Újpest: nincs vezéregyéniség, az edzők egymással veszekednek

Már évek óta megszokott, hogy az Újpest gyengén kezdi a bajnokságot. Az idei rajt előtt a lila-fehér szurkolók mégis joggal reménykedhettek abban, hogy a kedvencek nem ragadnak benn az első fordulók után. Ugyanis a tavalyi, elfogadató hajrának köszönhetően magabiztosan maradtak benn az NB I-ben (a hatodik helyen végeztek) ráadásul a Magyar Kupát is megnyerték Beridzéék. A remény helyett azonban a kijózanodás következett: az idei szezonban az Újpest csak jobb gólkülönbségének köszönheti, hogy megelőzi a Gyirmótot. A hétvégén a lilák éppen a sereghajtó újoncot fogadják, és bíznak abban, hogy megszerzik idénybeli első győzelmüket. De miért ennyire rossz az újpesti csapat? Az okokat a klub egykori középhátvédjével, ismert alakjával, Jurácsik Mátyással elemezzük, aki korábban évekig az Újpest Baráti Kör elnöki tisztét is betöltötte.

Mivel évekig élt és futballozott Németországban, először is arra lennék kíváncsi, miként fogadta, amikor tavaly decemberben Michael Oenning váltotta a csapat élén Predrag Rogant?

Nem csak azért örültem Oenning kinevezésének, mert szimpatizálok a németekkel, hanem mert biztos voltam abban, hogy a rájuk jellemző alapossággal összerántja a csapatot.

A baráti társaságom a tanú rá, hogy amikor tavaly decemberben megérkezett Újpestre, arra is fogadtam, hogy megnyerjük a Magyar Kupát.

Hogy miért voltam ennyire optimista?

Michael Oenning, az Újpest vezetőedzője, akivel a csapat 2021 tavaszán Magyar Kupát nyert Forrás: MTI/Kovács Tamás

Azért, mert ismerem a német edzők stratégiáját és gondolkodásmódját. A végsőkig kitartanak az elképzeléseik mellett, a játékosok pedig előbb-utóbb beállnak a sorba. Oenning következetessége is kellett ahhoz, hogy a hatodik helyen zárjuk a tavalyi bajnokságot és elhódítsuk a Magyar Kupát.

Miként viseli, hogy a tavalyi hatodik hely ellenére a klub fölött évek óta lebeg Damoklész kardja, hiszen szinte mindig az utolsó pillanatban hosszabbítják csak meg élvonalbeli tagságukat.

Természetesen egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy állandóan a kiesés ellen harcolunk, ráadásul több mint 23 éve, az 1997/98-as szezon végén nyertünk aranyérmet. De mindennek megvan a nagyon egyszerű magyarázata.

A mai élsport ugyanis elsősorban üzlet, és csak utána szórakozás! Ha a számok nyelvére lefordítjuk mindezt, máris magyarázatot kapunk arra, hogy az Újpest miért kullog a tabella végén, és egy darabig esélye sem lesz, hogy utolérje az élen állókat.

Ugyanis az éves költségvetésünk 4 millió euró (mintegy 1,4 milliárd forint), míg a Ferencvárosé 15 milliárd forint, de a Fehérvár sem sokkal marad el mögötte.

Roderick Duchatelet, az Újpest FC elnöke, akinek a pénze kevés arra, hogy Újpesten élcsapat szülessen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Visszakanyarodva az előző gondolatmenethez: persze, hogy szomorú vagyok, és nem érzem jól magam, hogy évek óta a kiesés ellen harcolunk, de tudomásul kell venni, hogy a klubnak nincs elég pénze! S amíg ez a helyzet nem változik, nem marad más nekünk, csak a reménykedés. S ilyen körülmények között kész csoda, hogy tavaly ilyen jól szerepeltünk!

Mindezek után valamelyest érthetetlen, hogy miért hemzseg a légiósoktól a csapat? Miért nem a magyar, saját nevelésű tehetségek kapnak több lehetőséget?

Szintén nagyon egyszerű a magyarázat. Ma már annyira elszálltak az árak és a fizetések az NB I-ben, hogy annak a magyar játékosnak, aki két egyeneset bele tud rúgni a labdába, havi 10 ezer eurónál (3,5 millió forint) kezdődik a fizetése.

Újpesten azonban – a szűkös anyagi keretek miatt – a legjobb játékosoknak is maximum 7000 eurót tudnak fizetni.

Ez az oka, hogy rengeteg koszovói, szerb és egyéb dél-szláv valamint afrikai labdarúgók vannak a keretben, hiszen ők már 4000 eurós havi jövedelemért is hajtanak, küzdenek, verekednek és csúsznak, másznak a pályán.

Idén a korábbiaknál is gyengébben rajtolt a csapat, hiszen hét forduló után csupán 3 pontot gyűjtöttek Banaiék, és az újonc Gyirmótot is csak a jobb gólkülönbség miatt előzik meg. Ez mekkora pofon a klub szimpatizánsainak, korábbi labdarúgóinak?

