Sergio Agüero - Barcelona
Kezdjük a legfrissebb esettel, Sergio Agüeróval, aki idén nyáron nagy reményekkel igazolt a Manchester Citytől a Barcelonához. Az argentin csatár 260 góljával a City történetének legeredményesebb futballistájaként távozott Angliából, Pep Guardiola csapatában az elmúlt szezonban viszont inkább csak kiegészítő ember volt, ezért szeretett volna új kihívások elé nézni.
Agüerót az első "sokk" akkor érte, amikor kiderült, hogy legjobb barátjával, Lionel Messivel nem játszhat együtt, mert a hatszoros aranylabdás nem tudott megállapodni a Barcával és hatalmas meglepetésre a PSG-hez távozott.
A 33 éves csatárra ennek köszönhetően még nagyobb szerep várt volna a Barcelonában, Messi távozása miatt elsősorban tőle és a Lyontól igazolt holland Memphis Depaytól várták a gólokat a katalánok drukkerei.
Agüero sérülés miatt sokáig nem léphetett pályára új csapatában, majd az ötödik Barca-meccsén olyan történt vele, amire valószínűleg ő sem számított. Az Alavés elleni október 30-i mérkőzésen egy légipárbaj után maradt lent a földön, de úgy tűnt, nem ütközött senkivel és ütést sem kapott. Elsőre azt lehetett hinni, hogy esetleg rosszul fogott talajt, és amiatt sérült meg. A találkozó után aztán kiderült, hogy Agüero az egész első félidőben érezte a fájdalmat a mellkasa tájékán, ezért kellett hamar lecserélni. Az eset után a játékos kórházba került, és elsőre azt az információt közölték vele kapcsolatban, hogy legalább három hónapig nem játszhat, ugyanis szívritmuszavar miatt diagnosztikai és terápiás eljáráson kell átesnie.
Az elvégzett kardiológiai vizsgálatok után több, a Barcelonához köthető híroldal is arról számolt be, hogy az eredmények alapján nagyon valószínű, sőt szinte biztos, hogy az argentin csatárnak végleg fel kell hagynia a profi futballal.
Agüero próbált pozitív maradni és a közösségi oldalán üzent a szurkolóknak. "Tekintettel a pletykákra, azt mondom, hogy követem a klub orvosainak tanácsait, teszteket és kezeléseket végzek, és figyelem a fejlődésemet a következő 90 napban. Mindig pozitív maradok" - írta a klasszis.
Egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a minden előjel nélkül kórházba kerülő Agüerónak fel kell hagynia a profi labdarúgással, de a körülmények alapján nagy meglepetés volna, ha a jövőben folytathatná a játékot a legmagasabb szinten. Képességei alapján még évekig játszhatna, nagy érvágás lesz a futballvilágnak, ha az idén nyáron Copa América-győztes és többek között ötszoros Premier League-bajnok támadó a vártnál hamarabb befejezi pályafutását.
Christian Eriksen - Internazionale
Nem Agüero az egyetlen sztárfocista, akivel ilyen tragikus esemény történt ebben az évben. Az idei Európa-bajnokság legszívszorítóbb pillanata az volt, amikor a finnek elleni csoportmérkőzésen váratlanul összeeső Christian Eriksen életének a megmentéséért kellett izgulni. A dán válogatott legjobb labdarúgója teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül lett rosszul a 43. percben, és csupán csapattársai lélekjelenlétén múlt, hogy túlélte a helyzetet és kórházba tudták szállítani.
Ki kell emelni a dánok csapatkapitányát, Simon Kjaert, ugyanis ő húzta ki Eriksen nyelvét, stabil oldalfekvésbe tette, majd a sérült futballista barátnőjében is hősként próbálta tartani a lelket.
A dán labdarúgó-válogatott tagjai később Fair Play-díjat kaptak barátjuk életének megmentéséért, amelyet Kjaer vett át a csapat nevében.
Visszatérve Eriksenre - akinek a szívét a pályán defibrillátorral indították újra - a kórházi kezelések után jobb állapotba került, szívritmusszabályozót kapott, majd hazatért.
A korábban az Ajaxban és a Tottenhamben is megforduló Eriksen 2019 óta az Inter játékosa, de az olasz törvények szerint pacemakerrel a szervezetében nem léphet pályára az országban.
Francesco Braconaro, az olasz szövetség részéről már augusztusban közölte, hogy Eriksen nem játszhat Olaszországban, hacsak nem távolítják el a nyáron beültetett szívritmusszabályozót.
A középpályás jelenleg el van tiltva a sporttevékenységtől, de más országban nem feltétlenül kerülne ugyanilyen státuszba, így akár újra pályára léphetne. Napvilágot láttak olyan hírek, miszerint korábbi csapatában, az Ajaxban futballozhat, de konkrétum még nincs ezzel kapcsolatban. Arra nagyon kevés az esély, hogy a szívritmusszabályozót eltávolítsák a szervezetéből, a legtöbb szakértő és orvos szerint a nyáron történtek után valószínűleg jobban teszi, ha visszavonul a profi futballtól.
