Kevés szó esik év közben a Ligue 1-ről, amikor mégis a nemzetközi sportsajtó érdeklődésének középpontjába kerül az ötödik legerősebb európai bajnokságnak tartott vetélkedés, akkor sincs benne feltétlenül sok öröm. Az idei szezonban ugyanis - különösen ősszel - majd minden fordulóra jutott egy nagyobb balhé.
A Lens-Lille északi rangadón ugyanúgy egymást verték a drukkerek, mint az országi déli végén, ahol a Nice és az Olympique Marseille huligánjai folytatták az évtizedes hagyományokat, azaz kellett miattuk félbeszakítani egy meccset.
A francia liga és a szövetség szektorbezárásokkal és zárt kapus meccsekkel próbálta elejét venni az erőszak eszkalálódásának, ami tavaszra többé-kevésbé sikerült is nekik.
Ott, ahol látszott, hogy nagyjából milyen eredménnyel fog zárni egy-egy csapat, megnyugodtak a kedélyek.
Ahol viszont volt ok kifejezni a haragot, ott továbbra is számítani lehetett az ultrákra,
akik szép számmal vannak, különösen a nagy klubok stadionjaiban.
Míg Párizsban, a Parc de Prince-ben a szurkolókat az bosszantotta föl, hogy a PSG sztárjai meglátásuk szerint nem tették ki a szívüket a pályára a bajnokikon,
ráadásul keestek a Bajnokok Ligájából is (kétgólos előnyről!) a Real Madriddal szemben,
amit egy látványos hullámvölgy követett. Februárban és márciusban öt bajnokijukból hármat veszítettek el, miközben január utolsó napján a Francia Kupából is kiestek a Nice ellen méghozzá hazai pályán. A PSG szurkolói nem verték szét a stadiont, csak kifütyülték Messit és Neymart, meg, akivel még nem voltak kibékülve.
Ez azonban csak babazsúr volt ahhoz képest, Bordeaux-ban és Saint-Étiénne-ben zajlott. Utóbbi csapat ultrái az Angers elleni bajnokin adtak ki magukból mindent:
Előbbiek pedig az utolsó előtti fordulóban, a Lorient elleni meccsen fejezték ki véleményüket a csapat egész szezonban mutatott játékáról, amikor WC papírral bombázták meg a pályát.
"Ti vagytok a 140 éves történelmünk szégyenei. 89 gólt kaptatok, halottak vagytok" - üzenték a drukkerek az addigra már biztos kiesőnek tekinthető csapat játékosainak.
Az AS Saint-Étienne, amelyik a húsz csapatos bajnokság 18. helyén zárt, még bennmaradhatott volna, ehhez azonban meg kellett volna nyernie az Auxerre elleni osztályozót. Tudták, hogy nem lesz könnyű a feladat. A Ligue 2 harmadik helyezettje, az Auxerre, amelyik a közvetlen feljutásról egyetlen ponttal maradt le, teljesen feltüzelt állapotban érkezett a kétmeccses párharcra. Meg is tette: két 1-1-re végződő meccs után 5-4-re nyerték a tizenegyes-párharcot, pont a zöld-fehérek pályán, a Stade Geoffroy-Guichard-ban hintve sót a Saint-Étienne-i sebekbe. Ez a meccs természetesen botránnyal ért véget:
A Saint-Étienne tízszeres bajnok. Ez a csapat esett most ki az élvonalból. Az 1960-70-es években a fénykorát élő - hogy mást ne mondjunk, innen igazolt a Juventusba Michel Platini - zöld-fehér klubnál egyetlen csapat sem nyert több bajnok címet Franciaországban.
Igaz, hogy az utolsó bajnoki cím (1981) óta sokkal több idő telt el, mint az utolsó kiesés (2001) óta, de egy ekkor klub drukkerei nehezen dolgozzák fel csapatuk vesszőfutását.
Egyetlen vigaszuk az lehet, hogy a nagy rivális, a mindössze 60 kilométerre lévő Olympique Lyon is - önmagához és közelmúltjához képest - pocsék idényt zárt, és lemaradt az európai kupaszereplésről. Pedig három éve még a negyedik helyen zárt az ASSE, miközben bejutott a Francia Kupa döntőjébe is, amit aztán 1-0-ra veszített el a PSG-vel szemben.
