Sztárok nélkül élheti újabb aranykorát a dán fociválogatott

A dán labdarúgó válogatott Európából másodikként kvalifikálta magát a jövő téli katari világbajnokságra. Tették ezt egy nem gyenge csoportban, ellentmondást nem tűrő teljesítményt mutatva, két fordulóval a selejtezők vége előtt. A csapatban nincs egyetlen világsztár sem, de nem is hiányzik egy olyan közösségből, melynek páratlan egységéről saját szemünkkel győződhettünk meg a nyári Európa-bajnokság legtragikusabb pillanataiban. 

A dán labdarúgó-válogatott egy nappal a sikerrel vett kvalifikációs sorozatok nevű versenyben verhetetlen németek után a világon másodikként harcolta ki a jövő november-decemberi katari világbajnokságon való részvétel jogát. A sorozat kezdetén kevesen tippeltek volna arra, hogy éppen a dánok lesznek azok, akik az utolsó két meccs eredményétől függetlenül már kezdhetik szervezni az utazásukat és a szállásukat.

Azt meg még kevesebben, hogy ők lesznek az egyedüli hibátlanok.

A csoportokra ránézve a németek korai kijutása papírforma volt, talán a leggyengébb hatosba kerültek, igaz ezt sem tudták vereség nélkül lehozni (hazai pályán kaptak ki 2-1-re Észak-Macedóniától). Aztán ott vannak a félelmetes veretlenségi sorozatot építő olaszok (38-nál állt meg végül a számláló a spanyolok elleni Nemzetek Ligája-elődöntőben), a kvalifikációs sorozatokban mindig eminens spanyolok, belgák, vagy a világbajnok franciák, vagy éppen a mieink csoportját vezető Eb-ezüstérmes angolok.

A dán játékosok ünneplik a vb-kvalifikációt a koppenhágai Parken Stadionban az osztrákok elleni 1-0-s győzelmet követően 2021. október 12-én Forrás: NurPhoto via AFP/Ulrik Pedersen/NurPhoto/Ulrik Pedersen

Azonban míg minden csapatnak voltak ilyen-olyan botlásai, döntetlenek és/vagy vereségek formájában, addig a dánok hibátlanok tudtak maradni.

Nyolc mérkőzésen nyolc győzelem, de, ami ennél is megdöbbentőbb: 27-0-s gólkülönbség!

Ha sikerrel járnának, és kapott gól nélkül zárnák a sorozatot, az igazi sporttörténelmi tett lenne. Erre még a 2010-es vb-kvalifikáció során 10-ből 10-et nyerő spanyolok, vagy a nyolc évvel később hasonló menetelést bemutató németek sem voltak képesek. Iniestáék Dél-Afrikában világbajnoki címet ünnepelhettek - de ennyire azért ne szaladjunk előre.

Míg a mostani selejtezősorozatban a németek egy meglehetősen könnyű(nek látszó) csoportban oktatták a második helyért hadakozó örmény, román, észak-mecedón triót, addig a dánok csoportja első pillantásra sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt a hosszú idő után ismét életjeleket mutató skótokkal, a tucatnyi Bundesliga-játékost felvonultató osztrákokkal és a veszélyesen kiszámíthatatlan Izraellel. A dánok azonban nem zavartatták magukat, négy-négy meccsükön otthon 16, idegenben 11 gólt lőttek, skandináv krimiírók tollára kívánkozó hidegvérrel intézve el minden ellenfelüket.

A sztárok nélküli CSAPAT

Már-már közhelyszámba megy, hogy sok nagyon jó játékos még nem jelent jó csapatot, úgyhogy a dánok nem is ebből az irányból közelítik meg sikert: a csapatban tulajdonképpen nincs egyetlen, nemhogy világ-, de még európai szintű sztár sem, miközben a játékosok között szinte példátlan erősségű a kohézió, amiről a saját szemünkkel győződhettünk meg, 16 ezer helyszínen lévő drukkerrel, és több tízmillió tévénézővel egyetemben a nyári Európa-bajnokság legdrámaibb pillanatában.

