Korábbi szövetségi kapitányainktól a következőket kérdeztük:
Kérjük, értékelje az Anglia, az Albánia és az Andorra elleni mérkőzéseket. Mi az oka, hogy ennyire visszaesett a teljesítményünk?
Miben kell feltétlenül javulnunk az októberi mérkőzésekre, az Albánia elleni hazai és az Anglia elleni idegenbeli találkozókra?
Bálint László, a magyar válogatott korábbi technikai igazgatója: „Albániát már csak az önbecsülésünk miatt is le kell győznünk."
Összességében nem túl örömteli a helyzet, hiszen a három meccsen 6 pontot reméltem, az angolok elleni hazai döntetlen pedig csak hab lett volna a tortán.
E három selejtező után nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, távolodóban a pótselejtező lehetősége egyrészt magunk miatt, másrészt mivel Ausztria zuhanórepülésben van, így a Nemzetek Ligájában hiába értünk el kiváló eredményeket, nem biztos, hogy összejön a pótselejtező.
Természetesen maradt még esélyünk, de ez már inkább csupán matematikai lehetőség. Kívülállóként nehéz megítélni a gyenge játék okait, amely elsősorban azért elkeserítő, mert semmi előjele nem volt, hiszen az Európa-bajnokságon egyénileg és csapatszinten is kifejezetten jól játszottunk. A történteket nyilván elemezni kell, azt szokták mondani, hogy a vereségekből tanulni kell, de szerintem inkább jobb elkerülni a kudarcokat.
Az albánok ellen most már tényleg kötelező lesz a győzelem, de a megvalósítása nem lesz egyszerű, e már az önbecsülésünk miatt is le kell győznünk őket. Angliában a tisztes helytállás a cél, már a döntetlen is extra lenne, e két meccsen sokkal lelkesebb és koncentráltabb játékra lesz szükség.
Bozsik Péter, korábbi szövetségi kapitány: „Egyik találkozón sem tudtunk helyzeteket kialakítani."
Az angolok elleni végeredmény egy előre kalkulálható vereség volt, hiszen véleményem szerint – hiába győzték le őket az olaszok az Eb-döntőben – Európa legerősebb válogatottjáról beszélünk, hihetetlen jó futballistáik vannak, különösen a támadószekcióban mindegyik posztra két extra képességű játékosuk van.
Albániában semmi nem volt rendben, hiszen legalább egy döntetlent el kellett volna érnünk. Ez a találkozó is bizonyította, hogy nem szabad őket lebecsülni, egy vállrándítással elintézni, de meggyőződésem, hogy egy jó passzban lévő magyar válogatott simán el tudta volna hozni a három pontot.
Andorra ellen is szenvedtünk, de az ilyen találkozókra mondjuk, hogy legalább a győzelem megvan. A legnagyobb probléma, hogy a játék minősége egyik találkozón sem volt megfelelő, Albánia és Andorra ellen a labdakihozatalunk sok kívánni valót hagyott maga után, ez az oka, hogy egyik találkozón sem tudtunk sorozatos helyzeteket kialakítani, és ez az igazán elkeserítő.
Albánia ellen elsősorban a támadójáték minőségében kell javulnunk, többet kellene birtokolnunk a labdát, és a támadások felépítésében is javulnunk kell. Anglia minden tekintetben jobb nálunk, de ahhoz, hogy le tudjuk őket kicsit lassítani, az idegenben is elsősorban a labdabirtoklásban kell előrelépnünk. Hiszen ha nem így történik, idő előtt elfáradhatunk, és az angolok egyszerűen átszaladnak rajtunk.
Csank János, korábbi szövetségi kapitány: „Nincsenek gyors támadóink, és a kombinatív játékban is fejlődnünk kell."
A baráti társaságom a tanú rá, hogy már az Európa-bajnokság alatt megmondtam, számunkra az igazi megméretés az elkövetkező félév lesz.
Most nem túl rózsás a kép, de pánikra semmi ok.
Be kell látni, aki úgy gondolta, hogy kijuthatunk a világbajnokságra, az alaposan elgaloppírozta magát. A harmadik hely környékén kell evickélnünk, hiszen az angolok és a lengyelek előttünk járnak, és saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az albánok is rengeteget fejlődtek, nem véletlen, hogy Myrto Uzuni a Ferencváros legjobb játékosa. Andorra ellen egész pályán egykapuztunk, a legtöbbet a három védőnk passzolgatott egymáshoz. Ezt a játékstílust sosem díjaztam, most sem jött be. Azt hittem, négy-öt góllal megszórjuk őket; nem nézett ki jól ez a három selejtező, de nem szabad sokat rágódni, túl kell lépni ezen.
