Régen volt, és talán nem is illendő ilyen messzire visszamenni egy csillogó játékoskarrier után, és egy ígéretes üzleti karrier előtt,
de az biztos, hogy az 1998-as világbajnokság angol-argentin nyolcaddöntőjét követően kevesen gondolták a brit sajtó által a piros lapja után csak "hülyegyerek"-nek nevezett melírozott hajú szépfiúról, hogy egyszer még az amerikai kontinensen is a sportág legnagyobbjai között fogják emlegetni a nevét.
David Beckham azonban a sötét oldalról átment a napfényesre: nem csupán a négy évvel későbbi tornán az argentinok elleni csoportmeccset eldöntő 11-esével hagyta rázta le magáról annak a Saint-Étienne-i estének az emlékét, hanem mindennel, amit attól a naptól fogva mutatott.
1999-ben megcsinálta a nagy triplát a Manchester Uniteddel, bajnok lett, FA-kupa-győztes és az ő két szöglete után született gólokkal fordította meg az angol csapat a Bayern München elleni barcelonai BL-döntőt. 2003-ban aláírt a Real Madridhoz, amelyikkel utolsó madridi évében bajnok lett,
és nem csak dísz volt a galaktikus éra világsztárjai mellett, hanem egy közülük.
2007-ben aztán belefogott Amerika meghódításába, hol máshol, mint Los Angelesben, a csillagok városában, ahol kétszeres bajnok lett, és kétszer választották az év játékosává. Közben két idényben bronzéremhez segítette az AC Milant a Serie A-ban, majd búcsúzóul 2013-ban nyert még egy bajnoki címet a Paris Saint-Germainnel.
Mindez csak azért tartozik ide, hogy jól látható legyen: Beckham nem veszi félvállról a szakmát, amit labdarúgásnak hívnak.
Ő minden klubjához győzni megy (a Milan két bronzérme is győzelemnek számított), és minden projektbe úgy vág bele, hogy a legjobb akar lenni.
Pontosan ez volt a terve, amikor 2012-ben bejelentette, hogy egy konzorcium tagjaként megpályázik egy franchise jogot az MLS-ben. A pénz megvolt hozzá (az amerikai profi ligák csak megbízható, stabil anyagi háttérrel bíró befektetőkkel állnak szóba, hiszen ezek a jogok nem egy-két évre, hanem jó esetekben évtizedekre szólnak), miután Beckham társult a bolíviai-amerikai távközlési befektetővel, Marcelo Claurével, aki korábban ugyancsak szeretett volna egy focicsapatot telepíteni Miamiba.
A hely kiválasztása tökéletesnek tűnt: a gazdag államban az Orlando City FC volt az egyetlen MLS-csapat, a Miamiban élő latin közösség (az anyaországon kívül itt él például a legnagyobb számú kolumbiai kolónia) vevő lenne egy "igazi" focicsapatra, a nyári, amerikaifoci-mentes holtszezont kihasználva (az NFL-szezon szeptembertől februárig, míg az MLS-idény áprilistól december eljéig tart) szinte mindig meg lehet tölteni egy relatíve kis stadiont. 2013-ban a projekt minden fronton zöld jelzést kapott, elkezdődött a szervezés, 2017-ben érkezett még két befektető (egy kubai-amerikai testvérpár az építőiparból és egy japán tech milliárdos), 2018. szeptember 5-én pedig hivatalosan is megszületett Club Internacional de Fútbol Miami, röviden az Inter Miami CF, ami szült némi névhasználati és védjegy vitát az olasz Interrel, de már ez is megoldódni látszik.