Pedig nem kell ahhoz nagyon öregnek lenni, hogy jól emlékezzünk arra az időszakra, amikor valódi világsztárok öltötték magukra a dán válogatott mezét. 1977-ben a Borussia Mönchengladbach játékosa Allan Simonsen kapta az Aranylabdát, aki hat évvel később már Vejle játékosaként is odaért a harmadik helyre.

Allan Simonsen, aki a Barcelonából a Real Madrid helyett az angol másodosztályú Charltonba igazolt:

Allan Simonsen was a magnificent footballer, his career taking in Monchengladbach, Barcelona & Charlton, bizarrely. The diminutive Dane won 15 trophies, the Ballon D'or (in '77 & 3rd in '83) and scored in all three of the major European trophy finals; the only player to do so. pic.twitter.com/J5NROeATyL

— Fussball Geekz (@philharrison192) July 9, 2021

A következő két évben Preben Elkjaer Larsen lett előbb harmadik, majd második a választáson, de az 1986-os első vb-részveteltől 1998-ig, a "Laudrup-korszak" végéig rengeteg dán klasszis játszott szerte Európában. Simonsen és Elkjaer mellett Jesper és Morten Olsen, Sören Lerby, Jan Mölby, John Sivebaek, Kim Wilfort, Peter Schmeichel és nem utolsó sorban a két Laudrup, Michael és Brian. Aztán persze jöttek még szép számmal kisebb-nagyobb sztárok, jó játékosok, de egyikük sem aranylabdás "alapanyag": Grönkjaer, Rommedahl, Daniel Agger, Jon Dahl Tomasson, Niklas Bendtner, vagy éppen a legutóbbbi, és az elmúlt húsz évben talán a legtöbbre hivatott klasszisuk, Christian Eriksen.

A 29 éves korára 109-szeres válogatott középpályás nevét a nyári Európa-bajnokságon az is megismerte, aki csak elvétve kapja fel a fejét egy-egy futballhírre. Eriksen a Dánia-Finnország csoportmérkőzése első félidejének utolsó perceiben minden előzetes jel nélkül összeesett az oldalvonal mellett, és a - mint az később kiderült - szívrohamot követően csak a gyors orvosi segítség, illetve csapattársai, különösen a csapatkapitány, Simon Kjaer lélekjelenléte mentette meg az életét. Kjaer volt az, aki azonnal kihúzta az eszméletlen Eriksen nyelvét, majd megkezdte a mellkaskompressziót, a mentők megérkezése után pedig csapat az ő utasítására állta körbe az életéért küzdő társukat, elzárva így a kíváncsi tekintetek, és a tévékamerák elől.

A dán válogatott játékosai takarják a Christian Eriksen újraélesztéséért folyó küzdelmet Forrás: AFP/Mads Claus Rasmussen

Ez a kép nagyon is sokat mond a mai dán csapatról. Nincsenek benne sztárok, cserébe egy szinte már bajtársi közösséget alkotnak,

ahol talán nem is lenne helye az olyan egocentrikus alakoknak, mint az egyébként remek képességű Bendtner - hogy csak egy nevet említsünk a közelmúltból.

A dánoknak nincs Zlatan Ibrahimovicuk, nincs Erling Haalandjuk, de még egy Eidur Gudjohssenjük sem. Legismertebb játékosuk talán a kapus, Kasper Schmeichel, aki egyrészt a legendás Peter Schmeicher fia, másrészt tagja volt a Leicester City 2016-os legendás bajnokcsapatának, és mai napig a Rókák kapuját őrzi.

Ennek a közösségnek az összekovácsolásában elévülhetetlen szerepe van Kasper Hjulmand szövetségi kapitánynak. A dán válogatottnak 1970 óta, azaz az elmúlt fél évszázadban összesen hét szövetségi kapitánya volt (plus az egyetlen meccsre a kispadra ülő John Jensen). Az öt évitzed picivel több mint felét ketten, a német Sepp Piontek és Morten Olsen "hozták le", előbbi tizenegy, utóbbi 15 évet töltött a kispadon. Olsennek a 2014-es vb után a 2016-os Eb-re sem jutott ki a csapat, ezért kellett mennie.