Az októberi két meccsen semmi sem lehetetlen, de a három pont a realitás, Albánia legyőzése teljesíthető, Angliában viszont már egy pont megszerzése is extra lenne.
Úgy látom, a csatársor a gyenge pontunk, hiszen nincsenek gyors támadóink, és a kombinatív játékban is fejlődnünk kell,
hiszen ezen a három selejtezőn a félpályát átlépve, az ellenfél térfelén teljesen veszélytelenek voltunk.
Egervári Sándor, korábbi szövetségi kapitány: „Értetlenül álltam e gyenge teljesítmények előtt"
Nyilvánvaló, hogy különböző értékrendű csapatokkal találkoztunk. Anglia ellen kijöttek a minőségbeli különbségek, az első félidő után azért kicsit sok volt a négy gól. Albániában egy hozzánk hasonló kaliberű csapattal találtuk magunkat szembe, és sajnos nem tudtunk az Eb-n látottakhoz hasonló csapatjátékot felvonultatni.
Andorra ellen hamar kétgólos előnybe kerültünk, ezért is volt váratlan a csapat hozzáállásának és teljesítményének visszaesése.
Erre a magyarázatot nyilván csak Marco Rossi tudja, hiszen ő készítette fel a magyar válogatottat. Én mindenestre értetlenül álltam e gyenge teljesítmények előtt.
Albánia és Anglia ellen csak abban az esetben lehetünk eredményesek, ha visszatalálunk arra az útra, amelyet megjelenítettünk az Európa-bajnokságon az egyéni formákat és a csapatjátékot illetően is.
Glázer Róbert, korábbi szövetségi kapitány: „Mentálisan, fizikálisan és labdabiztonságban kell előre lépnünk"
Gondolom, e három vb-selejtező senkinek nem tetszett, leginkább azért nem, mert az elmúlt négy-öt évben a magyar válogatott rendkívül magasra tette a lécet, amelynek a csúcspontja a 2016-os és 2020-as Eb-n látott teljesítményünk volt.
Nem tudom megmondani, hogy miért gyengültünk meg ennyire, de a teljesítményünk tényleg kritikán aluli volt, nem tudtunk normális támadásokat vezetni.
Elsősorban a megfelelő mentalitást, és a játékosságot hiányoltam, senki nem mert egy az egyben cselezni, ez is a magyarázata, hogy szinte alig volt helyzetünk.
Meggyőződésem, hogy az októberi selejtezőkre rendben leszünk, elsősorban a védekezésünket kell rendbe rakni, hátul nem szabad egyénieskedni, és ha mentálisan, fizikálisan és labdabiztonságban is előre lépnünk, biztos vagyok benne, hogy Albániát hazai környezetben megverjük, és Angliából is felemelt fejjel térhetünk haza.
Várhidi Péter, korábbi szövetségi kapitány: „Motiváltságban és hozzáállásban is alulmaradtunk, kényelmesek voltunk"
Három, teljesen különböző felfogású ellenféllel találkoztunk. Anglia még hazai környezetben is túlságosan nagy falat volt számunkra. Csoportelsőként erőt demonstráltak, és valósággal megfojtották a játékunkat.
Az Albániában látott teljesítmény azért is óriási csalódás, mert ellenük két meccsen hat ponttal számoltunk.
Motiváltságban és hozzáállásban is alulmaradtunk, kényelmesek voltunk, az ellenfelük pedig addig űzött-hajtott minket, míg be nem rúgták a győztes gólt. Bár Andorra ellen győztünk, érdemben semmit nem tudtunk hozzátenni a játékhoz, nem volt meg a kell ő vállalkozó kedv, nagyon sokat passzoltunk oldalra és hátra is, ez azt bizonyítja, hogy két vereség után nem volt meg a kellő önbizalmunk. Pedig Andorrát a korábbiakban magabiztosan, több góllal vertük. A mentalitással nem volt gond, de nem volt semmi plusz, és pozitív elem a játékunkban, jellemző, hogy a széleken, Botka és Schön volt a két legveszélyesebb emberünk, egészen megdöbbentő, hogy alig volt helyzetünk.
Albánia ellen 100 százalékot kell javulnunk, elsősorban a felfogásunkon kell változtatni, bátran és sokat vállalkozva kell futballoznunk. Amíg ez nem történik meg, nem várhatunk előrelépést. Angliában a tisztes helytállás a cél, a többi selejtezőn pedig sorozatos bravúrokra lesz szükségünk.