Biztos, hogy nem erre számítottunk, pláne a tavalyi szezonzárás és a Magyar Kupa megnyerése után. Nevetséges pontokat buktunk el, teljesen amatőr módon. A Puskás ellen, a második félidőben végig jobban játszottunk, az MTK ellen is a figyelmetlenségünk miatt buktuk el az utolsó pillanatban a mérkőzést,

a Zalaegerszeg ellen pedig azért nem jött össze győzelem, mert hiába szereztük meg a vezetést a 92. percben, az ellentámadásból képesek voltunk gólt kapni.

Pedig ebben a helyzetben, ha csak annyit csinálunk, hogy a középkezdés után, a félpályánál felrúgjuk az ellenfelet, már a beívelés után vége a mérkőzésnek.

Az újpesti Lirim Kastrati örül, miután gólt szerzett a labdarúgó MOL Magyar Kupa döntőjében, a MOL Fehérvár FC - Újpest FC mérkőzésen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Legutóbb pedig, a Fradi ellen a második játékrészben annak ellenére jobban játszottunk az ellenfelünknél, hogy eggyel kevesebben voltunk, ám ahelyett, hogy kiegyenlítettünk volna, ők szereztek még egy gólt.

Pedig azt hittem, a tavalyi szezonból okulva, és a remek zárás után idén nem kell a kieséstől rettegnünk.

Ezzel együtt biztos vagyok abban, hogy már a hétvégén, a Gyirmót ellen megindulunk felfelé, és Michael Oenning higgadt munkájának is köszönhetően tartósan felzárkózunk a középmezőnyhöz.

Egy kicsit elemezzük a keretet: a kapuban Banai jó átlagteljesítményre képes, a védelemben Pauljevics, Kutrumbisz és Antonov helye stabilnak tűnik, a középpályán ott van a francia Croizet a válogatott Stieber, a közönségkedvenc Simon, a csapatkapitány, Mitrovics és a tehetséges Katona, a Tallo, Beridze csatársort pedig sok NB I-es klub elfogadná, mégsem áll össze a csapat. Miért?

Egyedül Croziet a topjátékos, ám egy multikulturális csapatnál rendkívül fontos, hogy legyen egy vezéregyéniség, aki a vezetőedző és a csapat között egyfajta kapocs a pályán, és akire a játékostársak feltétel nélkül hallgatnak.

Azonban a legnagyobb probléma, hogy a koszovói, szerb, bosnyák és albán származású játékosok között azért sem alakul ki egység, mert a múltban is óriási ellentétek feszültek e népek között, így képtelenek elfogadni egymást az öltözőben is.

Éppen ezért lenne fontos egy karizmatikus vezéregyéniség.

Jurácsik Mátyás szerint nincs vezéregyénisége az Újpestnek Forrás: Bors

S még egy nagyon fontos dolog: sok játékos már öt-hat vagy talán több éve is Magyarországon futballozik, ráadásul megszűntek a határok is, ám még mindig nem beszélik a nyelvünket. Ez mélységesen felháborít! Ezért sem lehet olvasni interjúkat újpesti légióssal, mert nem lehet velük beszélni.

A korábbi vezetőedző, Nebojsa Vignjevics járt ebben az élen, hiszen hét év után is csak angolul beszélt az öltözőben.

Pedig Németországban megtanultam, hogy az egység mennyire fontos. Nem véletlen, hogy három hónap után elvárták tőlem, hogy az öltözőben már németül beszéljek. Nem akarok magammal példálózni, de tény, Wuppertalban én voltam az egyetlen idegen, de én lettem a csapatkapitány. Ahhoz, hogy hallgassanak rád és elfogadjanak a többiek, nem feltétlenül az kell, hogy te legyél a legjobb játékos, hanem hogy egyfajta kisugárzásod legyen. Mitrovics és Tallo egyáltalán nem rossz futballisták, ám kicsit öntörvényűek. A mai labdarúgásban azonban az egyik legfontosabb, hogy mindenki beálljon a sorba.

S a klubon belül mi a legnagyobb probléma?

Mindennek az alapja a rend és a fegyelem.

Ám Újpesten sajnos az a helyzet, hogy még az utánpótlásedzők is összevesznek egymással, és nem véletlenül van az a mondás, hogy a fejétől bűzlik a hal.

S itt most nem is a tulajdonosra, Roderick Duchatelet-re gondolok, hiszen neki nem kell belefolynia a klubban folyó szakmai munkára. Viszont az ügyvezetőnek nagyon keménynek kellene lennie, hiszen ő felel azért, hogy a klub körül minden rendben legyen. Miként viselkedjünk a játékosokkal, a szurkolókkal, ideális-e a kapcsolatunk a médiával?

A Fradi elleni legutóbbi bajnoki mérkőzésen sem tudott nyerni az Újpest Fotó: Csudai Sándor - Origo

A legfontosabb a marketing, hiszen mégiscsak az NB I egyik meghatározó klubja az Újpest! Mindent piaci alapon kellene működtetni, szponzorokat felkutatni, sky-boxokat értékesíteni, és eljárni a környékbeli óvodákba, iskolákba is, csak azért, hogy népszerűsítsük a klubot és a sportágat.

Berta Csaba úr egy nagyon aranyos gyerek, csak azt nem tudom, mit csinál.

Egyszer mondtam már neki, hogy átvállalom az ügyvezetői munkát, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül, hiszen még a jelenlegi költségvetéssel is sokkal többet ki lehetne hozni az egészből.