Helyére az a Kasper Hjulmand ült le, aki 2012-ben története első bajnoki címéig vezette a Nordsjaelland csapatát,

ugyanakkor Mainzban nem bírta el Thomas Tuchel örökségét, és egy fél szezon után haza kellett térnie Németországból.

Hjulmand visszaült a Nordsjaelland kispadjára, majd, amikor az igen sikeres Age Hareidével, akinek a 2020-as Eb végéig szólt a szerződése, 25 meccses veretlenségi szériája (a 2018-as vébén tizenegyesekkel estek ki a horvátokkal szemben) ellenére sem hosszabbított szerződést a dán szövetség (DBU), 2020. júliusában elfoglalt a válogatott szövetségi kapitányi posztját. A DBU döntése nem kevés kockázatot hordott magában, de egyelőre úgy tűnik, hatost dobtak a döntéshozók.

Kasper Hjulmand a racionalitás mellé a szívet is bevitte a válogatott játékába Forrás: NurPhoto via AFP/Ulrik Pedersen/NurPhoto/Ulrik Pedersen

Hjulmand elképzelése a fociról nem sok ponton egyezett az elődjével, akinek a filozófiáját tökéletesen összefoglalja az a mondta, hogy "Számomra az a jó foci, ha meccseket nyersz." Hjulmand is szeret nyerni, de míg a norvég beérte 1-0-kkal is, addig a maga 49 évével ebben a szakmában fiatalnak számító dán szórakoztatni is akar, és még valamit: egykori filozófiaszakosként és megrögzött futballromantikusként, azt szeretné, ha csapata játékosai példaképekké válnának az egész nemzet előtt. Ő maga is nyitott, közvetlen figura, aki nem csak kötelező udvariasságból érdeklődik játékosai hogyléte felől.

És taktikai felkészültsége sem hagy kívánnivalót maga után. A magát a Johann Cruyff-féle iskola hívének tartó Hjulmand előszeretettel merít Pep Guardiola csapatainak játékából, de kinevezése előtt járt tanulmányúton a Jürgen Klopp-féle Liverpoolnál, a Diego Simeone Atlético Madridjánál és a német válogatottnál is. És az ellesett finomságokból remek érzékkel állítja össze a mai dán válogatottra jellemző játékot,

aminek legnagyobb ereje a rugalmasság, a változtatás képessége.

Az ellenfél feltérképezése után "testreszabott" taktikát dolgoz ki, ami rendszerint működik is. Az Eb-n a finneket az első félidőben egy 3-1-6-os felállással szedték ízekre, és senkinek ne legyen kétsége, ha nincs Eriksen drámai esete, a második félidőben csúnyán elintézték volna Pukkiékat, akik végül egyetlen kapura tartó lövéssel győzni tudtak.

A következő meccsen a brutális presszinggel kezdetben meglepték a belgákat és a vezetést is megszerezték, és ugyan végül fordítottak Lukauék, a 90 perc során a dánoknak volt több minőségi, azaz góllal kecsegtető helyzetük. Az oroszokat egy plusz középpályással lepte meg, míg Wales ellen menet közben módosított előbb 3-4-3-ról 4-3-3-ra, majd 5-3-2-re, teljesen ellehetetlenítve minden walesi próbálkozást. Az oroszokat végül 4-1-re, Walest pedig 4-0-ra verték.

Tudományos alapokon

A dán futball az elmúlt években alaposan túllépett a "jószemű edző felírta a noteszébe" szakmai fogáson. A szövetség 2015 óta dolgozik azzal a belga Double Pass nevű céggel, amelyik az MLSZ felkérésére idehaza is készített egy átfogó tanulmányt az akadémiák működéséről. Összesen 18 első és másodosztályú csapattal folytatnak együttműködést elsősorban a képzési hatákonyságra, a fiatalok felnőtt csapatba történő beillesztésére, egészségügyi és teljesítményadatok elemzésére fókuszálva, valamint folyamatosan mérve a 18 akadémia produktivitását.

