hét múlva már megszülettek az első ítéletek. Aztán 1972 januárjában a következők. Ekkor tiltották el Vargát és Gergelyt örökre. A Schalke játékosai nyolcan visszatámadtak, ettől ők még rosszabbul jártak. Az addigi vádak mellett még hamis tanúzásért is felelniük kellett. Reális esélye volt, hogy letöltendő börtönbüntetést kapnak, pedig ők csak egy mérkőzésen sározódtak be. Igaz, azzal indult a láncreakció.
Összesen 18 mérkőzésről bizonyosodott be, hogy 1971 tavaszán bunda volt. 10 klub volt érintett a csalássorozatban.
Közülük a Bielefeld és a Schalke mellett jelenleg is az első osztályban szerepel a Köln, a Hertha, a Stuttgart és a Frankfurt. 53 játékost, 2 edzőt és 6 sportvezetőt tiltottak el. Többségüket életük végéig. A legkomolyabb büntetést kapók közül sokan Dél-Afrikába igazoltak (a Hertha nagy része is, köztük Gergely László), mert az akkor nem volt FIFA-tagállam. Ám a többségnek érthetetlen módon fél-egy év múlva elengedték büntetésének további részét. A fő bűnösök közül Manglitz, Slomiany két-két, Libuda másfél évet hagyott ki.
Varga Zoltán védőügyvédet váltva tisztára mosta a nevét, bebizonyította, hogy nem érintett az ügyben. 1973-ban hagyták, hogy külföldre igazoljon. Skóciába, Aberdeenbe ment, majd egy év múlva az akkor a fénykorán éppen túljutó Ajaxhoz.
Az 1971-72-es szezonban a később eltiltott játékosait még a soraiban tudó Schalke ezüstérmes, a teljesen új csapattal kiálló Hertha hatodik, az Oberhausen 15. lett. A Bielefeldet 1972 áprilisában kiesőnek nyilvánították, az összes meccsének két pontját az aktuális ellenfele kapta.
A botrány nem maradt következmények nélkül a nézők körében sem. Az 1972-73-as szezonban volt a legalacsonyabb a nézőszám a liga ma már 58 éves története során. Alig több mint 5 millióan voltak a helyszíneken az év során, ez alig több mint 16 ezres meccsenkénti átlag. Összehasonlításként: tavaly, amikor a találkozók egy jelentős hányadát üres lelátók előtt vívták, 9 milliónál is többen voltak. Aztán a botrány után egy évvel az NSZK története során először Európa-bajnokságot nyert, 1974-ben pedig másodszor világbajnokságot. Mindenki gyorsan elfelejtette 1971 igen kínos tavaszát.