Marco Van Basten - AC Milan
Marco Van Bastent bizonyára rengetegen ismerik, a holland futballista a 80-as évek második és a 90-es évek első felében a világ egyik, ha nem a legjobb befejező csatára volt. Van Basten az Ajaxban már 19 évesen gólkirály lett, hazájában minden fontosabb trófeát elhódított, majd az AC Milanban teljesedett ki a karrierje, amellyel többek között két BEK-et nyert és háromszor lett olasz bajnok.
A holland válogatottal 1988-ban Európa-bajnok labdarúgó a döntőben a szovjeteknek lőtte a futballtörténelem egyik legszebb gólját.
Van Basten háromszor nyerte el az Aranylabdát, ez a bravúr korábban csak Johan Cruyffnak és Michel Platininek sikerült, és később is csak korunk két legjobbja, Cristiano Ronaldo (5) és Lionel Messi (6) tudta felülmúlni ebben a tekintetben.
A holland klasszist azonban nem kímélték a sérülések, már fiatalon tartós bokafájdalmakkal küzdött, és mindössze 30 évesen a visszavonulás mellett döntött. A bokáját háromszor is meg kellett műteni, a sérüléssorozata egy 20 éves korában elszenvedett bokatörésre vezethető vissza, amit teljesen félrekezeltek.
Ha a mai ismeretek birtokában újból választanom kellett volna, akkor nem éri meg. Rengeteg fájdalmam volt, nem érte meg. A bokám annyi problémát okozott, kihatott a mindennapi életemre. De abban az időben a foci volt az egész életem.
Most már idősebb, bölcsebb vagyok. Még mindig lehet jó élete az embernek - a futballon kívül más is létezik. Ma más döntést hoznék, ha lenne választásom" - nyilatkozta a most 57 éves Van Basten.
Játékosként haltam meg. Ma sem tudok futballozni. Túl nehéz, a bokám rögzült, nem tudok lőni, nem tudok mit kezdeni a lábammal" -
vallotta be őszintén Van Basten, aki hivatalosan 1995-ben jelentette be visszavonulását, de 1993. május 26-án játszotta pályafutása utolsó mérkőzését.
Van Basten később sem távolodott el a futballtól, dolgozott szövetségi kapitányként a holland válogatott élén, volt az Ajax edzője is, és technikai igazgatóként is megfordult a FIFA-nál.
Sebastian Deisler - Bayern München
A Bayern München és a német labdarúgás egyik legnagyobb tehetségének tartott Sebastian Deisler 2007 januárjában, 27 évesen jelentette be a visszavonulását, öt térdműtéttel a háta mögött.
Deisler az 1998/1999-es idényben mutatkozott be a Bundesligában a Mönchengladbach csapatában, majd 1999 nyarán a Herthához távozott, amelyben a korábbi magyar válogatott Király Gábor és Dárdai Pál - a Hertha mostani edzője - is a csapattársa volt.
A tehetséges középpályást 2002-ben leigazolta a Bayern München, de sorozatos sérülései miatt sosem tudott alapemberré válni a bajor rekordbajnoknál.
Deisler összesen 135 alkalommal szerepelt a német élvonalban, és 18 gólt rúgott.
A futballista 36 mérkőzésen játszott a német válogatottban, ezeken három gólt szerzett. Sérülései miatt azonban csak egyetlen nagyobb tornán, a 2000-es Európa-bajnokságon szerepelhetett a nemzeti együtesben. A 2006-os világbajnokság után Joachim Löw szövetségi kapitány megpróbálta rábeszélni Deislert a folytatásra, de a játékos addigra már döntött a jövőjéről.
Megérett bennem a döntés, mert már nem bízom abban, hogy valaha is százszázalékos lesz a térdem. Minden sprint kínszenvedést jelent" -
mondta utolsó sajtótájékoztatóján Deisler, aki 2006-ban azért hiányzott a hazai rendezésű vb-ről, mert nem sokkal előtte keresztszalag-szakadást szenvedett, és ötödször is meg kellett műteni a térdét.
Uli Hoeness klubmenedzser a következő szavakkal méltatta a 2003 novembere és 2004 októbere között depresszióval is kezelt labdarúgót: "Az utolsó pillanatig küzdöttünk érte. Ő a valaha volt egyik legjobb német futballista, és mindvégig reménykedtem benne, hogy csak egy rossz álom az egész térdmizéria."
Elvesztettem a játékkedvem és az örömöt a játékban. Végül már kín volt játszani. Már nem megy tovább" -
búcsúzott 2007-ben a futballvilágtól Deisler.
Rubén De La Red - Real Madrid
Agüeróhoz és Eriksenhez hasonlóan a Real Madrid tehetségének, a spanyol Rubén De La Rednek is a szíve nem bírta a futball által okozott terhelést.