2019-ben elkezdődött a saját stadion építése, és ezzel párhuzamosan a csapaté is. Az újonnan jövők a liga csapataitól kérhetnek játékosokat, és az MLS-en kívülről is igazolhatnak. Minden klubnak lehet három kiemelt játékosa (desginated player), akik nem tartoznak a fizetési sapka alá: az MLS így teremti meg annak a lehetőségét, hogy viszonylag nevesebb európai és dél-amerikai játékosokat is a ligába lehessen csábítani. Miamiban az első idényben egy mexikói (Rodolfo Pizarro) és két argentin játékos: 20 éves Matías Pellegrini
és a Real Madrid, a Napoli és a Juventus korábbi szátrja, Gonzalo Higuaín
tartozott ebbe a körbe. A csapatot az uruguayi Diego Alonso irányította, akit idén januárban rúgtak ki. Az első szezon nem sikerült valami fényesen: a Miami zsinórban öt vereséggel kezdett, ami újoncrekord ugyan, de senki nem lehet rá büszke, az orlandói Disney Worldben befejezett szezont pedig végül hét győzelemmel, három döntetlennel és 13 vereséggel a tizedik helyen zárta a csapat a 14 gárdát felvonultató Keleti Csoportban, miközben az egy nyomadipari és szállítmányozási vállalkozás által életre hívott másik újonc, a Nashville 7. lett, a rájátszásban pedig 3-0-val intéze el a Miamit. De róluk senki nem beszél.
Az idei szezonban azonban már minden adottnak tűnik, hogy sikeresebb legyen a Miami. Az amerikai járványügyi korlátozások fokozatos enyhítésének köszönhetően a csapat végre valóban beköltözhet – átmeneti – otthonába, a 19 ezer férőhelyes DRV PNK Stadiumba, ahol az első meccsen, április 18-án össze is jött 8000 szurkoló. Még Tom Brady is beugrott nézni egy kis soccert.
Beckhamék a keretet is megerősítették: nem csupán a fiókcsapatból, a Fort Lauderdale-ből és az MLS-beli riválisoktól csábítottak el játékosokat, hanem a tengerentúlról is halásztak. A brazil Gregore mellett érkezett a holland Feyenoordtól Nick Marsman, valamint két angol futballista, akiknek biztosan nem kellett sokat könyörögni, hogy csatlalkozzanak Beckham klubjához: a MU-nevelés Ryan Shawcross a Stoke Cityt, míg az egykori Arsenal-játékos, Kieran Gibbs a West Bromwich-ot hagyt el a floridai nyárért. Az átigazolási szezon viszont nem ment súrlódások nélkül, a klubnak ugyanis második szezonjában máris sikerült megszegnie egy pénzügyi szabályt. Méghozzá a Beckham egykori párizsi csapattársának, a világbajnok középpályásnak, Blaise Matuidinek a szerződtetésével. Ugyanis, hogy ne lépjék át a fizetési plafont az ingyen igazolható franciát a kiemelt játékosok alatti kategóriába sorolták, ugyanakkor magasabb fizetést kap, mint, amit a szabályok megengednek. Az MLS azonnal jelezte, hogy a klub büntetésre számíthat, úgyhogy Beckhamék léptek: Matías Almeida már nincs Miamiban, így Pizarro és Higuaín mellett Matuidi lehet a harmadik kiemelt játékos.
Új edzőt is kapott a csapat, nem meglepő módon ő is Beckham régi cimborája.
Phil Neville-ről van szó, akivel gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt nyertek meg mindent a MU-val, a régi játékostársnak pedig már edzőként is vannak sikerei: 2018-tól idén januárig az angol női válogatott szövetségi kapitánya volt, a 2019-es vb-n elődöntőbe vezette a csapatot, kijuttatva egyúttal a nyári tokiói olimpiára is. Egy 2018-as tornán legyőzték a későbbi vb-győztes amerikaiakat is, a vb után azonban gödörbe kerültek, és igazából senkit nem lepett meg, hogy miután kiderült, hogy a 2021-es női Európa-bajnokságot egy évvel elhalasztják, Neville bejelentette távozási szándékát, majd idén januárban megegyezett az Inter Miamival.
"Egy nagyon fiatal és sokra hivatott klub az Inter Miami, én pedig szeretem a kihívásokat, ahogy a játékosok és mindenki más is körülöttem.
Eltökéltek vagyunk, hogy fejlődjünk és egy versenyképes csapatot építsünk, amire mindenki büszke lehet. Ez a fantasztikus futballszerető közösség megérdemli a jó játékot és a győztes mentalitást, én pedig alig várom, hogy ennek szellemében dolgozhassak" –
mondta bemutatásakor Phil Neville.