Az előző idényben a szezon első három negyedében szinte végig a kiesőzónában volt a csapat,
mielőtt utolsó tíz meccséből ötöt megnyerve stabil középcsapat látszatát keltve a 11. helyen zárt volna.
Az idei szezon még borzasztóbbra sikerült: a Saint-Étienne hét győzelménél csak a két kieső, a Metz és a Bordeaux szerzett kevesebbet (6-6), a 77 kapott gólnál többel pedig csak a Girondins "büszkélkedhet".
A klub a szurkolók szerint egy-egy kiugró eredmény ellenére évek óta csak vegetál, mert telemarketingben és call centerek üzemeltetésében utazó többségi tulajdonos, Bernard Caïazzo nem áldoz rá eleget. A klub gazdasági erejét tekintve évről évre csúszott egyre hátrább, mert miközben 2010 és 2019 között az ötödik legeredményesebb klub volt a Ligue 1-ben, addig gazdasági téren már csak a nyolcadik helyet foglalta el. A France 24 szerint az elmúlt két idényben a 110 millió eurós költségvetés 70 millióra apadt. Ilyenkor kerülnek elő a mesebeli befektetőjelöltek, az ASSE esetében ez nem más volt, mint Norodom Ravichak, a kambodzsai uralkodó egyik unokaöccse.
A tavaly őszi, 100 millió eurós ajánlat aztán maradt a fiókban, ahogy az angol-holland KPMG csoporté is, így továbbra is Caïazzo és Roland Romeyer kezében van a klub sorsa. Jöhet az újjáépítés a húszcsapatos másodosztály kíméletlen darálójában.
Egy másik nagy múltú klubon, a Girondins Bordeaux-on azonban már az osztályozó sem segíthetett: a kék-fehérek szinte egyetlen percig sem érezhették magukat biztonságban, képtelenek voltak egy-két pontnál messzebbre eltávolodni a kieső zónától, és ugyan küzdöttek-harcoltak,
de a 36. forduló után biztossá vált, hogy a Ligue 2 vár rájuk a következő idényben.
A Girondins a hatodik fordulóban nyert először - mit ad isten, éppen Saint-Étienne-ben -, de a következő győzelemre újabb hat fordulót kellett várni. A csak-csak elfogadható támadójáték (ezen a 12 meccsen 16 gólt rúgtak) mellé pocsék védekezés társult, a 24 kapott gól nagyon rosszat sejtetett.
A Bordeaux végül mindössze hat győzelemmel, 13 döntetlennel és 19 vereséggel 31 pontot gyűjtve lett utolsó. Az osztályozós ASSE egy ponttal előzte meg őket, de a már biztos bennmaradó Clérmont mögött 5 pont, azaz tetemes volt a hátrányuk.
A Girondins 52 góljánál csak a 20 csapatos Ligue 1 első 9 helyezettje szerzett többet, a 91 bekapott gól azonban vérfagyasztóan sok,
így nem csoda, hogy kiesés lett a szezon vége.
Az 1881-ben alapított klub a francia foci egyik ékköve: hat bajnoki címe mellé négy kupagyőzelmet, három ligakupasikert, és egy UEFA-kupa-döntőt tud felmutatni 1996-ból. A klub olyan klasszisokat adott a francia focinak, mint az 1984-es Eb-győztes csapat sztárjai, Jean Tigana, Bernard Lacombe, Alain Giresse, vagy Patrick Battiston. De játszott itt Christophe Dugarry, Yoann Gourcuff, Lilian Laslande, Dieter Müller, Pauleta, Sylvain Wiltord és persze Zinedine Zidane.
A problémák azonban mindig is ott tornyosultak a klub körül: a Girondins egymás után nyert két bajnoki ezüstérem után is majdnem csődbe ment.
1991-ben nem is kapott licencet az élvonalra.