A madridi születésű középpályás a Realban nevelkedett, de ritkán kapott lehetőséget, így aztán a Getaféhoz igazolt, amelyben nagyszerű teljesítményt nyújtott, így ott lehetett 2008-ban az osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságon.
A kontinenstornát a spanyolok megnyerték, így De La Red Eb-győztes lett, a görögök elleni utolsó csoportmeccsen ráadásul pályára léphetett és még gólt is szerzett.
Az Eb után visszatért a madridi sztárcsapathoz, ám végül csak hét mérkőzés jutott neki.
A technikás középpályás 2008 novemberében a Real Unión elleni Spanyol Kupa-mérkőzésen minden előjel nélkül összeesett és mozdulatlanul terült el a gyepen.
A játékos a gyorsan érkező, szakszerű segítségnek köszönhetően hamar hordágyra került, és szerencsére már ott visszanyerte az eszméletét. Később az orvosok megállapították nála, hogy rosszullétét túlterhelés okozta.
Nem emlékszem semmire, csak az eset előtti percekre, valamint arra, hogy a hordágyon feküdtem, amikor magamhoz tértem. Rengeteg ember hívott fel, de nem értettem, mire fel ez a nagy felhajtás. Most azonban, hogy már láttam a képeket az esetről, tudom, miért aggódtak értem annyian" -
nyilatkozta később De La Red.
A Realnál nem akartak lemondani a tehetséges játékosról, akinek fontos szerepet szántak a jövőben a csapat középpályáján.
A futballista két szezont kihagyott, később szívritmusfigyelő-készüléket is beültettek a bőre alá, ám végül 2010 végén az orvosok úgy döntöttek, hogy túl kockázatos volna, ha folytatná az aktív labdarúgást.
A középpályás később elmondta, hogy nagyon szeretett volna visszatérni a pályára, de az orvosok egyszerűen nem engedték, így 25 évesen abba kellett hagynia a játékot. De La Red később edzőnek állt, és rövid játékospályafutása azért nem volt sikerektől mentes, hiszen a spanyol válogatottal elért Eb-győzelem mellett a Reallal egyszer megnyerte a La Ligát és a Spanyol Szuperkupát is.
Korcsmár Zsolt - FC Midtjylland
A magyar játékosok közül is akad jónéhány, aki a tervezettnél korábban volt kénytelen befejezni pályafutását.
Közülük az egyik legismertebb a 26-szoros válogatott Korcsmár Zsolt, aki tavaly májusban, 31 évesen azért döntött a visszavonulás mellett, mert az elmúlt másfél évben folyamatosan sérülésekkel bajlódott,
és nem akarta kockáztatni, hogy élete hátralevő részében fájdalmakkal kelljen élnie.
Korcsmár Zsolt az Újpest játékosaként mutatkozott be az NB I-ben. 2009-ben alapembere volt az U20-as magyar válogatottnak, amely bronzérmet nyert az egyiptomi világbajnokságon. Külföldön megfordult a norvég Brann Bergen csapatában, a német másodosztályban szereplő Greuther Fürth-ben, majd egy angyalföldi kitérő után 2017-ben Dániába, a Midtjylland csapatához igazolt. A dán sztárcsapatban szűk három év alatt csak 38 meccsen tudott pályára lépni, mert rengeteg sérülés gyötörte.
Úgy érzem, elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor meg kell húzni egy határt. Az elmúlt másfél évben folyamatosan sérüléssel bajlódom.
A legutóbbi porcműtétem után, ami alig két hete volt, ugyan biztatott az orvos, hogy még tudnék futballozni néhány idényt, de nem akarom, hogy egy-két év miatt aztán az életem hátralévő részében fájdalmakkal kelljen élnem" - nyilatkozta döntéséről a hátvéd.
Korcsmár Zsolt 2011. augusztus 10-én, egy Izland elleni felkészülési mérkőzésen mutatkozott be a magyar válogatottban Egervári Sándor kapitánykodása alatt. Egy hónappal később, az első tétmérkőzésén nagyszerűen semlegesítette Zlatan Ibrahimovicot a svédek ellen 2-1-re megnyert Eb-selejtezőn.
A találkozó után sokan úgy gondolták, az akkor 22 éves középhátvéd előtt fényes jövő áll, és hosszú évekre bebiztosíthatja helyét a nemzeti csapatban.
"A sérüléseim a válogatottságra is kihatottak. Dárdai Pálnál például csak az első meccsén játszottam, Románia ellen, pedig utána is kaptam meghívót, ám nem tudtam rendelkezésre állni. A 2016-os Eb előtt is bekerültem Bernd Storck bő keretébe, de akkor is adódott egy kisebb problémám.
Ami egyértelműen pozitív emlék, az a 2009-es, számunkra bronzéremmel záruló U20-as világbajnokság, melynek minden meccsére jó érzéssel gondolok vissza" -
mondta Korcsmár Zsolt, aki a karrierjében felhalmozott tudást Norvégiában élve, edzőként igyekszik immár hasznosítani.