De Beckham már éppen elég időt eltöltött ahhoz a fociban, hogy tudja, a jó játékosok és a jó edző nem minden. Éppen ezért Phil Neville-lel egy időben "leigazolták" a Seattle Sounders korábbi sportigazgatóját, Chris Hendersont, akinek irányításával két bajnoki címet nyert a Washington állambeli csapat.
Magasan van a mérce. Az üzleti életben én magam és Jorge (Mas, az egyik tulajdonos) is magasra tettük a lécet, ennek megfelelően kívánjuk működtetni a klubot
– szögezte le Beckham kétséget nem hagyva afelől, hogy nem csak a marketing osztály számai lesznek fontosak, hanem a csapat eredményei is. Miamiban ugyanis akkor szeretnek meccsre járni a szurkolók, ha nyer a csapat, néha még akkor sem. Az 1998 és 2001 között vegetáló Miami Fusion kezét is azért engedte el az MLS, mert szinte üres lelátók előtt játszott csapat.
Dél-amerikai hangulatban:
Beckham elhivatottságára azonban nem lehet panasz: december óta szinte minden napját az új stadionban tölti, és nem az irodájában ül.
"Szeretek itt lenni.
Nézem az edzéseket, figyelem, hogy micsoda trükkeket tudnak a játékosaink. Közben beszélgetek a fizioterapeutákkal, az orvosokkal, a kondiedzőkkel, a szakácsokkal, az U13-as és U14-es csapatokban focizó srácok szüleivel.
Szerencsés vagyok, hogy a világ legnagyobb klubjaiban játszhattam a világ legjobb edzőinek irányítása alatt, együtt a legjobb játékosokkal. Szeretném, ha valami különlegeset alkotnánk mi is" – idézi az ESPN cikke Beckhamet, aki, ha nem Miamiban van, akkor a klüb üzleti kapcsolatait építgeti a világ valamelyik nagyvárosában.
Beckham kiemelt szerepét mutatja az amerikai fociprojektben, hogy 2007-es MLS-be igazolása idején az 1970-es New York Cosmos-éra (Pelével, Beckenbuerrel és Cruyff-fal) után ő volt az első globális futballsztár, aki az USA-ba igazolt. Ezért is kaphatta meg a szokásos ár töredékéért a franchise-jogot. A ligában most nincsenek hozzá, vagy éppen Zlatan Ibrahimovichoz, Frank Lampardhoz, Andrea Pirlóhoz és David Villához hasonló sztárok, így az MLS-nek nagyon is szüksége van egy olyan, a világon mindenhol jól ismert "nagykövetre", mint Beckham.
Viszont, ahogy fentebb írtuk, a csapatnak muszáj győznie, és nem csak meccseket nyernie, hanem trófeákat. Különben a közönség elszivárog (Miamiban minden Major liga jelen van, szóval akad választék), és biztos, hogy pillanatokon belül kikezdik Beckham jól felépített, a kudarcot hírből sem ismerő imidzsét.
Ami szintén közös igény, az az új stadion. Hangulatos a Fort Lauderdale-i létesítmény, de az MLS egy Miami belvárosában lévő csillogó stadionra kapott ígéretet a befektetőktől.
Ilyen lesz az új stadion, már, ha valóban megépül:
A telek már meg is van, ahol egymilliárd dolláros beruháházs eredményeként felépülhetne a 25 ezer férőhehelyes stadiont, bevásárlóközpontot és szabadidős létesítményeket magában foglaló komplexum, a Miami Freedom Park. Csakhogy kiderült, az építési telek súlyosan arzénszennyezett. Ezt pedig mielőbb meg kell oldalni, ha a tulajdonosok tartani akarják a ligának tett ígéretüket.
Egy évvel indulása után az Inter Miami április 18-án végre lejátszhatta első hazai meccsét. Az ellenfél Beckham korábbi klubja a Los Angeles Galaxy volt, ami különösen ünnepivé tette a mérkőzést. Az már kevésbé, hogy Robbie Robinson és Higuaín góljával hiába vezetett kétszer is a Miami, a korábbi MU-játékos, Javier Hernández mindkétszer kiegyenlített a Galaxy, sőt a hajrában a győzelmet is megszerezte.
A következő ellenfél pedig az a Philadelphia Union lesz, amelyik az előző idényben oda-vissza 2-1-re verte az újoncot. Nem lesz könnyű menet.