Azonban talpra álltak, és a Zidane, Dugarry, Bixente Lizarazu fémjelezte csapat 1995-ben már megnyerte az Intertoto-kupát, majd az idény végén, az 1996 tavaszán bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, ahol aztán simán kikaptak a Bayern Münchentől (0-2 Münchenben, 1-3 otthon).
A klubról azonban már az ezredfordulón is azt írták, hogy bajban van, pedig akkor még rendre európai kupaszereplő volt, sőt 2007 és 2010 között háromszor is szerepelt a BL főtábláján.
Az utóbbi 12 évben azonban már csak öt szereplésre futotta, legutóbb 2018-ban, amikor nem élték túl a csoportkört az EL-ben.
A pandémia aztán csőstül hozta a bajt: a Ligue 1, ezáltal a csapatok is rengeteg tévés pénztől estek el, a korlátozások miatt pedig még a meccsnapi bevételük is nullára csökkent.
Ebben a helyzetben hagyta faképnél a klubot az egyik legnagyobb befektetője, aki egyébént sem invesztált túl sokat a Bordeaux-ba. Maradt utána az adósság és a hitelek. Az előző idényt még így is túlélte a csapat (főleg a nevetségesen gyenge Dijon és Nimes produkciójának köszönhetően), idén már nem volt menekvés. Szokták mondani, hogy pokolra kell jutnia annak, aki utána fel akar támadni - az Atlanti-óceán partján biztos megspórolták volna ezt a tapasztalatot, de hátha valóban megerősödve térhetnek vissza a Ligue 1-be.
Furcsa, de míg Budapesten rendre 3-4 csapat szerepel az élvonalban, addig Európa London után második legnagyobb városának, Párizsnak egyetlen egy csapata van a Ligue 1-ben - a Paris Saint-Germain. Idén majdnem változott a helyzet, de a Paris FC elbukott a másodosztály rájátszásának elődöntőjében.
Pedig nem akármilyen pikáns csemege lett volna, ha a PSG megmérkőzik azzal a klubbal, amelyik tulajdonképpen létrehozta a PSG-t.
A Paris FC ugyanis a Stade Saint-Germainnel egyesültve 1970-ben hozta létr a Paris Saint-Germaint, amiből aztán két évvel később kivált, önállóan folytatva életét. A számítás nem igazán jött be, hiszen míg a PSG az 1980-as évekre a francia futball meghatározó szereplőjévé vált, addig a Paris FC jobbára az amatőrligában szerepel. Legutóbb az 1978-79-es idényben játszottak az élvonalban, azóta pedig már a francia foci megannyi szintjét megjárták.
2017-ben a francia szövetség jóvoltából a csődbe ment Bastia helyén ismét a másodosztályban találhatták magukat, ahol azóta is a felsőházhoz tartoznak.
A klubnak megvan a saját szurkolói bázisa:
A Paris FC le sem tagadhatná a PSG-vel közös géneket: a klub mögött 2020 óta közel-keleti befektető áll, méghozzá a bahreini állam formájában, amely 20 százalékban tulajdonosa a csapatnak. A PSG-hez hasonlóan a Paris FC is megsértette már az UEFA átigazolási szabályait, amiért kizárták a 2021 nyári átigazolási idényből.
És a lúzergén is ott van a klub DNS-ében: ha PSG-t sokan kinevették, amiért összesítésben kétgólos előnyből bukta el a Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntőt, akkor mit mondjunk a Paris FC-re?
Az alapszakasz 4. helyezettjeként az egymeccses párharcban otthon fogadhatták az ötödik helyen záró Sochaux-t, amelyet a bajnokság során 3-1-re le tudtak győzni a Stade Charléty-ben.
Ezúttal is vezettek már a 8. percen, de ez sem volt elég... A Paris FC az első negyedórában kihagyott két tizenegyest, majd a 43. percben emberhátrányba került, a Sochaux pedig az első félidő ráadásában előbb egyenlített, a 90+2. percben pedig meg is nyertek.
Ezzel tört össze a Paris FC nagy álma, nekik is marad a másodosztály jövőre. Ott pedig nagy meccseket vívhatnak - többek között - a most kiesett St.Étienne vagy a Bordeaux csapatával is.