De belgák nélkül ügyködő klubok sem tétlenkednek: a Nordsjaellandnál vagy Midtjyllandnál is példaértékű munka folyik az utánpótlás képzésben. A szövetségi szinten összehangolt fejlesztés - beleértve az infrastruktúrától a képzésen át minden területet - bő egy évtizede kezdődött, és az 1994-95-ös korosztály volt az első, amelyiknél látványosan kezdett beérni a munka gyümölcse. Ebből a korosztályból Pierre-Emilj Höjbjerg, Yussuf Poulsen és Christian Nörgaard is ott volt az Eb-n, de volt sok náluk jóval fiatalabb játékos is, mit 20 éves Mikkel Damsgaard, a 21 éves Andreas Skov Olsen, vagy a 22 éves Jonas Wind - előbbi kettő a Sampdoria és a Bologna, utóbbi a Köbenhavn profija.

A 20 éves Mikkel Damsgaard (14) az Eb egyik nagy felfedezettje volt Forrás: AFP/Ozan Kose

"A fiatalok a klubokban felelősséget is tanulnak. Van, amit csak a pályán lehet megtanulni, nem pedig a padon ülve, másokat nézve" - mondja Jan Laursen Nordsjaelland elnöke arról, hogy a dán edzők bátran küldenek a pályára tehetséges fiatalokat. Valami hasonlóra hívja fel a figyelmet Rasmus Ankersen, a Midtjylland elnöke is: "Az önálló gondolkodásnak és döntéshozásnak hagyománya van a dán társadalomban. Nem véletlen, hogy a válogatottban ennyi egyéniség, ennyi vezér van."

A dán bajnokságban emellett óriási a versengés, viszonylag kiegyensúlyozott az élvonal.

Nem tartozunk a top öt európai bajnokság közé, lehet, hogy még az első tízben sem vagyunk benne, de elhihetik, sokan elcsodálkoznának, ha látnák, hogy milyen színvonalas valójában a liga" -

mondja Laursen. Nem véletlen, hogy a válogatott keretben alig van otthon játszó futballista, a top ligák is szívesen vadásznak a játékosokat jól felkészítő dán bajnokság csapatainál.

És, hogy a dánok nem félnek az újtól, azt ugyancsak a Midtjylland példája szemlelteti: az elmúlt években igen sikeres (2015-ben, 2018 és 2020-ban bajnok, 2019-ben és 2021-ben ezüstérmes) csapat idén év elején azzal került be a sportsajtóba, hogy milyen kiterjedten és hatékonyan használják a legújabb adatelemzési technikákat.

"Szinte minden, ami az FC Midtjylland csapatánál történik, számszerűsítve van. A klub által lejátszott összes mérkőzés többezernyi adatot hoz létre. Az első csapattól az ifiakadémiáig az összes edzést rögzítik, kielemzik, és az információt feljegyzik" - írtuk idén januárban. Tudják, hogy a játékosok mennyit futottak, hogyan edzettek, mit étkeztek, honnan hajtottak végre kapuralövéseket, vagy éppen milyen jól aludtak. Még a futballisták fejébe is próbálnak belelátni.

Azt vizsgálják, hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek, hogyan tanulnak.

Ez szőrszálhasogatásnak is tűnhet, de nagyon úgy tűnik, hogy az eredmények őket igazolják klub és válogatott szinten egyaránt. Dániára még két mérkőzés vár a vb-selejtezők során, november 12-én előbb Feröert fogadják, majd három nappal később Skóciában zárják a sorozatot. Ha mindkét meccset kapott gól nélkül tudják megnyerni, azzal sporttörténelmet írnak, és, ha nem is lesznek a világbajnokság első számú esélyesei, érdemes lesz odafigyelni a meccseikre.