Reménytelen produkciót nyújtott a Dárdai Pál által felkészített Hertha, de ezzel a „felkészítés" kifejezéssel azért óvatosan kell bánni. Mert a főváros legnagyobb múlttal rendelkező gárdájánál továbbra sem tudják eldönteni, hogy mit akarnak. Éveken keresztül a nemrég távozott Michael Preetz sportigazgató nyakába varrták a koncepció nélküli irányítást, de úgy tűnik a poszton való váltás után sem történt érdemi megújulás. Az új irányító, Arne Friedrich a napokban elmondta, hogy először is azt kell meghatározni, hogy milyen jövőképet képzelnek el az 1892-ben alapított klub számára.
Neki, és Fredi Bobicnak sok fontos kérdésben kell dönteni a közeljövőben, mert egy ilyen klub nem merülhet alá a Hamburghoz, Schalkehoz, Bremenhez, Hannoverhez, Nürnberghez hasonlóan.
A játékosállomány nem jó, de olyan, amellyel Dárdai Pál meg tud előzni legalább három csapatot. Ehhez persze lényegesen jobban kell teljesíteni, mint szombaton Lipcsében. A kapus Alexander Schwolow már az első percben előrevetítette a nyögvenyelős mérkőzés képét, amikor teljesen feleslegesen kijőve a kapujából nehéz helyzetbe hozta társait. Akkor még Dárdai Márton kisegítette, de a kapus bizonyította, hogy igaza volt Dárdai Pálnak, aki visszatérésekor azonnal Rune Jarsteint tette erre a fontos posztra. A norvég játékosra már hosszú ideje nem számíthat a magyar szakember, és ezt megsínyli a csapat védelme.
Nyilván egy 0-6-ot nem lehet csak a kapus nyakába varrni, mert benne volt ebben mindenki. Sajnos Dárdai Márton is, de érthető, hogy egy ilyen súlyos vereség esetén egy védő hibáztatható. Dárdai Pál is hibázott, de ő csak abból tud főzni, ami van. Negyedszer kapott ki a Hertha a szezonban, viszont azt a két meccset, amit hozni lehetett, és kellett, hozta. Nyert Bochumban és győzött otthon a Greuther Fürth ellen. Tipikus „dárdais" diadalok voltak azok, lesznek még ilyenek, és emiatt nem kell a vészharangot kongatni Berlinben.
Vészharang szólt az eddigiek során a Leipzig háza táján.
A forduló előtt ugyanis a szászok a Hertha mögött voltak. Ez azért szomorú a csapat rajongói számára, mert közülük sokan abban reménykedtek, hogy ha meg nem is előzik a Bayernt, azért megszoríthatják. Nyilván hat forduló után ezt a lehetőséget elvileg még nem lehet elvetni, de látva a rekordbajnokot az idén, az elmúlt kilenc évben, és ismerve a hazai, győztes mentalitását, kijelenthető, hogy vele szemben a kilenc pont hátrány behozhatatlannak tűnik. Akkor is, ha még 28 mérkőzés hátravan. Egyébként furcsa, de a 6-0 ellenére sem jelenthető ki, hogy a Leipzig megtalálta az utat a második hely irányába.
Az kijelenthető, hogy technikás játékosai jól kombináltak, látványosan szedték szét a két Dárdai csapatának széteső védekezését. Gulácsi Péternek nyugodt mérkőzése volt, az első félidő közepén találkozott először a labdával, majd a játékrész további részében sem. 45+2 perc után a kapura tartó lövések száma 6-1 volt a Leipzignek, a 6 hazai próbálkozásból három gól lett. A mérkőzés végére 11-3 lett ez az arányszám, vagyis Gulácsinak a második játékrészben kétszer kellett komolyabban játékba avatkoznia, ezek közül az egyik mondható védésnek. Humorosan szólva: szombaton nem dolgozott meg a pénzéért. Willi Orban mezőnyjátékosként többet tett hozzá a találkozóhoz, de ő sem élete mérkőzését vívta, de ezt nyilván nagyon nem bánja.
Szoboszlai Dominik viszont nem kapott szerepet ezen a találkozón,
így az magyar szempontból nem lett történelmi. Ugyanis az 1963-ban alapított Bundesliga története során az már többször előfordult, hogy három honfitársunk is egyszerre pályán volt, de ennél több ritkán. Ha négyen játszottak volna, egy magyar pedig edzőként irányít, azzal történelmet írt volna ez a meccs. Ugyanis eddig egyszer, 2000. október 21-én fordult elő, hogy 4+1 honfitársunk volt érdekelt egy elsőosztályú német bajnokin. Akkor a Hertha-Cottbus találkozón a 79. perctől négy magyar tevékenykedett a gyepen, Sebők Vilmos, Mátyus János, Horváth Ferenc és Király Gábor, míg Dárdai Pál azt a találkozót szintén a kispadról nézte végig. Igaz, még felelősség nélkül, hisz akkor játékos volt.
Most edzőként szenvedte végig a lipcsei megaláztatást, és próbálta értelmezni kollegája, mérkőzés előtti meglehetősen furcsa hadviselését. A Leipzig trénere ugyanis a kezdőcsapatba jelölte a Frankfurttól igazolt (és ott tavaly a gólokat ipari mennyiségben gyártó) Andre Silvát, majd a csapatok kivonulásakor a portugál mégis a kispadra ült.
A fociban jártas ember ilyenkor arra gondol, hogy nyilván megsérült a bemelegítésnél, de ez egyrészt nem látszott, másrészt az utolsó 25 percre beállt, és mozgásán egyáltalán nem utalt semmi sérülésre.
Erről meg az jut az ember eszébe, hogy ilyen meglepő húzásokat az amerikai sportokban (főleg a jégkorongban) szoktunk látni, és aki erre gondol, az talán nem is jár messze az igazságtól. Jesse Marsch ugyanis amerikai, játszott is az ottani (soccer) egyetemi bajnokságban. Lehet, hogy valami új hadviselést csempészett az Újvilág trénere az öreg kontinens tradicionális sportjába?
Szombaton Szalai Ádám nem léphetett pályára a Mainz csapatában, mert műtéte után lábadozik. Még hetekig nem számíthat rá sem klubcsapata, sem a magyar válogatott.
Vasárnap a Bochum edzője, Thomas Reis nem nevezte a Stuttgart elleni meccsre Novothny Somát, és Sallai Roland is csak a kispadon kezdte az Augsburg elleni találkozót a Freiburg csapatában. Egy olyan mérkőzésen, mely bevonul a labdarúgás történetébe. Ugyanis ez volt az utolsó találkozó a freiburgi Dreisamstadionban. A következő hazai találkozóját, az RB Leipzig ellen, már az új szuperstadionjában rendezi a fekete-erdei csapat. A Freiburg már a 33. percben 3-0-ra vezetett, és ez azért különösen érdekes, mert a „nyugdíjba vonuló" stadionban Grifo 11-esből elért harmadik találata a 999. elsőosztályú gól volt itt. Vagyis nem mindennapi tétért folyt a harc az ezt követő 57 percben. Az 1000. itteni találatért. Sallai Roland 19 percet kapott, hogy megszerezze azt. Nem sikerült sem neki, sem másnak.
Ami késett, az örökre elmúlt.
A Dreisamstadionban a történelem során 999 Bundesliga1-es gól született.
Ám ez nem szegte a kedvét a stadiontól búcsúzó szurkolóknak, akik egy szokatlan dologgal rukkoltak elő a lefújás után. Németország minden stadionjában évtizedek óta megszokott, hogy hazai győzelem után a helyi drukkerek kiválasztják a mérkőzés legjobbját, és az ő „előéneklése" után csendül fel a tábortól az ismert óvodás dal, a Humba Täterä.
A freiburgi szurkolók ezúttal a csapatot 10 éve irányító, 56 éves Christian Streichet kérték fel a nemes feladatra, aki ezt természetesen örömmel elvállalta. Ezzel búcsúzott az a pálya, melynél szebb környezetben lévő kevés van a világon, és az SC Freiburg átköltözik a város másik részén felépített csodába.